Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-01-13 / 4. szám

ezen henye munkátlanságból ered, ennek helyrehozá­sára Francziaországban minden földművesnek ejt ka­­pot egygyé tevén, huszonnégy órát kellene!. imwMfc&'A fordítani, a­mi pedig valóságos képtelenség. A munka osztályozatára mint főelvre sem lehet mindent visszavinni, mert annak osztályozatát a munka minenmsége feltételezi, és csak ott talál helyet, hol annak egyidőbeni aránylagos folytatásáról szabadon rendelkezhetni, ezen feltétel betölth­etése nélkül a mun­ka osztályozata sem alkalmazható. Miképen osztályozza tehát a földműves munkáját a szerint, hogy az egyik csupán szántson, a másik vessen, a harmadik arasson, és így tovább. Végezetre, csatlakozzunk akár­mellyik rendszer­hez, és kérdjük: mi leszen tehát a közjó előmozdításá­nak leghathatósabb eszköze ? Mindazoknak foganatba vétele elég szomorú tapasztalásába került már az em­beriségnek, azért is végtére a szabad ipar rendszere elé áll,­­s ezen elvével h­a­g­y­j­u­k a természetr­e, mindennek véget vet. Fővárosi h­irek és események. P­e­s­t jan. 13. 1844. A tél annyi kedély—változtatás után végre egész szigorral gyakorolja hatalmát; most már csak hó kell, hogy szánkázhassunk, ’s hó, hogy a termé­szet Dunánkon — ha mindjárt csak két napra is —hidat ké­szítsen. A tánczvigalmak elkezdődtek; a fővárosban min­denütt öröm és vidor kedv uralkodik. „Milly boldog élet! milly gyönyörű világ! éljenMorelly!Ői kiáltanak százan és ezeren.—Vajha azok is, kik fáznak és éheznek! F. évi január­ kezdetével megjelent, a „Magyar o­r­­voss­ebészi és természettudományi Évköny­vek czimü havi­lapnak januári vagyis első füzete, kiadja és szerkeszti Schoepf Auguszt orvos és sebészdoctor. Ezen 50 lapnyi füzet a legdíszesb angol rewiew alakját vi­seli ’s vele a magyar irodalomnak egy eddig parlagon ha­gyott mezeje jeles szorgalommal müveltetik.­Tartalmának legfőbb részei: Tájékozás és irány. Kivonatok orvosi és se­bészi folyóiratok és munkákból. Eredeti értekezések és köz­lések. Külföldi és honi levelezések. Irodalom , könyvis­mertetés.— Nem hiányzik egyéb, mint hogy e vállalat hasz­nosságát a szakértők hazánkban megismerjék és kellőleg pártolják. Roth tanár számvető­gépe. Roth orvostanár hazánkfia, ki Párisban gyakorlati orvos, számvetőgépet ta­lált fel, melly nemsokára kereskedési czikk leend. Minek megfejtésében Pascal, Leibnicz olly soká és annyi költség­gel fáradoztak, mit Babbage is csak töredékes sükerre tu­dott kifejteni, annak tökéletes és bámulatos sükert mutató létesítése egy hazánkfiának vala fentartva. Leibnitz 24,000 tallért költött reá, Babbage 13 évi munka és 17000 font sterlingnyi költség után csak öt­számos öszszeg kiszámítá­sáig vihette. Roth úr a számvetőgépek fejleményének törté­netét részletes előadásban kiadni ígérkezett. A sokszorozó és osztó gép is már egy év óta van feltalálva, de ebből még nincs példány honunkban; az összeadó és kivonó gép­nek egy példánya azonban Kassán a feltaláló testvérénél Roth tanárnál szemlélhető. E kis gép mintegy nyolcz ujjnyi hosszú, 2­2 ujjnyi széles, 1% magas; azon pillanatban, mellyben az összeadandó vagy kivonandó számok feltétel­nek, már az összeg is mutatkozik; szintolly csudálatos a krajcrároknak forintokká változtatása, és azoknak átvitele, még a százezeres számoknál is. Ha a gép nem volna olly kicsiny, azt hihetné az ember, hogy valaki rejtezik benne; mindenesetre olly meglepő a működés, misze­rint szinte azt lehetne hinni, hogy a gép gondolkozik. Mintegy két hét múlva Pestre érkezendik Párisból illy gép mutatványul, egynek ára 60 frank, mintegy 24 pen­gő forint, és ha legalább 50 géppéldány megrendelésére történnek aláírások, azok magyarul fognak bevéselhetni, ’s pénzlábunk szerint alkalmaztatni. Minden géphez veleélési utasítás van csatolva, melly szerint negyedóra alatt meg­tanulhatni kezelését, ki pedig ebben már jártas, egy mási­kat legfölebb öt percz alatt tökéletesen bele taníthat.—A gép megrendelése végett jelenthetni magát az,Ungar* szer­kesztőségénél. Летней színház. A nemzeti színház igaz­gatósága némelly alaptalan hírek megczáfolására szüksé­gesnek látja nyilvánítni, lször, hogy a már eddig elő­adottakon, ’s a „Kalandoron kül, egyetlen egy új ere­deti darab sincs hozzá beküldve, melly az eredeti szín­müveket vizsgáló választmány által előadásra el volna fo­gadva , ennélfogva azon bizonyos eredeti színmüvek, mellyek előadatására némellyek az igazgatóságot felszó­­litgatni jónak látták ’s mellyeket itt kíméletből megnevez­­tetni nem akar, az illető választmány által előadásra méltóknak nem találtattak. aszor, hogy a „Kalandor“ dí­szítményei, nem januárban mint a „Világ“ban mondatik, hanem dec. közepén kezdettek festetni, azaz, mihelyt a tervrajzok elkészültek, hozzá a szükséges szerek bevá­sárolhattak , ’s az elötte adatott két eredeti színműhöz meg­­kivántató egy pár diszítmény elkészült, mellyeknek átlá­tását az igazgatóság annál kevésbbé gondolta igazságos­nak hátráltatni több hónapig, t. i. mig a „Kalandor“ dí­szítményei elkészülhettek volna, minthogy az egyik, (A szökött kalória) vele, a másik pedig (A még egy tiszt­­újítás) elötte fogadtatott el előadás végett. Hogy a szín­házi festőteremben, szűk volta miatt, csak egy festő dol­­gozhatik, ’s a csekély világosság miatt téli napokon csak 26 4­5 óráig, azt hibául senki sem fogja az igazgatóság­nak tulajdonítni. Ebből látható egyszersmind, a többször emlitett díszítmények készülte alatt, miért adatott „Gere“ ’s miért fog még egy pár új színmű adatai, de mind ol­­lyan, mellyekhez semmi új díszítmény nem kívántatik.— Mert nem akar az igazgatóság, bizonyos urak elvét követve saját és a t. ez. közönség kárával igy okoskodni. A,,Kalan­dor** még nem adathatik, tehát semmi se adassék! Pesten januar­ban 1844.­­— Szigligeti titoknak. Nagy baj kedves szerkesztő ur! midőn az embernek betegségében sincs nyugta; azonban mégis köszönöm az itt olvasható nyilatkozat előleges közlését, mivel némi felvilágosítást talán én adhatok leginkább. Sajnálnám, ha a dolog némi ingerültséget szülne, azért egyszerűen szólok. — Megengedem , hogy azon barátom, kivel a „Kalandor“ dí­szítményei festésének körülményeit tudatom, talán kissé si­etve iktatta, vagy iktaltatta azt a lapba, — ezt megengedem; — de hogy nekem teljes jogom volt ezt bármi körben, ’s bárkinek elmondani, ’s hogy ezzel senkit sem sértek, azt merem állítani. Elmondám pedig a dolgot, úgy mint halálául. Folyó hó­rkán meglátogatván a színházi festőteremet, a­­Ka­landorhoz kellő díszítmények elsőjét találom munkában, ’s pedig olly kevéssé eláhaladva,hogy— ha ez már decemb. kö­zepén kezdetett — nem igen magas fogalmam lehet a festési gyorsaságról. Egyébiránt ebben sem kételkedem, —csak azt legyen szabad észrevennem , hogy e látogatást tenni is teljes jogom volt,­­s vele szinte nem sérthettem senkit, részint mivel erre maga igazgató úr, hogy tenném, felszólított, ré­szint, mivel már decembe­r-án mondá nekem ugyan igazgató úr, hogy a tervrajzok már egészen készek, — tehát szinte előbb,mint dec. közepén, ’s mivel nekem baráti szavát adta, hogy a ,Kalandor* január vége előtt okvetle­nül színpadra k­er­ü­­­e­n­d. — Én nyiltszivü ember va­gyok, és sérteni senkit nem akarok; de már sokszor tapasz­taltam az életben: minél egyenesb lelkű valaki, annál kön­nyebben értik őt félre mások. Nev. ——ИЕОВ———--------­Ő cs. kir. Felsége Nagy József csacsai kir. sómázsamestert legkegyelm. nyugalmazni méltóztatott. A nm. m­. kir. miv. Kamra a sző­reghi uradalom igazgató szám­­tartójává Preneszil Ernőt, ugyanezen uradalmi eddigi felügye­lő tisztet; szőreghi kamrai kasznárrá S­t­eph­a­n­o­vics Benedek eddigi szokolai kamrai ispánt; ellenőrködő liszlimnokká Türbach Ferencz eddigi szlatinai kamrai ispánt; és gyulai kamrai ispánná Schäfer János szokolai kamrai helyettes ispánt nevezte ki ideig­lenesen. A nagy m. kir. udv. kincstár a megürült hradeki kamrai pénz­tár első irnoki állomására Gresko Józsefet eddigi lykavai pénztári írnokot alkalmazó. Borsiczky Endre, trebussai kamrai alerdész Már­­marosban , múlt évi nov. 23kán; továbbá Mírsch Jakab ipoly­­sághi kir. sóárszedő múlt évi december 21kén, végre Stupiczky Imre levéltárnoki-hivatalbeli bejegyző a nagy m. kir. kamránál, múlt évi dec. 24kén meghatároztak. Országgyűlési tudósítások. Pozsony, Január. 8. CVXHII. kerületi ülée. (Kezd. d. e. tizedfél órakor.) Elnökök : b. Szlojka (Marmaros) , Pázmándy (Komárom) ; kerületi jegyző : Vukovics ; naplóvivő : Eischl.— Tárgy: a megyei ki­hágások érdemében tett választmányi jelentésnek 39­. §a, vagy­is azon kérdés: szükséges-e visszatarló büntetése­ket szabni a megvesztegetésre ? — Mielőtt a napi­rendre tűzött tárgy felvétetett volna: egy indítvány hangzott el minden foganat nélkül , melly a mult decemberi országos ülések naplóinak kinyomatását sürgette.­­ Felfogatván az említett jelentés 39­. §a felett félbenszakadt tanács­kozás fonala : egy megyei követ két részre osztá a tár­gyalás alatti­­t, mellynek egy része a megelőző tanácsko­zásokról , más része a megvesztegetés büntetéséről szól. A megelőző tanácskozásokat szóló czélszerűeknek tartja, mivel ezek a közvéleményt fejtik, tisztába hozzák a leen­dő hivatalnokok iránt, és ez által eszközük, hogy a vá­lasztások kellő csenddel végeztessenek, ezért a szóban forgó §. első sorait megtartatni kívánja. A megvesztege­tés büntetését is törvénynyel kívánja szóló megállapíttatni, mert a megvesztegetés mind erkölcsi, mind politikai te­kintetben bűn­t ’s ellene még hazánkban nem fejlett ki a közvélemény, mellynek kifejtését törvény legbiztosabban mozdíthatja elő az által, ha azt csakugyan bűnnek bé­lyegzi. És ezt tenni kell, különben a megyei hivatalok maholnap nyilvánosan fognak áruba bocsáttatni az erköl­­csiségnek teljes lealázásával. Mit kerülni kívánván szó­ló, a 39­. §nak régi szerkezetét egész kiterjedésében pár­tolja. Egy fiatal megyei követ érdekes rajzot adván a me­gyei helyhatóság fejlődésének és jelen állapotának h­osz­­szasan mutogatá annak szükségét, hogy a megyei kihá­gásokat törvénynek kell zabolázni. Mindenekelőtt kije­lenté, hogy azok véleményében semmikép sem osztozh­a­­tik, kik a tárgyalás alatti törvényjavaslatra, mellynek jótékonyan kellene hatni a megyei helyhatóságokra, már előre kimondák az anathémát, kimondák, hogy belőle mi sem lesz. Ha ezen meggyőződésben él a törvényho­zás, időt sem kell vesztegetni e törvényjavaslatra; ha nincs ekép meggyőződve, kár a törvény erejét, ill . a­­nathemákkal gyöngíteni, ezek fogják leginkább azt esz­­közleni, hogy a törvényből ne legyen egyéb holt betűnél. Szóló hiszi, hogy a municipális élet alphája minden ja­vításnak, ebből indul ki minden korszerű haladás, mert az önkormányzás elve belé van ültetve , mellynélfogva a közügyeket végső elágazásokban azok intézik, kik ahoz legtöbbet értenek, é s a kormánynak csak annyi befolyás engedtetik , mennyi mulhatlanul szükséges. És hazánknak különös helyzeténél fogva, különös szüksége volt helyha­tósági rendszerére, mellynek koronkénti fejlődéséből, ’s jelen állapotából önként kitűnik: mit kell tenni. Megyei helyhatóságunknak három nevezetes phasisa tűnt fel a múlt század eleje óta. Első phasisa kezdődik a szatmári béke­kötéssel, melly után csak hamar üdvös törvények élénkí­­ték helyhatósági életünket, mellynek ekkor főtérnyezői csak a főispánok ’s megyei nagyobb birtokosok voltak. E korban kevés egyénből állottak a megyék, ’s önfentartá­­sukra sem bírtak elég erővel; igy jön, hogy József csá­szár egy tollvonással kitörölhető őket az életből. Milly gyönge lábon állott ez időben a megyei élet, könnyen megítélhetjük, ha felidézzük emlékezetünkbe azon vissza­éléseket, mellyek akkor mindennapiak valának a megyék­nél: főispánok szolgákból lett gazdatiszteiket emelték a megyei hivatalokba; Tolna megye főispánja 5 forintért fo­gadott egyént megyei főjegyzőül; Esztergom megyének egész századról szóló iratai sem tesznek annyit, mint ma egy gyűlés irományai. Ez időben azon megyéknek, a mellyekből a török kiűzte vagy kiirtotta a nemességet, a tisztviselői hivatalra alkalmatlan, nem nemes szemé­lyek voltak. A második phasis 1­790ben kezdődik, mi­dőn József halála után az 1­790: 14. t. ez. ismét lábra állítá a megyei helyhatóságokat. Ekkor már a kisebb bir­tokosok is kezdenek részt venni a municipális életben, ’s ellentétet képezni a nagybirtoku mágnások befolyása elle­nében. A kisebb birtoku nemesség lassankint önállást kí­­ván ki magának , új életre ébredt a helyhatósági rend­­­­szer, fejlődött a nemzetiség. Az 1­795diki szerencsétlen epocha kissé megzavaró a megyei élet fejlődését, vissza­­ijeszté a kisebb birtokosokat a közügyektől, ’s az Euró­pát akkor nyugtalanító hadak lecsendesültével, megyei életünkre bekövetkezett a tespedés, és az 1823diki kormányparancsok, olly gyenge állapotban találták helyhatósági rendszerünket, hogy alig volt 13 me­gye, melly azoknak minden foganat nélkül ellene mondott. De csakhamar bekövetkezék a harmadik pha­sis; a megyei helyhatóság élete ismét erősödött; a birtokos nemesség nem bírván elég erővel azok ellené­ben, kik a kormány érdekében munkálkodtak; bejött a korteskedés, melly a megyei helyhatóság életébe bevon­ta a kisebb, a birtoktalan nemességet is. Tagadhatlan, hogy a korteskedést a haladó rész hozta be a megyei köz­életbe, de ezen tette a haladó résznek csak büntelen ön­védelem (moderamen inculpatae tutelae) volt, azon ha­talom ellenében, melly hivatalokkal és czimekkel vesz­tegetett. A korteskedés eleinte magasb szellemi czélok’s a tiszta közérdek előmozdítására fordittatott; később mind­két párt kezdé használni, ’s az egymással szembeállított köznemesség kicsapongásokra vetemedék, mik a megyei szerkezet ujjászülését tevék szükségessé. A korteskedés meggyengíté a megyei administratiót, a birtokos nemes­séget adósságokba süllyeszté, elszegényité, kifejté benne a hivatalvágyat. Illy körülmények közt a birtokos nemes­ség nagy része kölcsönért a fundationalis cassához for­dult ; gyermekeit nevelés végett stipendiumokba add, ’s igy függővé lön a kormánytól. De a nemesség tekinté­lyes része mind e mellett megőrző függetlenségét, ’s hi­­­­ven munkálódott a haza emelésében. Mennyire gyengítő­­ a korteskedés a megyei administratiót mind köz mind ma­gányjogi tekintetben, arról a megyei életnek csak felü­letes megtekintése is borzasztólag győz meg mindenkit. Az adókivetést a nemesség önkényüleg gyakorolja az adózók erszényére, ’s visszaeélvén ezen jogával, gon­datlanul kezeli az adót, ’s rosszul gazdálkodik vele. — A bíráskodás hasonlóul rész lábon áll; tisztujítás előtt egy évet már alig lehet bíráskodni. Hasonlóul van a do­log az uriszékekkel ’s az 18 3 Gki úrbéri törvényekkel. Az 183 Vuidiki Rendek átlátván, hogy a földes úr és job­bágy közti viszony úgy, mint az előtt, fen nem állhat: törvényt hoztak az úriszékrül, a jobbágybirtokok sza­bályozásáról ; e törvény végrehajtása a megyékre bíza­tok, ’s ez is csak a megyei visszaélések számát szapo­­rítá. Az úriszékeken olly megyei tisztviselők ülnek, kik birtokos aristocraták teremtményei, táblabirokul uradal­­mi lisztek választatnak, ’s minden a földesurak érdeké­ben történik, a leg­fonákabb ítéletek hozatnak, mellyek ellen felsőbb helyen sem talál mindig elegendő pártfo­gást a szegény adózó. —* A büntető eljárások annyifé­lék , mennyi a megye, miknek nagy részében a törvény­­nyel eltörlött tortúra még most is divatozik; az Önval­lomás, ezen iszonyú neme az igazságkiszolgáltatásnak, mindenütt használatban van; és a betöm­lyczözött bűnös nemesek lisztválasztások alkalmával szavazásra kibocsát­­tatnak. — A nemesítés jogát a megyei pártok szem­ben

Next