Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-02-17 / 14. szám
— A kecskeméti kapuban egy Luigi Lodi nevű velencei olasz kezdi olasz-alakjait mutogatni ’s bárha gyűjteménye minden bírálaton alul áll is, méltánylandó azon ténye, miszerint hirdetményét magyarul is megiratta. — Hartleben Korn. Adolf könyvkereskedésében legújabban megjelent a Külföldi Regénytár (kiadja a Kisfaludy társaság) XXdik kötete. A jelen kötetben bevégeztetik a Sziget rózsája, 's Robinhood czímű érdekes angol regény (írta James György, fordító Petőfi) kezdetik meg. — AHonderű szerkesztője legközelebbi számában javaslatot tesz az iránt, miszerint a ,bál‘ szó kiküszöböltetvén, ez értelemben a ,táncz‘ szó használtassák, mivel úgymond,bál nem magyar, hanem olasz eredetű szó, melly nyelven ,ballo'tánczot jelent. Mi pedig azt hiszszük, hogy a ,bál'szó koránsem az olasz ,ballo‘bul vette eredetét, hanem az magánálló keleti 's ekép magyar szó. Ugyanis már a Bibliában van arról szó, miszerint Bál nevezetű istennek tiszteletére papjai szerettek enni inni 's hogy tiszteletük is nagyobbadán lakmározásból állott. Hol pedig az életerős kedv bor által van fölmagasztalva, ott bíz a lábak is igen hamar készen vannak a lejtésre. Több mint valószínű azért, hogy a,bál'szót őseink még keletről hozták magukkal, hogy e szó előttük nem volt ismeretlen, nyilván tanúsítja azon körülmény, hogy ők a bálvány szót is ebből származtatták. Azért inkább az olaszok vették át e szót, ’s alakítók belőle a ,ballo ,ballare, szavakat mint a ,lagból alakítók a ,lagliare‘ szót, melly a magyar tagolni szónak felel meg. Egyébiránt kétkedünk, hogy a ,Honderű' tudós szerkesztője ezen állításunknak hitelt adjon; de hisz mikép is kivánhatnók, hogy az, ki a Sviegl-gép fölött olly hamar (joggal-e, az más kérdés) pálczát tört, a ,bál" szóra nézve nekünk engedje a helyes bonczolás dicsőségét, ő, ki már annyi bál papirost beirt és feketére nyomatott. Gyászhír. F. hüsökén hunyt el Felhon sorvasztó betegség következtében magos Károlyi Istvánná, szül. galanthai és fraknói Eszterházy Francziska grófnő , csillagkeresztes és udv. palotahölgy életének 34dik évében. Béke hamvainak! Országgyűlési tudósítások. Imént kapván csak egy csomóban kezünkhöz a következő országos ülésekben szőnyegen forgott tárgyak feletti tanácskozások leírását, itt csupán kivonatosan közöljük azokat, fentartván magunknak jövő számainkban viszszatérőleg azoknak kimerítő részletes rajzot adni. Febr. 12k énXCIXdik őrsz.ülés mindkét táblán. A mgos FőHRnél felolvastatván a KK. és BRK üzenete ’s felírás! javaslata a katonai élelmezés és szállásolás tárgyában: a felolvasott felíráshoz a mélt. FőRRk hozzájárultak, ’s elhatározták a KK. és RRket annak felküldésére felszólítani addig is, míg az üzenet mellett átküldött észrevételek a mélt. FőRRnél tárgyaltathatnának. E határozat után olvastatott a KK. és RRk üzenete ’s felirási javaslata a magyar nyelv tárgyában f. é január 23-án kelt k. k. válasz iránt, melly tárgyban a felirási javaslat hasonlóul elfogadtatott. — Az. KK. és RRnél néhány bányavárosi követ nyilatkozata a zsidóknak bányavárosokból leendő kizáratása iránt eredménytelenül hangozván el: folytattatok a kir. városok berendezéséről szóló törvényjavaslat 89dikának tárgyalása, mellynek a, b, c, d, pontjaiban a polgári jogok alapja van lerakva. E pontok felett érdekes vitatkozás támadt, melly azonban a szerkezetben legkisebb változást sem okozott. A következő §§ok a 90—97ig rövid észrevételek mellett helybenhagyattak. Hasonlóul helybenhagyattak a polgárok jogairól, haszonvételeiről és kötelességeiről szóló 98—114 §§ok, ’s a polgári névkönyvet tárgyazó 111 — 122 .§ok is. Február 13. Cd. orsz. ülés egyedül az. KK és RRnél. A kir. városok berendezéséről szóló törvényjavaslatnak először felolvasott 123. §a rövid vitatást idézett elő a polgárjog iránt ítélendő esküttszék felett, mellyel több városi követek ellenzettek. Ellenzésük azonban a felolvasóikban változást nem okozott. Ekép megállapítalván a polgárjog kérdésében ítélendő esküttszék elre, megállapítanak a következő §§ok is, mellyek annak alkalmazásáról szólanak a 132 §ig. Hasonlóul megállapítanak a közlakosokról és idegenekről szóló 133— 144 §§ , mellyek közöl a két utóbbi egy két rövid nyilatkozatot idézett elő a czéhek mellett. Helybenhagyatott a külföldieket tárgyazó 141. 142 § is.— A következő §§ok közöl, mellyek a képviselet általános elveit tárgyazzák, vitatkozásra alkalmat adtak a 140 §, azon kérdés felett: kik nem lehetnek képviselők? a 153 § a képviselők száma ’ ’s a tárgyalás alatti törvényjavaslatnak Arad, Eszék, Felsőbánya,’s Pécs városokra leendő kiterjesztése felett.Ezen kérdések rövid megvitatása mellett helybenhagyattak a képviselet általános elveiről szóló 143 — 158 §§ok, mint szinte a képviselők választásáról szóló 109 —212 §§ok is. Az igazgatóságról szóló Ilid. résznek kir. személynek ő e.xdlja elébe bocsátá azon kivonatát, melly szerint a kir. városok a megyei főispánokhoz hasonló kir. kormányzókkal lennének ellátandók. E kérdés többséget nem nyerhető. Végre helybenhagyatlak a közgyűlésről szó 213—253 §§ok. Febr. 14. Old. orsz. ülés. A mélt. FőReknél olvastatott a katonai élelmezés és szállásolás érdemében készült választmányi munkálat, mellynek 9d. lapján f) alatt az élelmezendő és szállásolandó katonaság száma foglaltatván; e pont alkalmul szolgált azon indítványra, miszerint mindazon kérdések, mellyeknek előleges eldöntése a felírásban sürgetett egyezkedést akadályozhatná, függesztessenek fel mindaddig, míg a felterjesztésben kért kincstári küldöttséggel az óhajtott alkudozás meg nem történik. Ezen indítványt többen az egész munkálatra kiterjesztetni kívánván, a katonai élelmezés és szállásolás egész kérdésének tárgyalása az egyezkedésre halasztatott. — A KK. és RRknél folytattatván a városok berendezéséről szóló törv.javaslat tárgyalása: a kis gyűlést átalánosan és annak közigazgatási, közgazdálkodási és árvái osztályait tárgyazó 254—281 §§ok egy két rövid észrevétel után helybenhagyattak. A közoktatási osztályt illető 282—289 §§ok az iskolai elrendezés és felügyelés joga felett hoszszas és érdekes vitatkozást idéztek elő, mellynek folytában, a cath. clerus nyolcz százados érdemeinek felemlegetését a mult és jelenkoréul merített számos szemrehányások követték. A vitatkozás érdemeire nézve a szerkezet helybenhagyatott. Helybenhagyattak a számvevői, telekbirói és rendőri osztályról szóló 290—309, és a nyilvánosságot, bíróságot érdeklő 310—323 §§ok, melly utóbbi §. érdekes fejtegetést idézett elő a városok felebbviteli törvényszékeinek eddigmellőzött rendezése fölött. Ezen fejtegetés eredményéül elfogadtatott azon indítvány, melly a királyi városi pereket felebbvitel utján a királyi curiára kívánta vitetni. A végzés kimondása után Z. városának követe a bevégzett tárgyhoz latinul kezdvén szólani, rendre utasittatott, mire előterjesztését magyar nyelvre fordíá. Ez eseményre Horvátország egyik követe megjegyezvén , hogy a magyar nyelv tárgyában érkezett k. k. válasz a „kapcsolt részek" kifejezés alatt Zágráb városát is érte: nyilatkozata ismét fergeteget idézett elő az országgyűlési tanácskozás nyelve felett, melly az idő messzehaladta miatt, igen rövid ideig tartott. Febr. 15dikén Cudik orsz. ülés egyedül a lek. Kir. és RRnél. A kir. városok felebbviteli törvényszékeinek változása azon indítványra adott alkalmat, hogy a kir. curia személyzete közé meghatározandó számú városi tagok is neveztessenek. Ezen indítvány az általános hivatalképesség terére vitetvén át, némellyek kívánták a polgárok jogairól szóló 98 -ban kijelenteni azt, hogy a polgárok minden hivatalokra alkalmatosak; mások a kir. curia tagjait az ország lakosai közül a születésre való tekintet mellőzésével kívánták neveztetni; mások ismét a felebbviteli törvényszékek rendezésére vagy a hivatalképesség nagy elvének eldöntésére a kép akarták a fenforgó kérdést utasuttatni, hogy e tárgy a kér ülésben minél előbb felvétetvén a kir. városok berendezésével egyszerre iktattassék törvénybe. E különböző javaslatok pártolói közt a tanácskozás folytában érdekes vetélkedés fejlett ki, melly a vitatkozás tárgyáról a személyesség mezejére is leletért. A fennforgó tárgyra nézve határozatba ment, hogy a felebbviteli törvényszékekhez ülnökök születésre való tekintet nélkül a kir. városokból is nevezendők. Az adó kivetéséről szóló 324, 325 §§ok helyett, mellyekben határtalan jog adatok a kir. városoknak ön adójok kivetésében ’s hova fordításának meghatározásában — visszaállíttatott a kerületi választmány szerkezetében az adókivetés iránt kifejezett elv, miszerint a k. városok adómaximuma országgyűlésen fog elhatároztatni. (Folytatása a febr. isri X0dik főrendi országos ülés részletes vitatkozásinak a turopolyai sérelem tárgyában.) .A törvényes gyakorlat által — imígy szövé tovább a szónok gróf múlt számunkban megszakasztott beszéde fonalát — szinte olly kevéssé kifejlődött verificationális jog iránt vélekedése az, miszerint ezen jog a fenforgó esetekhez képest illeti az illető törvényhatóságot, illeti az egy vagy más táblát különvéve, illetheti az összes törvényhozást, de illetheti némelly esetben a kormányt is. Ha a választásban van hiba, ott mindig az illető törvényhatóság hozhatja helyre a hibát és ehez a megyék autonómiájának fentartása miatt sem törvényhozásnak, sem kormánynak nyúlni nem szabad. Ha a vármegye maga lesz törvény vagy törvényes gyakorlat elleni választást, a KK. és RR. táblájának kötelessége eziránt felszólalni és intézkedni. Ha pedig ezt a törvényhozó lesz elmulasztaná, akkor jó elő azon eset, ahol, vélekedésem szerint, a kormánynak beleavatkozni kötelessége. Ezen állításomat egy történt esettel fogom felvilágosítani: 179 -ben Hont ügye, melly még akkor Kis-Ionttal össze volt kapcsolva, három helyesen választott és credentionalissal ellátott követet küldött az országgyűlésre. Kérdem, miután a vármegye azt hitte, hogy helyesen és törvényesen választotta a három követet, kit illetett ezen verificationális kérdés elintézése? legközelebbről a J. KK. és RR. tábláját, amint az egy követnek visszaküldetése eszközöltetett is. De teszem azon lehető esetet, ha a statusok táblája akár sympathia útján, akár más oknál fogva a három köveinek ottlétét nem ellenzette volna, miután tagadhatlan, hogy a törvényhozó tesz tagjainak szaporítása egyes táblák, vagy 106 a törvényhozás egy részének önkényétől nem függhet, az illy esetben joggal hozzászólhatnának a mélt. FORR. is, a kormány is , melly utóbbinak azonkívül szoros kötelessége a törvényeket és törvényes gyakorlatot e részben is szilárdul fentartani. Hogy pedig eddig olly kevés verificationális esetek jöttek az országgyűlésen elé, onnan magyarázható, hogy törvényeink eziránti határozatlansága mellett az efeletti vitatkozást, mint sok más bizonytalan juris publici kérdéseket atyáink elmellőzni szerették, olly hiedelemmel, hogy az illy kérdéseknek épen a haza érdekében jobb, tökéletes világosságra nem hozatni. — E szerint is, miután gróf N. indítványa ezen kényes verificationalis kérdést ügyesen mellőzi, azt még e tekintetből is legczélszerűbbnek tartom. — Az itt olly igen irányt vetett tényeket és jogokat illetőleg, jelesül pedig a panaszra legközelebbről okot adott azon tényre nézve, miszerint irány excra a bizonyos napra határozott tartományi gyűlést nem az nap, hanem, vasárnap jővén közbe, harmadnapon tartotta, ez olly tény, melly így pusztán előadva, sem helybenhagyást, sem rászólást nem érdemelvén, a felterjesztésnek ’s panasznak csak akkor lehetne tárgya, ha bebizonyítva volna előttünk, hogy ezen gyűlésnek meg nem tartására helyes ok nem létezett. De kérdem a mélt. Felget: ki van itt közölünk, ki az élénkbe adott iratokból az okok helyessége vagy helytelensége felett olly részrehajlatlan és igazságos ítéletet hozhatna, mellyen egy országos felírásnak egy olly kitüntetett, érdemes személy elleni országos panasznak alapulnia kell. Minthogy ismét gróf N. javaslata szerint leendő felírásban e tény iránti minden helyeslés vagy helytelenítés elkerültetik , annak elfogadását tartom legtanácsosabbnak.—Ami végre azon leglényegesb kérdést illeti: váljon tanácsos, váljon szükséges e az orvoslás módját, vagyis a horvátorsz. tartományi gyűlés megtartását a felírásban kijelölni? vélekedésem az, hogy olly tartományi gyűlés,melly — akár van a turopolyaiaknak ott voksuk,akár nincs — az anomáliáknak és képtelenségeknek gyálpontja; orvoslás módja nem lehet, vagy legalább az orvoslandó bajnál épen az orvoslás által szerezne még nagyobb bajokat. Egy nem koordinált, és igy a legnagyobb határozatlanságoknak kitett tartományi gyűlésre, mint orvoslásra hivatkozni, a lehető legnagyobb veszély, és bátran mondhatom, hogy épen ezen tartományi gyűlésnek nem koordinált állapota szülte nagyrészt az előttünk levő bajokat is. Hogy állításomat bebizonyíthassam, közelebbről kell taglalnom ezen tartományi gyűlést. Az itt előttem fekvő horvátországi küldöttség munkájából, de máskép is bizonyos , hogy a horvátországi bánnak a horvátorsz. tartományi gyűlésre meghívásban semmi törvényes szabálya nincs ; már kérdem: lehet e ’s képzelhető e nagyobb anomália ’s képtelenség, mintsem hogy az illy testületnek tagjai egyeseknek önkénye által alakitassanak ; ugyanezen országos küldöttség munkájának bizonyítása szerint megszokta a bán kíni a püspököket, a főispánokat, a báni táblai ülnököket, a kamarásokat, a királyi tanácsnokokat, turopolyai grófot, a három horvát-, ’s három tótországi vármegyéket ’s az ezekben kebelezett sz. kir. városokat, mellyek követeik által jelennek meg. Kérdem ismét most: nem anomáliákkal teljes testületé az , hol illy roppant száma a kir. hivatalnokoknak és czimzeteseknek áll a szabadon választott képviselők ellenében, van e itt csak árnyéka is az olly szükséges törvényhozói független állásnak ? Nem akarom feszegetni, van e a turopolyaiaknak a tartományi gyűlésen voksuk; igaz, hogy amit a fiumei kormányzó itt felolvasott annak megbizonyítására, hogy a turopolyaiaknak voksuk nincs, csak egyes személynek, névszerint gr. Draskovics Jánosnak egyéni vélekedése, de nemcsak gr. Draskovics, hanem az országos küldöttség, jelesül a 3ik lap G. czikkében is, egészen illy értelemben nyilatkozik. De ha felteszem, hogy a turopolyaiaknak a tartományi gyűlésben voksuk van, meg nem tagadhatni a voksot a többi Zágráb , Varasd és Körös vármegye, sőt a más három tótországi vármegye nemeseitől is; most kérdem a méltó fő Rktől: nem volna e az illy tartományi gyűlés az anomáliák és absurdumok legnagyobbika, hol 4—5 ezer nemesnek adatik voks; fennállhat-e ollykép koordinált tartományi gyűlés, mellyhez az illető vármegyék nemesei közgyűléseiben képviselőket küldenek, azoknak utasítást adnak , mégis ezenkívül minden nemes személy megjelenhetik ’s voksolhat? ott, hol a megyei nemesség bizalmát a követben , akaratát az utasításban nyilvánítja, ettől elvált akaratot többé nem nyilváníthat, mert könnyen megtörténhetnék az is, hogy az utasításban kijelentett akarat a személyes voksolással contradiciróba jöhetne, de egyébként is illy esetben a képviselőség nevetséges gúnnyá válnék; világos tehát, hogy illykép koordinált tartományi gyűlés fen nem állhat, hogy illytartományi gyűlésre, mint egyedüli orvoslási eszközre, nekünk hivatkoznunk — fogalmam szerint legalább — lehetetlen. De más részről, ha csak a bán által összehívott egyének vehetnek részt a bor-