Világ, 1914. február (5. évfolyam, 28-51. szám)
1914-02-01 / 28. szám
A Hírtetések felvetethete Budapest«1 elérőn ^o^uO, 3 re elos szc* Kes«.toet fHKBBUMfc \ \rrv | f ■ ■ . ... . ...»1-58. Kiadóhivatal VI. Gyár-utca 4 « VILÁG kiadohivatalaban, Block« Idefon 81-90. Előfizetni árak a lit ---------- jutlak rZt Sw-t r '?U "S |! magyar korona országaiba 'usztriába JawmT faijai zi^msa, Knczer Oyu*a Leopold g °4 jr M jjr liflL, m z.£Tmo^“uudolTBcKsimna^' ívre 7 korona, egy hóra 2 korona« wk JMf H B MB M Dukes Nacht^lausenstlin és filler. Nándorszagbji, a,ifaet bírod*. ^ V:' 11 M WSL Wm. WM Voller, Rudolf Messe. Eduard •on» államainak területe« negyedév« E3 H JPB Braun, Heinrich Schnlefc, Sock a vívir ' egy,h0í\3A°r-,80 M» BSi ^ JSam und iícrzfeld. - Berlinben: Dr. ArVÍLAG.megielemkhíifoliiiv.ie- Iggjg» JPMk. Hl iTiilMfl I ll IÜI „, lllf1* Jr. Bllmcnreich. Bcrlin-Wilmcrslevd mindennap, ünnepnapok útin 1*. dort Holstinniche-Stras.e 27. s*. V. évfolyam Budapest, 1914 VASÁRNAP február 1. 28-ik szám A Kerületek Budapest, január 31. Annak a választójogi törvénynek, mely elnyomott osztályok nyakorlója, Magyarország demokratikus megújhodásába vetett reménységek hervadása volt, ma tették föl a koronáját. A képviselőházban ma terjesztették be a választói kerületek beosztásáról szóló törvényjavaslatot. Amikor elámulva és elképedve fárjuk, vizsgáljuk ezt a javaslatot, szóalig tudunk jutni a csodálkozástól, így ez is lehetséges volt, hogy ezt is tették és hogy nem hiába merték, ■t hiszen mint eddig, most is célhoz éks ez a javaslat, mely olyan, mintkarrikatúrája volna egy igazi, helyeszerkesztett igazságos törvénynek, ő is csak törvény lesz. Azt a munkát, it a választói jogról alkotott törvény lett, a kerületekről szóló törvény jó befejezni. Ez az újabb törvény , majd teljessé a demokratikus és ikális eszmék föltörekvése elé emelt idályokat. Ez a törvény töri meg réga mai rendszer ellenzékét. És hogy ezt a célt elérjék, csodálóvakmerőséggel és szuverén fölényel dobták sutba mindazokat a pricímákat is, amelyeket eddig hangozak. Amikor az ellenzék az általános asztal jogot követelte, ez ellen a közlés ellen két fő kifogást emeltek. Az ok kifogás az volt, hogy a ma még talán néprétegek nagy része nem elégít arra, hogy politikai jogokat gyakoroljon, a további jogkiterjesztéssel tehát meg kell várni azt, amíg ezek a tömegek is kinevelődnek és kulturálódnak annyira, hogy bátran rájuk lehet bízni az ország nagy érdekeit. A másik kifogás az volt, hogy csak cenzussal és mesterségesen fölállított akadályokkal lehet fönntartani ebben az országban a magyarság szupremáciáját. A ma benyújtott törvényjavaslat megmutatja azt, hogy milyen komolyan érezte át a kormány mind a két aggodalmának a jogosságát és a fontosságát. A javaslat négyszázharmincöt kerületet tervez az országban, tehát huszonkettővel többet, mint amennyi jelenleg van. A kerületeknek ezt a számát véve alapul, a választói jogosultság kiterjesztése után egy-egy kerületre országos átlagban jutna 4226 választó. Amikor az ellenzék a kormánypárti aggályokkal szemben érvelt, arra hivatkozott, hogy a nemzetiségi veszedelem rémével szemben teljesen elégséges, ha a kormány geometriai pontossággal osztja be a kerületeket és megszünteti azt az anomáliát, mely ma megvan, amikor nemzetiségi vidékeken, sockal kevesebb választó választ egy-egy képviselőt, mint magyar vidékeken. Azzal érveltek, hogy a magyarság a maga kulturális, gazdasági és számbeli fölényével amúgy is megtartja vezető szerepét ebben az országban, mihelyst a nemzetiségeket mesterségesen kieszelt geometriával nem favorizálják a magyarság rovására. A kormány oldalán azonban nem fosra egitség ürügye alatt lelki kincseket letiporni, művészi lelkiismeretet gúzsba kötni akarni. A társadalom legnagyobb művészeti egyesületének minden becsületes, őszinte törekvés előtt meg kell kapuját nyitni és sohasem szabad egy irány szolgálatában állni.“ Ez szent igazság s igy olvasva mindenki természetesnek találja. Nem hiszem, hogy a politikusok és nem politikusok között, kik a személye iránt való érdeklődés kedvéért Andrássynak még e művészetpolitikai beszédét is elolvassák, egy is akadna, ki azt ne hinné, hogy ez őneki is meggyőződése, s elhinné, hogy ő egyszer is vétett e tanítás ellen. Mindazonáltal épp a legközelebb múltban, még csak egy-két év előtt is , vagy öt esztendőn át véres verekedés folyt nálunk az irodalomban ez igazság érvényesítéséért. Amibe a társadalom, a hatalom, a tekintély a művészi lelkiismeretet gúzsbaköthette, minddel megpróbálkozott a vakmerőek ellen, kik úgy mertek írni, hogy „lelküknek őszinte, igaz impresszióit fejezték ki“— holott, Andrássynak ugyanezen beszéde szerint, a művész csak ekkor lehet az emberiség jóltevője és tanítója. S ezt a magyar társadalomnak éppen ama vezérlőbb elméi közül, kiknek van közük íráshoz, művészethez, lelki dolgokhoz, mindenki természetesnek találta. Már amennyire egyáltalán fák el ezt a megnyugtatást és mindenáron jobb hazafiak akartak lenni, mint az ellenzék. Ebből mi következik? Ugyebár az, hogy ha már a kerületek matematikai pontossággal mért egyenlő beosztásától el akarnak térni, ezt nem tehetik meg másképp csak a magyarság javára. Ők azonban nem ezt teszik, mert az új törvényben más formában újra csinálják az eddigi törvény igazságtalanságát: magyar vidéken sokkal magasabb számban állapítják meg a választók számát, mint a nemzetiségi, különösen a román vidéken. S ezzel egyszerre sutbadobják azt a másik princípiumukat is, melyet az általános választói jog ellen hangoztattak. Elárulják azt, hogy ők nem armiatt ellenezték az általános választói jogot, mert a választók kulturális nívóját féltették a jogkiterjesztéstől. A magyarság az ország legműveltebb népe, a csekély számú németeket leszámítva magyar vidékeken található a legkevesebb analfabéta. Azt a rossz arányszámot mely a magyarságot az írni-olvasás szempontjából olyan rossz helyre állítja a nemzetek versenyében, elsősorban a nemzetiségeinknek és pedig különösen a román nemzetiség kulturális elmaradottságának lehet tulajdonítani. Hol maradnak a műveltségnek, az értelmi fejlettségnek szánt privilégiumok, ha annak a nemzetiségnek adnak legtöbb jogot, mely a legműveletlenebb és a politikai jogokra legkevésbbé érett? Ha műveltségre, a nemzeti szempontra olyan nagy súlyt helyeztek voltudomására jutott — mert ezt is természetesnek találták és találják, hogy Magyarországon lehet valaki műveltségben is kiváló ember, anélkül, hogy a véletlennél több tudomása volna arról, ami körülötte irodalmi élet folyik. Bámulatos s e percben előttem megfejthetetlennek tetszik, hogy míg a Tisza Kálmán korszakának rideg vidékiességével szemben a politikában mindig voltak, magán a szabadelvű párton belül is s annak ifjabb nemzedékében, kik nem engedték megszakadni a Deák és Andrássy idejének európaibb hagyományait, ugyanekkor a tudományban s az irodalomban hirtelen kihalt az Eötvös Józsefek s a Kemény Zsigmondok, a Pulszky Ferencek, Szalay Lászlók és Csengery Antalok típusa, s tudomány és irodalom úgy fejlődött, külön, észrevétlen, valósággal lenézetten az úri emberek érdeklődésétől, mint a középkorban az ipar s a kereskedelem. Akit az úri rendből a végzet ilyes tehetséggel vert meg: a Grünwald Bélák s a Pulszky Ágostok csak arra voltak valók, hogy a klubban csodabogarakat olvassanak fel könyveikből, s bármi ellentét legyen is a Beöthy Ákos s az ifjabb Andrássy Gyula magyar történetfelfogása között, a sorsuk ugyanaz volt: egyiknek könyvét sem olvasta senki. S a dolgok ez állásáért való felelősségben — ha ugyan jár felelősséggel _ olyasmi* amiben jóhiszem* a akiknek előfizetése 1914 január hó 31-én lejárt, szíveskedjenek a megújításról idejekorán gondoskodni. Olvasás közben Kultur értékek Irta: Ignotus Megakad a szemem a tételen, melylyel Andrássy Gyula gróf a Benczúr Gyula hetvenedik születése napja tiszteletére mondott sugárzóan okos és jólesően tapintatos beszédét bekoronázza. Azt mondja, hogy „ma nem Benczúr művészeti irányát akarjuk ünnepelni, ma nem valamely iskola mellett foglalunk állást. A Képzőművészeti Társulatnak nem szabad egyoldalunak lenni. Legyen vezérmotívuma mindig és mindenben a művészi szabadság legmesszebbmenő tiszteletben tartása. Törhetetlen meggyőződésem, hogy csak a szabadság kultusza segítheti elő a művészetet. A művészi ihlet az embernek olyan benső kincse, amelynek minden külső beavatkozástól mentnek kell maradnia. A művész teljes függetlensége, a művészet teljes szabadsága olyan szent előjoga az emberi lelkiismeretnek, amelynek megsértése a művészet ellen elkövetett főbenjáró bűn. Nem szabad a támogatás, se