Világ, 1914. július (5. évfolyam, 153-180. szám)
1914-07-03 / 155. szám
t% 1914. július a VILÁG A tengerparton állandóan hadihajók cirkálnak, hogy a fegyvercsempészést megakadályozzák. A bandák garázdálkodása Athén, július 2. A brüsszai konzuli testület tanácskozott az utóbbi napokban a külföldiek élet- és vagyonbiztonsága ellen ismételten előfordult flagráns sértések dolgában. A konzuli testület megújította júniusi határozatát, mely a főkormányzót teszi felelőssé a személy- és vagyonbiztonságban tett károkért és a helyi hatóságokat nyomatékosan felszólítja, hogy vessenek véget a bandák szemérmetlen garázdálkodásának. Az angol konzul külön is jelentést tett a konstantinápolyi angol nagykövetségnek és közölte, hogy Brussza környékén a bandaüzelmeknek sok emberáldozata is volt. A bandák már a vasúti állomásokat is zaklatják és a közlekedést akadályozzák. Ez az állapot már nem bojkott, hanem fosztogatás. A városban minden pillanatban mészárlásokra kerülhet a sor. A külföldiek biztonsága nag non kétes. Közgazdasági táviratok A külföldi gabonatőzsdék mai és tegnapi árfolyamainak összehasonlítása: 77 7 Rfitömb-Mo Tegnap sé„ PARIS frank frank frank Búza júliusra ..••••••••• 26.90 26.75 4-0.15 m augusztusra...................... • • • 26.45 26.40 --0.05 w szeptember—decemberre . • • 26.35 26.30 --0.05 november—februárra ..•••• 26.65 26.45 -y-0.I0 Rozs júliusba.................. 10.— 19.— —.— . . augusztusra ................................. 19.— 19.— —.— szeptember —decemberre ... « • 19.— 19.— —.— „ november—februárra 19.— 19.— —.— Liszt júliusra .....»••••• 34.85 34.0 +0.05 4 augusztusra .....•••• 34.95 34.95 —.— . szeptember—decemberre . • . • 34.60 34.55 40.05 „ november—februárra ................... 34.60 34.55 •—0.05 BERLIN márka márka márka Baznikiusra........................ 205.— 206.— —1.— „ szeptemberre ..•••••••• 193.75 j 194.25 —0 50 Rozs júliusra ••••••••• 174.75 j 177.25 —2.50 . szeptemberre • . ••••••* 164.— 164.50 —0.6Q Zab júliusra . 172.— J 172.25 — 0 26 „ szeptemberre .......... —•— J 162.25 —■ NEW* YORK Cont cent cent Kasza helyben 88 — 86.75 +0.75 . .Júliusra .••.••••••• 86.63 87.5‘ +1.13 „ szeptemberre. •••*••••• 8.*25 ' 86.38 -1-0.87 , decemberre .••••••••• —•— —• —•— Tengeri juliusra .....••••• 77.25 77.25 —.— . szeptemberre ...••••• — CSIHAGO ce,‘, ceni cent Baza juliusra..................... 78.63 77.13 +20 „ szeptemberre .•••»•••«» 79.— 77.75 +-1.25 „ decemberre.................................... Lender!ioriasra.................. 68.18 68.38 .— , szeptemberre . . ...... 65.50 65.50 —.i jesztettek olyan helyen is, ahonnét szervezett színtársulat már csak jó néhány kilométernyire volt. Ezek a daltársulatok csak eltengődtek valahogy, hatvan esztendeig működtek az országban. A negyedosztályú színigazgatók azonban, akik az engedélyezett társulatok között az utolsók és a közelmúltban maguk is csak daltársulati igazgatók voltak, kérvényt intéztek az Országos Színészegyesülethez, hogy ezeket a daltársulatokat tiltsák el a működéstől, mert azok nekik kárt okoznak. Ekkor az egyesület memorandumot intézett a belügyminiszterhez és kérte a daltársulatok beszüntetését. A minisztérium ennek a kérésnek eleget tett, leiratot intézett az összes szolgabírákhoz, amelyben kimondja, hogy ilyen daltársulatoknak egész estét betöltő darabot nem szabad játszani. Ezzel a rendelettel egy csapásra négyszáz ember lett földönfutóvá, koldussá. Mert a vidéknek nem kell a dal, sem a kupié, sem az egyfelvonásos. A falu premiereket akar látni. A falu ugyanazokat a darabokat akarja látni, mint Pesten a Nemzetiben, a Vígben, a Királyban, esetleg az Operában. Mert ő ezekről a darabokról a lejbzsurnálja révén tájékozva van; a falu „A Farkas“-t akarja látni Molnár Ferenctől, egy héttel a pesti bemutató után, így hát a daltársulatok, persze, hogy sorba megbuktak. Rettenetes vergődés szakadt rájuk egyszerre. Volt, aki eltengődött még valahogy a vidéken, de aztán zálogban hagyták, elvesztették mindenüket és már annyi pénzük sincs, hogy feljöjjenek Pestre, de legnagyobb része ide menekült a fővárosba. A Múzsa kávéházat régi tradíciók fűzik a színészethez. Mióta az Országos Színészegyesület megalakult, azóta ott van a kisebb színészek és a színészproletárok tanyája. Virágvasárnapkor különösen zsúfolva van a Múzsa vidékről felrándult direktorokkal és színészekkel. Ott kötik meg az évi szerződést. És a régi jobb idők szelleme lesz patrónusa a most letört színésznek. A kávés a régi jó időkre, a régi szép cechekre való emlékezéssel megengedi, hogy a színészek egész napon át ott húzódjanak meg a hideg elől és amikor nincs pénzük kávéra, ott ábrándozzanak egy pohár víz mellett. És kinek van pénze? Egy tekintet az asztalokra szomorú feleletet ad erre! Minden asztalon: Viz! Viz! Viz! — Bizony kérem. — mondja egy fiatalember, amikor közéjük ültem. — az ember mégis csak elküzködött valahogy! Igaz, hogy ahol legutoljára voltunk, három hét alatt kerestünk tizenketten ötven koronát, az is elment teremre, világításra, házról-házra lézengtünk egy pohárka tejért, de bíztunk benne, hogy majd csak jobban lesz, így azonban már sehogy sem lesz. — Nekünk még jó, mert mi azelőtt itt cecheltünk a Múzsában, mikor még jobb napok voltak. Minket megtűrnek itt egész nap is, ha éppen nincs kávéra való pénzünk, akinek nincs lakása, egy vjság mögött hátradőlve alhatik is éjjel, de akik sohasem voltak itt vendégek, azoknak rettenetes. — Van egynéhány barátom, azok egész éjjel sétálnak. Reggel valahogyan összekunyerálnak tizennyolc krajcárt és elmennek a Népfürdőbe, ott fürdés közben alszanak egy két órát, míg a szolga fel nem veri őket. Van egy barátom, akinek valami igen jelentéktelen baja volt, megkockáztatta és befeküdt a kórházba; az osztályorvosok humánus emberek voltak, megtűrték ott, de három hét múlva azt mondja neki az orvos: — Nézze, kedves barátom, mi három hétig szívesen láttuk itt magát, mert tudtuk, hogy nincs hova mennie, most azonban jelentkezett egy kollégája, aki éhes és még télikabátja sincs! Maga már kicsit megmelegedett és jóllakott itten és van télikabátja is! Engedje most azt a fiatalembert ide feküdni! — A nők valahogyan mégis csak segítenek magukon, kivált aki fiatal. A legtöbbje igazolványt váltott. A csúnyábbja képeslevelezőlappal házal, vagy kézimunkát csinál és azzal házal, persze néha egész héten se keresnek semmit — Van olyan, aki moziban konferál! Miféle moziban? A Plútóban, a Remetében, a Flóriánmozgóban. — A negyedik osztályú igazgatók még olyan előadást sem produkálnak, mint a régi daltársulatok; kevés taggal játszanak; ahol legutóbb voltam, ott a primadonna meg a naiva egész nap pofozkodtak a hősszerelmes miatt. Még felvonásközben is. A direktor nem mert nekik szólni, mert félt, hogy otthagyják őt. A közönség nem a darabon mulatott, hanem azon, amit felvonás közben a kulisszák mögött produkáltak! * Már sötétedik. A színészproletárok még mindig ott lógnak a Múzsában, ülnek az agyennyargalt székben. Az egyik asztalnál fiatalember ül, ott van már reggel óta. Előtte egy pohár víz, uj- A reakciós Tanáregyesület Gyász és csalafintaság Budapest, július 2. Azok a hullámok, melyek Négyesiy László, Pintér Jenő és a Középiskolai Tanáregyesület mai vezetősége körül immár évek óta zajlanak, egyre siralmasabb szerepre kényszerítiik a konzervatívklerikális elemekből alakult többséget. Az a törekvés, hogy a Tanáregyesület életében tevékenyen szereplő progresszív tanárságot mindenáron kiszorítsák, a leglehetetlenebb eszközök alkalmazásaira bátorította a klerikálisokkal cimborá ló többséget, a progresszív tanárság, amely csak néhány hét előtt alakult formális párttá, akkora erővel szervezkedett, hogy a Tanáregyesület vezetőségének néhány tagja érthető okokból tárgyalásokba kezdett az ellenzék vezéreivel. Arról volt szó, hogy a már előbbi választásokon tekintélyes kisebbséggel biró progresszivek számuk arányában a választmányban helyet kapjanak s e célra felajánlották kilenc radikális fővárosi és kilenc vidéki tanár számára a választmányi helyeket a betöltendő ötvennégytagú listán. A nemzetközi udvariasság elemi szabályai közé tartozik, hogy amikor efféle bizottsági helyek felajánllastnak, akkor az invitálok be is ereszszék a meghívottakat. A mostani vezetőség azonban vagy nem tudott vagy nem akart erről gondoskodni és igy történt, hogy a Riesz—Pintér-féle testőrség titokban egy másik listát készített, melyen egyetlenegynek a kivételével, mind az ötvenegynéhány név gutgesinni öreg urakból és fiatal kormányhű csatlósokból volt összeállítva. Négyessy László, aki eddig is mindig igyekezett megóvni a finomkeztyűs, páratlan elnök látszatát, ezúttal is megtette a magáét. A választási küzdelembe nem ereszkedett bele, hanem a gyásztól és fájdalomtól elcsukló hangon beszélt az elnöki megnyitójában az ország és a ,,társbirodalom“ veszteségéről, amit természetesen, némán hallgatott végig az egész közgyűlés. Maga az ellenzék volt az, amelynek egyik vezetője — belátva, hogy a gyász hangulatát csak rontaná a profán csatazaj — azt indítványozta az előértekezleteken, hogy a mostani gyűlés tisztán gyászülés legyen, minden más pontja őszre halasztassék. A választmány többsége azonban — élén Négyesyvel — nem akarta elszalasztani az alkalmat, hogy — nagy fájdalma mellett is — a megjelent felekezeti, községi és mezei hadak segítségével egy kis parázs választási csatát provokáljon s hiábavaló volt az ellenzékieknek az ellan-istája is: a Tanáregyesület ma végképp kirekesztette választmányából azokat, akik ott eddig a bátor szókimondás, a modern haladás, a középiskola korszerű reformjának szószólói voltak. Ezzel a ténynyl a Tanáregyesület új vezetősége és jóbarátai olyan helyzetet teremtettek, hogy az egyesületnek vagy hatszáz ellenzéki tagja úgyszólván szószóló nélkül maradt a választmányban. Az urak egymás között vannak, a „forradalmárok“ ki vannak rugdosva. Hogy ennek az egyesület életében messzeható következményei lesznek, az előrelátható. Egy szervilizmustól csöpögő, miniszteri kegyekre vadászó, kongreganistákkal szaturált vezetőség sem kellő erélylyel, sem kellő súlyival nem fogja tudni képviselni annak a tanárságnak az ügyét, amely ki van éheztetve, amelyet újabb és újabb terhekkel sújt a kormány s amelynek valóságos páriái vannak a helyettes tanárok között. A kirekesztett kisebbség máris új egyesület alakításának az eszméjével foglalkozik és a többség köréből is — éppen a mai hatalmi tobzódás láttára — sokan végleg vissza akarnak vonulni az egyesületi élettől. Akár így, akár úgy, az ötvenéves jubileumára készülő Tanáregyesület, amelyből éppen most vonult ki két igazán liberális allnök — Jancsó Benedek és Bódiss Jusztin — a szomorú jelentéktelenségbe fog elsülyedni s átalakul azzá, amivé a mai vezetőség minden törekvésével irányította, csöndes öregurak és törekvő fiatalemberek kedvenc közgyűlési találkozóhelyévé. A mai gyűlésről itt következik tudósításunk. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület ma tartotta rendes évi közgyűlését az Akadémia üléstermében dr. Négyesiyiáiszló elnöklete alatt. A rendes közgyűlést megelőzőleg választmányi ülés volt. A választmányi ülés valóságos számonkérőszékké alakult ki. Kosári István szóvátette, hogy az alapszabályok szerint az egyesület ügyeit a választmány intézi, mégis az igazgatóság teljesen a maga hatáskörében végzett és végez mindent, a választmányt befejezett tények elé állítja és teljesen autokratikusan intéz mindent. Egy módja van ilyenkor az eljárás helytelenítésének: a bizalmatlansági volum, ezt azonban az igazgatóság eleve hatástalanná tette a lemondásával. A mai választmányi ülésen az igazgatóság azt indítványozta, hogy tekintettel az országos gyászra, a közgyűlés napirendijére felvett előadások megtartását halasszák el szeptemberre, ma csak a jelentéseket tárgyalják le és a választásokat ejtsék meg. Ezzel szemben dr. Nádai Pál kifejtette, hogy igazán kegyeletes akkor lesz a tanárság, ha a mai közgyűlést éppen csak a kegyeletnek szánja, meghallgatja az elnök gyászbeszédét és minden egyebet — a jelentést is, a választást is — későbbre halasztja. Nádai felfogása mellett szólalt fel Kosári Péntek