Világ, 1914. július (5. évfolyam, 153-180. szám)

1914-07-03 / 155. szám

t% 1914. július a VILÁG A tengerparton állandóan hadihajók cirkálnak, hogy a fegyvercsempészést megakadályozzák. A bandák garázdálkodása Athén, július 2. A brüsszai konzuli testület tanácskozott az utóbbi napokban a külföldiek élet- és vagyon­biztonsága ellen ismételten előfordult flagráns sértések dolgában. A konzuli testület megújí­totta júniusi határozatát, mely a főkormány­zót teszi felelőssé a személy- és vagyonbizton­ságban tett károkért és a helyi hatóságokat nyomatékosan felszólítja, hogy vessenek véget a bandák szemérmetlen garázdálkodásának. Az angol konzul külön is jelentést tett a kon­stantinápolyi angol nagykövetségnek és kö­zölte, hogy Brussza környékén a bandaü­zel­­meknek sok emberáldozata is volt. A bandák már a vasúti állomásokat is zaklatják és a köz­lekedést akadályozzák. Ez az állapot már nem bojkott, hanem fosztogatás. A városban min­den pillanatban mészárlásokra kerülhet a sor. A külföldiek biztonsága nag­ non kétes. Közgazdasági táviratok A külföldi gabonatőzsdék mai és tegnapi ár­folyamainak összehasonlítása: 77 7 Rfitömb-Mo Tegnap sé„ PARIS frank frank frank Búza júliusra ..••••••••• 26.90 26.75 4-0.15 m augusztusra...................... • • • 26.45 26.40 --0.05 w szeptember—decemberre . • • 26.35 26.30 --0.05 november—februárra ..•••• 26.65 26.45 -y-0.I0 Rozs júliusba.................. 10.— 19.— —.— . . augusztusra ................................. 19.— 19.— —.—­­ szeptem­ber —decemberre ... « • 19.­— 19.— —.— „ november—februárra 19.— 19.— —.— Liszt júliusra .....»••••• 34.85 34.0 +0.05 4 augusztusra ...­­..•••• 34.95 34.95 —.— . szeptember—d­ecem­berre . • . • 34.60 34.55 4­0.05 „ november—februárra ................... 34.60 34.55 •—0.05 BERLIN márka márka márka Bazn­­ikiusra........................ 205.— 206.— —1.— „ szeptemberre ..•••••••• 193.75 j 194.25 —0 50 Rozs júliusra ••••••••• 174.75 j 177.25 —2.50 . szeptemberre­­ • . ••••••* 164.—­­ 164.50 —0.6Q Zab júliusra . 172.— J 172.25 — 0 26 „ szeptemberre .......... —•— J 162.25 —■ NEW* YORK Cont­­ cent cent Kasza helyben 88 — 86.75 +0.75 . .Júliusra .••.••••••• 86.63 87.5‘­ +1.13 „ szeptemberre. •••*••••• 8­.*25 ' 86.38 -1-0.87 , decemberre .••••••••• —•— —• —•— Tengeri juliusra .....••••• 77.25 77.25 —.— . szeptemberre ...••••• — CSIHAGO ce,‘, ceni cent Baza juliusra..................... 78.63 77.13 +20 „ szeptemberre .•••»•••«» 79.— 77.75 +-1.25 „ decemberre.................................... Lender!­ioriasra.................. 68.18 68.38 .— , szeptemberre . . ...... 65.50­­ 65.50 —.i­ jesztettek olyan helyen is, ahonnét szervezett szín­társulat már csak jó néhány kilométernyire volt. Ezek a daltársulatok csak eltengődtek valahogy, hatvan esztendeig működtek az országban. A negyedosztályú színigazgatók azonban, akik az engedélyezett társulatok között az utolsók és a közelmúltban maguk is csak daltársulati igazgatók voltak, kérvényt intéztek az Országos Színészegye­­sülethez, hogy ezeket a daltársulatokat tiltsák el a működéstől, mert azok nekik kárt okoznak. Ekkor az egyesület memorandumot intézett a bel­ügyminiszterhez és kérte a daltársulatok beszün­tetését. A minisztérium ennek a kérésnek eleget tett, leiratot intézett az összes szolgabírákhoz, amelyben kimondja, hogy ilyen daltársulatoknak egész estét betöltő darabot nem szabad játszani. Ezzel a rendelettel egy csapásra négyszáz ember lett földönfutóvá, koldussá. Mert a vidéknek nem kell a dal, sem a kupié, sem az egyfelvonásos. A falu premiereket akar látni. A falu ugyanazokat a darabokat akarja látni, mint Pesten a Nemzetiben, a Vígben, a Ki­rályban, esetleg az Operában. Mert ő ezekről a darabokról a lejbzsurnálja révén tájékozva van; a falu „A Farkas“-t akarja látni Molnár Ferenc­­től, egy héttel a pesti bemutató után, így hát a daltársulatok, persze, hogy sorba megbuktak. Ret­tenetes vergődés szakadt rájuk egyszerre. Volt, aki eltengődött még valahogy a vidéken, de aztán zálogban hagyták, elvesztették mindenüket és már annyi pénzük sincs, hogy feljöjjenek Pestre, de legnagyobb része ide menekült a fővárosba. A Múzsa kávéházat régi tradíciók fűzik a szí­nészethez. Mióta az Országos Színészegyesület meg­alakult, azóta ott van a kisebb színészek és a szí­­nészproletárok tanyája. Virágvasárnapkor külö­nösen zsúfolva van a Múzsa vidékről felrándult direktorokkal és színészekkel. Ott kötik meg az évi szerződést. És a régi jobb idők szelleme lesz patrónusa a most letört színésznek. A kávés a régi jó időkre, a régi szép cechekre való emlékezéssel megengedi, hogy a színészek egész napon át ott húzódjanak meg a hideg elől és amikor nincs pénzük kávéra, ott ábrándozzanak egy pohár víz mellett. És kinek van pénze? Egy tekintet az asz­talokra szomorú feleletet ad erre! Minden asztalon: Viz! Vi­z! Viz! — Bizony kérem. — mondja egy fiatalember, amikor közéjük ültem. — az ember mégis csak elküzködött valahogy! Igaz, hogy ahol legutoljára voltunk, három hét alatt kerestünk tizen­­ketten ötven koronát, az is elment teremre, vilá­gításra, házról-házra lézengtünk egy pohárka tejért, de bíztunk benne, hogy majd csak jobban lesz, így azonban már sehogy­ sem lesz. — Nekünk még jó, mert mi azelőtt itt ce­­cheltünk a Múzsában, mikor még jobb napok voltak. Minket megtűrnek itt egész nap is, ha éppen nincs kávéra való pénzünk, akinek nincs lakása, egy v­jság mögött hátradőlve alhatik is éjjel, de akik sohasem voltak itt vendégek, azok­nak rettenetes. — Van egynéhány barátom, azok egész éjjel sétálnak. Reggel valahogyan összekunyerálnak ti­zennyolc krajcárt és elmennek a Népfürdőbe, ott fürdés közben alszanak egy két órát, míg a szolga fel nem veri őket. Van egy barátom, akinek valami igen jelentéktelen baja volt, megkockáztatta és befeküdt a kórházba; az osztályorvosok humánus emberek voltak, megtűrték ott, de három hét múlva azt mondja neki az orvos: — Nézze, ked­ves barátom, mi három hétig szívesen láttuk itt magát, mert tudtuk, hogy nincs hova mennie­, most azonban jelentkezett egy kollégája, aki éhes és még télikabátja sincs! Maga már kicsit megmelegedett és jóllakott itten és van télikabátja is! Engedje most azt a fiatalembert ide feküdni! — A nők valahogyan mégis csak segítenek magukon, kivált aki fiatal. A legtöbbje igazolványt váltott. A csúnyább­ja képeslevelezőlappal házal, vagy kézimunkát csinál és azzal házal, persze néha egész héten se keresnek semmit — Van olyan, aki moziban konferál! Miféle moziban? A Plútóban, a Remetében, a Flórián­­mozgóban. — A negyedik osztályú igazgatók még olyan előadást sem produkálnak, mint a régi daltársu­latok; kevés taggal játszanak; ahol legutóbb vol­tam, ott a primadonna meg a naiva egész nap pofozkodtak a hősszerelmes miatt. Még felvonás­közben is. A direktor nem mert nekik szólni, mert félt, hogy otthagyják őt. A közönség nem a da­rabon mulatott, hanem azon, amit felvonás közben a kulisszák mögött produkáltak! * Már sötétedik. A színészproletárok még min­dig ott lógnak a Múzsában, ülnek az agyennyar­­galt székben. Az egyik asztalnál fiatalember ül, ott van már reggel óta. Előtte egy pohár víz, uj- A reakciós Tanáregyesület Gyász és csalafintaság Budapest, július 2. Azok a hullámok, melyek Négyesiy László, Pintér Jenő és a Középiskolai Tanáregyesület mai vezetősége körül immár évek óta zajlanak, egyre siralmasabb szerepre kényszerít­iik a konzervatív­­klerikális elemekből alakult többséget. Az a törek­vés, hogy a Tanáregyesület életében tevékenyen szereplő progresszív tanárságot mindenáron kiszo­rítsák, a leglehetetlenebb eszközök alkalmazásaira bátorította a klerikálisokkal cimborá ló többséget, a progresszív tanárság, amely csak néhány hét előtt alakult formális párttá, akkora erővel szervezke­dett, hogy a Tanáregyesület vezetőségének néhány tagja érthető okokból tárgyalásokba kezdett az el­lenzék vezéreivel. Arról volt szó, hogy a már előbbi választásokon tekintélyes kisebbséggel biró pro­­gresszivek számuk arányában a választmányban he­lyet kapjanak s e célra felajánlották kilenc radi­kális fővárosi és kilenc vidéki tanár számára a választmányi helyeket a betöltendő ötvennégytagú listán. A nemzetközi udvariasság elemi szabályai közé tartozik, hogy amikor efféle bizottsági helyek felajánllastnak, akkor az invitálok be is ereszszék a meghívottakat. A mostani vezetőség azonban vagy nem tudott vagy nem akart erről gondoskodni és igy történt, hogy a Riesz—Pintér-féle testőrség ti­tokban egy másik listát készített, melyen egyetlen­egynek a kivételével, mind az ötvenegynéhány név gutgesinni öreg urakból és fiatal korm­ányhű csat­lósokból volt összeállítva. Négy­ess­y László, aki eddig is mindig igyeke­zett megóvni a finomkeztyűs, páratlan elnök lát­szatát, ezúttal is megtette a magáét. A választási küzdelembe nem ereszkedett bele, hanem a gyász­tól és fájdalomtól elcsukló hangon beszélt az elnöki megnyitójában az ország és a ,,társbirodalom“ veszteségéről, amit természetesen, némán hallgatott végig az egész közgyűlés. Maga az ellenzék volt az, amelynek egyik vezetője — belátva, hogy a gyász hangulatát csak rontaná a profán csatazaj — azt indítványozta az előér­tek­ezl­eteken, hogy a mostani gyűlés tisztán gyászülés legyen, minden más pontja őszre halasztassék. A választmány többsége azon­ban — élén Négyesyvel — nem akarta elszalaszta­ni az alkalmat, hogy — nagy fájdalma mellett is — a megjelent felekezeti, községi és mezei hadak se­gítségével egy kis parázs választási csatát provo­káljon s hiábavaló volt az ellenzékieknek az ellan-­­istája is: a Tanáregyesület ma végképp kirekesz­tette választmányából azokat, akik ott eddig a bá­tor szókimondás, a modern haladás, a középiskola korszerű reformjának szószólói voltak. Ezzel a ténynyl a Tanáregyesület új vezető­sége és jóbarátai olyan helyzetet teremtettek, hogy az egyesületnek vagy hatszáz ellenzéki tagja úgy­szólván szószóló nélkül maradt a választmányban. Az urak egymás között vannak, a „forradalmárok“ ki vannak rugdosva. Hogy ennek az egyesület éle­tében messzeható következményei lesznek, az előre­látható. Egy szervilizmustól csöpögő, miniszteri ke­gyekre vadászó, kongreganistákkal szaturált vezető­ség sem kellő erélylyel, sem kellő súlyival nem fogja tudni képviselni annak a tanárságnak az ügyét, amely ki van éheztetve, amelyet újabb és újabb terhekkel sújt a kormány s amelynek valósá­gos páriái vannak a helyettes tanárok között. A ki­rekesztett kisebbség máris új egyesület alakításának az eszméjével foglalkozik és a többség köréből is — éppen a mai hatalmi tobzódás láttára — sokan végleg vissza akarnak vonulni az egyesületi élettől. Akár így, akár úgy, az ötvenéves jubileumára ké­szülő Tanáregyesület, amelyből éppen most vo­nult ki két igazán liberális allnök — Jancsó Be­nedek és Bódiss Jusztin — a szomorú jelentékte­lenségbe fog elsülyedni s átalakul azzá, amivé a mai vezetőség minden törekvésével irányította, csöndes öreg­urak és törekvő fiatalemberek ked­venc közgyűlési találkozóhelyévé. A mai gyűlésről itt következik tudósításunk. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület m­a tartotta rendes évi közgyűlését az Akadémia ülés­termében dr. Négyesiy­i­áisz­ló elnöklete alatt. A rendes közgyűlést megelőzőleg választmányi ülés volt. A választmányi ülés valóságos számonkérő­­székké alakult ki. Kosári István szóvátette, hogy az alapszabályok szerint az egyesület ügyeit a vá­lasztmány intézi, mégis az igazgatóság teljesen a maga hatáskörében végzett és végez mindent, a választmányt befejezett tények elé állítja és tel­jesen autokratikusan intéz mindent. Egy módja van ilyenkor az eljárás helytelenítésének: a bizal­matlansági volum, ezt azonban az igazgatóság eleve hatástalanná tette a lemondásával. A mai választmányi ülésen az igazgatóság azt indítványozta, hogy tekintettel az országos gyászra, a közgyűlés napirendijére felvett előadások meg­tartását halasszák el szeptemberre, ma csak a je­lentéseket tárgyalják le és a választásokat ejtsék meg. Ezzel szemben dr. Nádai Pál kifejtette, hogy igazán kegyeletes akkor lesz a tanárság, ha a mai közgyűlést éppen csak a kegyeletnek szánja, meg­hallgatja az elnök gyászbeszédét és minden egye­bet — a jelentést is, a választást is — későbbre halasztja. Nádai felfogása mellett szólalt fel Kosári Péntek

Next