Világ, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-15 / 216. szám

X 18 1918- Szeptember 15. VILÁG semmel ajkai érintkezésbe lépni, feltételenül jól választott, mert a Levantéban— minden, elmélyítés dacára is — még sokáig a francia lesz a vezetőnyelv. Ha Amerika, Afrika, India vagy Ausztrália fekszikesetleg a tervében, akkor az angol nyelv a fontos. De amiért nem tanul inkább valamely keleti nyelvet (orosz, török, román szerb ?) Medikus. Csak a törzs- és számvivő-enaestesek hozzátartozói kapnak a Máv. vonalain engedményesájáru jegyeket. Ha ez az eset áll fenn Önnél, navkoxarcképes igazolványa dolgában tessék a Máv. balipaarti üzletvezetőségéhez kérvénynyel fordulni (VL,Teréz-körút 62.) Életkorát sem közölte azonban ■velünk. , Tállya. Hogy gondolja azt, hogy ilyen cikket ma !•.— en pleina qu.erre — keresztülengedjeneki ! Haladó 34. 1. A tanulmányi szabadságról szólórendelet szerint semmiképpen sincsen igénye most tanulmányi szabadságra. 2. Forduljon szükség esetén az Egyetemi Segélyegylethez IX., Üllői út 22.; s lakást is onnan kaphat, de katonai épületekben, is .kaphat lakást és az étkezési pénz ellenében az étkezzést 3. Ugyanott állásokat is közvetítenek. A Budapesti Kereskedelmi Akadémia igazgatósága V., Alkotmányju. 11., a Keleti Keresik. Akadémia VIII., Eszterházy utca 3. Hazatért. 1. A hátrahagyott holmi iránt csak a Spéttestnél adhatnak érdemleges felvilágosítást. 2. A* [áthelyezést szolgálati úton a honvédminisztériumtól kell kérni. 3. Nem tudunk külön rendeletről, az ii általános rendelet mértékadó. 4. A fémipar, faipar ■és gépészipariskolába való felvételhez 1 évi gyakorlatftőt kell felmutatni; a vegyészeti osztályba 2 havi gyakorlat elegendő. 5. Leveléből nem vehető ki, milyen címen kiván az illető szabadságot, igy nem adhatunk pontos választ. önkéntes. Csak a német nyelv kívántatik meg lelggetlenül. Hadbíróság. Legalább a jo©tadómányi államvizsgát kívánják meg, abszolutórium nem elegendő. Szerencse fel. Legjobb akarattal sem tudtunk pozitív adatokat kérdéseire szerezni. Legjobb, ha kérelmével a hadügyminisztériumhoz fordul. Sz. Kaposvár. Bartch Lajos, Arad. W. S. A vers jó, de mi csak a legritkább esetekben közlünk verseket. M. Erzsébetfalva: Bármily szívesen termek, ezúttal nem áll módjunkban segíteni. Az Ön sorsa — látjuk — rendkívül súlyos, de higgye meg, csekély erőinket sokkalta nehezebb esetükre kell eltennünk. Világszemlélet. 1. Levele érdekes , tanulságokat kért s azért — sziv©3 engedelmével — egy részt leközlünk belőle: „Csupán néhány hónapja vagyok —írja a Világ előfizetője, de tartozom önöknek azzal a kijelepítéssel, hogy ezalatt a rövid idő alatt ■azok az eszmék, amelyeknek a Világot szolgálatábaállították, az a szabad, haladó szellem, amelyet a lap képvisel, egész énemre átalakító hatással volt, öntudatra ébresztettek a gondolkodásra kényszeritettek. ■ Képességeimet, amlyeknek létezését tudtam, aktivitásra keltették s energiát nyertem Önöktől azok kisfejlesztőére. Ilyen, szuggesztivus hatás alatt folytatott szellemi tevékenységem elmélyedőbb, kutató gondolkozása módom folytán önmagam előtt értékesebblett, szinte azt mondhatnám: más ember lettem, sőt rajtam keresztül a társaságomnak — amely különböző nemzetiségű és felekezetűt — is a világnézetét szabadabbá, elfogulatlanabbá formálták önök át.az, amitől nem tud elszakadni, ami hajszolja, kergeti, szerelmi kísérleteken, szeretkezéseken, brutalitásokon, nyájas ellágyulásokon, megalázkodásokon, hányaveti szertelenségeken, betegségeken és öngyilkossági próbálkozáson, át — a komoly és befejező megoldásig — a halálig. Tulajdonképpen kívülről és nagyobb távolságról nézve csupa kicsiny, dologba megy ez a játék, apróka dolgokért folyik ez a vergődés, és mégis van benne valami nagyvonású, valami közösen nagy emberi, amelyet mindnyájan és mindig átérzünk. Ennyit a regénytémájáról. Valószínű, hogy a regény elolvasása után nem igen ridegen körülvonalazott S ez az összeütközés, — Molnár ebben az írásában talán kevesebbet törődik mesterségbeli dolgokkal, kompozícióval, felépítéssel és egyéb ilyenekkel, — de mélységet és komoly megbecsülést ez az összeütközés ad a halalikus kötetnek, ez a konfliktus a vágy és azátöröklés, a megszokás és a változás keresése, [•a burzsoázia és az új nagyváros élete, a tegnapiak és a maiak között, melyeknek mindnek bármily triviálisan hangzik is, csak szimbóluma Andor elpusztíthatatlan és elpusztító szerelmének története. Molnár ebben a könyvében, ebben a regényfigurájában már több, mint finom szellemes és élesszemű emberábrázoló. Andor figurája több ennél: nem egy emberi karakter felépítése egy regény sok fejezetének még több jellemző epizódján át, hanem megfordítottja ennek: analízis és boncolás. Egy meglévő emberteremtmény belső életének szétbontása, olyan alaposan, olyan mindent felfedően, mintha külsőleg egy boncoló kés dolgozik egy emberi matérián. Épp olyan szisztematikus ez a boncolás és analízis, mint abolt anyagon dolgozó késé. A kést vezető kéz " Határozottan állítom, hogy társalgásunk úgy a tár- Igyat, mint a módot illetőleg, ma egészen más szinvonalon 411 . . .“ Azért közöltük le a sorait, mert a Világ — amely tudvalevőleg a „chaque un b.són fajon" álláspontján áll — nem tartja a valláserkölcs egyedül üdvözítő voltáról való nézetet elfogadhatónak, hanem úgy hiszi, hogy a tudás és a tudásra való készség is épp úgy erkölcsössé teheti az embert, mint a hit és a hitre való törekvés; és azt hiszi, hogy ugyanúgy, ahogy a tudás mellett is kisikolhatik az ember az erkölcs útjáról, éppúgy a valláserkölcs sem menti az embert a tévedéstől — éppen mert minden ember, legyen világszemlélete bárminő is, mindenkor csak ember maradhat. Őszintén örvendünk, hogy a „Világ" nevelő munkájának ilyen elfogulatlan példájára mutathattunk rá. 2. Kérdése dolgában bizony azt kell válaszolnunk, hogy téves úton halad. A rajzolást soha könyvből meg nem tanulhatja és hiába lesz abban a könyvben ezer rajzminta és még ezer útmutatás, a rajz tudása csak a természeten, csak az emberen és csak a természet kvintesszenciáján, az akton nyugodhatik. Látja, a római-görög antik kor az ábrázoló művészetet már szinte utolérhetetlen magasságokba vitte. Akkor a kereszténységgel részben északvidéki germán, részben sziroperzsa keleti befolyások és morális nézetek szüremkedtek be a Földközi-tenger mellékének kulturvilágára. Sem az egyik, sem a másik nem ismerte az emberi testet s az e befolyásokból kialakult középkori barát-morális elve- tendőnek, erkölcstelennek minősítette azt, ami a természettől az emberiség egyik legszebb ajándéka: a test végtelen tökéletességű harmóniáját. Az arányo6-ság, a szimmetria, a forma érzése, a helyes statika, az erő érzékeltetése, a szín, a kifejezés (gesztus és mimika), a kiállás (póz), a lágyság és keménység játéka, — mind, mind elveszett az ötödik századtól kezdve: az akt eltűnik a helyébe, igaz, hogy más, gondolati és tisztán — grafikai értékek lépnek, de századokba tellett, amíg az ember újra megtalálta önmagát és a természeteit. Ez a középkoribrátművészet dolgozott úgy, ahogy ön azt nyilván elgondolja: mustrakönyvek, kész kánonok után (az áthoszhegyi barátokmég ma is így dolgoznak, hacsak Farrail serege ki nem űzte őket úgy, hogy aztán, végül mindemik egy bizonyos képrósat tanult be: az egyik csak a kontúrokat rajzolta, a másik csak arcot rajzolt, a harmadik csak színeket rakott fel, a negyedik csak alapozott stb. A munkamegosztás pedig mindenkor — ez közgazdasági tény — proletariátusra vezetett. íme, ezen az után a művészet elproletarizálódik, eltávolodik az önálló alkotás teremtőhangulatától. Ezért inkább kövessen el ezer hibát a rajzaiban, de mindenkor önállóan a termélat után rajzoljon — ezeket helyre lehet hozni s idővel önmagát is tudja majd javítgatni, aszerint, amint a rajzbeli készsége gyakorottabbá lesz — de soha mustrák után ne rajzoljon, mert ez szkematikussá teszi , amit így tudni fogna, az csak másodlagos utánzás lehet. Egyébként, ha éppen tetszik, ajánlhatunk ilyen könyvet, ez: Qriendling n. Jannemann, Theorie und Praxis der Zelobenskunst für Handwerker. Techniker und bildende Künstler (Weimar, sok kiadást ért már meg). Vagy még inkább Walter Crane ismert műve: Time und Form (Leipzig, Seemarm, 5-ik kiadás). Cs. F. Miután az ilyen kiadvány nem egyéb, mint (leplezett) időszaki sajtótermék, papírt ilyen célra nem kaphat s ilyen sajtótermék megindítja ára ezidő szerint nem kaphat engedélyit. Doktor: Minden 18-ik életévet beötlött magyar állampolgárkiléphet eddig viselt felekezetiből s tetszése szerint, akár átléphet más vallásra, akár pedig felekezeten kívül maradhat. A kilépést és áttérést az 1844. évi III. t.-c. és az 1895. évi XLIII. t.-c. szabályozza. E törvények értelmében két tanú jelenlétében meg kell jelennie felekezete lelkészénél (és pedig saját lelkészénél, vagyis az állandó lakóhelye szerint illetékes lelkésznél) s ott minden további fcomentár nélkül kijelenti, hogy eltökélt szándéka, miszerint eddigi felekezetéből kilép s kérje meg egyben a lelkészt, hogy ezen bejelentéséről adjon önnek bizonyítványt. Ha a lelkész e bizonyítvány kiállítását megtagadja (ami igen valószínű) akkor az önnel volt két tanú állít ki jegyzőkönyvet, melynek tartalmazni kell az ön megtörtént kijelentését. Ezt az eljárást 14 napon belül ugyanazon, két tanú jelenlétében meg kell ismételnie s az eljárásról újra jegyzőkönyvet kel felvenni a két tanúinak. A jegyzőkönyvnek pontos dákummal kell ellátva lenniük. Ha nem lép be azután valamely más bevett vagy elismert vallásfelekezetbe, akkor a kilépést követő ötödik naptári év végéig köteles a kilépést megelőző utolsó évben fizetett egyházi járulékait a régi felekezetének tovább fizetni. Az esetleg születendő gyermekeinek azonban 18 éves korukig valamely felekezethez kell tartozniuk és pedig akár az önéhez, akár előre adott reverzális alapján feleségéhez, akár pedig egy közös megegyezéssel választotthoz. A felvett jegyzőkönyveket, ha más felekezetire lép be, ugyy a választott felekezet lelkészénél mutassa be, ha pedig is felekezetim kívül marad, mutassa be az illetékes anyakönyvi hivatalnál, targy ott anyakönyvi adatait megfelelő módon kiigazíthassák. Gabonaüszög 25.731, Vszkö nödés ellen a gabonát többféle módon védik. Egyik módja, amely a hábé- Iruban is alkalmazható a rézgálic oldatban való csávázás. Elvetés előtt VI%-os (1 hektoliter vízre, fél kilogramm rézgálic) rézgálicoldatban a búzást mét 10—14 óráig áztatjuk, majd megszárítjuk. Az árpa érzékeny a gáliccel szemben, ezért, nehogy a csirázóképességet elveszítse, ajánlatos a csávázás után híg (C/1-os) mészoldattal leöblíteni. Rézgálicert a kereskedésben kaphat, a községi jegyző közreműködésével s esetleg kedvezményes áron is. Szegény, de meghallgatott asszony. A svábbogár és minden ilyenfajta átokkal szemben a tisztaság és a rend a legjobb védőszer. Ne hagyjon szabadon ételneműt, zárjon el minden hézagot és repedést a falon és bútoron, tisztogassa sűrűn az éléstárt. Ha mindez nem használ, szórjon a fal mentén is méreggel (arzénnel) kevert lisztet. Természtesen kellő gondossággal és óvatossággal. Ne porlassza. Gyümölcs ma?. A csonthédjas gyümölcsök míg vajt olajnyerés céljából gyűjtötték. A gyűjtés valószínűleg a magyar közönség fegyelmezettségén tört meg. Pedig kár, mert nagyon nagy értékek vesznek el. Tud- tunikái nincs magyar vállalat, amely gyimölcsmagvak gyűjtésével foglalkozék. Korzó. Eb ellen az esztelen, popfes, a háború lelkével mi nem törődő rendszabály ellen mi már felemeltük tiltakozó szavunkat. Sajnos, hatástalanul, amint leveléből látjuk. Hogy kinek az agyéban fo-hamadt meg na ilyesmi, az — mint minden szamárság — hivatalos titok s igy, sajnálatunkra, nem szolgálhatunk vele. Felelős szerkesztő: PURJESZ LAJOS * S éppoly pontosan tudja, mi hol fekszik és mit talál, mert közös nagy emberi tulajdonságokról van szó — és e közös tulajdonságok analizálódnak ki Molnár karakterrajzában is. Nem olyan fájdalmasan és meggyötrő nagyszerűséggel, mint például Dosztojevszkiné, akinél mindig föltárnád bennünk a pellengérre állítottak felháborodása, miért és mi jogon irt meg éppen engem, honnan ismer így és hogy mer ilyen szentségtelenül és kegyetlenül hozzámagulni. Andor szeszélyes életével és caprice-szal teli jellemével nem érezzük magunkat ennyire közösnek, de viszont minduntalan rábukkanunk valamibe: egy érzésre, indulatra, erősségre és gyengeségre, amelyről önkénytelenül is megállapítjuk: ez bennem is megvan és így van meg. Szó se leszen itt olcsón kínálkozó összehasonlításokról, de bizonyos, hogy Molnár analizáló eszközei, legalább ebben a regényben , sokszor Dosztojevszkit juttatják eszünkbe. Nem olyan keserű és vigasztalan ez a magábanézés, de magábanézés, mindnyájunkba nézés egy nagyszerű írói szem és írói fantázia bevilágításával, amelynek sugara éppen a közös emberi tulajdonságokat mutatja meg. Két különböző világot vetít elénk Molnár ebben a könyvben — s ahogy megcsinálja ez talán a legfőbb erőssége. Az egyik világ az, ahonnan Andor jött — egy kicsit ellágyuló szentimentalizmussal nézi, mint ahogy az ember régi emlékekre gondol, még ha azok akkor nem is voltaktúlságosan kellemesek. Valamikor sokat koplaló emberek gondolnak vissza így a némely jólét révéből egykor volt nehéz napjaikra. A másik világ, amelybe Andor belekerül — ezt fölényesen, kicst gúnyolódva nézi, mint az olyan világot, amelyben benne él az ember, amelynek hibáit, kuszaságait jól ismeri, gyűlölködik vele és mégis szereti e két világ, ahogy itt él együtt e rettenetes nagy városban csodálatosszínes gazdagsággal bontakozik ki Molnár regényében. Minden figurája eleven és ismerős, minden vonása százszor látott és mégsem észre vett. Az orosz Kuprinj írja egyik regényében: „mi hétköznapi emberek a legértékesebb és legjellemzőbb dolgok mellett figyelmetlenül megyünk el s nem vesszük észre, hogy a lábunk rálép. De jön a művész, felemeli és a nap felé fordítja s mi csodálkozva kiáltunk fel: „mennyiszer, láttam ezt, hogy is lehet, hogy eddig nem vettem* észre?!" — Ezernyi ilyen mindennapi és mégsem észrevett dologból szövi meg e két világ képét Molnár — aki éppen ebben legigazabban művész — és mi valóban ezzel a naiv elcsodálkozással vesszük tudomásul, hogy ezt mi is és teljességében igy ismerjük. Molnár uj regénye nem könnyű portéka s erősen kirí a mai irodalmüzlet tendenciáiból, az erotika és a fölületes ex ölik 11 m szenvedelmes olvasóközönség számára minden könyv Enyedségében is nagy a fajsúlya, de éppen ez a vigasztaló és örvendetes azoknak, akik már egy kicsit megijedtek, hogy az új irodalom örök vadászterületein immár csak detektívhősök és szerelmi kalandorok járnak. Olyan jó egyszer megint komoly szándékú, komoly bélyegű könyvet olvasni, anélkül, hogy a múlt bibliotékáiból kellene elhozni őket. És Molnár Ferenc igazán megengedhette magának, hogy igazán irodalmat csináljon — bizonyságul a kételkedőknek, hogy a becsületesség az irodalomban sem elveszett tőke. . Bálint Lajos, Vasárnapi