Világ, 1920. május (11. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-26 / 125. szám
2 1920. május 26. VILÁG feszültséget és jelentékeny végkielégítést ad azoknak, akiket kénytelen elbocsátani a hadsereg kötelékéből. De az elhelyezkedés, az u. kenyérkereset megszerzése olyan nehéz ma Németországban mindenkinek és kivált azoknak, akik idáig egy egészen speciális légkörben, egy egészen speciális környezetben éltek, hogy a végkielégítés még olyan bőkezű megszabása sem tudja lecsillapítani az exisztenciájukban fenyegetett emberek nyugtalanságát. Ez egy olyan körülmény, amely alapja lehet nem egy súlyos komplikációnak. Azonban a német kancellár részvétele a spaai konferencián, a márka árfolyamának tartós javulása, a német gazdasági termelés fokozatos talpraállása, a jövő iránt táplált remények lassú ébredése, a letargia hosszú hónapjai után, főleg pedig a monarchista puccsal kapcsolatos politikai elszigetelődésnek és a kikerülhetetlen, nagy gazdasági visszaesésnek bizonyossága mind olyan momentumok, amelyek az ellenforradalom ellen hangolják még a közvélemény monarchista szárnyának nagy részét is. És ezek a momentumok valószínűvé teszik, k*sv a német freichstwehr nagyjában és egészében kiáltaná egy újabb ellenforradalmi kísérlet tehernruháját is és szilárd maradna minden kísértéssel szemben. Balfelé a helyzet az, hogy a független szocialisták a közelmúlt hónapokban tanúsított maguk tartása szerint elfordultak az erőszakos eszközök alkalmazásától és ezzel a többi alkalommal elég határozottan kifejezésre jutott álláspontjukkal kedvét szegték a Spartakuszok kísérletezésének is. Berlinben és a német nagyvárosok egy részében kétségkívül eltolódott a munkásosztály hangulata a mérséklet felé. Mint minden forradalom a győzelem után, úgy most a német forradalom is meghozta a erős kiábrándulás hangulatát és a vágyat a rend, a nyugalom iránt. A nagyvárosok tehát már nem fenyegetnének újabb krízisekkel, ha az élelmezés területén biztosítani tudná a német kormány legalább a létminimumot. Azonban a helyzet még így is csak a Ruhr-vidéken aggodalmas és néhány olyan ipari centrumban, ahol nincsen erős polgári réteg és ahol a német polgári politikának a többségi szocialistáktól is hangoztatott érvei nem jutnak el a munkásosztályhoz. A választások eredményét nem nehéz megjósolni. Kétségkívül jelentékenyen megerősödik majd a szélsőség: a monarchista pártok és a független szocialisták. Hiszen ma sokan a monarchia eszméjével kötik össze a gazdasági jólét emlékét, mint ahogy tavaly még a monarchia eszméjét tették felelőssé a német birodalom összeomlásáért. A monarchista ellenforradalom esélyeit nagyon csökkenti az a körülmény, hogy a monarchistáknak nincsen egy általánosan elfogadott trónjelöltjük, azonban a képviselőválasztásoknál ez a nehézség nem jut szerephez. A független szocialisták azért bízhatnak szavazataik jelentékeny megszaporodásában, mert a többségiek a munkásosztály egy részének szemében ma már polgári pártnak és nem munkáspártnak számítanak- Azonban tavaly januárban a monarchisták csak a szavazatok tíz- és a függetlenek a leadott szavazatok hét-nyolc százalékát kapták meg, és így a legszélsőbb jobb és a legszélsőbb bal szavazatainak megduplázódása sem érintené érzékenyen a kormány koalíciós többségét. Azonfelül a koalíció gondoskodott magáról, amennyiben fentartotta ugyan az arányos választás elvét, de az arányosság alapján megválasztott képviselőkön kívül pótmandátumokat biztosított azoknak a jelölteknek, akik a proporcionalitás szerint kimaradnának ugyan, de legalább negyvenezer szavazatot kaptak, így a többségi szocialisták sok helyütt, a német néppárt, tehát a régi centrum kivált Bajorország sok kerületében és egyes helyeken a demokraták is pótmandátumokhoz fognak jutni és ez kiegyenlíti majd a monarchista és a független szocialista képviselők számának megnövekedését, noha valószínű, hogy a független szocialista jelöltek közül is jó egynéhány képviselővé lesz a pótmandátumok rendszerének segítségével. A lajstromos választások nagyon költségesekés így a polgári pártoknál a legtöbbet ígérőknek jut két-három hely, sőt néha két-három jó hely a lajstromokon. Néhány indiszkréció folytán nyilvánosságra került levélből most derült ki az, hogy kivált a szeszgyárosok és a cukorgyárosok elég jelentékeny anyagi áldozatokat hajlandók hozni azért, hogy bizalmi embereiket beválasztassák a birodalmi gyűlésbe, és kiderült az is, hogy az ilyen bőkezű ajánlatok a német nemzeti párt, tehát a nagynémetek részéről igen előzékeny fogadtatásban részesülnek. Azonban a kisebb-nagyobb választási botrányok sem izgatják túlságosan a német közvéleményt. Mindent összevéve, azt lehetne mondani, hogy a választások nem fokozzák és nem élezik ki, de nem is oldják fel azt a feszültséget, amely akutabb vagy lappangóbb formában kétségkívül megvan jobbfelől és balfelől egyaránt. Ma azonban elsősorban a külpolitikai eltolódások robbantanák ki ezeket a feszültségeket, nem pedig a választási mozgalmak, vagy a belpolitika egyéb hullámvetései. Feleky Géza, Apponyi és Teleki a béke aláírásáról Gróf Apponyi Albert, és gróf Teleki Pál ma milatkoztak a nyilalmosság számára a békeszerződés aláírásáróljJ Apponi/i Albert nyilatkozatában a következőket elmondotta: ^1*11 nnilmWfrinting nem járhatott el másképpen. Ez volt az egyetlen út, amelyen feladhattunk, nehogy egész állami létünket va banque játékkal kockára tegyük. Nem lehetett tekinteten kívül hagyni azt a kedvező fordulatot, amely az entente vezető körei hangulatában is mutatkozni látszik, nem vezető körökben pedig már láthatólag meg is nyilatkozik, amely hangulat nyomban viszszafordulna ellenünk, ha mi megtagadnók a békeszerződés aláírását. A jövőt illetőleg, elég biztatók számunkra mindazok a sorokban és a sorok közt látható ígéretek, amelyeket a béketanács kisérő jegyzéke felkínált számunkra. Dolgoznunk kell és elsősorban főleg erős belső konszolidációra kell törekednünk. Telesd Pál nyilatkozatában többek között ezt mondja: — Magyarország a keserű kényszernek engedve, kénytelen volt a diktált békeszerződéseket elfogadni és aláírni. A békeszerződés aláírását a minisztertanács határozta el és ez időszerint nem terjeszthető a nemzetgyűlés elé, mert az nem képviseli Magyarország egész területét. A békeszerződés a magyar államra, különösen gazdasági és pénzügyi tekintetben, olyan mérvű terheket ró, amelyeket az nem fog elviselhetni. Egyedüli reményünk a békeszerződés végrehajtása rendjén felülkerekedő jobb belátás. Tény az, hogy a békeszerződés bennünket, területünk egy részének elszakításával, megfosztott minden nyersanyagunktól. Kétségkívül érdekünk tehát nekünk is, hogy szomszédainkkal békés és barátságos viszonyba jussunk. — Ami pillanatnyi külpolitikai orientálódásunkat illeti, nem tudnék egy olyan hatalmat megnevezni, amelyhez speciálisan csatlakozni kívárnánk. Bízvást reméljek, hogy a győzők is be fogják látni, hogy az ő érdekeik is, hogy ne aedrgessék kétségbeesésbe a legyőzőt ibéz kilálrása után Két bizottság jön Budapestre Az United Press párisi tudósítója jelenti, hogy a magyar békeszerződést június 4-én délután négy órakor fogják Versaillesban aláírni. Nyomban utána a legfelsőbb tanács összeül, hogy két bizottság kiküldését határozza el. A két bizottság megalakul és június folyamán utazik Budapestre. Azegyik bizottságot a jóvátétel feladatával bízzák !A Homme Libre at magyar békeszerződés aláírásáról írva, megjegyzi, hogy a magyar kormány csak tiltakozással írja at a békeserződést és az a remény él benne, hogy a béeszerződésnek drákói rendelkezéseit, különösen a tervrayos légcsonkítást a népszövetség orvosolni fogja. A Petitespublique „Magyarország bátran viseli a békeszerződés megpróbáltatásait“ címmel Teleki külügymiiszter legutóbbi beszédéből közöl részleteket. A tiszántúli vélapátási harc. A pünkösdi ünnepek alatt Friedrirh István is a tiszántúli kerüleket járta cs Aterájának jelöltjei érdekében beszédeit mondana Útjában elérkezett Kondorosra is, aholákkor é éppen a kisgazdapárt tartott gyűlést" Zeölfa"Antal kisgazdapárti jelölt érdekében. A gyűlés befejezése után Friedrich kezdett beszélni az egybegyűlt kisgazdák előtt, akik azonban ellenséges hangulatig fogadtákFriedrichet, és rátig akarták meghallgátani. A kisgazdapárt különben majdnem valamennyi tiszántúli kerületben gyűlésttartott a pünkösdi ünnepek alatt- így Ulain Ferenc, Móser Ernő a kisvárdai kerület több községében, Gyulán, Csizmadia András Orosházán. Debrecenben pedig Emich Gusztáv kereskedelemügyi miniszter mondották el programmbeszédeiket. Az új cseh kormány. Az új cseh kormány, amelynek összetételéről már megemlékeztünk, a következőképp alakult meg: Miniszterelnök: Tusár, akit ideiglenesen a honvédelmi minisztérium vezetésével is megbíztak, belügyminiszter: Sachla; külügyminiszter: Benes; pénzügyminiszter dr. Engelis; egészségügyi és egységesítési miniszter: dr. Szobár; posta- és távirdaügyi miniszter: Stanek; szocialistaügyek minisztere: dr. Winter; közoktatásügyi miniszter: dr. Siabermann; vasútügyi miniszter: Strybarni; igazságügyi miniszter: dr. Meisner; közmunkaügyi miniszter: dr. Vrbensjei; kereskedelmi miniszter: Sonntag; közélelmezésügyi miniszter: Johannis; mezőgazdasági miniszter: Prasek; a Felvidék tárcanélküli minisztere: dr. Derer; a külkereskedelmi hivatal megszervezésével megbízott tárcanélküli miniszter: dr. Hotovec, A francia lapok dicsérete Szerda Apponyi és Teleki nyilatkoznak a nemzetgyűlésen a béke aláírásáról Friedrich litván az aláírás ellen. *** ’A nemzetgyűlés szerdai ülése A kormány tagjai ma miniszter Ldás WSTezletet tartanak, amely a kora délelőtti jjpárban kezdődött és rövid megszakítás után Cjpl^H késő este ért véget. A V miniszteri értekfljív elsősorban a béke aláírásánal Sjiérdé^jül foglalkozott. Az eredeti tervvel szemben elhatározták, hogy nem a miniszterelnök, hanem gróf Teleki Pál külügyminiszter fogja ismertetni a nemzetgyűlés holnap délelőtti ülésén azokat a körülményeket, amelyek a kormány tanjait arra az elhatározásra bírták, hogy a békeszerződés aláírása mellett döntsenek. Teleki részletesen be fog számolni a kormány álláspontjáról és további terveiről. A nemzetgyűlés holnapi ülésén fel fog szólalni gróf Apponyi Albert is, aki a maga részeiről meg fogja indokolni a békedelegáció lemondását. Egyben hangsúlyozni fogja, hogy az ő véleménye szerint a kormány nem cselekedhetett másként és éppen ezért hajlandó osztozni az erkölcsi felelősségben, amely a kormányra a béke aláírásával hárul. Nagy érdeklődéssel várják úgy Teleki, mint Apponyi nyilatkozatait, annál is inkább, mert ez Apponyinak első felszólalása a nemzetgyűlésen Az eddigi tervek szerint Friedrich István is beszélni fog Apponyi és Teleki után és a béke aláírása ellen fog nyilatkozni. Friedrich különben álláspontját már ma este is kifejtette és a többi között ezeket mondotta: — Ennek a kormánynak nincs felhatalmazása arra, hogy ezt a békeszerződést aláírja. Nagyon jól emlékszem arra, hogy a keresztény egyesülés pártjában annak idején velem együtt képviselőtársaim úgyszólván fogadalmat tettek arra, hogy egy olyan békeszerződést, amely a jelenlegi körülmények között az ismert feltételeket tartalmazza, soha el nem fogadnak, sóim alá nem imák. Ha a kormány ezt a békeszerződést mégis aláírja, ellenkezésbe jut az ország népével. A nemzet a békeszerződés aláírásával harmadik főbűnébe esnék. Az első bűn, amelyet elkövettünk az volt, hogy belementünk a háborúba, a második az volt, hogy azt idejekorán nem mertük befejezni, a harmadik bűnt az a kormány követné el, amely ezt a békeszerződést aláírná. Még nincsen eldöntve az, hogy a kormányban résztvevő pártok képviselői is felszólalnak-e a nemzetgyűlés holnapi ülésén, de valószínű az, hogy Ugrón beszélni fog. A nemzetgyűlés különben holnap folytatni fogja a fővárosi választások elrendeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalását, meg és egyúttal feladatává teszik bizonyos függő ügyek elintézését az utódállamokkal. A második bizottság a határrendezés ügyeivel fog foglalkozni. E bizottságok tevékenysége állandó jellegű lesz. Székhelyük Budapest lesz. Azt az indítványt, hogy a Budapestre kiküldendő bizottságokat az entente bécsi bizottságaiból válogassák össze, elutasították. Nincs mozgósítás A Peite Republique vasárnapi számában — mint egy tersaillesi szikraiávj£#k'jelenti .— közli a magyar kü lügyminisztéris*Érfiak cáfolatát az állítólagos magyar mozcajfms ügyében, .Ugyanezt a deormtit közli eme is. I Tiltakozik az ország a békeszerződés aláírása ellen A halálra itéltség tudata nyilvánul meg abban a táviratözönben, amely naponta érkezik a kormányhoz és amelyben a megcsonkított ország minden faluja, községe, városa és vármegyéje tiltakozik ,a gyilkos szerződés ellen. A tiltakozók első sorában az Területvédelmi Liga áll, amely viléki gyűlésein i^üt szerdán délelőtt //laWinabb nagygyűlést i ^Sír1 .............rr"li 1 állást foglal a feldarabolás kc^W’ffPfmmérlete ellen. A Magyar Tudományos Akadémia kedden délután 5 órakor Berzeviczy Albert elnöklete alattösszesülést tartott, amelynek főtárgya néhai Lóczy Lajos tiszteletbeli tag gróf Széchenyi Béla tiszteleti tagról írt emlékbeszédének előterjesztése volt. Berzeviczy Albert elnök megnyitó szavaiban utalt a mai gyásznapra. Mai összejövetelünk a gyász jegyében megy végbe. A mai napra esik, hogy a kormány kényszerűségtől indíttatva, a mi megsemmisítésünket célzó, de ezt soha el nem érő szerződés aláírását nyilvánosságra hozta. Ezzel sorsunk megpecsételtnek látszik. E terem, melyben több, mint fél század óta tartjuk tanácskozásainkat, művészi díszét négy tájképtől kölcsönzi, melyek a régi Magyarország négy legszebb táját ábrázolják. E tájak közül három saját kényszerű hivatalos elismerésünk szerint nem tartozik többé Magyarországhoz. A nemzet életében beállhatnak a kényszerhelyzet pillanatai, melyek elől kitérés nincs, de az ily kényszerhelyzet felett diadalmaskodik a nemzet élniakarása és az isteni igazságszolgáltatás. Az egyik gyász nyomába lép a másik gyász. Egy halottunk emlékszik meg egy másik halottunkról. Ezután megható szavakban elparentálta a közelmúltban elhunyt nagy tudóst, Lóczy Lajost. Felkérte Szily Kálmán tiszteleti tagot, hogy a síron túlra intézett és síron túlról jövő emlékezést olvassa fel. Ezután Szily Kálmán tiszteleti tag megtartotta felolvasását.