Világ, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-26 / 228. szám
Vasárnapi szim ára 2 i koronás Szerkesztőség és kiadóhivatal VI. Andrássy út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 200 korona, félévre 140 korona, negyedévre 70 korona, egy hóra 25 korona. AVILÁGO' megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 1 korona, Jugoszláviában 2 korona XI. évfolyam Budapest, 1920 VASÁRNAP szeptember 26. 228-ik száma _ » V «R Franciaország és a bajor* monancista mozgalom (A Voilg berlini tudósitójától.) Nem lehet tagadni, hogy a ltáliai politikai körök és pedig nem,csupán a baloldali* bizonyos aggodalommal figyelnfpA'i események fejlődésétf Bajorországban és többé caaiAonják kétségbe a mona^hista áramlat komoly^áStnT Voltaképpen a moverck&vji államforma kcLzgtfillitása inkább eszköz, mint cél a bajor politikjj^^i egy része előtt. Eszköz, amelynak l'aliihiiliing"i is megvalósíthatják igazi tervüket. Bonnnország elszakadását a német birodalomtól, amely jó érdekpolitika, vagy legalább ma jó érdekpolitikának látszik, de aminek nagyon nehéz visszhangot támasztani a tömegükben. Azok, akik színre vezerei a monarchista áramlatnak, súlytalan emberek és azt kell mondani, hogy a monarchista áramlat éppen azért komoly, mert ilyen súlytalan vezérek mögé sorakozik. Gróf Bothmer, aki legtöbbet szerepelt a monarchista mozgalom során, nem feudális főur, hanem elszegényedett sarja egy régi családnak és sok éven át újságíró volt, kis vidéki lapoknál. Ami a legkülönösebb, Bothmer, a német demokrata pártot szolgálta, pennájával, mégpedig a párt balszárnyát és ezt is olyan hevesen, mint ahogy ezelőtt egész szokatlan volt Németországban. Vehemenciáját csorbítatlanul, sőt fokozva vitte át gróf Bothmer a szélsőjobbra és beszédei, cikkei ma még agresszivabbak, mint akkor voltak, mikor Bothmer a baloldalon állott. A másik ,,vezér" Escherich erdészeti tanácsos, az Organisation Escherichnek, a sokat emlegetett Orgesch-nek feje, azonban egyre valószínűbb, hogy Bothmer és Escherneh csak előretolt spionok. Mögöttük pedig dr. Heim áll, a bajor parasztpárt hatalmas vezére és talán vagy nem is talán dr. J'sser, a bajor miniszterelnök, aki a müncheni proletárdiktatúra pünkösdi királyságának összeomlása után jutott a bajor kormány élére. A másik aggályos momentum az, hogy a fraficia karmány nem sürgeti az Organisation Eschernek leszerelését, úgy, mint ahogy az északnémet karhatalmi alakulatok feloszlatását követeli és ellenőrzi. Pedig a müncheni eseményekről pontosan tájékozva vannak Parisban, hiszen két hónap előtt a német kormány és állítólag a bajor kormány előzetes megkérdezése nélkül Münchenben termett mard meghatalmazott miniszter és ott bemutatkozott Franciaország müncheni követe gyanánt, noha követeket, idáig csak az államfő mellé volt szokás küldeni és Bajorországnak nincsen más államfője, mint Ebert birodalmi elnök, akinek Berlin a székhelye. Aligha alaptalan tehát az a feltevés, hogy Parisban még nem ejtették el Északnémetország és Délnémetország különválasztásának tervét. Sőt kétségtelen, hogy a bajor politikusok egy része abban a feltevésben csatlakozott a monarchista-szeparatista táborhoz, hogy Bajorország az elszakadás által megszerezheti az encente-hatalmak jóindulatát és aktiv támogatását. . .** Vannak Barlincén pesszimisták, akik azt hiszik, hogy a bajor tervek már végleges alakot öltöttek, és azt beszélik, hogy dr. Beim ék akár a legvégsőbb konszekvenciákig is elmennek tervük megvalósítása érdekében. Dr. Heim sllszólag megnyugodnék abban is, ha az erősen indusztriális Észak-Bajorország, amelyet szénszükséglete Poroszországhoz köt, és amelynek lakossága javarészt az ipari munkásosztályhoz tartozik, elszakadna Dél-Bajorországtól, és nem követné Münchent, sit. Heim arra számít, hogy amit északon, vesztene a függetlenné vált bajor állam, azt visszanyerné délen és keleten az osztrák tartományok csatlakozásával. Hiszen Tirol és a Salzkammergut már ismételten kifejezést adott annak a kivánságinak, hogy Bécs helyett Bajorországhoz akar tartozni. A Beimwehr itt teljesen a helyi politikusok kezében van, és semmiesetre sem gördítenek nehézséget a bajor csatlakozás elé. A bajor tervekről elterjedt, és egyre komolyabban mérlegelt hírek megbízhatóságát nem könnyű ellenőrizni, de az bizonyos, hogy München a közeljövőben elsőrendűre, érdekes ralitikreentrim lesz. Egy dollár* — ötven Iconona ? A Nestes Wiener Abendblatt, jelenti Londonból. Newyorki híradás szerint amerikai pénzemberek a korona értékének állandósítása cétjából javaslatot tettek az osztrák kormánynak,amelyben a korona értékét a dollár ötvenedrészében javasolja megállapítani. — Ezt a hírt természetesen fenntartásai kell fogadA Tloyd George a munkáspárt ellen akarja kihasználni a bányász-sztrájkot Londonból jelentik: Az angol politikai körök, kit árt, azok a politikusok, akik közel állanak a kormányhoz, most jurióf beszélnek, hogy Lloyd George a munkáspárt"zámtag előretörésének visszavetésére akarja kihasználni a bányamunkások sztrájkját, akkor,, ha csakugyan nem sikerül békés megegyezésre jutnia a hármasszövetség vezéreivel. Az angol miniszterelnöknek hír szerint az aterve, hogy nyomban feloszlatja az alsóházat, ha a szénbányákban megszűnik a munka és így a választásokat éppen azokban a napokban sejtenék meg, mikor a háztartások és éppen, a munkásosztálynak, a kisembereknek háztartásai, legfájdalmasabban éreznék a bányászok sztrájkjának következményeit. Lloyd George arra számít, hogy a háztartások válságbajutása és az indusztriálistermelés megbénulása a munkáspárt sok százezer kivét vinné át a kormány táborába. Hiszen a propagandának kevés olyan mestere van, mint amilyen az angol miniszterelnök és az bizonyos, hogy Lloyd George brilliánsan tudná kihasználni a bányászsztrájk által támadt zavarokat a munkáspárt ellen. Ha 100-zal jelölik meg a drágaság színvonalát Angliában a fegyverszünet megkötésének idején, akkor 109-ról 146-ra emelkedett a drágaság indexszáma 1018 novemberétől 1920 júniusáig, mikor megindult az árak lemorzsolódása, úgy hogy az indexszám az elmúlt három hónap alatt 146-ról 132-re szállott alá. Az áraknak ezt az átlagosan tízszázalékos visszafejlődését már meglíhinyebbülls gyanánt érzik a kis angol háztartások, és az kétségtelen, hogy a szénbányák sztrájkját gyorsan követni fogja az árak jelentékeny felszökkenése, ami újabb hatásos jelszó lesz Lloyd George számára a választási küzdelemben. A munkáspárt köreiben erős aggodalommal fogadják ezeket a híreket, amelyeknek kétségtelenül részük van abban, hogy a hármasszövetség két másik tagja, a vasutasok és a szállítómunkások szervezetei nem támogatják olyan energiával a bányászokat, mint ahogy azok várták. Lloyd George egyébként minden előkészületet megtett már a bányamunkások sztrájkbalépésének esetére. Már a múlt évben a vasutassztrájk idején minden várakozást meghaladóan működött a kormány által jóelőre megszervezett technikai segédszolgálat, úgy, hogy a polgári osztályból toborzott önkéntes munkások segítségével sikerült egy hétig minden nagyobb fennakadás nélkül biztosítani az angol városoknak, sőt London kétmillió lakosának élelmezését, noha a vasúti alkalmazottak kivétel nélkül sztrájkba léptek. Az angol kormánynak most részletesen kidolgozott mozgósítási terve van. Az idáig gyűjtött szénkészletek legalább négy hétre biztosítják a közüzemeknek és a restringált vasúti forgalomnak szükségletét. Azonfelül adott esetben Lloyd George kész megálítani a gyárak munkáját, hogy lefoglalhassa közszükségleti célokra az ott felhalmozott szénkészleteket. Hiszen a munkanélküliség nem hátrányt, hanem előnyt jelent Lloyd George-ra nézve választási taktikájának szempontjából. A sztrájk megkezdése előtt 24 órával előre megadott utasítások szerint katonaság fogja megszállni az öszszes bányákat és katonaság fogja, néhány ezer beosztott mérnök segítségével működésben tartani a bányaszivattyúkat és azokat a gépeket, amelyeknek megbénulása súlyosabb károkat okozna a tárnákban. Jl szén-sztr*á fc és a nyári időszámítás A Daily Herald jelenti: A bányamunkások elhatároznák, hogy a sztrájk megkezdését legalább egy héttel elhalasztják, hogy így megkönnyítsék a bányatulajdonosokkal folytatott tárgyalásokat. Bár az angol kormány még mindig reméli, hogy mikért ik a sztrájkot elkerülni, megtesz minden előkészületet a sztrájk esetére is. A tegnapi minisztertanácson megállapították : az élelmiszerszállítás sima lebonyolítására szükséges intézkedéseket. Takarékosság szempontjából elhatározták azonban, hogy a nyári időszámítást, amelyről a jövő vasárnap akartak áttérni a téli időszámításra, még egy hónapig nem változtatják meg. Lengyelország megszállja Litvániát A lengyel kormány értesítette a népszövetséget, hogy Lengyelország kénytelen lesz Litvániát megszállani. A litván ügyvivő a népszövetség főtitkárihoz megkeresést intézett, amelyben a lengyel-litván konfliktusba való, haladéktalan intervenciót kér. Fuzionálja a szét novellista párt Mint értesülünk, a nemzeti királyság ad partja és a magyar királyság pártja staignálni fogjunk, mégpedig olyképpen, hogy a magyar kisM.Vfg pártjának tagjai belépnek a nemzeti királyság pártjába. Az új alakulásnak Haller István, Pekár Gyula és báró Lukachich Géza altábornagy lesznek a vezetők Ennek a váratlanul bekövetkezett fúziónak nagy jelentősége van, mivel a két pártot eddig elvi ellentétekválasztották el egymástól, amelyek a fúzió által megszűnnek. A ragyar királyság pártjának tagjai ugyanis a királyság kérdésében elfogadták a nemzeti királyság pártjának álláspontját. __, -- / Hirdetések felvétetnek Budapesten • VILÁG kiadóhivatalában, Bloekner J. Gyuri és Nagy Janius és Tsa,Tenener Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Tsa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Messe Rudolf, Eckstein Bernáthild, irodákban Bécsbem Hausenstein és Vogler, M. Hukes Naehl, Rudolf Messe. Berlinben Rudolf - Kolban, Berlin NW, unter den Linden 4°/41a Irodalmi Kis tübör Néhány nap óta osztályozzák, csoportosítják, kategóriákba foglalják a magyar írókat és a magyar irodalmi sikereket. Nem szkozudni esztétikai szempontokból, nem teljesen pour l'art elvének alapján. fvoltaképpenj^nTOi kifogásunk sincsen az ilyen. osztál^4^^11«!'Miszen az ilyen osztályozás ugyan, igazságtalan! de, annál szokásosabb és tarmészetesebb. Az irodalmi értékek meghatározásánál, mérlegelésénél mindig közrejátszottak a politikai szempontok. Politikai megfontolások alapján tehetségesekké nyilvánítottak középszerűségeket, és megtagadták néha őserejű tehetségektől az elismerést. A politika gyakran átlépett az irodalom területére, gyakran felforgatott ott mindent, csak éppen egyet, nem tudott cselekedni a politika, nem tudta, értékké kovácsolni azt, ami értéktelen, nem tudta, a tehetség kristályosan friss forrását kibuggyantani a tehetségtelenség sziklájából. Az irodalmiértékeknek politikai mérlegelése, ridegen és szigorúan politikai mérlegelése nem újdonság Magyarországon, nem újdonság sehol Európában és amit egy ideje politikai szempontok alapján hoznak fel a közelmúlt néhány írójával szemben, az nem túlságosan érdekel bennünket. Amit a politikai mérleg állapít meg irodalmi értékekről, az nem karakterizálja sem az írókat, sem az írói alkotás mélyebb mivoltát. Az irodalomnak lehet ey ideig népszerű értékmérője a politika, de olyan értékmérője cssk egy van az irodalomnak, amelynek ítélete tartósan megállás amelynek ítélete a tehetségek és az alkotások mélyére világít: a minden politikai szemponttól és minden politikai előítélettől teljességgel független esztétika. A gyémánt megmarad gyémántnak és az üveggyöngy újból üveggyöngy lesz, ha lecsillapul a politika hullámverése. Nem akarunk esztétikai érvekkel sorompóbaszállni azokkal szemben, akik politikai súlyokkal mérnek, és esztétikai értékeket. Azonban volna egykét szerény, egészen szerény kérdésünk azokhoz, akik a szent politika nevében hadjáratot indítanak az idáig kialakult és tegnapig érvényes irodalmi értékítéletek ellen. Két vádat, két politikai természetű vádat hangsúlyoz és húz alá cikksorozatában laptársunk. Az egyik szerint az a magyar irodalom, amely az elmúlt évtizedekben lefoglalta, kisajátította magának a közönség érdeklődését, ellenséges érzéssel, az igazságtalan elfogultság szemszögéből írt arról, ami specifikusan magyar Magyarországon, a Centry-ről és a magyar föld népéről. A másik vád pedig az, hogy egy szervezett maffia, a napilapoknak, a kritikusoknak, a könyvkiadóknak, a színházigazgatóknak szervezett maffiája, tervszerűen, szántszándékkal és kíméletlenül elnyomott Magyarországon minden olyan tehetséget, amely csakugyan a magyar talajból sarjadt és argely minden gyökerében, minden vonáséban magyar tudott, magyar akart maradni. Amennyire mi ismerjük a magyar irodalom elmúlt egy-két generációját, a magyar gentry életét Justh Zsigmond fragmentumos, de finom művészetén kívül két sokat, olvasott, két méltán népszerű író választotta domíniumává. Az egyik Mikszáth Kálmán, a másik Herczeg Ferenc. Ötletes genre-festőből lett lassú, de folytonos fejlődése során monumentálisan nagyvonalú iasmívésszé Mikszáth, aki életének utolsó évtizedében írta azokat a regényeit, amelyek a legnagyobbakkal állítják őt egy sorba. Természetes, hogy Mikszáth ingéniuma mély barázdát szántott a magyar irodalomban és a magyar gentry-ról kialakult irodalmi képet elsősorban Mikszáth regényei szabták meg. Tudatosan, vagy öntudatlanul Mikszáth-imprózusok alapján, Mikszáth nyugodt hullámverésű és mégis elementárisam hatalmas művészetének reflektorfényétől megvilágítva látta a gentryt a magyar irodalomnak egy egész generációja. A Mikszáth tolla által rajzolt képet csak Herczog Ferenc hűvösebb, ridegebb megfigyelései módosították néhány részletében és egy-két lényeges vonásában. Az irodalomban mindenkinek vám apja, egy francia szállóige szerint, az irodalomban többé-kevésbbé mindenki egyik elődjének hatása alatt áll, még az olyan író is, aki látszat szerint minden ízében eredeti. Ha ezt az apasági viszonyt analizáljuk a magyar regényírásban, akkor többnyire egyenes vonalban mutat vissza a magyar elbeszélők gentry-rajza Mikszáthra vagy Herczegre. A magyar vidéki városok kispolgárait pedig és a magyar falvak népét ketten rajzolták meg íróink közül ilyen példaadóan és irányt jelölően: Gárdonyi, Géza és Móricz Zsigmond. Azokban az irófai bán, akiket a magyarság ellenségei, a magyarságnak elfogultan szigorú kritikusai gyanánt tüntetnek fel mostanában, azokban az írókban a magyar faluról, a magyar vidéki városról alig találni újat és eredetig alig találni olyan megfigyeléseket is olyan vonásokat, amelyek nem Gárdonyi vagy Móricz Zsigmond víziójából származnak le. Az ilyen most pellengére állított írók igazi terrénuma Budapest, a nagyváros ezerrétű élete és lázas lüktetése, nem pedig a falu vagy a vidéki kisváros. Aki hamisnak tartja a magyar gentry-ról kialakult irodalmi képet, aki hamisnak tartja a magyar föld népének irodalmi portréját, annak Mikszáth Kálmánnal, Herczeg Ferenccel, Gárdonyi Viczával, Móricz Zsigmonddal kell perbe szálania.