Világ, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-23 / 43. szám
2 1921. február 33. világ rikus, Horváth Mihály mintaképe, Badenben volta liberális ellenzék vezére és politizált többek között a XIX. századnak talán legnagyobb német historikusa is, Momimen, aki kegyetlenül éles beszédekkel támadta a porosz képviselőhöz Kair Bismarckot. Dopsch idestova harminc esztendeje tart előadásokat halkan, szinte akcentusok nélkül, gyanakvással kerülve az érdekes fordulatokat, vagy három évtized óta vezeti a bécsi egyetem egyik legkomolyabb szemináriumát és harminc esztendeje publikál minden második-harmadik évben egy-egy nagyobb tanulmányt, olyan kérdésekről, ameeyiknek nincsen aktualitásuk és nincsen perspektívájuk a közönség számára. Dopsch nem politizált, mint annyian a histórikusok céhének tagjai közülés nem vegyült az elmatí érák forradalmi hullámverésébe. Csak dolgozott, ült a levéltárakban, lapozta a krónikákat, betűzte az okleveleket és írt tanulmányokat a forrásanyag legteljesebb ismeretével és legszigorúbbkritikájával. Három évvel ezelőtt engedett meg magának Dopsch először olyan könyveimet, mely elárulja a tárgyalt kérdés fontosságát. Wirtschaftlicke and soziale Orundlagen der europitischen Kulturenturicklung aus der Zeit voll Gasar bis auf Karl den Grotsin, így hangzik a cia. Az első kötet 1918-ban jelent meg négyszáz oldalon és negyvennégy koronába ikerült. A második kötet 1920-ban jelent meg ugyanolyan kiadásban, szintén négyszáz oldalon, de már nyolcszázötven korona az ára. Ez az egyik keresztmetszete az európai kulturális fejlődésnek 1918-től 1920-ig. Kincs ugrás a természetben, a latin szállóigei szerint és ugyanígy nincsen ugrása történeti fejlődésben sem, csak lassú, fokozatos, organikus fejlőődés. A kontinuitásnak, a fejlődés folytonosságának tételét igazolja nagy könyvének két kötetében Dopsch azokra a századokra nézve, amelyek az ókorból a középkorba vezetnek el. Fejtegetései, sajnos, főleg csak az agrárfejlődésre szorítkoznak, azonban ez volt a legvitásabb és a leghomályosabb terület ezeknek az érdekes és fontos századoknak történetében. Hiszen ekkor a föld van a társadalmi tagozódásnak és az állami struktúrának alapja, a földtulajdon megoszlásának módja Az egyes társadalmi osztályok közötti a föld művelésének metódusa és a munka organizációja a mezőgazdaságban. Hamisított oklevelek félretolásával, helytelen időrendibe sorozott oklevelek helyes kronológiai sorba állításával, a történeti források hibásan értelmezett szövegének helyes interpretálásával, jogi és gazdasági terminusok tartalmának és gyakorlati jelentőségéiek pontosabb értékelésével, tehát a forráskritika minden technikai eszközének alkalmazásával Dopsch szilárd alapot épített ott, ahol idáig bizonytalan elméletek küzdöttek egymással. Nincs ugrás a történetben, nincsen ugrás előre és nincsen ugrás visszafelé sem ezt az utóbbi tételt demonstrálta akaratlanul is Dopsch nemrég tartott rektori beszédében, amely kimutatta azt, hogy a római birodalom összeomlásáról voltaképpen nem szabad beszélni, hanem csak a római birodalom által összefogott óriási terület darabjainak lassú szeparálódásáról és akülönvont darabok gazdasági felépítésének fokozatos átfejlődéséről. Nem tragédia a római birodalom úgynevezett összeomlása, hanem metamorfózis, amely a legtöbb tekintetben kétségkívül visszafejlődés, de azért fejlődés annyiban, hogy lépésről-lépésre, fokról-fokra következnek be az átalakulások, nem pedig eruptív kilengésekben és hirtelen földrengések által. Az bizonyos, hogy Gibbon The dectine and fall of the Roman Empire-je sokkal monumentálisabb és nagyvonalúbb képet fest a nyugatrómai császárság bukásáról, azonban a hűvös és tiszta történeti mérlegelés természetesen Dopsch-ot igazolja. Dopsch tételének talán legfontosabb elemeit úgy lehetne összefoglalni, hogy a római birodalom bukása voltaképpen nem más, mert egy magasrendű, komplikált és ezért költséges állami tervezet felcserélődése a barbár népek egyszerűbb és olcsóbb állami szerkezetével. Hiszen a római császárság nagy gazdasági erőforrásainak kiapadása után az állami terhek, a birodalom apparátusának fenntartásához szükséges adók olyan sulylyfal nehezedtek Róma polgáraira, hogy ezek közül sokan a „barbár** népekhez menekültek, ahol taz állami apparátus nem követelt mértéktelen áldotTtokat A rektori beszéd témájával tett először engedményt az aktualitásnak Dopsch, azonban a római f iradalom dezintegrálódásának leírása után még optimista húrokat pendített meg a rektori beszéd, és megoldhatóarcnak mondotta az újjáépítés problémáit. Most, mintha elvesztette volna hitét és bizalmát Dopsch, mert egy bécsi jelentés szerint tegnap egyik előadásában felvetette azt a kérdést, hogy nem kellene-e bezárni az osztrák egyetemek kapuját, mert ezek nagy szegénységük miatt a tudományos munka anyagi eszközeinek hiányában már amúgy sem tudnak produktív munkát végezni. Dopsch hivatkozott arra, hogy a bécsi egyetem történeti szemináriumának most évenkint hatszáz korona a dotációja, kétszáz koronára kevesebb, mint vostháború előtt. A háború elején a nehéz idők által parancsolttakarékosság szellemében törölt az osztrák közoktatásai és miniszter kétszáz koronát a történeti szeminárium at irányából és idáig még ezt a kétszáz koronát sem kapta vissza a szeminárium. Hatszáz korom dotáció egy évben akkor, amikor Dopsch könyvének második kötete nyolcszázötven koronába kerül, Wells világtörténetének első kötete pedig négyezerötszáz koronába, csakugyan nem nagy pénz és kivált nem nagy pénz akkor, ha számnba vesszük azt, hogy a bécsi és nem csupán a bécsi egyetem hallgatóinak nagy része nem tudja többé megvásárolni a legszükségesebb segédkönyveket sem, úgy,hogy az egyetemi szemináriumoknak kellene segíteniük, ezen a könyvínségen, ha volna miből és mivel segíteniük ... így nem lehet a tudomány számára értékes új munkásokat nevelni, — mondotta Dopsch és a mondás igazságát bajos háttérbe vonni. Amikor a római birodalom összeomlásáról beszélt Dopsch, nem gondolt arra hogy a nyugatrómai császárság bukása, vagy a Világtörténet menetének bármelyik más nagy tragédiája nem jelentett olyan súlyos csapást a lakosság egészére nézve, mint amilyen katasztrófát hozott az európai háború kimenetele a Ramnától az erdélyi havasokig jóformán minden egyes emberre nézve egyénileg is. Kivéve a közvetetlenül elpusztított területeket, a nagy politikai összeomlások az ókorban, vagy a középkorban nem érintették a gazdasági termelés feltételeit és így alig érintették az összeomlott birodalmak népeinek életszínvonlatát. A darab föld nem futott ki a jobbágyok lába alól, a nagy politikai változások szinte csak a firmamentumon játszódtak le és nem a föld színén. Még Lengyelország három részre darabolásánál sem követte a politikai katasztrófát a gazdasági összeroppanás, hiszen a gazdasági fejlődés akkor még nem jutott el egy olyan magas fokra, hogy szenes és elválaszthatatlan egészbe forrasztott volna egy országot. Lengyelországnak mind a három darabja életképes volt önmagában is és szinte azt kellene mondani, hogy a feldarabolás aXVIII. században kisebb gazdasági megrázkódtatással járt, mint a feldarabolt részek összeillesztése a XX. században. A XX. század már egészen más helyzetet teremtett. A háború előtt a nagy európai országok eleven és szerves gazdasági organizmusokká lettek, olyan organizmusokká, amelyeknek feldarabolása egyformán végzetes minden részre nézve. A cseh kormány a minap adott ki egy kis statisztikai könyvet, amelynek nyilvánvalóan az a célja, hogy megszilárdítsa az enteule- országok gezdasági köreinek bizalmát a cseh köztársaság iránt. Ez a statisztikai könyvecske nagy önérzettel hivatkozik arra, hogy a volt osztrákmagyar monarchia indusztriális termelésének súlypontja A cseh köztársaság területén nyugodott. A cseh köztársaság termetéről került ki 1913-ban a monarchia cukortermelésének 92 százaléka, textilipar termelésének 10 százaléka, itt dolgozott a bőriparnak 10, a vegyi iparnak 75, a papíriparnak 15 és a nehéz iparnak 60 százaléka, mint ahogy a cseh köztársaság területére esett az osztrák-magyar monarchia által termelt kőszén és barnaszén menyryiségének közel hetven százaléka is, noha a cseh köztársaság lakossága csak huszonhat-huszonhét százalékát teszi a volt monarchia lakosságának. Ez a statisztika megmutatja azt, hogy mit veszített gazdaságilag Magyarország és Német-Ausztria a cseh köztársaság határainak, enyhén szólva, önkényes megállapítása által és Csehország helyzete sem látszik többé rendkívül rózsásnak ma, a nagy exportkonjunktúrák lehanyatlása után, mikor már fontos szerephez kezd jutni a termeléssel arányos felvevőképességű belföldi piac. Lengyelország feldarabolásának idején még lehetett önkényesen új határokat rajzolni a térképre, 1918-ban azonban ez már sokkal bajosabb mesterség volt és olyan problémáikhoz vezet, mint amilyeneket Dopsch vetett fel előadásában. Külsőségeiben talán enyhébb, de az érdekelt területek minden egyes lakosára kihatóan súlyos gazdaság, következményei által tragikusabb a párisi békekonferenciák által Közép-Európában teremtett helyzet, mint amilyen a római birodalom összeomlása volt. (f. g.) * 1 / Andrássy beszéde Pontjai körökben sok szó esett a nemzetgyűléS elhangzott két nagy beszédről. Andrássy csatlakozása a keresztény népisett egyesülés pártjához nem keltett nagydobáSáfltokat a párt tagjai között. Vannak, akik ez uténel tekintik a csatlakozást és vannak, akik kételkednek a csatlakozás őszinteségében. Ide az utóbbiak ellen felhozzák érvül azt, hogy Andrássy magáévá tette, vagy legalább nem ellenezte az elmút évfolyamba azokat a törvényjavaslatokat és intézkedéseket, amelyek a legélesebb kritikát váltották ki a liberális oldalról. Ezért Andrássy teljesen kiérdemelte azt, hogy szakítását a liberális alappal véglegesnek tekintsék, annál inkább, mert Andrássynak a múlt év folyamán tanúsított magatartása legalábbis nagyon megsznkezítené .Andrássyvisszatéréséta nyugateurópai orientálódáshoz, egy dolog különben is bwonyste: Andrássynak, a gyakorlati portuársnak elvi meggyőződése gyakori változásaima ment már keresztül, mindig simán az időkhöz, az eseményekhez és mégis, mindig minden állásfoglalása őszinte volt..így kell ezt nekünk megállapítanunk, akik hosszú időn keresztül úgy néztünk Amidrássyra, mint a jövő egyetlen reménységére , akkor .ja, ámdán a kancellári méltóságot elfoglalta, s egész életén vallott meggyőződése ellenére ő mondta fel a német szövetséget , amikor minden politikus és minden újság vad csataorditásban üt öltött ellene, e hasábokon mi azt irtuk, hogy Andrássy jóhiszeműségét senkinou eínis joga kétségbevonni. Majd mikor Svájcban megkezdte a külföldet felvilágosító munkáját s idehaza a legkonzervatívabb, és legforradalmibb körök egyforma hevességgel támadták, egyedül ezekről ahasábokról lehetett,beszélni Andrássyról a megértés hangján. Ha'fisszafiéz Andrássy, egész' politikai pályáján' hagyóh önihílfia „destruktív" támogató segédcsapatokat lát maga mögött s,a legkeményebb támadásokat mindig,éppen arról az plátóról kapta, amerre fölé most elindult. Szerencse fel! — kiáltjuk utána. Liberális szempontból jobb is, ha ott van a mai Andrássy, ahováígy akilett. Annak a pártnak, amelybe bevonult, fényt, szint, nívót,adott s egyeteme® nagy ,tekintélye majdnem garancia arra is, hogy megóvja azt ...további olyan szélsőségektől, melyeket nem tud megérteni a..külföldiigy ártalmára volna a magyar'.' közérdeknekik Szerencse fél! — kiáltjuk utána, anélkül, hogy most érdemlegesen akarnánk foglalkozni beszédével, vagy Andrássynak a közeliimtárán folytatott politikájával. Két észrevételünk azonban, mégis volna más beszédéhez. Meglep bennünket az, hogy ,mint a nemzetgyűlésnek néhány más szónoka, Andrássy Gyula sem vette észre a polgárok és munkások szövetségének jelentőségét a konzervatív politika szempontjából. A szövetség megalakulásával a magyar munkásosztály világosan és félreérthetetlenül a demokrácia alapjára helyez, kidért, letért az egyoldalú osztálypolitika útjáról és szoros kooperációra, lépett más társadalmi osztályokkal. Milotay István, vagy Gömbös képviselő úr, akik olyan sűrűn teszik szóvá a tavaszi veszedelmet, elismerhetnék, hogy ez a szövetség a munkásság és a polgári osztály között igen erős garanciája- a demostretikizs politikának, abban más esetben, ha — amit mi nem hiszünk — valóra válnának a tavaszi veszedelemhez fűzött aggodalmak. Igen különös az is, hogy Andrássy annyira óvja a magyar szociáldemokrata pártot a rossz társaságtól és alghanem a Nemzeti Kaszinóba szeretné meghívni ma már a pártvezetőséget, amelynek nem volna szabad Andrássy felfogása szerint a polgári politika baloldali elemeivel barátkoznia. Nos, ilyen ártatlan báránynak mégsem kellene a magyar szocialista, pártot tekinteni. És bajos feltételezni azt, hogy a magyar szocialista, párt a konzervatív-klerikális áramlatokkal kössön, szövetséget a progresszív politika elleni. Andrássynak, aki ma egyszerre tett vallomást szakításáról a liberális politikával és megbecsüléséről a szocialista párt iránt. Andrássynak tisztában kellene lennie azzal,hogy akármilyen határozott is a szocialista párt visszatérése a demokratikus alapra és akármilyen őszintén azonosítja magát a szocialista párt Magyarország állami és nemzeti nagy problémáival, azt mégsem lehet kívánni a szocialistáktól, hogy Andrássy oldalán vegyék fel a harcot a liberális polgári politika ellen, csak azért, hogy bebizonyítsák Andrissynak, és Andrássy pártjának gagyesértségüket. Különben a szociáldemokrata párt vezérei — szíveskedjenek csak Illakits nyilatkozataira és Vavezák cikkeire gondolni — sokszor tanúságot tettek arról, hogy az ország újraépítésének hazafias nagy munkájából megértő nemzeti alapon és vállvetetten akarják a részüket kivenni. Táborokban azonban már-már felkínálkozásnak minősítették eljárásukat , ezért, majd elveszítették a talajt lábuk alól a saját birodalmukban. M II. és a III. Internacionale között Bécsiül jelentik! Ma délután kezdődnek a nemzetközi szocialista konferencia tanácskozásai, amelyre floret, angol, francia, jugoszláv, lett, orosz, svájci, csehországi, német, lengyel, román, belgár és litván delegátusok jelentették be részvételüket. A konferencián részt vehetnek azok a szocialista pártok, amelyek kiléptek a IX. internacionáléból és a berni előzetes konferencia decemberi határozatának alapján állnak. Az ideiglenes napirend a megalakulásonkívül a következő pontokat foglalja magában: 1. Az imperializmus és a társadalmi forradalom- R. C. 'Wallhead bizottság? jelentése. •2. Az osztályharc módszerei és szervei, Adler Frigyes előadása. 3. A nemzetközi harc az ellenforradalommal szemben. Előterjeszti Ledsbour. .. A konferencia Longuet elnöklésével ma tartotta megnyitó ülését. Dr. Adler Frigyes a Bernben választott bizottság nevében üdvözölte a konferenciát és megemlékezett arról, hogy 1914. augusztus havára Bérnben nagy nemzetközi kongresszust terveztek. A kiküldöttek között üdvözölte elsősorban a szerbiai elvtársakat, akik a háború kezdetétől fogva, példás magatartást tanúsították. Mi a kongresszust ott folytatjuk, amit 1914. július haváig, mint szent meggyészsedést hangoztattunk, hogy valamennyi ország proletariátusának csak agy ellensége van: valamennyi ország burzsoáziája. Moszkva tárhoz a régi cézári mondáshoz tartja magát: Divide et impera, mi ellenben Marx Károly szellemében ehhez a mondáshoz tartjuk magunkat: Egyesüljünk, hogy győzhessünk. Longuet, a francia delegáció nevében reflektált Adler szavaira és azt mondta: Moszkvában most, mint Adler ,igen helyesen megjegyezte, kaszárnyas légkör uralkodik. Életre akarjuk kelteni azt a szellemet, amely Marxot és Engelst áthatotta. Reumann polgármester a bécsi község tánéas többségének nevében üdvözölte ezután a kongresszust. Szerda