Világ, 1921. július (12. évfolyam, 142-167. szám)

1921-07-31 / 168. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal Vr. .Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árak .Magyarországban: Egész évre 480 kor., félévre­ 240 kor., negyed­évre 120 kor., egy hóra 40 kor. A­ „VILÁG“ megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten,vidéken és pályaudva­rokon 2 K, Ausztriában 2 magyar K, XII. évfolyam Budapest, VASÁRNAP 1921 julius 31. Hiírdetések felvétetni Budapest* A VILÁG kiadóhivatalában, Blockner Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz József, Sifcraw, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési iro­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nach­folger, Rudolf Mosse. 168-ik szám Botsáik vagy Huszár Lesz a nemzetgyűlés elnöke A politikai érdeklődés középpontjában termé­szetesen még mindig a megüresedett elnöki szék betöltésének kérdése áll. Mint megírtuk, felmerült az a gondolat, hogy az e­­öki széket egyelőre, ne­­töltsék be, hanem a kérdés megoldás­át halasszák őszre, ez ellen azonban az Andrássy-párt erélyesei tiltakozik, mert ebben az esetben i­. elnöki szék olyan hosszú ideig maradna betöltietlenül,­ami­lyenre még nem volt példa a m­adar parlament történetében. A kormány azonban­ úgyi látszik, maga sincs ellene a megoldás elodkajtsanak, amit az is bizonyít, hogy a tegnapi minisztertanácson, értesülésünk szerint, az elnök­kérdés nem is ke­rült szóba. Érthető ez az álláspont a kormány részéről, mert Bethlen most mindinkább távolo­dik a keresztény párttól s közeledik a kisgazda­­párt felé és így a számára ma még némileg bi­zonytalan helyzetben nem szívesen foglalna állást ilyen súlyos horderejű kérdésben. A kisgazda­­pártnak, amely hirtelen és váratlanul a legmele­gebb támogatója lett a kormánynak, szintén nem volna kifogása az ellen, ha az elnöki tisztség felől csak az őszi ülésszakban történne, döntés. Az elnökjelöltek száma mára nemcsak, hogy nem csökkent, hanem még szaporodott. A keresz­ténypárt többsége ma is Huszár Károly mellett áll, míg a kisgazdák Bottlik Józsefet szeretnék elnöknek. Egy kis frakció Gaál Gaszton jelöltsége mellett foglal állást, pártja van azonban rajtuk kívül még Simoniji-Semadam Sándornak és Hentz K­árolynak. Értesülésünk szerint abban az esetben, ha a Ház úgy határozna, hogy az elnöki széket még most betölti, a kormány legszívesebben Bott­lik Józsefet látná ezen a helyen. Politikai körökben ma az a hír terjedt el, hogy Rakovszky István, akinek a lemondása nem­csak a tegnapelőtti incidenssel van összefüggésben,­­hanem azzal is, hogy felfogása sok fontos kérdés­ben ellenkezik a kormány politikájával, hogy en­nek a fölfogásnak erőteljesebb érvényt szerezzen, kilép a keresztény nemzeti egyesülés pártjából, sőt egyesek arról is beszéltek, hogy élére áll az ellen­zékiek. A hír ilyen formában értesülésünk szerint legfalább is korai. Az újságíróknak adott válaszá­ban maga Rakovszky István jelentette ki, hogy tagja marad a kormányzópártnak, de hogy meddig marad tagja, arra ugyancsak mai beszéde világít rá, mert Rakovszky erélyes és megalkuvást nem tűrő állásfoglalása a sajtószabadság és a jogrend kérdésében nem nagyon teszi valószínűvé, hogy kormányt támogató működése sokáig tartson. Rakovszky beszédre készül Biztos forrásból vett értesülésünk szerint Ra­kovszky István, miután a nemzetgyűlés a Ház el­nökségéről történt lemondását tudomásul vette, el­határozta, hogy ezentúl mint egyszerű képviselő élénk részt fog venni a nemzetgyűlés munkái­ban. Rakovszkynak eddig nem volt­ módjában elmon­dani véleményét az általános kormányzati politiká­ról és nem volt módja hozzászólani a kormány egyes javaslataihoz és mivel a pártértekezleteken sem szólalt fel, még legszűkebb baráti köre sem volt tisztában azzal, hogy milyen álláspontot kép­visel az ellenzék mozgalmaival szemben. Most, hogy az elnöki szék magas pódiumáról leszállott a képviselők padsoraiba, majd kifejti a maga állás­pontját, elmondja kifogásait és kívánságait. Az Andrássy-pártban elterjedt hírek szerint Rakovszky nem fog soká késni azzal, hogy első beszédét el­mondja és valószínűleg már a keddi ülésen fel­szólal. Természetesen a legnagyobb érdeklő­dés előzi meg Rakovszky „szűzbeszédét“, nem, csupán az újságírók üdvözlésére mondott válaszáért. Rakovszky az elnöki szék­ben mindig és mindenkivel szemben megvédte a parlamenti szó­­lásszabadságot és a parlamenten kívül is mindig a jogrendért szállott síkra, akkor, amikor a jogrend veszélyben forgott és amikor a kormányt támogató pártok ebben a kérdésben néha elkerülték a nyílt állásfoglalást. Ezek azok a jelek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy Rakovszky István keddi felszólalása nagy eseménye lesz a nemzet­gyűlésnek. Gyászkeretes rendkívüli kiadás A Magyar Távirati Iroda jelenti. A hivatalos lap holnap megjelenő rendkívüli kiadása kihirdeti az 1921. év XXXIII. törvénycikket az Északameri­kai Egyesült­ Államokkal, a Brit Birodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal, to­vábbá Belgiummal, Kínával, Kubával, Görögor­szág, Nikaraguával, Panamával, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával, a Szerb-h­orvát-Szlovén állammal, Sziámmal és Cseh-Szlovák­országgal 1920 évi június hó 4-ik napján a Trianonban kötött bé­keszerződés becikkelyezéséről. A hivatalos lap rendkívüli kiadása az első ol­dalon gyászkeretben jelenik meg és tartalmazza az egész békeszerződést francia nyelven, úgyszin­tén hiteles magyar fordításban, s a mellékleten Magyarország térképével. Aláírtuk a Hadifogoly-kicserélési egyezményt !A Magyar Távirati Iroda jelenti: Hanetski követ, mint az orosz szovjet kormány megbízottja és dr. Jungerth osztálytanácsos, mint a magyar kormány meghatalmazottja, folyó hó 28-án Rigában aláírták az egyezményt melynek értelmében az összes magyar hadifoglyok, beleértve a visszatar­tott túszokat és polgári internáltakat, továbbá a halálraítélt Marschall századot, még az év vége előtt vissza fognak térhetni hazájukba. Az Ébredő Magyarok Egyesületének alapszabálymódosító közgyűlése A Magyar Kurír jelenti■. Az ÉME ma este 7 órakor tartotta a régi képviselőházban alap­­szabálymódosító közgyűlését dr. Sármezey Endre min. tan. elnöklete alatt. A terem zsúfolásig meg­telt résztvevőkkel. Elnök, miután a közgyűlést megnyitotta, kijelentette, hogy az egyesület alap­szabályainak a módosítása kormányintézkedés folytén vált szükségessé még akkor, amikor a nő­napokkal ezelőtt előfordult zavargások miaatl az egyesület működését egy időre felfüggesztették. Az alapszabályok átdolgozása teljes nyilvánossággal és az összes szervezetek bevonásával történt, úgy hogy jelenleg csak szankcióképpen szükséges azokhoz a közgyűlés hozzájárulása. Ezután Lenkey Lehel felolvasta az ÉME új alapszabályait, amelyeket a közgyűlés egyhangú­lag elfogadott. A közgyűlés berekesztése után a résztvevő ta­gok kívánságára szólásra emelkedett Horváth Ká­roly központi igazgató, megemlékezvén az utolsó hetek parlamenti eseményeiről. Kijelentette, hogy a magát kereszténynek valló nemzetgyűlés tömeg­­­­számra gyártotta a törvényeket, anélkül, hogy azokba intranzigens keresztény szellemet bevitt volna, sőt úgyszólván hozzászólás nélkül hozta meg mindig azokat. .A törvények szerint tehát teljes pa­ritás van a keresztények és az ország jelenlegi helyzetét okozó felforgató elemek között. Lendüle­tet akkor vettek a nemzetgyűlési ülések, amikor hazaárulók akadtak, akik kacérkodnak, sőt szövet­keznek az egykori októbristákkal. Megtorlás még­sem lehetséges. Az ÉME-nek kötve a keze, a vonatkozó plakátját átragasztották, holott például­ a köztársasági pártnak röviddel ezelőtt két hétig is kint lehetett a maga hirdetőfénye. A beszédet a hallgatóság fel-feltörő helyeslés­sel fogadta és közben lelkesen éljenezte Héjjas Ivánt. . 1­ 61 milliárdos költ Hadseregére Lengyelország­ ­ Varsóból jelentik. A pénzügyminiszter az or­szággyűlés elé terjesztette a jövő évi költségvetést.­­A kiadások 208.960 millió lengyel márkát, a bevé­telek 135-160 milliót tesznek ki. A deficit tehát 73190 millió lengyel márka. A kiadásokból a had­ügyminisztériumra 61.003 millió, a közlekedésügyi minisztériumra 21%, az élelmezési minisztériumra 10%, a pénzügyminisztériumra 6%, a közoktatás­­ügyire 5%, a munkaügyire 5%-a esik az összes kiadásoknak. A beruházási kiadások 22.037 milliót tesznek ki, még­pedig ilj 1 milliárdot a közlekedés­ügyi és 0 milliárdot a munkaügyi minisztérium tárcájában. A bevételek a következőképp oszlanak meg: pénzügyminiszter 64.454 millió, egyenes adó 12162 millió, kényszerkölcsön 12 milliárd, indirekt adók 3129 millió, vámok 5 milliárd, monopóliumok 13.533 millió. A külföldi adósságokból a lakosságra fejen­­ként 10.000 lengyel márka esik A hasonló megter­helés Németországban 10.000, Franciaországban 1200, Olaszországban 500.000, Angliában 1.400.000 lengyel márkát tesz ki­ . A fiatal Lassalle Amikor a harminckilenc esztendős Lassalle elesett a fiatal Jankó Racovitz golyójától, levelezé­sét végrendeletileg Hatzfeldt Zsófia grófnőre hagyta, a másfél évtizedes barátság emlékére. En­nek a barátságnak több fázisa volt, hiszen a fiatal Lassalle előbb protegé-ja volt a grófnőnek, azután viszonyuk alighanem melegebbre fordult, majd a protegé-ból protektor lett és Larsalle nyolc éven át képviselte a grófnő peres ügyeit, harminchat törvényszék előtt, minden négyet liberális lapban, Heinénél és Romnénél Parisban, képviselte agitá­­ciós beszédekkel, újságcikkekkel, periratokkal, amelyek meglepték a legkiválóbb német jogászo­kat és ha kellett, akkor képviselte a grófnőt olyan eszközökkel is, amelyek beleütköztek a büntető­­tör­vény­könyvbe. Lassalle végül megnyerte mind a két nagy pert, a grófnő perét férje ellen és azt a másik pert, amelyben magát kellett védenie, mert azzal vádolták, hogy bűnrészese volt, vagy leg­alább értelmi szerzője egy rablásnak. Hiszen Las­salle két barátja, Oppenheim asszeszor és Men­delssohn orvos ejtették birtokukba azt a dobozt, amelyben Hatzfeldt gróf barátnője őrizte a gróftól kapott ajándékozási okiratokat. Lassalle héthó­napos vizsgálati fogság után szabadult meg, ellen­ben Mendelssohnt, aki idejekorán külföldre mene­kült, távollétében ötesztendős fegyházra ítélték. A nyolcéves nehéz, de végül eredményes küz­delmet a grófnő meghálálta azzal, hogy amikor Lassalle jóvoltából visszanyerte rendelkezési jogát vagyona fölött, hétezer tallér, tehát huszonegyezer márka évjáradékot biztosított barátjának, olyan összeget, mely még Lassalle főúri kedvtelései mellett is biztosította az anyagi gondoktól ment életet a múlt század hatvanas éveinek Német­országában és így Lassalle nem a kenyérgondok nyomása alatt lett passzionátus tőzsdejátékossá. A grófnő húsz évvel volt idősebb Lassalle­­nál megismerkedésük időpontjában, de akkor még híres szépségnek számították. Azonban az évek fordultával a grófnő túllépte a veszedelmes életkor határát és nyilván beletörődött ebbe. Hi­szen Lassalle őt bízta meg azzal, hogy tartsa ébren Dön­iges Helén szerelmét iránta addig, amíg sikerül neki legyőznie házasságuk akadá­lyait. Lenbach festette le a huszonegyesztendős Döniiges Helén üde, szőke szépségét, nemcsak a megrendelő számára, hanem több más példány­ban is. Aki látta ezeknek a Lenbach-képeknek egyikét vagy másikát, az megérti, hogy Hatzfeldt grófnő vállalta a szerepet, amelyre Lassalle kérte fel. Teljesen nem merültek föl a fordulatai annak a viszonynak, amely összekötötte Hermann Lassál boroszlói kereskedőnek fiát a porosz arisztokrácia egyik legfényesebb nevének viselőjével. Hiszen Hatzfeldt grófnő meghalt anélkül, hogy a reábízott levelezésre nézve intézkedett volna. A Hatzfeldt­­család pedig nem tartotta túlságosan sürgősnek azt, hogy ez a grófi, sőt hercegi név újból kapcso­latba kerüljön Hermann Lassál fiának, és a német munkásmozgalom vezérének nevével. Ez magya­rázza meg, hogy a Lassa­rc-hagyaték hatvanhárom évig nyugodott kiadatlanul a Hatzfeldt-család egyik kastélyának levéltárában, míg most megje­lent egy terjedelmes könyv: az első kötete annak az öt kötetre tervezett sorozatnak, amely publikálni fogja a Hatzfeldt Zsófia grófnőre hagyott Lassalle­­levelezést. A kiadás munkáját Gustav Mayer végzi, az a német tudós, aki élete művévé választotta a három nagy német szocialista vezér, Marx, Engels, és Lassalle fiatalságának teljes földerítését. Az a még csonka monográfia, amelyben a fiatal Engels életét és lelki fejlődését írja le Gustav Mayer, azt mutatja, hogy a pszichológiai finomságok és a tör­téneti összefüggések iránt egyformán szinvak ez a szorgalmas német historikus és az Engels-köny­­vet nem teszi semmivel sem jobbá az, hogy Mayer az új, nem pedig a régi sablonok szerint dolgozik. Ellenben a fiatal Engels írásainak összegyűjtésével mindenesetre érdekes anyagot tárt föl Mayer, és az első kötet szerint még érdekesebb lesz új pub­likációja, a Lassalle-levelezés. Az első kötet 1848-ig terjed, tehát Lassalle huszonhárom éves koráig, és mindenekelőtt meg­mutatja azt, hogy Lassalle — szeretett leveleket írni így például a kötetben van egy olyan levél, amely harminckét sűrű nyomású oldalt foglal el. Ezt a levelet apjához írta Lassalle másfél napon át, mialatt hét acéltollat használt el és harminc­kilenc szivart. A tíz nyomtatott oldal nem szokat­lan formátum Lassalle szerelmi levelezésében sem és amellett Lassalle előbb ,,piszkozat“-ban irta meg legtöbb levelét, azután nagy gonddal lemá­solta. Ezek a fogalmazványok mm kallódtak el.

Next