Világ, 1921. november (12. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-26 / 266. szám

2 1921. november 2b. VITLÁO tán egy elnevezéssel, nem lehet. Sokkal szíveseb­ben látnák tehát az egységi párt mesterséges össze­kovácsolásánál azt a megoldást, hogy a keresztény­­párt maradjon meg a maga egységében és mint különálló párt támogassa a miniszterelnököt, ami, véleményük szerint, nem ütközik komoly akadá­lyokba. Viszont félnek attól, hogy ha beolvadnak a kisgazdapártba, a kisgazdák numerikus fölénye következtében másodrendű szerepre volnának kár­hoztatva. Viszont a ma elterjedt hírek szerint Bethlen István gróf feltétlenül ragaszkodik nagyatádi Szabó István támogatásához. A miniszterelnök ugyanis azzal érvel, hogy ha Nagyatádi mintegy negyven hívével együtt ellenzékbe megy és ott a liberáli­sokkal és független kisgazdákkal egyesül, „akkor itt van az októberEz az egyik momentum, mely megfontolásra bírja a kereszténypártot, a másik pedig az, hogy Bethlen István gróf kijelentette, hogy ha koncepciója nem sikerül, visszaadja meg­bízatását. A kereszténypárt tehát igyekszik olyan újga­­oldást találni, amely mellett sem a miniszterelmö­kél nem kell éles ellentétbe kerülnie, sem párt­­kereteit és önállóságát nem­ kell feladnia. Azon az állásponton vannak, hogy ha az egységes párt­ban nem is vesznek részt, ez nem jelenti azt, hogy nem támogatják a­­kor embent, konszolidációra törekvő munkájában. Ahhoz azonban feltétlenül ragaszkodnak, hogy a kormány végre megteremtse a konszolidációt minden téren. Olyan módon tartják tehát leginkább megoldhatónak a kérdést, ha fenntartják a mai koalíciót az egyes pártok önállóságának épségben tartása mellett. Bleyer Jakab, Kutkafalvy Miklós, Legeza Pál, Szabó József, Haller József, Csernyus Mihály, Bartos János, Avarffy Elek és Somogyi István egyébként holnap délelőtt felkeresik a miniszter­elnököt, hogy őt a párt álláspontja felől tájékoz­tassák, a miniszterelnök pedig az esti pártkonfe­rencia után nyolc órakor személyesen fog meg­jelenni­ a Károlyi-palotában, hogy ott kifejtse programmját. Nem lesz kifogó . A kisgazdapárt büféjében ma­ este a pincér elejtett egy tányért, mire az egyik képviselő meg­jegyezte :­­ y — Pedig itt nem lesz kézfogő. A jelenlevő honr­tyák kihelyeslően bólongattak a fehér asztalok mellett. Ez a megjegyzés és ez a helyeslés jellemzi legjobban a kisgazdapárt han­gulatát. Mára ugyanis kiderült, hogy Bethlen a párt elé terjesztett kívánságaival túllépte azt a határt, amelyen túl a kisgazdák semmiesetre sem hajlandók követni. Tegnap még úgy látszott, hogy Bethlen meg fog elégedni azzal, hogy a kisgazda­­párt kibővíti programmját, megváltoztatja nevét és ezzel módot nyújt a kereszténypárt tizenöt-húsz tagjának és a disszidenseknek arra, hogy a kis­gazdapárthoz csatlakozzanak. A kisgazdapárt nagy része, bár nem szívesen, hozzájárulását adta volna ehhez a megoldáshoz, feltéve, hogy nagy­atádi Szabó István bennmarad a kormányban. Bethlen azonban ennél sokkal többet követel. Az egységes pártot, mint teljesen új pártot akarja megalakítani. Azt kívánja a kisgazdáktól, hogy oszlassák fel eddigi pártjukat és vidéki szerveze­teiket és testületileg lépjenek az új pártba. Ennek az új pártnak Bethlen a következő nevet szánta : Keresztény Polgárok és Kisgazdák Nemzeti Egy­ség Pártja. Ezenkívül nehézségek merültek fel amiatt is, mert Bethlen nem nagyatádi Szabó Ist­vánnal akarja a földmivelésügyi tárcát betölteni. Ez az oka annak, hogy nagyatádi Szabó Ist­ván hívei ma már meglehetősen élesen szembehe­lyezkednek Bethlennel és lehetetlennek tartják, hogy Bethlen az egységes pártot létre tudja hozni. Rámutatnak arra, hogy az egységes párt megala­kítása abban a formában, ahogyan Bethlen elkép­zeli, a kisgazdapárt létérdekei ellen irányul. Hal­lani sem akarnak arról, hogy vidéki szervezeteiket feloszlassák, amely tíz évig szívós és alapos munka eredménye. Legerőteljesebben a szélső sza­bad királyválasztók berzenkednek, akiknek egyik vezető tagja Bethlen terveire vonatkozólag munka­társunknak a következőket mondotta : — Székely támad, székely bánja. — Ha Bethlen pártot akar marjának alakítani, menjen ki a vidékre és alakítsa meg ott ezt a pár­tot. Tisza István is igy csinálta: Szó sem lehet arról, hogy mi pártunkat és vidéki szervezeteinket­­ feloszlassuk. Ha a miniszterelnök úrnak valóban­­ ilyen tervei vannak, akkor a holnap esti értekez­leten kudarc fogja érni. Mi elmentünk az enge­dékenység legszélsőbb határáig. Közöltük a minisz­terelnök úrral, hogy készek vagyunk ez az egysé­ges párt létrehozására irányuló törekvéseiben tá­mogatni. Azt azonban nem kívánhatja tőlünk, hogy öngyilkosságot kövessünk el. Vidéki szerve­zeteink megszüntetése pedig ezt jelentené. Amellett lehetetlenséget is követel tőlünk a miniszterelnök úr. Hiába oszlatnánk mi fel a vidéki kisgazdapár­tokat, holnap újból megalakulnának ezek a szer­vezetek, természetesen szélsőségesebb vezetés alatt. •Ezeken az aggályokon kívül nyugtalanságot keltett az a hír is, hogy Bethlen az új pártban sze­rephez kívánja juttatni a régi munkapárt néhány politikusát és hogy a kormányába is be akar venni munkapárti politikusokat. A kisgazdapárt mérsékelt szárnyán azonban m­ég ma sem adták fel a reményt. A mérsékeltek ugyanis azt hiszik, hogy Bethlen hajlandó lesz engedményeket tenni a kisgazdapárt felfogásá­nak irányában, a lelkesedés és a támogatás he­vülete azonban ma már itt is engedett erejéből. Bizonyosat senki sem tud. A döntést a holnap esti pártértekezlet fogja meghozni. Arra a hírre vonatkozólag, hogy nagyatádi Szabó Istvánt Bethlen mint tárcanélküli minisztert akarja be­kenni az új kormányba, azt m­ondják, hogy ez olyan súlyos sérelem volna, amit nem hajlandó eltűrni a legnagyobb engedmények fejében sem. Ezenkívül úgy tárgyi, mint személyi tekintet­ben ellenkövetelésekkel lépnek fel a Nagyatádi­­csoport tagjai és így elsősorban azt követelik, hogy az új kormányban Gaál Gaszton kapja m­eg a belügyi tárcát. A holnap esti értekezlet kimenetelére vonatkozólag ma még nehéz jós­lásokba bocsáj­tkozni, annyi azonban teljes ha­tározottsággal megálapítható, hogy az egységes párt megalakításának esélyei a kisgazdapártban erőse­i leromlott­­­k és hogy a kisgazdapártban ma már komolyan foglalkoznak azzal a lehető­séggel, hogy Bethlen kénytelen lesz visszaadni a megbízatását. Tisztában vannak azzal, hogy ez esetleg a nemzetgyűlés feloszlatását fogja maga után vonni, ettől azonban egyáltalán nem félnek. Re­pert Rezső a rekvirálásról Azzal 'a hírrel 'kapcsolatban, hogy a kormány újabb gabonatáiv­f­ítást tervez, kérdést intéztünk A Polgárok­­és Munkások Szövetsége ma esti intéző-bizottság­i ülésén első ízben vettek a nemzeti demokrata párt­­vezetői: Vázsonyi Vilmos, Ugrón Gábor és Bródy Ernő is részt. Bárczy­ István elnöki megnyitó szassziban örömmel üdvözli a nemzeti demokratapárt csatlakozását a liberális blokkhoz, mert kellőképpen mérlegelni, tudja azt az erő­­gyarapodást, amelyet a szakció ellen egységesen felsorakozó liberális gal demokratikus front szá­mára Vázsonyi Kálmon egyénisége, az általa kép­viselt eszme és a­­mögéje sorakozó tömegek jelen­tenek. úgy érzi, hogy ebben a percben mindaz, ami eddig esetleg válaszfalként szerepelt közöttük, leomlott; a közösen megvívandó küzdelem meg­kívánja, hogy a legnyíltabb őszinteség és bensősé­ges együttérzés legyen a további együttmunkálko­­dás alapja. A nemzeti demokrata párt nevében Ugron Gábor megállapítja, hogy az általuk képviselt párt­nak és a liberális blokknak programmja minden részletében azonos. A politikai és közéleti reakció az egységes frontális támadást tette szükségessé, amelyre minden szabadelvűen gondolkozó energiát és munkakészséget immár haladék­ nélkül tömörí­­í­teni kell. Felhívja a szövetség figyelmét a politikai­­ szervezetek kiépítésének szükségességére. Az elnöklő Bárczy István ezután a blokk­­ programm­jával most megválasztott Méhely Kálmán dorogi képviselőt üdvözli meleg szavakkal, aki válaszában újra megerősíti a liberális eszme, a polgárság és munkásság egységes érdekei melletti man'-­ára való készségét. Az intézőbizottság ezután az aktuális politikai helyzettel foglalkozott s főként azokat a sérelme­ket tette beható vita tárgyává, amelyeket a még mindig folyó internálási eljárások, az amnesztia­rendelet egyoldalú végrehajtása és a gyorsított­­ bírósági eljárás jelent széles rétegek számára. A­­ blokknak e kérdésekben elfoglalt álláspontját a nemzetgyűlésnek a kormánybemutatkozáshoz fű­ződő vitájában fogják a blokk képviselőtagjai ki­fejteni. Majd gróf Batthyány Tivadar előadása alapján foglalkozott a blokk az igaztalanul elbo­­­­csátott közszolgálati alkalmazottak ügyével és e tárgyban hosszabb vita után a következő határo­zati javaslatot fogadta el: A polgárok és munkások szövetsége az ül­dözött tisztviselők érdekében szükségesnek tartja, 1. hogy a közszolgálati és munkásbiztosító pénztári alkalmazottak ellen a proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartás címén lefolytatott igazoló és fegyelmi eljárásokkal hozott összes ítéletek és kényszernyugdi­jazások — kivéve a büntető törvénykönyvbe ütköző eseteket — meg­­semmisíttessenek ; 2. hogy az 1920. évi XIV. tc. alapján elren­delt összes kényszernyugdijazások revidenltas­­sanak és a törvény szerint azok előfeltételét ké­pező „beigazolt hazafiatlan magatartás" szabály­szerű fegyelmi hatóságok által előzetesen meg­­állapíttassék. Indokolás. . Köztudomású, hogy a közszolgálati és mun­­kásbiztosítási alkalmazottaknak rendkívül nagy számát fosztották meg az 1919 szeptember 3-tól kezdve megindított fegyelmi eljárások során állá­sától és kenyerétől. 1. E fegyelmi eljárásokról a közvélemény megállapította, de megállapították a nemzetgyűlésen is képviselők és volt miniszterek is, hogy ezek az igazoló és fegyelmi eljárások az üldözés, legtöbbnyire pedig politikai üldözés jel­legével bírtak. Nem az igazságot keresték, hanem gyűlölködésből fakadtak. A fegyelmi eljárások csak forma szériái in­dultak meg felülről,­­valóság­Klipért Rezső nemzetgyűlési képviselőhöz, aki munkatársunknak a következő választ adta: — Ha a rekvirálás a kisgazdaságok ellen irá­nyulna, céltévesztettnek tartanám. A kis­termelők ugyanis fölös termésüket már csépléskor értéke­sítették 600—1000 K-ás árakon, mert megijedtek attól a Hegedűs-féle jóslattól, hogy a búza ára 500 K lesz. Egy-két nagy­ gazdaság is léprement. A ga­­bona a nagy­ gyűjtők magtáraiba menekült, így a gazdaságokat csak hiábavaló zaklatásoknak ten­nék ki, ami elkeseredést szülne. Ha rekvirálni akarnak, ami ítézetem szerint helyes, sőt szüksé­ges volna, rekvirálják el a felgyűjtő helyek kész­leteit és pedig a beszerzési áron , a kezelési költ­ségek megtérítése ellenében, mert nem igazságos, hogy ezek a 600- 700 K-ás búzán most circa 2000 K-t nyerjenek mázsánként csak azért, mert a ter­melők ijedtükben rögtön eladták termésüket A 2500 --2800 K-ás búzát fogyasztóközönségünk nem bírja még. A felgyűjtő helyek készleteinek le­­rekvirálása tehát szükséges és mert igazságos is, nemhogy megrontaná a szociális hangulatot, ha­nem jótékonyan megjavítaná. Még arra is jó volna ez, mert a gazdaközönség máris nagyon bé­­kétlenkedik, hogy viszonylag olcsó búzájával má­sok oly nagy üzletet csinálnak s még ezeknek az üzleteknek ódiuma is rájuk száll. Az általános megnyugvásra ha valaha, ma mindennél nagyobb szükség van. Csak azt nem értem, miért késleked­nek mégis a kellő rendszabállyal oly sokáig.­ban azonban alulról, gyűlölködő tisztviselőtársak vádaskodásából és följelentéseiből eredtek. 2. Köztudomású, hogy e fegyelmi eljárások során — szinte kivétel nélkül — számos törvény­­sértés és szabálytalanság történt. Ezek nagy álta­lánosságban a következők: a) Az 1919 szeptember 3-án kelt 4359/1919. M. E. számú kormányrendelet „a közszolgálati alkalmazottak részéről a tanácsköztársaság ideje alatt követett magatartást elbíráló külön fegyelmi bizottságb­ól az 1. §-ban Világosan kimondja, hogy csak a tanácsköztársaság ideje alatt tanúsított magatartást lehet vizsgálat tárgyává tenni. Ezzel szemben a fegyelmi vizsgálatok kiterjeszkedtek a koramán előtti cselekedetekre is. Ezt az anomáliát elismerte a nemzetgyűlés 1921 augusztus 3-iki ülé­­sén Haller István v. közoktatásügyi miniszter úr is, amikor a többi között a következő kijelentést tette: „az volt a megvizsgálandó, ki hogyan visel­kedett a kommün alatt. Én miniszterségem idején több fegyelmi ítéletet azon a címen utasítottam vissza, hogy nem a rendelethez ragaszkodva, a kommün alatti viselkedést tették vizsgálat tár­gyává, hanem visszanyúltak a régebbi időkre. A rendelet ezt nem tette lehetővé , én azért több esetben utasítottam a fegyelmi hatóságokat, hogy a rendelet szerint csak a kommün alatti viselke­dést lehet vizsgálat tárgyává tenni.11 b) Sok tisztviselői kategóriára nézve a fe­gyelmi eljárást törvény szabályozza. A fegyelmi eljárásnak a törvényekben lefektetett szabályait számtalan esetben mellőzték vagy megsértették. c) A kontradiktórius elvet figyelmen kívül hagyták. d) A védelem tanúit nem hallgatták ki. e) Védőügyvéd közreműködését nem enged­ték meg. f) Törvényben megállapított fellebbezési fó­rumokat mellőztek. g) Egyes fegyelmi szabályokban előírt nyilvá­nos tárgyalást nem tartottak. (Például tanítóknál.) h) Amely kategóriának sem fegyelmi tör­vénye, sem szabályzata nincs (például középisko­lai tanárok), ott a fegyelmi bizottság javaslata alapján a miniszter végleges ítéletet hozott, min­den fellebbezési lehetőség nélkül. 1. A revízió iránt beadott kérvények elinté­zetlenül hevernek a minisztériumokban. 2. Sérelmek érték a köztisztviselőket az 1920. évi XIV. tc. alapján elrendelt kényszernyugdíjazá­­soknál is. E törvény szerint ugyanis nyugdíjazható az a köztisztviselő, akinek hazafiatlan, társada­­lomellenes vagy közerkölcsbe ütköző magatartása beigazolást nyert. Már­pedig tömeges nyugdíjazás történt és történik e törvényre való hivatkozás­sal, anélkül, hogy az illetékes fegyelmi hatóságok e nyugdíjazások előfeltételét, tudniillik a kifogá­solt magatartást szabályszerű eljárással beigazol­ták volna, sőt számos esetben az eljárást egyálta­lában le sem folytatták. Minthogy tehát a köztisztviselők és munkás­­biztosítási tisztviselők ellen az 1919 szeptember 3-ika óta lefolytatott fegyelmi eljárások 1. az ül­dözés és pedig a politikai üldözés jellegével bír­nak, 2. a törvények, szabályok és jogelvek szám­talan sérelmével jártak és minthogy 3. a kényszer-­­ nyugdíjazások is szabálytalanságokkal történtek : a Polgárok és Munkások Szövetségének a jogrend és­ a társadalmi béke teljes helyreállítása érdeké­ben követelnie kell a fegyelmi ítéletek és kényszer-, nyugdíjazások megsemmisítését. • Az intézőbizottság ezután a baranyai válasz­tások kérdésével foglalkozott és elhatározta, hogy­ több­­kerületben fog jelöltet állítani. A polgárok­ás munkások szövetsége a közszolgálati alkalmazottakért Szombat

Next