Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-08 / 152. szám

8, 1922 július 1 H­ÍREK A lépfene szérumának feltalálója magyar ember (A Világ tudósítóiétól.) Huszonegy esztendei tá­vollét után érdekes férfiú érkezett ma Budapestre, érdekes magyar karrier, amely Amerikában lendült magasba. Huszonnégy esztendővel e­zelőtt hagyta el a budapesti állatorvosi főiskola Rottenbiller­ utcai pavilionját dr. Eichorn Adolf, hogy az Egyesült­ Álla­mokban folytasson praxist. Fiatalon, nagyravágyóan, becsvággyal telten ment el innét és most sikerekben gazdagon jött haza az Egyesült­ Államok megbízásából Budapestre dr. Eichhorn, mint az állattenyésztéssel kapcsolatos ipari ágak legfőbb vezetője és mint az amerikai hadsereg legmagasabb rangú ezredes-állat­orvosa.. Öt esztendeig tanult és dolgozott Amerikában a fiatal állatorvos, amikor 1900-ban az amerikai kor­mány szolgálataiba lépett és megkezdte munkáját a földművelési minisztérium állategészségi osztályán. A legnagyobb munkát végezte a fiatal magyar doktor, amit az Egyesült­ Államokban ezen a téren végeztek, megszervezte az Unió állategészségügyét, öt eszten­deig egyfolytában dolgozott, egyfolytában uton volt, lóháton, öszvérháton, expresszvonaton, folyami ha­jókon járta be a hatalmas birodalmat s a végtelen síkokon, hegyvidéki állatgazdaságok között egyfor­mán tanulmányozta a különböző állatbetegségeket, a takonykórt, a száj- és körömfájást, a lépfenét és a sertésvészt. A világ legnagyobb állattenyésztő orszá­gának állategészségügyét ő reformálta, ő rendszere­s Zita királyné Bajorországba költözik ? Zita özvegy királyné anyja a bajorországi Grün­­waldeban lakást vett és tárgyalásokat folytat egy Geiselgasteigban levő nyaraló megvásárlásáról. Hir szerint Zita özvegy királyné is Bajorországba akarja áttenni székhelyét. Hogy a tartózkodási engedélyt megkapja-e, müncheni távirat szerint még kérdéses. —­ A csongrádi főispánság. A kormányzó a bel­­ügyminiszter előterjesztésére dr. Szabó Sándort, Csongrád vármegye főispánját, ettől az állásától fel­mentette és dr. Aigner Károly szegedi főispánt Csongrád vármegye főispáni rendőinek ellátásával is egbizta. — An­a­t­ole France indexen. Rómából távira­toztak. Az Acta apostolicae sedis a szent kon­d­ó határozatát közli, amely szerint Anatole franca összes művei indexre tétetnek. — Az orosz járványok ellen. Sir Alfred Mond, közegészségügyi miniszter, a londoni királyi orvos­szöve­tégben kijelentette, hogy olyan nemzetközi t­zünet tervén dolgozik, amely nemzetközi orvosi gőt nyújthat Oroszországnak, a népszövetség alatt. A tervezett intézménynek célja, hogy megállítsa a járványos betegségeknek azt az áradatát, amely már-már túllépi Oroszország határait. ill Ut miniszteri tanácsos. A kormányzó a mi­niszterelnök előterjesztésére Eckhardt Tibor minisz­teri osztálytanácsost, a miniszterelnökségi sajtóiroda vezetőjét, miniszteri tanácsossá ne­vezte ki. *— Repülőgépen a világ körül. Blake őrnagy és társai, akik repülőgépen világkörüli útra indultak, tegnap nagy lelkesedés mellett tovább utaztak Athén­ből. Az indulásnál megjelent a görög királyné, vala­mint Miklós herceg is. A légi út legközelebbi állo­mása az ötszáz mértföldnyire eső Solum Egyiptom­ban.­­ A Latinovich-könyvtár a pozsonyi egyetemé. A közoktatási miniszter őszinte elismerését és köszö­netét nyilvánította Horthy Istvánná született Latino­­vich Margitnak, azért a nagylelkű adományért, hogy néhai édesatyja, Latinovich Illés mintegy 15—16.000 kötetből és füzetből álló könyvtárát összes fölszerelé­sével együtt a pozsonyi m. kir. Erzsébet-tudomány­­egyetemnek adományozta. — A vizdijeszelés ellen. A pénzügyi bizottság ma Folkusházi Lajos elnöklete alatt tartott ülésén a bi­zottság hozzájárult ahhoz, hogy a főváros az Egressy­ úton egy telek birtokában levő részvénytársa­ság eladó részvényeit vásárolja meg, szám szerint 1337 darabot, körülbelül 7 millióért. Következett a vízdíjak emelésének kérdése. Az elnök jelentést tett a tegnapi értekezletről is, amely két pozitívumot nyúj­tott,­ először, hogy a vízművek számára a tatai szén beszerzése akadályokba ütközik ma, másodszor, hogy át kellene térni a lignit tüzelésre. Ezt az információt Buzáth alpolgármester kiegészíti még azzal, hogy a vizdiják emelése feltétlenül szükséges, még akkor is, ha a tüzelőanyagból eredő deficitet sikerülne eltün­tetni. A­ bizottság kimondta, hogy egyelőre nem megy bele a vizdiják emelésébe. Elfogadta ellenben Joanovics Pálnak azt az indítványát, hogy a vízdíjak megállapítása ne szabályrendeletileg történjék ezen­­túl, hanem a közgyűlés döntsön a kérdésben. Ezután utcarendezési és karbantartási ügyeket tárgyaltak. Az­­óbudai evangélikus egyházközségnek a kért 30.000 korona helyett 80.000 korona rendkívüli segélyt sza­vaztak meg, a Petőfi­ Ház legsürgősebb tataroztatására pedig 400.000 koronát, a Nemzeti Színház Nyugdíjin­tézetének Mecénások köve című akciója számára 100.000 koronát azzal, hogy a bizottság kimondta, hogy a cél érdekében is volna és példaadásképpen is ajánlatos, hogy ezt az akciót az állam támogassa. A tárgy­ítást holnap, folytatják­ "­e­sítette, öt esztendeig járt, utazott, tanított, meg­figyelő- és orvostelepeket állított fel, mígnem munkája betetőzéséül megalapította számára az amerikai kor­mány a világ legnagyobb állategészségügyi laborató­riumát, a washingtonit. Ebben a laboratóriumban fe­dezte fel Eichorn a lépfene ellen való szérumot, majd a lépfeneoltás új módszerét találta meg, hogy mindkét felfedezésével új utat kezdjen az állat­­egészségügy terén. Szérumának hasznosítására így alakult meg a Lecierte Antitoxin Laboratories, Amerika egyik legnagyobb szárumgyára, amelynek természete­sen a találmány tulajdonosa egyúttal az elnöke is. Dr. Eichhorn most az amerikai kormány meg­bízásából jár Európában. Minden európai államot bejárt, hogy itt állategészségügyi tanulmányokat foly­tasson és hogy újabb tudományos kutatások ered­ményeivel megismerkedjék. Dr. Eichhorn természete­sen Budapesten is fölkeresi az állatorvosi főiskolát, ahonnét elindult pályája útján egy negyedszázadnak előtte a fiatal magyar fiú és ahová most a világhírű tudós hírnevével tér vissza. Dr. Eichhorn különben az amerikai magyar élet egyik vezérférfia, aki külö­nösen sokat cselekedett a magyarok érdekében és befolyását sokszor érvényesítette a magyar jótékony­­sági és egyéb akciók érdekében. A magyar tudományra különösen sok diszt hozott, mert magyarságát min­dig büszkén vallotta és igy a tengerentúli akadémiák­nak is ő az egyetlen magyar tagja, aki soha nem titkolta, sőt mindig fennen hirdette magyarságát, a Gorombaság. A főváros egyik bizottságában ma egy városatya panaszt tett s intézkedést kért a villamoskalauzok udvariatlansága és goromba­sága ellen, ugyanakkor a főkapitány rendeletet bo­csátott ki, amellyel alantasait utasította, hogy szi­gorúan vegyék a bérkocsisok gorombasága ellen ér­kező panaszokat. Mindezek nagyon helyes intézke­dések és szükségesek is és a villamoskalauzok, meg a bérkocsisok valóban gyakran udvariatlanok és go­rombák. De valljuk meg őszintén, nemcsak ők azok, hanem a közönség is. És különben nemcsak a közlekedési ügyek viszonylatában divik ez az el­durvult modor. A hivatalokban gyakran a tisztvise­lők vétenek súlyosan a hivatali élet legelemibb tör­vénye ellen, hogy feleik ügyeit udvariasan intézzék el, de ugyanakkor épp oly gyakran vétenek a fe­lek ugyanebben, mert olyan hangon szólnak a tiszt­viselőkhöz, mintha egyedül csak azért volna ott, hogy panaszaiknak alázatos rabszolgája legyen. Igaz, valljuk be, hogy e csúf és viharos esztendők sok mindenben voltak rossz hatással az emberekre, de semmiben sem olyan erősen és feltűnően, mint azok­ban a külső jelenségekben, amelyek az embereknek egymással való kölcsönös érintkezésére vonatkoznak. A legfinomabb embert is eldurvította e sok vihar, mint ahogy a legfinomabb kézfej bőrét is redőssé teszi az eső és a szél. Durvákká tett bennünket a világháború és a forradalmak sok nyomorúsága s durvákká tesz bennünket a ma sok minden kereszt­viselése. Bizonyos pedig, hogy nemcsak a kocsiso­kat és kalauzokat, hanem mindenkit. Mivel pedig a pesti konfliskocsis már a háború előtt is főváro­sunk ama specialitásai közé tartozott, aki „enyhe és nyájas“ modorával lepte meg az idegent, elképzel­hető tehát, hogy mindnyájunk e közös eldurvulása nála vetíti ki gyakorta legfeltűnőbb bizonyságait De ezen nem lehet, sajnos, rendeletekkel segíteni, ha­nem el kellene felejttetni hozzá a tegnap sok min­­den szomorú és fájdalmas emlékét, elfelejtetni a ma jólétében, kellemes és nyugodtan békés és biz­tos viszonyaiban. Amíg azonban mindnyájan a ke­serűségtől, haragtól, méltatlanságtól fáradt és össze­­szor­lott szájjal indulunk el az élet ezerszerezer gondja közé s egy nyomorúsággal és teherrel teli nap után kétségbeesett reménytelenséggel hajtjuk álomra fejünket — addig nem lehet csodálni, hogy nem sima modorúak az emberek. Szomorú, hogy így van — de ez is betegség. Idegbajt S az orvostu­­domány már régen rájött, hogy mindenféle idegbajt nem a tünetek, hanem a belső indító okok gyógyítá­sával kell megszüntetni. Majd ha nem lesz drágaság és sok minden egyéb hasonló — megint jobb modo­rnak és előzékenyek lesznek az emberek. Igaz, hogy a konfliskocsisok akkor is biztosan még éppen eléggé gorombák lesznek. — BUDAPESTI ÉLET. Hatvan krasznojarszki magyar túsz Rigába érkezett. — Az Ügyvédi Kamara megszüntette a fegyelmi eljárást a népbiztosoknak vé­dői ellen, akik fegyelmit kértek maguk ellen akkor, amikor a vádhatóság képviselője azzal vádolta meg őket, hogy a Bécsbe szökött kommunistáktól eredt az elfogadott védői honoráriumuk. A népbiztosok védői igazolták, hogy az amsterdami, a cseh-szlovák szo­ciáldemokrata párt, továbbá New-York, St. Louis, Brüsszel, Chicago és London angol, német és magyar munkásai gyűjtötték azt az összeget, amelyből a vé­dők honoráriuma kikerült. — Az utódállamok posta­takarékpénztári értekezletét még e hónapban meg­tartják Budapesten. — A holland katolikusok gyer­mekkonyhákat akarnak szervezni Budapesten. A tett már a megvalósulás stádiumában va­n .) VILÁG Számba! Sztrájkba léptek a Wiener Bankverein tisztviselői (A Világ tudósítójától.) A Wiener Bankverein magyarországi fióktelepének tisztviselői körülbelül egy esztendő óta mozgolódnak és az igazgatóságot többizben kérték, hogy az elviselhetetlen drágaságra való tekintettel terjesszék ki a segélyezést. A tiszt­viselők hivatkoztak arra, hogy a többi budapesti pénzintézet alkalmazottait lényegesen nagyobb se­gélyben részesíti, mint a Wiener Bankverein. A sé­relmeket a tisztviselők három pontban foglalták össze és az igazgatóságtól kérték, hogy az intézet ál­lítson föl menzát, ahol olcsón étkezhetnek. Addig, amíg más bankbéli tisztviselő ezeken a menzákon 10—15 koronáért kap ebédet, addig ők az étkezésre ezreket kénytelenek áldozni. Kifogásolják, hogy a Wiener Bankvereinnél nincs beszerzési csoport és így a tisztviselők nem részesülnek természetbeni ellátás­ban. A követelés harmadik pontja a drágasági pótlék fölemelésére vonatkozik. Most, hogy a bankok az eddigi ötszázalékos segélyt tíz százalékra emelték föl, ezt az emelést a Wiener Bankvereinnél úgy haj­tották végre, hogy a tisztviselők voltaképpen nem kapják meg a tíz százalékot, hanem ennél kevesebbet. A budapesti fióktelep körülbelül százhetven tisztviselője a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületében tegnap értekezletet tartott és elhatá­rozták, hogy sérelmeiket pontokba foglalják és a memorandumot tíztagú bizottság adja át az igazga­tóságnak. A bizottság ma délelőtt IX órakor megje­lent az igazgatóságnál, melynek a memorandumot átadta, egyszersmind pedig kijelentette, hogy ameny­­nyiben a kérést két óra leforgása alatt nem teljesítik, sztrájkba lépnek. Az igazgatóság a küldöttségnek nyomban válaszolt és kijelentette, hogy az előterjesz­tett kérést egyáltalán nem hajlandó teljesíteni és a tisztviselőkkel tárgyalásokba nem bocsátkozik. A küldöttség tudomásul vette a választ, mire a tisztvise­lők rögtönzött értekezletet tartottak és egyhangúlag elhatározták, hogy sztrájkba lépnek. A munkát dél­után egy órakor abbahagyták és átvonultak a PTOE helyiségébe. A Wiener Bankverein tisztviselőinek sztrájkja ügyében a közvetítést a Pénzintézeti Tisztviselők Or­szágos Egyesülete vállalta. Az egyesület vezetősége a bank tisztviselőinek részvételével késő este értekezle­tet tartott és úgy van, hogy a tisztviselők holnap sem fognak munkába állni A Wiener Bankverein részéről így, mondták el a sztrájk állását: " Ma reggel megjelent az igazgatóságnál mintegy tíz tisztviselő, akik kivétel nélkül csak néhány hónap óta vagy legfeljebb másfél éve vannak az intézet szolgálatában s egy memorandumot óhajtottak átadni, hogy az igazgatósággal az abban foglalt kívánságok­ról tárgyaljanak. Tekintettel arra, hogy a tisztviselők érdekképviselete röviddel ezelőtt az intézet kebelében megalakult, az igazgatóság a megjelent tisztviselőket felhívta, hogy kívánságaikat ennek a saját maguk által választott testületnek útján juttassák hozzá, amellyel a legnagyobb készséggel hajlandó a felmerült kívánságokat illetőleg tárgyalásokba bocsátkozni. En­nek ellenére a tisztviselői kar negyedrésze és pedig főleg a fiatal elemek munkájukat abbahagyták és az intézetből távoztak. Az igazgatóság ma délután a PTOE-től levelet kapott, mely szerint a sztrájkoló tisztviselők helyett most már ezen testület kívánta az igazgatósággal a tárgyalásokat felvenni. A PTOE ajánlkozását az igazgatóság sajnálatára igénybe nem vehette, utalván arra, hogy az intézet tisztviselői ka­rának közös érdekeit a fent említett választott testület van hivatva képviselni. Az egész tényállásból az lát­szik, hogy a tisztviselők egy részéről minden különö­sebb ok nélkül hatalmi kérdés vettetett fel. Az intézet üzeme a részleges sztrájk folytán nem akadt fenn. Kérdést intéztünk a Pénzintézeti Tisztviselők Or­szágos Egyesületéhez is, ahol Tóth Andor főtitkár a következő felvilágosítást adta : — A Wiener Bankvereinban fellépett sztrájkmoz­galom oka három régi sérelemre vezethető vissza, amely sérelmek folytán a Wiener Bankverein tiszt­viselői kara sokkal hátrányosabb helyzetben van a többi bank tisztviselőinél. Az 5%-os beszerzési segély, kiszámítása náluk nem úgy történik,­­ mint másutt, nem azt a jövedelmet veszik alapul, mint a többi Ban­kok, ami aztán végeredményben jelentékeny eltérést jelent. Azonkívül már régen szorgalmazzák a tisztvi­selői menzának a fölállítását és addig is, amíg ez megtörténnek, menzaváltságot kívánnak. _ Végül be­szerzési csoportjuk sincs, így nem részesülnek azok­ban a természeti kedvezményekben, amelyekben a többi banktisztviselők részesülnek. A tisztviselők meg­unták az örökös halogatást és a PTOE-ben tartott ér­tekezletükön határozottabb lépésre szánták el magu­kat, választottak egy tizenöttagú bizottságot, hogy az egy mindannyiuk által aláírt memorandumot juttas­son el az igazgatósághoz és a memorandumra két órán belül kérjen választ Ez meg is történt ma, az igazgatóság azonban ridegen elutasította őket arra való hivatkozással, hogy van a tisztviselői karnak TÉBE-szerű képviselőtestülete és hogy a bizottság tagjai fiatalok. Csináljanak, amit akarnak — mondot­ták — akinek nem tetszik, menjen el Erre mintegy száznyolcvanan letették a tollat és felkérték a PTOE-t, hogy az vegye kezébe az ügyet Ez meg is történt , vezetőség átírt a Wiener Bankverein igazgatóságához, hogy a tárgyalást megkezdje. Ott azonban azt a vá­laszt adták, hogy az igazgatóság csak a TÉBE-szerű képviselőtestület útján hajlandó a tisztviselői karral tárgyalni. A sztrájkolók továbbra is ragaszkodnak kö­veteléseik teljesítéséhez és amellett szilárdan kitar­tanak- • -- P-- '■ ! '£M’.

Next