Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-06 / 150. szám

__________ _­ kiadóhivatal: TL­ke»* Radrássy-at 47. szád. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 1800 korona, félévre 900 korona, negyedévre 460 kor., egy hóra 160 korona. A „VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 8 K. Ausztriában hétköz­nap 150 K. Vasárnap 200 K. Jugoszláviá­ban köznap 2 Vasárnap 27* dinár« Egyes szám­ára 8 8g@r®sie.­­m fff *fk V­ILÁG Hirdetések felvételnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J* Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Hausenstein és Vogler RT., Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Miropold Gyula, Leopold Comós, Schwarz József, Ikray, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Lckstein Bernát hirdetési iro­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, Jim Dukes’ Nachfolger, Rudolf Mosse. XIII. évfolyam­­ Budapest, CSÜTÖRTÖK 1922 Július 150-ik szám Válságos órák Irta: Rassay Károly Ma volt az első nap, amelyen az új nemzet­gyűlés eljutott ahhoz a stációhoz, hogy tanúságot tegyen életképességéről és hivatottságáról. Ma volt az első alkalom, amikor bátran szembe kellett volna nézni egy olyan kérdéssel, amelyre ezer és ezer aggódó ember várta a feleletet. És nehéz szívvel kell megállapítanom, hogy soha vigaszta­lanabb kép nem tárult még szemem elé, mint az a kavarodás, amelyet a nemzetgyűlés mai ülése mutatott. Csak tizenharmadik ülését tartotta az új parlament, de azt hiszem, bukását ettől a nap­tól fogják számítani. "Az egész ellenzék már napok óta a legsú­lyosabb aggodalmak között keresi a kivezető utat a kritikus gazdasági helyzetből, amely az össze­omlás sötét perspektíváját rajzolja a látók elé. Magára hagyva, a kormány és pártja részéről semmi visszhangot nem kapva, tárgyalták az el­lenzék képviselői a gazdasági élet végzetes problé­máját, félretéve sérelmeiket, teljes önmegtagadást gyakorolva a gazdasági helyzet kegyetlen nyomása alatt. Ebben a nyomott hangulatban azután való­ságos megdöbbenést váltott ki a kora délelőtti órákban érkezett hír, amely szerint a korona zü­richi árfolyama 45,5 centime-ra szállott alá. Min­­­denki érezte a gazdasági összeomlás kegyetlen csontkezének közeledését, és az összeomlással kap­csolatos, kiszámíthatatlan veszélyek fagyos lehele­tét. És ebben a helyzetben mindenki aggódva gon­dolt a lapokban megjelent hírekre, amelyek sze­rint a kormány sürgősen megjelenteti a legújabb lakásrendeletet. A hírek, amelyek a lakásrende­let rendelkezéseiről napvilágra kerültek, a legna­gyobb aggodalmakat váltották ki. Szinte tanácsta­lanul fogadták ezeket a híreket. Egyenesen érthe­tetlennek tűnt föl a kormány eljárása. Ha a lakás­­rendelet megjelenik abban a formájában, amely­ben a sajtó közleményei szerint a minisztertanács kiépítette, az amúgy is kritikus drágaság kiszámít­hatatlan fokozódásának kell következnie. Mindenki várta, hogy az erre nézve­ előterjesztett interpellá­ciót örömmel fogja a kormány megragadni, és végre már egy fölvilágosító, megnyugtató válasz fog elhangzani. Ebben a hangulatban, zsúfolt karzatok előtt, a szó szoros értelemben szégyenkezve, sivár ese­ményeknek lettünk a tanúi. A kormánypárt nem mulasztott el egyetlen alkalmat, hogy ne provo­kálja fegyelmezetlenül az egyik vihart a másik után, pedig az ellenzék, amelynek talán több oka és több joga lenne a hangos szóra, példát adott az ország nagy kérdéseinek komoly, higgadt, fe­gyelmezett tárgyalására. Órákig tartó, majdnem verekedésig fajult skandalumokat kellett végig­néznünk. A parlamenti viharok néha kiváltanak valamilyen megnyugvást, vagy megkönnyebbülést. De egyenesen visszadöbbentők akkor, ha azokat nem a meggyőződés leküzdhetetlen szenvedélye, hanem valami érthetetlen, sokszor gyerekes kedv­telés váltja ki. Ma tanúi voltunk annak, hogy a legnagyobb viharok közepette sem mulasztották el azok, akik a viharokat rendezték, hogy hangos jókedvüknek közbe-közbe egy-egy tréfás viccel, kedélyes nevetéssel kifejezést ne adjanak. Láttunk komoly külsejű férfiakat, akik kiveresedett arccal, artikulátlan hangokkal, sokszor hisztériás kaca­gással ütötték a padokat, és közben a hazaárulás, a bátorlopás, a bolsevizmus­­ vádját vagdalták minden meggyőződés nélkül képviselőtársaik fejé­hez. Mialatt aggódva gondolt mindenki a leg­súlyosabb kérdésekre, ez a gyerekes játék arra szorított embereket, hogy órákon keresztül, szakadatlan skandalumok között, kénytelenek le­gyenek védekezni a legnevetségesebb vádak ellen. És hiába kerestük a kormány fejét, akinek talán mégis, hivatása lenne a parlamentnek, de főkép­pen saját pártjának fegyelmezése és vezetése. Ha benéz öt percre, mosollyal az ajkán, az üléste­rembe, megnyugodva távozik újból. Az órák múl­nak, egyik a másik után, és semmi remény, hogy végre elhangozhasson a kérdés, és feleletet kap­hasson az ország a mindennapi élet legégetőbb, legsürgősebb problémáira. Amikor pedig végre eljut a nemzetgyűlés odáig, hogy meghallgassa az inter­pellációját annak a képviselőnek, aki a lakásren­deletről és az annak árnyékává szegődött gazdasági katasztrófáról kér fölvilágosítást, mindössze 35— 40 ember mutatkozik már csak a teremben. A kormány padsora­­ még üresebb,, egyetlen tagja kép­viseli a kormányt a városi lakások kérdésének" fölvetésénél: nagyatádi Szabó István, a­­ föld­művelésügyi miniszter. Az üres teremben elhang­zott beszédre, a megdöbbentő adatokra, a riasztó perspektívára semmi válasz. Az elnök monoton hangja hallatszik csak a gyűlésteremben, amely az interpellációt átadja a feledésnek, a megszokott sablonos elintézéssel. És miközben a teremben volt pár képviselő elgondolkozva hagyja el az üléstermet, a hivatalos lap holnapi száma már (A Világ tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülésén nem tűzték napirendre a drágaság kér­dését. Rakovszky István indítványa után a kor­mánypárt inkább botrányt provokált. A drágaság ügye tehát nem foglalkoztathatja a parlamentet, — hiszen nagyatádi Szabó István szerint tanul­mányozni kell a dolgot, a drágaság kérdését. Mit iise­d Rakovszky? Rakovszky­­ István, aki ma a drágaság ügyét napirendre akarta tűzetni, a Világ munkatársának a következőket mondotta : — Felszólalásomnak a nemzetgyűlésen az volt a célja, hogy holnap egyöntetűen foglaljunk állást a Házban a lakásrendelet ellen, amivel a kormányt támogattuk volna egy teljesen indoko­latlanul létrejött áremelkedés ellen irányuló akcióban. A hangulat a túloldalon is egész ked­vező volt és csak nagyatádi Szabó István minisz­ter tapintatlan felszólalása, amely az egészből pártkérdést csinált, rontotta el. Részünkről elejét akarjuk venni olyan aktusoknak, amilyenek ta­valy Bécsben zajlottak le, mert aki a nép jogo­sult kifakadásait hallja, annak látnia kell, hogy úgyszólván esetleg csak órák választanak el bennünket a kitörésektől. Nem tudom megérteni, hogy a kormány a cukor és a sör drágítását és általában a nagy drágaságot tűri, annak elle­nére, hogy például a marhavásáron nagy ár­esések tapasztalhatók. Ilyen eljárás csak megerő­síti azokat a hangoztatott híreket, hogy a cukor- és sörbárók a választási célokra nagy összegeket bocsátottak a kormány rendelkezésére. Nem árthat a drágaság leküzdése ellen folytatott küz­delmünknek — amennyiben a kormány részéről intézkedések nem történnének —, ha az indem­­nitási vita során az egész ellenzék éles kritika tárgyává fogja tenni ezeket a mulasztásokat.­­ Nem értem a pénzügyminiszter urat, hogy miért jár mindig elöl a legszükségesebb élelmi­cikkek megdrágításában és nagyon különösnek tartom, hogy nem hajlandó nyilatkozni arról, hogy a cukordrágításból kifolyóan mennyi része­sedést kap az állam. Teljesen lehetetlen és szokat­lan az az állapot, hogy a dúsgazdag részvénytársa­ságok a közönség zsebéből valami biztosítási alap ürügye alatt súlyos összegeket vesznek ki, mikor i Mára kivételesen fölemelték a bérkocsi­­tarifát : éppen a másfélszeresére a mostani­nak, a cukor ára napról-napra nőttön­ nő, ma már a boltokban 208—2­0 koronát kértek a cukor kilójáért, s így a cukor kétszázötvenszeresen drá­gult meg a béke ideje óta. A cukorgyárak —­ a pénzügyminisztérium újabb kincstári részesedése folytán — egyre csak emelnek, a holland forint és a cseh­ szokás drágasága a külföldi behozatalt megakadályozza, — s így a cukor éppen most, a legnagyobb cukorszükség idején, valósággal elér­hetetlen a közönség számára. Őszre állítólag ol­csóbb lesz a cukor... de várjon ki tudja, mi lesz az őszre? Az árak emelkedését jelentékenyen fogja be­folyásolni nyilván az új házbérrendelet is, s van­nak már kávéházak, amelyek — nehogy hirtelen legyen az emelés — megkezdték az árak felszök­­tetését. Van olyan kávéházi helyiség, ahol a fe­ketekávé árát ötven koronában szabták meg,­­ pontosan a cukorparitás alapján. A drágaság napról-napra való, növekedése természetessé teszi az árak állandó hullámzását, s jellemző, hogy egy nagy áruház megkezdte­­ az olcsó ötvenkoronás árusítást azokból a cikkekből, amelyeket békében az ismert hétkrajcáros kiárusítások alkalmával hoztak nagyban forgalomba. A drágaság hullámzásában most már nincsen apály, immár csak jövőben vannak az összes ér­tékelések. A papírárak és a nyomdai árak emelke­készül, hogy az új lakásrendelet közzététele által egy új megpróbáltatásokkal teljes korszakot nyis­son meg számukra. Így fest a valóságban az új, magasnívólú parlament, az értelmiség uralmát biztosító tör­vényhozótestület, amelyért a kormány nem tar­totta nagy áldozatnak sem a törvénytelenségek útját, sem a választási visszaélések tömegét, úgy érzem, ennek a parlamentnek ma volt az első te­­herpróbája, és a mai nap volt bukásának kezdete, mindenki tudja, hogy üzleti eredményeiket rejtett tartalékokkal igyekeznek palástolni. Ha a kor­mány ebben a kérdésben nem hajlandó rendet te­remteni, indítványozni fogjuk, hogy ezeknek a gyáraknak a könyveit parlamenti bizottság vizs­gálja fölül. Akciónkban félúton nem állunk meg, mert tudom, hogy a párt nem fogja tétlenül nézni a közönség kiuzsorázását. Örömmel olvastam, hogy az ügyészség uzsora vétsége miatt akarja a sörfőzőket vád alá helyezni. Én nem félek a gyá­rosoknak attól a fenyegetésétől, hogy üzemüket beszüntetik és hogy ezáltal a munkások nagy­­része munka nélkül marad, mert ennek is van egy nagyon hatásos ellenszere és ez a cukor és sörmonopólium behozatala. Peyer gazdasági katasztrófától fél Peyer Károly az egységes pártnak a parla­mentben ma tanúsított magatartásáról és az új lakásrendeletről munkatársunknak a következőket mondotta : — Az indemnitá­si vitában kezd kialakulni az egységes párt képe, amely épp olyan reakciós, sőt klerikális, mint az elődje volt, ami ma a szabad­­kőműves-vitánál eléggé kifejezésre jutott. A kü­lönbség csak az, hogy a csizmást fölváltotta a szolgabiró és ők magukkal hozták kintről a mun­kás iránt érzett gyűlöletet. Minden visszaélésnek és minden bűnnek pártfogója akad és folyton a kommü­n alatt elkövetett dolgokkal akarják a most elkövetett cselekedeteket mentegetni. A kom­bu­m alatt elkövetett gazságokat megtorolták és mi nem fogunk nyugodni, amíg a jobboldali atro­citásokat is meg nem torolják. — Ez a tiszta pártdiktatúra, ami annál ve­szedelmesebb, mert a gazdasági helyzet napról napra rosszabbodik­ .A kormány a drágaság kér­désében semmit sem tesz, de ugyanakkor meg akar jutalmazni egy kis társadalmi osztályt azzal, hogy sürgősen kiadja a lakbérek fölemeléséről szóló rendeletet. A munkásság nyomora kimond­hatatlan és ha a lakbérek fölemelése bekövetke­­zik, úgy ez nemcsak újabb bérmozgalmat fog elő­idézni, de figyelembe véve, hogy ugyanarra az időre esik a munkásoknak az ellátatlanok sorá­ból való kivétele, könnyen súlyos gazdasági ka­tasztrófát idézhet elő. dése folytán például az iskolaszezonra az új is­kolakönyveket a tavalyi árak kétszeresen fogják forgalomba hozni, é­s valószínű, hogy ezt az emelkedést a szülök meg fogják érezni az írósze­rek áraiban is. Az árnövekedés különösen textil­árukban és bőrárukban nagy, a fehérneműboltok és a cipészek kirakataiban úgy változnak az ár­­jelző-cédulák, mikéntha tovaröppenő konfettipapi­­roskák volnának ... A gyógyszerárak is emelkedni fognak. Ma dél­után száztagú küldöttségben járult az Országos G­yógyszerész Egyesület dr. Vas József népjóléti miniszter elé. A küldöttség vezetője, Gaál Endre, arra kérte a minisztert, hogy vegyes bizottság álla­pítsa meg időnként a gyógyszerárakat. Ebbe a bizottságba a gyógyszerész-egyesület négy tagjá­nak kidelegálását is kérték, mert lehetetlen az az eddigi szokás, hogy a gyógyszerek árát a gyógy­szerészek meghallgatása nélkül állapítják meg és így megtörténhetett, hogy a gyógyszeranyag száz­százalékos drágulásával szemben a gyógyszerek árát mindössze huszonnyolc és fél százalékkal emelték. Kérték továbbá, hogy hagyja jóvá a mi­niszter huszonnégy órán belül az előterjesztett újabb gyógyszerárszabást. A miniszter válaszában, melyben megígérte a küldöttség, kérésének figye­lembevételét, fölemlítette, hogy rövid idő múlva beterjeszti a közegészségügy közigazgatási javasla­tát. A gyógyszerészek küldöttsége ezután Mayer Jánost kereste föl és kérte támogatásáé A kormány majd tanulmányozza a drágaságot Mi drágult meg ma?

Next