Világ, 1922. október (13. évfolyam, 223-248. szám)
1922-10-17 / 236. szám
2 1922 október VILÁG hogy két ilyen kardinális kérdésben jobb meggyőződésük ellenére magukévá tegyék a munkáspárt álláspontját. Hiszen ezzel tönkretennék Angliát és diszkreditálnák, tönkretennék saját magukat is. De ha az ilyen koalíció mégis létrejönne, vagy ha a munkáspárt régebbi várakozásaihoz képest többségre tenne szert, akkor természetesen nincsen mód megakadályozni a többség akaratának érvényesülését és a közvélemény előrelátóbb része kénytelen lesz beérni azzal a sovány vigasszal, hogy saját kárukon okulni fognak majd azok is, akik most a realitások szem elől tévesztésével e jelszavak után haladnak. Az experimentum igen fájdalmas lesz és bajos választ adni arra a kérdésre, hogy az ilyen kísérlet rombolásait lehet-e utólag jóvátenni. De ha így akarja a többség, akkor nincsen más lehetőség, mint a többség akaratának érvényesülése__ Lord Sheffield szavaiból mindig újból kiütközik a pesszimizmus, és ha nem is hangsúlyozza, könnyű észrevenni, hogy lord Sheffield csak igen kevéssé bízik a realitások szavának érvényesülésében, tehát közeledni látja azt az időt, amikor Anglia a jelszópolitika egyik vagy másik irányának győzelme után 48 millió ember helyett már csak 30 millió embernek •c*c«**cs33«iíses<ís«a«»ee«*9ai>*«*««' tud majd kenyeret adni. Ez a sötéten látás lord Sheffieldnél nem az öreg uraknak az a szokásos pszichológiája, amely a „régi jó idők" emlékéhez tapad és elfogult kritikával nézi a viszonyok változását. Lord Sheffield súlyos csalódásokon esett át, és ezek a csalódások irányítják gondolkodását. Angliának volt egy olyan gazdasági és politikai rendszere, amely mellett állandóan emelkedett az angol nép jóléte, az angol nép kultúrája, de a világos beszédű, pozitív eredmények ellenére, Anglia feladta a realitásoknak ezt a politikáját és jelszavak után haladva, a kalandok útjára tért. Angliában nyolc évtizeden át uralkodott a szabadkereskedelem rendszere, Anglia generációkon át távol tartotta, vagy csaknem teljesen távol tartotta magát az európai kontinens háborúitól és ezáltal a modern nagyhatalmak élén haladt. De az angol politika mégis új utakra tért, olyan utakra, amelyek már súlyos válságokba sodorták és még újabb válságok felé viszik Angliát. A politika ilyen kanyarodásait átélni a következmények előrelátásával, keserű érzés lehet és az ilyen keserű érzéseket nem felejtik el egykönnyen a lord Sheffield mintájára szabott államférfiak. (y.) A pártok készülődése a pénteki ülésre (A Világ tudósítójától.) Rassay Károly, Pakots József, Farkas István és Batitz Gyula ma délelőtt átadták a nemzetgyűlés összehívását kérő ívet Szcilovszky Bélának, a nemzetgyűlés elnökének, aki a Házat péntekre nyomban össze is hívta. Úgy a kormánypárt, mint az ellenzéki pártok nagy előkészületeket tesznek a pénteki ülésre Az egységes párt szerdai értekezletét csütörtökre halasztotta el, hogy azon a párt tagjai mennél nagyobb számmal lehessenek jelen. Erre az értekezletre és a másnapi ülésre egyébként sürgönyileg rendelték föl a képviselőket Budapestre. A csütörtöki pártértekezlet mindenképpen érdekesnek ígérkezik, miután azon valószínűleg szóba kerülnek az összes aktuális politikai kérdések. Az antiszemita blokk hívei újabb előtörésre készülődnek és a blokk létrehozását most már azon az alapon is forszírozzák, hogy az ellenzéki szövetség megjelenésével szemben a jobboldalon is fokozottabb erőfeszítésekre van szükség. A kormánypárt egy részén egyébként mély hatást gyakorolt Rassay Károlynak a miniszterelnökhöz intézett felszólítása, ami körül a csütörtöki értekezleten szintén éles vitára van kilátás. Az eddigi jelekből nem lehet megállapítani, hogy milyen irányban fog történni a döntés, kétségtelen azonban, hogy az egységes pártban még nem alakult ki határozott vélemény ebben a kérdésben és sokan vannak, akik a helyzet teljes és gyökeres tisztázását követelik. A kormány egyébként fel akar készülni minden várható meglepetéssel szemben, mert ma már tudják, hogy az ellenzék nem csak a drágaság kérdését, hanem „egyéb aggasztó jelenségeket" is szóvá kíván tenni a parlamentben, amit különben a nemzetgyűlés összehívását kérő ídén is feltüntettek. A pénteki ülésen az ellenzéki szövetség már egységesen vonul fel és előzetesen megállapított terv szerint osszák ki maguk között a szerepeket. A kormány minden valószínűség szerint a nemzetgyűlés elnapolását fogja proponálni, mivel szemben az ellenzéki szövetség követelni fogja, hogy a parlament maradjon együtt és ezt az álláspontját részletesen megokolja. Andrássy Gyula gróf ma visszaérkezett Budapestre és több politikussal tanácskozott a helyzetről. A keresztény ellenzéki párt a tárgyaláson történt megállapodások értelmében csütörtökön ülést tart, amelyen állást foglalnak úgy az ellenzéki szövetség, mint az antiszemita blokkal szemben követendő magatartásuk tárgyában. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója Peidl Gyula elnöklésével hétfőn délután ülést tartott, amelyen megvitatta a politikai helyzetet. Tudomásul vette az intézőbizottságnak idevonatkozó jelentését, tárgyalta a drágaság csökkentése tárgyában a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén előterjesztendő javaslatot és megbízta Farkas Istvánt, hogy a párt nevében a nemzetgyűlésen felszólaljon, a határozati javaslatot megokolja és benyújtsa. A magyar—cseh tárgyalások A budapesti magyar—cseh tárgyalások holnap, kedden délelőtt fél 11 órakor a külügyminisztériumban kezdődnek. A Wodianer Rezső rendkívüli követ vezetése alatt álló magyar delegáció javasolni fogja, hogy — miként az 1921-iki tárgyalásoknál is — két bizottság tárgyalja a gazdaságpolitikai és a közlekedéspolitikai kérdéseket. Wodianer követ akadályoztatása esetén a gazdaságpolitikai bizottság tárgyalásait Moldoványi Sándor követségi tanácsos, a közlekedéspolitikai bizottság tárgyalásait "Walter Emil miniszteri tanácsos vezeti. A tárgyalásokra a cseh delegáció Dvoracsek rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter vezetése alatt már Budapestre érkezett. A magyar jóvátétel A magyar jóvátétel kérdése újra az érdeklődés középpontjába került és pesszimisztikus, valamint optimisztikus hírek váltogatják egymást. Ezekkel a hírekkel szemben az az igazság, hogy a magyar jóvátétel kérdésében ez ideig döntés nem történt és báró Korányi Frigyes éppen a legújabb időben fordult a magyar kormányhoz, hogy bizonyos adatokat, amelyeket a jóvátétel bizottság kíván, rendelkezésére bocsássanak. Sir Dickinson Budapesten Sir Dickinson, a népszövetség elnöke, ki legutóbb Genfben és Prágában vezette a népszövetség üléseit, vasárnap Budapestre érkezett, hogy a jövő héten megjelenjék a Népszövetségi Ligának Budapesten tartandó ülésein. Sir Dickinson azért érkezett jóval az ülésezések megkezdése előtt, hogy ő, mint a kisebbségi kérdések kiváló ismerője, a magyarországi nemzetiségi kérdést is hivatalosan tanulmányozza. Sir Dickinson a népszövetség megbízásából jött és párnapi budapesti tartózkodás után fölkeresi azokat a magyarországi községeket, ahol különböző nemzetiségek laknak. Az előkelő angol vendég már a mai napon meglátogatta gróf Bethlen István miniszterelnököt, akivel hosszabban elbeszélgetett. Sir Dickinson tiszteletére egyébként holnapután este száz ÉLET |SÖ3TM ZSSCaPfCDN© irta!aöVHSV npvRE 1 A nyolcvanas évek. Mély cezúra a magyar történelemben. Levegőtlen völgy két nemzedék között. Arany Jánosék, Eötvös Józsefék, Kemény Zsigmondék hol vannak már és hol még azok, akik az uj századforduló első évtizedében fogják kiteljesíteni a magyar életet irodalomban, művészetben és tudományokban olyan határokig, amelyek a nyolcvanas esztendők aszú képzelmét leghevesb lázálmában sem merték nyugtalanítani. És ez a két lustrum szinte maradék nélkül fogyasztott el egy embert és írói magyar életet: Justh Zsigmondit. Életrajzi adatai elférnek akár egy jegyzőkönyv margóján. 1863—1894. Bölcső Pusztaszenttornyán, ravatal Cannesban, a francia Riviérán. (Halált okozó kór: tüdővész.) Utazások iránya — akkor még lehetett — Németország, Svájc, Franciaország, Olaszország és India. Személyes barátság az idők legtisztább kritikai elméjével, Taine-nel. És nyolc kötet, melyek közül a halhatatlanságnak megmaradt kettő, regény: Gányó Jucsa és Fatmus. Az arányszám, egy harmincegyéves fiatalemberről lévén szó, szinte meghökkentően gazdag. Mivé lett volna Justh Zsigmond, ha tovább él? De előbb mondjuk meg, mivé lett Justh Zsigmond, míg meghalt. Jó volt a magyar Turgenyev. Idegen földeken való szünetlen kóborlás, a latin, de kivált a francia írásművészetnek egy életet is emésztő imádata és közben a távolból való folytonos hazakivánkozás. A test vándorol, de a lélek mélyen otthon gyökerezik hazai földekben, zsupfedeles házu kis falvakban, falusi emberek életében, sorsában. A paraszt, a magyar paraszt lelke. Szenvedélye, szerelme, stúdiuma volt ez Justh Zsigmondnak. Mint Turgenyev, ő is ősnemesi garjadéki sünt S5 firosifajú, az orosz paraszt, úgy mélyed vissza, hajlik bele Justh Zsigmond — Justh Gyula fivére —, a magyar falu és a magyar paraszt mély, telkies életébe. És még egy hasonlóság, ami megvan Justh Zsigmond és Turgenyev és társai között. Justh — mily ritkaság a magyar írói világban — nem hitte, hogy az Írói életet ki lehessen élni Íróasztal mellett és könyvtárszobában, könyvkiadók báróiban és kefelevonatok fölött, ő az Írói életfelfogást ki akarta teljesíteni a mindennapi életben is. Eszméinek élni akart nemcsak az íróasztal mellett, de a nap és az éjszaka valamennyi éber óráiban. Lélekszabadító volt. A nép neki nemcsak regénytéma, de mélységes lelki átélés, a magyar nép emelése, fejlesztése, egy szinte vallásos hévvel vallott élethivatás. Mint életrajzi adalékot följegyezték róla, hogy odahaza, Tornyán, parasztszínházat alapít, melynek deszkáin Shakespeare és Moliére szerepeibe fogja a népi műkedvelő színészeket. A két őstalajnak, népnek és Shakespearenek (aki, mint senki más, a változhatlan, az örök nép írója volt) ez az összetalálkoztatása — egyben művészi és tanítói elgondolás, ahogyan Justh Zsigmond nemcsak festője, hanem tanítója is a népnek. Neki a magyar paraszt nem csupán írói modell, de lélekkel szeretett tanítvány is. A magyar Turgenyevnek mondtuk?... Az Írói hivatás és világszemlélet ez apostoli kiszélesítése Justh Zsigmondnak szerencsére egyenes ősöket ad a magyar klasszikusok között is. A falu jegyzője írójára gondolunk, Eötvös Józsefre. De mehetünk az irodalomtörténetben még hátrább is. Kazinczy, a széphalmi szent és elődei, Bessenyey és gárdistatársai, nem csupán — bocsánat az itt oly anakronisztikus szóért — fart pour l’art-os szenvedélynek, hanem nagy, szélesvonalű, nemzetnevelő ügynek hitték az irodalmat. Nem egyéni passziónak, de népi és nemzeti regiónak.* A Gányó Julcsa a Móricz Zsigmond előtti évtizedek egyik legjobb magyar regénye. Módszere, meglátása — akkor — tökéletesen új. Naturalista a Géncourt-fivérek, Zola és Daudet korában. Naturalizmus — ma már régen meghaladott valami, de a mi irodalmi fejlődésütüből majdnem teljesen hiányzik, Dei töltetlenül. Mi szinte átmenet nélkül ugrottunk a hetvenes esztendők ó-regényességéből a huszadik század neo-romanticizmusába. Hisszük, hogy ha Justh Zsigmondnak megadatik a további testi élet, akkor a magyar irodalmi fejlődéstörténet egy nagy fejezete nem marad lyukas. A magyar paraszt, mint téma és a Justh Zsigmond írói emberlátása meghozta volna nekünk is a népies irodalomnak azt a reneszánszát, amit jelentettek a németeknek Hauptmann Gerhadt első legszebb drámái, a svédeknek Strindberg parasztregényei és történelmi miniatűrjei. Az idő, Justh Zsigmond tragikus halála és Hauptmann írói napfölkelte szinte kalendáriumszerű pontossággal esik egybe. A levegőben volt, hogy bekövetkezzék nálunk is egy irodalomnak egy a népi és nemzeti realizmusban való újraszületése. Ennek a szükségességnek volt művészien ösztönös megérzője Justh Zsigmond. Dicséret érte neki, mert minden bevégzett munkáján túl ez a megérzés hirdeti, hogy szó volt a javából. Kortárs, benne az ő idejének minden lélegzete és üteme, nem a napi cikkíró könnyebb aktualitásérzésével, de azzal a mély művészi megérzéssel, ami az időkből nem a vezércikktémát kapja el ügyes kézzel, de átéli és feldolgozza azt, ami bennük örök emberi. * Justh Zsigmond gondolkozó volt, a Formus költője filozófus. Nagy szó nálunk, ahol különösen abban az időben csak a szépen és formásan író írókat ismerték, de kevésbbé azokat, akiknek volt mélyebb művészi és emberi mondanivalójuk is. Justh Zsigmondnak az írói hivatás nemcsak a szép és formás fogalmazást jelentette, hanem a gondolatok egy szakadatlan bőségét. Nem azért irt, hogy mondatokat formáljon, hanem azért, hogy közölje magát és volt mit közölnie magából. Gondolkozott és amit elgondolt, a gondolatot, nem a dilettáns nyerseségével közölte, hanem az elhivatott művész átéléséül. Gondolkozott, mint a korabeli oroszok, mint Turgenyev, akihez emberi jósága, szívének szelidsége is annyira hasonlatossá teszi. Gondolkozott, mint Eötvös és Az ember, tragédiája költője. Ha tovább él, ő less 3 magyar regény, és pogeUjjrá» MMésó. IffiEél# ünnepélyes ülést tart a Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Világszövetségének magyar bizottsága Ravasz László dr. református püspök elnöklésével, amely ülésen a népszövetség elnöke is fel fog szólalni. A népszövetségi konferencia A Magyar Külügyi Társaság meghívására Budapesten tartandó népszövetségi konferenciára eddig tizenhat állam jelentette be képviseletét. Az eddig bejelentett küldöttségek vezetői Bernstorff gróf (Németország), Carlos Juan Garay dr. (Argentina), Mensdorff-Pouilly gróf (Ausztria), Ledebur gróf (csehországi németség), Szie-Ton-Fa (Kína), Heyking báró (Észtország), Aulard tanár (Franciaország), Sir Willoughby Dickinson (Anglia), H. G. Kofinas (Görögország), Ruffini szenátor (Olaszország), Minebe tanár (Japán), Treub miniszter (Hollandia), Adelswaerd báró (Svédország), Mercier tanár (Svájc), Perfetzky (Nyugat-Ukrajna), Kedrovszky tábornok (Kelet-Ukrajna), Mahmud basa Csurrukszutu (Törökország), a Nemzetek Szövetsége részéről Radziwill hercegnő. A kis-ententiihoz tartozó országok népszövetségi társaságai mindeddig nem jelentették be küldötteiket. A magyar delegáció vezetője Apponyi Albert gróf, tagjai Berzeviczy Albert, Popovits Sándor, Lukács György, Ludwig Ernő, Wlassics Gyula báró. »•Oceaaecssoceaeearesotceovcitaooe« Drágasági naptár Kénytelenek leszünk naptárt készíteni az árdrágításokról, hogy a publikum evidenciában tarthassa, hogy melyik napra milyen meglepetés várakozik rá. Elvégre is, manapság mégis csak az a legérdekesebb és legizgatóbb téma, hogy mikor mi drágul meg. A mai napon például a bányavállalatok a duplájára emelték föl a szén árát. A dologban pedig az a legjellemzőbb, hogy a hetekkel ezelőtt befizetett szénrendeléseket a kereskedők és a bányák mindezideig nem effektuálták, megvárták vele, míg a drágítás tekintetében az Árvizsgáló Bizottság kimondja a boldogító igent. Egyébként a főváros hozzájárulásával a mai naptól kezdve a következőképpen állapították meg az új szénárakat: csolnoki, annavölgyi és dorogi 840 korona, salgótarjáni 748 korona, tatai 750 korona, vörösvári 840 korona, csibai és baglyasaljai 778 korona, borsodi 442 korona, szuhókállói 715 korona Ezek az árak csurdán átvéve, egész fuvarra vonatkoznak. A drágítás tehát azokat terheli, akiknek kétszobásnál nagyobb lakásuk van s igy B) jegyük van. Ellenben változatlan marad a szénár a kiskereskedőnél, ahol tudvalévően a kétszobás és ennél kisebb lakások bérlői vásárolják A jegy ellenében a szenet-A SO koronás viteldíj vasárnap lép életbe- Az éjjeli jegyek ára 40 korona lesz. Arányosan emelik a kedvezményes hetijegyek, tanulójegyek és munkásjegyek árát is. (’ A háziurak újra föl akarják emelni a lakásbéreket. A Háztulajdonosok Országos Szövetsége vasárnapi tartott közgyűlésén jutott kifejezésre ez a kívánság. A közgyűlésen a háztulajdonosok keményen bírálták a lakáspótrendeletet, melynek visszavonását sürgették. Követelték, hogy a kormány engedje meg az azonnal való bérfelemelést és a szabadforgalom elrendelését. A Lakók Szövetségének vezetősége ezzel szemben azon az állásponton van, hogy a lakások szabadforgalmáról egyelőre szó sem lehet és az anomáliákon csak az építkezések sürgős megindításával lehet csak segíteni. Kedd