Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

2­­023 március 24* A japán Mkes mozgalom (A Világ tudósítójától.) A Feministák Egye­sülete vendégeként Frederic Ayusawa dr. Japán újságíró tartott ma este előadást a Japán békemozgalom rí­mein az Ügyvédi Ka­mara dísztermében. Az elnöklő Szirmai­ Osz­­kárné üdvözlete után Ayusawa angol nyelven ismertette a japán békemozgalmiakat. — Svét és félezer évvel ezelőtt — mon­dotta — egy kis császárságot alapítottak Ázsiában a Csendes-Óceán szigetein, amelyen egy félénk, csöndes és békés nép telepedett le. Ez a nép keveset hallatott magáról és csak a legutóbbi időkben ismerik. Japánban komoly és intelligens békemozgalom van keletkezőbe. Az intelligencia a világbékéért dolgozik. Japán akkor kezdték Európában is megismerni, ami­kor­ Kína ellen háborúskodott. Kina volt a alvó oroszlán, amelyet Japán legyőzött, de ő még nem volt elég és akkor jött az orosz­­japán háború. Európa összes államai féltes Oroszország ellen föllépni, Japán azonban harcba kezdett és győzött, ami valóságos csőd­ volt. Japán e győzelmével nagy tényezővé vál­tk rajta keresztül a sárga faj győzőit Ez ka­tonai győzelem volt. De azért dolgozni kellet a japánoknak továbbra is a nevelés és diplo­m­ácia terén. Japán szükségből vett részt a há­borúban, de rájöttek, hogy a háború nem jó , nem hasznos dolog. Beszélt ezután az előadó a japán kozmoló­giáról, amely szintén alátámasztja pacifista fel­fogásukat. A japánok az égből származtatjak magukat, ahol istenek laknak. Egy isten és ég­ istennő alapították Japánt, amely mindig bé­kés állam volt Kétezer év előtt egy császárné viselt háborúkat ő vezette a hadat, de leverték Japánt és az ország adófizetője lett az ellen­­ségnek.­ A mongolok is megtámadták a készít­őétlen Japánt, ekkor a monda szerint nagy szél támadt, amely az ellenséget szétszórta. ■— Japánban lelki motívumai is vannak e békemozgalomnak. Így elsősorban a japán vallások, amelyek mind alátámasztják a békés hajlandóságokat A sintoizmus, amelynek nyolcmillió híve van, a szellem puritánságát és a testi tisztaságot hirdeti. A kon­fucizmus és buddhizmus is békések, csak pesszimisták. Kon­­fucius tulajdonképpen egy isten, de nem olyan Megszemélyesített isten, mint a keresztény­ségé, ő azt hirdette, hogy ha az ország ügyei rendben vannak, akko­r a világ is békés lesz. Ezután Konfu­cius két tanítványáról szóló mon­dát ismertet, amelyek azt példázzák, hogy már ezek a tanítványok is rájöttek, hogy erőszak­kal nem lehet semmire menni és ezért ők is a pacifizmust tanították. Ezeket a tanokat azután átvették a japánok és ők is azt vallják, hogy békésen kell a világot kormányozni. Japán 10 évvel ezelőtt került először össze­köttetésbe a Nyugattal. Az ország erre az ösz­­szeköttetésre nem volt elkészülve, a dolog mégis békésen történt. Hatvann éve nyíltak meg Japán kapui az európaiak előtt. Átvették a nyugati kormányzási módokat és törvényeik­ben a demokrácia szempontjából több fontos szakasz van, így többek között, hogy az ügyek intézésére tanácsokat kell összehívni, eltörölték az osztálykülönbséget, megszüntették a régi szokásokat és kimondották, hogy a tudományt terjeszteni kell. Az ipar és a kereskedelem en­nek folytán most már európai nívójú, épp így a művelődés is. Flotája igen jelentékeny. A japánok felébredése áldás a világra nézve, az új nemzetközi demokrácia szempontjából. Az európai civilizáció, amellyel most telítve van a világ, csak materializmust hozott és sebeket. Ezért az újabb törekvések Ázsia segítségével akarnak új világot teremteni, békés és test­véri alapon. Japán pacifista nép. Mindössze ötven éve, hogy ott háborús­­ dolgokról beszélnek, addig csak békére tanították a népet. Néhány keresz­tény ember kezdte ott a békemozgalmat és ma már nagy tömeget képvisel Japánban a League of National Association. Az egyetemi tanárok­tól kezdve végig minden osztály tagja ennek a társaságnak, amelynek jelszava „No more war". Ugyanannak az emberfajnak a gyerme­kei vagyunk mindnyájan — mondotta az elő­adó — és mind dolgozunk a közös célért. A japán békemozgalom körülbelül húszesztenvős. Az iskolákban kezdték ezt a munkát, az anyá­kat kapítolták meg arra, hogy a háború milyen borzalmakat idéz elő. Több organizáció műkö­dik Japánban a béke érdekében, így a Nemzeti Japán Békeszövetség, amely összeköttetésben áll a külföldi hasonló szervezetekkel, to­vábbá a Keresztény Nők Békeorganizációja is nagy szervezet, amely antialkoholista és a tár­sadalom tisztaságáért küzd. A Japán Nők Békeszövetsége részt vett a washingtoni konfe­rencián és Tokióban nagy kiállítást rendezett. Fontos szervezet továbbá a Neip Women's Or­­ganisation, amely nagyon radikális és az egyen­jogúságért és a társadalmi emancipációért küzd.. Ami a japán nők helyzetét illeti, nekik éppen annyi iskolájuk van, mint a férfiaknak és általában a gyermekek kilencvenkilenc szá­zaléka jár iskolába. A nőket ugyanabban a nevelésben részesítik, mint a férfiakat és így a japán nők is­­versenyezhetnek majd a nyu­gatiakkal- Ázna­ fejezte be előadását, hogy alarmirozni akarja Európa népeit az emberi­ség testvériségének eszméje érdekében. Ayusawa klr. előadását az elnöklő Szirmai­ Oszkárné köszönte meg a hallgatóság nevében, majd Kozma Janka tolmácsolta az előadást magyar nyelvről VILÁG A politikai helyzet tisztulása (A Világ tudósítójától.) A különböző nyugtalanító hírek által felzaklatott politi­kai életben a mai napon bizonyos nyugalom következett be és úgy látszik, ez a hangulat­­változás egyben fordulatot jelent az­ általá­nos kormányzati politika terén is. Bethlen István gróf miniszterelnök a mai napon részletesen informálta a helyzetről először az ellenzéki szövetség képviselőit, majd az egységes párt tagjait, később pedig Zichy János grófot és Heinrich Ferencet. A mi­niszterelnök kijelentései az ellenzéki polit s­tikusokat teljesen kielégítették, pártja pedig­­ biztosította,­ hogy a kilátásba helyezett eré­lyes rendszabályok keresztülvitelében támo­gatni fogja. Az egységes párt tájvédelmi csoportjának álláspontja e pillanatban is­meretlen, de úgy tudják, nincsen kizárva, hogy Gömbösék rövidesen levonják ma­gukra nézve az előállótt helyzet konzekven­ciáit. Politikai körökben általában az a fel­fogás, hogy a miniszterelnök nyilatkozatai nagymértékben hozzájárultak a helyzet tisztulásához és hogy e nyilatkozatokat rö­videsen a legerélyesebb és legcéltudatosabb cselekedetek fogják követni. Nagyatádi Szabó István és a kisgazdák Az­ egységes párton belül a volt kisgazda­­párt tagjai körében indult meg legelőször­­ az ellenakció Gömböséi­ szervezkedésével , szemben, aminek érdekében már a tegnapi­­ napon bizalmas megbeszélésre gyűltek össze , és ezen a legélesebben szembefordultak a­­ Gömbös—Wolf­-csoport esetleges kormény­­buktató törekvéseivel. A kisgazdák erre a megbeszélésre meghívták nagyatádi Szabd­­ Istvánt is és tőle kértek megnyugtatást azokra a hírekre vonatkozóan, amelyek sze­­r­­int Nagyatádi bizonyos körülmények kö­­­­zött hajlandó támogatni Gömböséket. Nagy­­­­atádi Szabó István informálta kisgazdaba-­­­rátait a helyzetről és egyben kijelentette, hogy semmi körülmények között sem lenne ■ kapható arra, hogy Gömböséknek segédke­­­­zet nyújtson távolabbi terveik megvalósítá­­­­sára. Ő a maga részéről — mondotta — teljesen kizártnak tartja, hogy Gömbösék el tudnák érni céljaikat, ha azonban ez mégis bekövetkeznék, távoltartaná magát az új alakulástól, mert nem hajlandó támogatni­­ azt a szélsőséges irányzatot, amelyet Gömbös és Wolff reprezentálnak. Az egységes párt és az Inflációs politika A pénzügyi politika különböző kérdései már élénken foglalkoztatják az egységes pár különböző csoportjait is, amelyik az általános pénzügyi politikával szemben kü­­­lönböző álláspontot foglalnak el. Az egysé­ges pártból kapott értesüléseink szerint a Pénzügyi Tanács néhány tagjának ma már szintén az a felfogása, hogy a jelenlegi deflációs politikának különösen a mai me­rev formájában való fentartásával rövide­sen szakítani kell. Állítólag az agrárképvi­selők a mezőgazdasági hitelforrások meg­nyitását sürgetik és ezzel kapcsolatban han­goztatják, hogy a mezőgazdasági termelés súlyos válság elé néz, ha a mezőgazdasági termelési hitelek nagyobb mértékben való kiutalása céljából a pénzügyminiszter nem határozza el a bankjegyek szaporítását. Ugyanezt hangoztatják az úgynevezett mer­kantilista csoport tagjai is és az egysé­ges párt pénzügyi szakemberei között sokan vannak olyanok, akik az inflációs politika mellett foglalnak állást. Értesüléseink sze­rint az egységes pártban megindult mozga­lom hatása alatt a pénzügyminiszter máris­ engedményekre hajlandó, amennyiben na­gyobb termelési hitelek kiutalását helyezte kilátásba. A miniszterelnök tanácskozásai az el­enzéki szövetség megbízát­­aival A nemzetgyűlés mai ülésének megkezdése előtt Bethlen István gróf miniszterelnök hos­­­­­szabb tanácskozást folytatott a parlament el­­nöki szobájában az ellenzéki szövetség meg­­­­bízottaival. A tanácskozásokról az ellenzéki­ szövetség a következő nyilatkozatot tette közzé:­ Az ellenzéki pártszövetség megbízásából ma­ reggel a nemzetgyűlés i­lésének megkezdése­­ előtt Szon­ovszky Béla házelnök szobájában­­ Balsay Károly, Peyer Károly, Farkas István,­­ Pakots József és Giesswein Sándor fölkeresték Bethlen István gróf miniszterelnököt, akivel részletes megbeszélést folytattak az utóbbi na­poknak a közrend szempontjából veszedelmes jelenségekről A miniszterelnök a megbeszélés végén kijelentette, hogy a közrend fentartá­­sára bármely oldalról jövő rendbontó törekvé­­sekkel szemben teljes garanciát vállal és e té-­­ren, ha szükség lenne, az eddigieken is túl-­­­menő eszközöket és intézkedéseket fog alkal­mazni. A konferenciáról a kormány is adott ki hi­vatalos jelentést, amely szerint az ellenzéki pártszövetség tagjai informálták a miniszter­­elnököt, aki kijelentené, hogy minden rend­bontással szemben a kormány a legerélyeseb­ben fog fellépni és ha még egy esetben a poli­tikát bármilyen formában is az utcára viszik, ki fogja hirdetni a statáriumot. A megbeszélés eredményeként Balsay Károly elállott napirend előtti felszólalásától. És úgy ő, mint a megbeszélésen jelenlevő többi tagjai az ellenzéki pártszövetségnek, kijelentették munkatársunk előtt, hogy a miniszterelnök , közlései a legteljesebb mértékben meg­­yugta­­­tóan hatottak. A miniszterelnök egyébként a konferencián szóba került intézkedések végre­hajtása céljából még tegnap este magához kér­­­i­­tette J­akovszky Iván belügyminisztert és Bi­­­­litska Sándor honvédelmi minisztert, akikke­l­ beható tanácskozásokat folytatott. Ma délelő­t Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszterrel tár­­­­­gyalt a miniszterelnök az egyetemeken foly­­­­ igazoltatások megszüntetése ügyében. Ügy ér­er­tesülünk, a kormány el van szánva arra, hog­y nemcsak az utcai tüntetések terén, hanem a­z­i egyetemeken uralkodó állapotok rendezése ér­­­dekében is rövidesen a legerélyesebb lépéseke­­t fogja megtenni. Amennyiben a kormányintc. .''édeseknek nem lenne foganatja, úgy bezárul­ják az egyetemeket. „A kormány teljesen ura a helyzetnek“ Az egységes párt ma délelőtt a nemzetgyűlé tanácskozásának szünete alatt Mayer János el­­­nökletével az elnöki fogadóban értekezle­r gyűlt össze, melyen Bethlen István gróf minisz­terelnak és Kállay Tibor pénzügyminiszter ad­tak felvilágosításokat a párt tagjainak a be­­l­politikai, pénzügyi és gazdasági helyzetről. ) Az értekezlet elején Bethlen István gróf szó járt fel, aki kijelentette, hogy a képviselő­­k nyugodtan mehetnek haza, mert semmiféle bel­politikai veszedelemről ez idő szerint nincsen szó. A kormány teljesen ura a helyzetnek , az is fog maradni. Nem fog a kormány sem­ jobboldalról, sem baloldalról jövő olyan ex­pesszust megtűrni, amely a politikai harcoka az utcára viszi ki. Mert amennyiben az utóbb napokban történt események megismétlődné­nek, a kormány a legszigorúbb eszközökhöz­­ fog velük szemben nyúlni és minden irányban biztosítani fogja a közrendet, a személy- és va­gyonbiztonságot. A kormány azonban egyesen nem akarja ezeket a szigorú eszközöket alkal­mazni, hanem meggyőzéssel és érvekkel igyek­szik hatni azokra, akik ezeknek a mozgalmak­nak a sodrában állanak. Meggyőzni igyekszik őket arról, hogy ezek a dolgok csak nehezítik a gazdasági helyzetet és hátrányosan h­atnak magukra a mozgalom intézőire is. Eddig sike­rült is úgy a baloldal, mint a jobboldal veze­tőivel történt tárgyalások alkalmával ezt a be­látást a miniszterelnöknek elérnie, beláttatva­­ velük azt, hogy ezek az utcai erőszakoskodá­sok az országnak és a mozgalom vezetőinek egyaránt súlyos hátrányára vannak. Nyugod­­­tan mehetnek tehát szét a párt tagjai, nem kell­­ félniük attól, hogy a húsvéti szünet alatt akár­­ a jobboldalról, akár a baloldalról zavarok idéz­­­hetők elő, mert a kormánynak annyira rendel­kezésére állanak a rend fentartására szükséges eszközök, hogy senkinek sincs oka semmiféle meglepetéstől tartani.­­ Kállay pénzügyminiszter emelkedett ezután szólásra, aki röviden kiterjeszkedett a gazda­sági és pénzügyi helyzet ismertetésére. Rámu­tatott arra, hogy a magyar koronának 0.10 cen­­timesre való lemenetele nem jelent olyan túl­ságos visszaesést, ha ezt azzal az állapottal hasonlítjuk össze, ami 1022 augusztusában volt, amikor a korona 0,17-re szállott le időlegesen. Kétségen kívüli, hogy a devizaközpont műkö­­­­désének tudható be, hogy a korona ilyen hosz­­szú időn keresztül bizonyos aránylagos stabci­­litást tudott mutatni, az a körülmény,­ hogy ez időszerint jelentékenyebb esés mutatkozik, nagyobb nyugtalanságot okozott, jóllehet való­színűnek látszik, hogy ezzel immár elértük azt a mélypontot, amely körül a helyzet ismét hosszabb időn keresztül állandó maradhat. Viszonyaink­­gyökeres rendezését természet­szerűleg csak az államháztartás deficitjének kiküszöbölése útján érhetjük el, ennek pedig szükséges előle­t­­étele az adott viszonyok kö­zött a külföld támogatása megfelelő köl­csönök útján. Beszélt továbbá a pénzügymi­niszter a hitelviszonyok következtében beál­lott nehézségekről és ennek kapcsán a koszt­pénz kiadása tekintetében teendő intézkedések­ről. Végül azzal a kéréssel végezte be beszé­dét, hogy az adott nehéz gazdasági viszonyok között igyekezzünk nyugalommal és lelketű­­réssel kitartani, mert ez az egyedüli eszköz és mód arra, hogy tényleg a konszencice-'ö ú­sra vezethessük a helyzetet. Tüntetések A Budapesti Hírlap ma reggeli számában ezzel a címmel hosszabb cikket írt Rákosi Jenő és a vasmunkások tegnapi tüntetésével kapcsolatban világos képét adja annak a hely­zetnek, mely a legutóbbi napok eseményei kö­­vetkeztében előállott. A vasasok a kizárások miatt tüntetnek — mondja Rákosi Jenő —, igaz, nem a Himnusszal, hanem egy kis reci­­diva látszata szerint, a francia forradalmi indulóval. De végre is ez kenyérkérdés, ami nehéz kérdés. Állítólag a rendőrség őket is megkardmapozta, és felmerül a kérdés, most már ők kitől kérjenek elégtételt. Ha az egye­temi fiúknak jár, így okoskodnak mellün, akkor nekik is jár. Hiszen ők se tettek egyebet, mint kimentek az utcára tüntetni. Arról nem tehetnek, hogy ez nincsen a rendőrség kedvére. Oly vígan folyik a dolog, mint egy licitáció. Persze, ott is csak azoknak van jókedvük, akik licitálnak. Akit licitálnak, annak ugyan folyik az orravége. Deh­át csak rajta, buzgón! Hiszen pár nap alatt a koronának Zürichben leesett O­ 1C-re. Mi pedig a malom alatt szent haragra gyulladva azzal ámítjuk egymást, hogy minden­nek oka a sikerek, a spekulánsok, az árdrá­gítók, a börze, a határidőüzlet. Pedig mindez csak következménye a helyzetnek és annak, ahogy ezt a helyzetet kezeljük, ami belső po­litikánkat jelenti. Az elgyengült, elerjedt álla­tot is minden féreg és betegség ellepi. Egyfelől beszélik, hogy a diáktüntetés izgalmai le­csillapultak. Másfelől folyton jönnek a jelenté­sek, hogy a verekedések vígan folynak az egye­temek falain belül és éjjel az uccukon. Ma éppenséggel azt a képtelen hírt hozták forga­lomba, hogy húsvétra felhozzák a Vidéki diá­kokat is Budapestre és akkor kezdődik csak a bál. Ma éjjel pedig egy tragikus eset történt. Meddig fogja még a közhatalom tűrni ezt a méltatlan játékot ? Meddig azt a befolyást, amely ezt a szellemet a főiskolákon szítja, táplálja és a maga céljaira felhasználja ! Hány áldozat kell neki, hogy felelőssége, szemben magával az ifjúsággal, azután a szülőkkel, fő- Szombat WSifrt*F~r. - '•'ú-Jajffff Á iskolánk hírnevével, szemben a nemzeti tudo­mány és műveltség érdekeivel felébredjen? Mert egy excesszus, az lehetséges. De a kihágá­sok állandósága erkölcsi tehetetlenség, mert megmételyez egy egész nemzedéket. Április 10-ig szünetel a Ház A nemzetgyűlés mai ülésén nagyobbrészt­­ mentelmi ügyeket tárgyaltak. Peyer Ká­­­­roly kiadatását az állami és társadalmi rend­­ ellen elkövetett vétség címén kérik, mert­­ Pécsen egy népgyűlésen azt mondta, hogy „a fehér terror miatt nem tudott hazajönni Ma­gyarországba”, majd a keresztény­szocialisták felé intézett szavaiban azt hangoztatta, hogy „önök hozták a munkásság nyakára a katonai f­elnyomatást". A mentelmi bizottság Peyer kim­­­adatását indítványozta­, de a nemzetgyűlés­­ Rassay Károly felszólalása után úgy ha­táro­­­­zott, hogy a jelentést visszaadják a mentelmi­­ bizottságnál, újabb jelentés előterjesztése cél­jából. Nem adták ki Rupert Rezsőt és Lingauer­­ Albint, ellenben felfüggesztették Klárik Ferenc.­­ mentelmi jogát, mindhármukat sajtóvétséggel­­ vádolják. Nagyatádi Szabó István földmívelési­­ miniszter és Perlaki György kiadatását az­­ ügyészség tiltott népgyűlés tartása által elkö­­­­vetett kihágás miatt kéri. (Szilágyi Lajos: : Ugyanemiatt ellenzéki jelölteket letartóztat­tak.) Mikovényi Jenő előadó ebben az esetben zaklatást lát és javasolja, hogy egyik képviselő­ mentelmi jogát se függesszék fel. Létay Ernő felszólalása után a nemzetgyűlés az előadó jav j­­­vaslatát fogadta el. Nagyobb vita keletkezett a napirendnél, a ki­z­elnök ugyanis a legközelebbi ülés határidejét­­április lélkére indítványozta. Ezzel szemben­­Szakács Andor azt javasolta, hogy a nemzet­­­gyűlés a jelen nehéz helyzetben maradjon­­ együtt. Az egész ország kíváncsi arra, hogy milyen­­ eszközökkel kívánja a kormány letörni­­ a drágaságot. Ha a pénzügyminiszter az okos infláció-politikát csinálta volna, akkor nem volna ez a temetői csend, amelyet most észle­lünk az országban. A pénzügyi politika spiritus rektora egy, a régi időkből ittmaradt pénzügyi kapacitás. (Felkiáltások az ellenzéken : Te­leszky!) Itt van a munkáskizárások kérdése is, amellyel szintén foglalkozni kell. Amikor­,­­ több termelésről beszélünk, akkor valóban ke­serű látvány, hogy a kormány ölhetett kezek­kel nézi, hogy a magyar munkásság színe-java­­ hosszú idő óta nem a maga elhatározásából, hanem a munkaadók kizárása folytán eltávo­zott a műhelyekből. Az, hogy egyes csoportok a tegnapi tüntetésen az Internacionalét énekel­, I­ték ... (Felkiáltások a szociáldemokratáknál !­­ Nem igaz, a Marseillaise-t énekelték!)... az mel­lékes momentum, amelynek senkit sem szabad befolyásolni a kérdés tárgyilagos megítélésé­ben. Kétségtelen, hogy a munkások olyan bér mellett dolgoznak, ami mellett megélni lehetet­­lenség. (Pikler Emil : Kosztba adják az ipari­­ tőkét.) A fontos problémák között felsorolja még a-. mezőgazdasági hitelt, a kosztpénzt, a tisztviselők megélhetésének kérdését és az utcai tüntetéseket. Javasolja, hogy a nemzeti­3 .­gyűlés kedden is tartson ülést és annak napi-­­ rendjén a gazdasági és pénzügyi helyzet meg-­­ vitatása szerepeljen. Nagy Emil a kormánypárt nevében azt fejte­geti, hogy a húsvéti ünnepek előtti idő nem alkalmas az ilyen nehéz kérdések megoldására. Az elnöki napirendet fogadja el. Farkas István szerint lehetetlenség, hogy a nemzetgyűlés most ne legyen együtt és a kor­mány a legfontosabb problémákról ne infor­málja a nemzetgyűlést. Ma már kétezer korona a zsír, kétszáz korona a kenyér, litván akkor, amikor a munkásokat 5—10 százalékos bér­ja­­vítás kívánása miatt kizárják. Rendkívüli idő­, két élünk, amikor a kormánynak be kellene avatkozni az ilyen ügyekbe. A nagytőke most nélkülözni tudja a munkást, mert más úton jól kamatoztatja a pénzét. A Szakács-féle napirendi indítványt fogadja el. Kéri Szabó Dezső az el­nöki napirend mellett szól. Szerinte csak akkor lenne értelme az ünnepek előtti ülésezésnek, ha a kormány gyenge lenne. A kormány azonban erős kézzel tartja a gyeplőt. A Ház azután az elnök napirendi indítványát fogadta­ el. Az ülés végén Szcitovszky Béla elnök Andrássy Gyula gróf születésének századik év­fordulójáról emlékezett meg hosszabb beszéd­ben. Megemlékezett a nagy termőesztendő há­­­rom szülöttéről. Petőfi a nép fia, a nagy érzé­sek gyújtószavú lantosa volt, Madách a közép-­ osztály szülöttje, teleli fajunkat jellemző kon­­­templatív hajlam legkiválóbb képviselője, An­drássy pedig a providenciális államférfiú cse­lekvő energiáját adta. Beszédét így fejezte be az elnök : — Ennek a történelmi küldetésnek útján di­csőség és gyász változó sorát szánta fajunknak a Gondviselés, de amint a Mátyás-korabeli nagy, magyar rennaissance fényét nem­ homályosította el a harminchat évvel rá következő Mohács, nem fogja Trianon sem kitörülni történelmünk­ből a nemzeti fellendülésnek és virágzásnak azokat a ragyogó évtizedeit, amelyeknek fény­korában él és világít a Széchenyi, Kossuth és Deák emléke mellett az Andrássyé is. Ami egy véges emberi életből felemelő és biztató tanulsá­gul szolgálhat egy nemzet örök életének változó sorsára, mindazt bőségesen meríthetjük szo­morú napjaink vigasztalásául is az ő gazdag élete példájából. Lelki erőt a tűrésben, kitar­tást a küzdelemben, óvakodást a megfontolatlan kockázatoktól, de erős elhatározást és összetar­tást az elérhetőért való céltudatos munkára és mindenekfölött tántoríthatatlan hitet a jog és igazság erejében, mely a nyers erőszak és bosszú uralmának megdöntésével az ő halálra­ítélt nemzetének is meghozza, úgy mint neki is meghozta az új dicsőségre való­ feltámadást. (Éljenzés.) Kérem ezek után a mai ülés jegyző­könyvének hitelesítés céljából való felolvasását. Mivel nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitele­sítettnek jelöltem ki és a nemzetgyűlés tisztelt tagjainak, boldog húsvéti ünnepeket kívánva, az ülést bezárom. Az ülés vége negyed kettő után.

Next