Világ, 1923. május (14. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-29 / 119. szám
I A Világ a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tundoraány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és ferkezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. xV\V 0 [fiL. W y, . ^ i ii im » ..r.-—i — iiii . ,--i—Mm ■ i .~r~ —~ ■ — in il in ~i í m~T i.i ~ai TI U~H WHiTTTf— ARA 50 KOROM A Világ Magyarország megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi liiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés; megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalanderságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem párisima. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak; kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának.. XIV. ÉVFOLYAM ♦ BDAPEST, KEDD 1 ESS MÁJUS 30 ♦ HOÍK SZKAM( 30 ♦ 110-511 SZAM) Eötvös Lóránd emléke Vasárnap délelőtt leplezték le a budapesti tudományegyetemen báró Eötvös Lóránd arcképét, amely bizonyára elevenen idézi föl azéles formáktól határolt, markáns fejét. Kisséaszkétikus volt ez a fej, meglátszott rajta az, hogy Eötvös Lóránd az élet forgatagától idegenember, aki az exakt tudomány csendes tartományaiban találta meg otthonát, és a pihenés hetei alatt kissé hajlott, de karcsú és izmos alakjával óraszám kúszik meredek, hegyi utakon fölfelé, a nagy csúcsok magánya és néma monumentalitása felé. De az aszkéta fejből báró Eötvös József szelíd szeme tekintett ki... Tangl Károly professzor érdekes előadása Volt az egyetemi ünnep egyik fontos része. ( Tangl professzor világosan megrajzolta az utat Eötvös Lóránd bárótól Albert Einstein proffesszorig, és megvonta egy nagy tudományos pálya gazdag mérlegét. A másik fontos része az ünnepségnek az volt, amikor a közoktatásügyi miniszter bejelentette, hogy Eötvös Lórándemlékének hódolva, a kormány tizenkétmillió koronát utalt ki a bölcsészeti kar szemináriumainak és intézeteinek könyvek vásárlására. Tizenkétmillió ma nem több, mint amennyi tizenkétezer korona volt egyszer, de akkor tizenkétezer koronából sok érdekes és sok fontos könyvet lehetett vásárolni. A tizenkétmillióból ma is kitelik kétezer komoly, súlyos tudományos könyv, és a bölcsészeti kar elsze- igényedett szemináriumainak, intézeteinek managyon sokat jelent kétezer új könyv érkezése. Báró Eötvös Lóránd rövid ideig szintén voltközoktatásügyi minisztere Magyarországnak, és kétezer új könyv árának kiutalása egy napi egyetemi professzor emlékünnepén olyan gesztus, amelyet nem utasított volna el magától miniszter korában. Eötvös Lóránd sem. A század fordulójának magyar államát és társadalmát nem lehet egészen fölmenteni a vád alól, hogy e ritka magyar lángelmének nem adta meg a nagyarányú kutatás minden külső előfeltételét, mondotta a tizenkétmilliós adomány bejelentése után a kísérőbeszéd, és ez igen súlyos vád, mert a magyar tudomány nagy munkásainak szabad erőkifejtését biztosítania kell még a mai Magyarországnak is, és méginkább biztosítania kellett volna annak a Magyarországnak, amelynek területe meghaladta a háromszázezer négyszögkilométert, amelynek húszkoronás bankjegye húsz aranykoronát ért.Visszafelé nézve könnyű tisztán látni és könnyű sóhajtozni azon, milyen jó nemzeti politika, és milyen jó honvédelmi politika lett volna a Magyar kultúra minden lehetőségének teljes kibontakoztatása. Sok szó esett arról, hogy azúj figyótípusokat elkésve vezették be az osztrákmagyar hadseregbe, pedig a régi Magyarország fenmaradásának erősebb támasza lett volna a kultúra új típusának nagyarányú kibontakozása, mint az új ágyútípusok sürgős bevezetése. A magyar kultúra területén történt és és most újból bevallott mulasztások részben felelősek a magyar katasztrófáért, és ezért kell a mai nagy szegénységben is gazdagon gondolkodni, gazdagon és okosan, komoly tájékozottsággal, és komoly felelősségérzéssel a magyarkultúra jövőjéről, mert a kultúra ma az egész magyar jövő hadserege... De csak lefelé. A keselyű fia nem akarja megtanulnia repülést, nem akar erős és merész szárnnyal a magasba szökni, mint anyja teszi, a keselyű fia jobb szeret a lágy sárból rakott fészekben maradni, beéri eledel gyanánt a gilisztával, és ha kihűl alatta a fészek, majd ugrik — de csak lefele ... Zárt szárnnyal fog a mélységben botorkálni a fiatal keselyű, és nem akarja hallani sem a szót, amely hívja a magasba, a felhők fölé, a keselyűik büszke útjára. Karinthy Frigyes festette meg ezt a képet, nagy vonalakkal tizenhat kis strófában, egyéni jelzőkkel, egyéni fordulatokkal, egyéni sorokkal, de mégis úgy, hogy egy ember vallomásából egy nemzedék vallomásává növekedett a Hess, madár . 1 . Hess, madár, a fiatal saskeselyű ,megkönnyebül, amikor anyja a magasbaszólítás kegyetlen szavával már csak egy fekete pontja az alkonyuló horizontnak, fekete pont, amelyet jobb lenne nem látni viszont . . . Egy generáció fegyverletételének visszhangja ez a vers,a sötét és kemény színeivel, sivár és szuggesztív zenéjével. Jött egy generáció, amely nem akar a magasba szárnyalni, nem akar széles kilátásokat áttekinteni, nem tud nagy célokat kitűzni, és hiányzik belőle a hit, a lendület, a kitartás, mikor a jövő számára kellene építenie. Két nagy katasztrófa között áll a most emberré növekedett fiatalság, az egyik katasztrófa a tegnap, a másik katasztrófa a holnap. A tegnap gyors és szinte vad tempóban próbálta ki a tegnapelőtt még fényes ideálokat, és a fényes ideálok összemorzsolódtak, csúnyán a sárba morzsolódtak, a valóság kegyetlenül súlyos atmoszférájának nyomása alatt. És könnyű a holnapért harcolni, akkor, ha a javulás, az elmélkedés útjának vonala bontakozik ki a szemek előtt, de bágyadtan esik vissza a fölemelt kar, ha a holnap útja — a reménytelen lejtő lefelé. Hess, madár: egy nemzedék hessegeti el magától az ideálokat, amelyeket megtépázott a realitás, egy nemzedék hessegeti el magától a nagy célokat, mert ki tudna a levegő hullámain magasra törni, amikor lába alatt a mélység felé visz az út . . . Karinthy Frigyes verséről sokat beszéltek tegnap, annyit, amenynyit régen nem beszéltek versről, mert a vers sorokat egy generáció vére írta föl a reménytelenség falának szürke vakolatára. A vers visszhangja mutatja, milyen széles területeket lepett el a reményvesztettség áradata. És ezeket a területeket le kell csapolni, mert másként nem szilárdulhat meg a talaj és nem kezdődhetik az építkezés. Reális javakban, gazdasági értékekben, materiális lehetőségekben nagyon szegényekké lettünk, tehát adjuk vissza legalább egy kifosztott nemzedéknek az ideálokat, amelyek nélkül béna a kar, megtörik a lendület, erőtlen az akarat, és hiába történik minden próbálkozás. A fiatal keselyűk ne járjanak lenn a mélyben, zárt szárnnyal, dermedt tollal, a fiatal keselyűik tanuljanak meg újból röpülni, merész, erős szárnnyal, mert a holnap csak a hit szikláján épülhet föl, nem pedig a reményvesztettség mocsárterületén. Badwin a konzervatív párt leadere Baldwin angol miniszterelnököt — mint Londonból jelentik — a konzervatív párt mai értekezlete leader-ré választotta, és így pótolta azt a formaságot, amelynek mellőzésével lett Baldwin az angol kormány elnökévé, éppen ma egy hete. A leader-ré választás természetesen simán történt meg, mivel a formális kinevezés után és a kormány rekonstrukciójának csaknem teljes lezárásával nem akartak többé nehézségeket támasztani Baldwinnak. Baldwin még mindig folytatja a tárgyalásokat a Chamberlain-csoport tagjaival, és most már Austen Chamberlain-nel is, aki tegnap Spanyolországból visszaérkezett Londonba. Az már bizonyos, hogy a Chamberllín-csoport tagjai nem fognak tárcát vállalni addig, amíg Baldwin nem elégíti ki Chamberlain személyi igényeit. Viszont Chamberlain számára csak két tárca jöhetett volna számba: a pénzügyminiszterség, vagy a főpecsétőri méltóság, a miniszterelnök helyettesítésével. Hiszen Chamberlain egy esztendőn át leadere volt a konzervatív pártnak és Lloyd George helyetteseként az alsóház kormánytöbbségének vezére, tehát tizenhat esztendős miniszteri muliután nem vállalhat alárendelt tárcát Baldwin kormányában. Viszont a második helyet a miniszterelnök mögött Baldwin érthetően nem akarta átengedni Chamberlainnek, mert akkor állandóan attól kellett volna félnie, hogy Chamberlain megteszi az egy lépést a második helyről az elsőig. Ezért igen valószínű az, hogy Baldwin most szabad választást fog adni Chamberlain-nek a nagyköveti állások között, elsősorban a berlini nagykövetséget ajánlva Chamberlainnek. A francia politika ismételt éles elítélése után csak Berlin vagy Washington jöhetne számba Chamberlain részére, mert az nem valószínű, hogy Mussolini mellett ambicionálna nagykövetséget az az angol politikus, aki már ismételten egész közel állott a miniszterelnökséghez. Akár a berlini, akár a washingtoni nagykövetség olyan feladatot jelent, amelynek sikeres megoldása kétségkívül az angol politika élére állítaná Chamberlaint, hiszen Berlinből a jóvátételi kérdés megoldása felé kellette vezetnie a német kormányt Chamberlainnek, míg Washingtoniján az angol—amerikai kooperáció előkészítése az angol nagykövet feladata, és Amerika visszavezetése az európai problémához. Általános európai szempontból nézve tehát akár a berlini, akár a washingtoni angol nagykövetség majdnem olyan fontos állomás, mint a premier tisztjének betöltése Londonban , és Chamberlainből bizonyára nem hiányzik a fogékonyság az ilyen feladatok jelentősége iránt. Csak éppen az egyik és másik állomás igen kockázatos, hiszen a jóvátételi kérdés megoldása előtt ugyanolyan súlyos akadályok állanak, mint amilyenekkel Washingtonban kell megküzdenie annak, aki az angol—amerikai szövetség nagy koncepciójának megvalósításán fáradozik. Tehát a két nagykövetség akármelyike meghozhatja egy fényes politikai pálya magasba emelkedését, vagy pedig egy fényes politikai pálya lezárását. A londoni beavatott körök mégis azt hiszik, hogy Chamberlain komolyan mérlegelni fogja Baldwin ajánlatát, mert Joé Chamberlain fia ma már hatvan esztendős ugyan, de azért még lobog benne apjának nagy tevékenységi ösztöne, tehát kellemetlen perspektíva lehet reá nézve az a többesztendős tétlenség, amelyre Baldwin ajánlatának visszautasítása ítélné el minden valószínűség szerint. MacKenna és lord Robert Cecil tárcavállalása nagy pozíció-erősödést jelent Baldwin kormányának, vagy legalább azt jelenti, hogy Baldwin kormánya fogja be-, tölteni azt a szerepet, amelyet Chamberlain szánt saját kormányának az angol politikában. Tehát még az is csak igen kevéssé valószínű, hogy Baldwin bukása után Chamberlain következhetnék, mert az olyan fordulat, amely a Baldwin-komány bukását hozná meg, nem igen teremtheti meg az előfeltételeket Chamberlain kormányalakítására. Amennyiben a volt miniszterelnök-helyettes valóban vállalná a fölajánlott nagyköveti állomást, Baldwin kénytelen volna gondoskodni lord Abernoon vagy Auckland Geddes kárpótlásáról, de erre nyilván lehetne módot találni, annál inkább, mert a két jelenlegi nagykövet közül egyik sem igazán súlyos egyéniség. Chamberlain nagykövetté kinevezése együtt járna a Chamberlain-csoport két vezérének tárcavállalásával. Ezek közül az egyik a postaügyi miniszterséget kapná meg, míg a másik számára valószínűleg egy tárcanélküli miniszterséget szerveznének. Úgy látszik, hogy túlságosan nagy áldozatokat nem akar hozni Baldwin a Chamberlaincsoport megnyeréséért, kivált pedig idegenkedik az olyan áldozatoktól, amelyek a politikai vezetés kétfelé osztását jelentenék a konzervatív pártban. MacKenna, aki egész politikai pályáját a liberális pártban töltötte el, nem veszélyes a miniszterelnök pozíciójára a konzervatív pártban, és nem veszélyes lord Robert Cecil sem, aki a miniszterelnök helyettese gyanánt elfogad a konzervatív párt, de soha nem fogadna el vezérül politikájának túlságosan egyéni útjánál fogva. Chamberlain eltávolítása Londonból a nagykövetté kinevezés által meghozná a bizonyosságot Baldwinnak abban a tekintetben, hogy csak belölről érheti támadás. Baldwin az üzleti életben megtanulta azokat a módszereket, amelyekkel egy ember kiépíti és biztosítja domináns helyzetét valamilyen vállalatnál , és most a kormány élére kerülve mindenekelőtt arra ügyelt, hogy teljes biztonsággal tartsa kezében a részvénytöbbséget. 62.000 márka fölé emelkedett a dollár Az egy centimé körül stabilizálódott márkaárfolyam alig néhány napig tartotta magát, és ma délután már csak 0,93 centimé volt a százmárkás árfolyama, tehát a márka egy újabb mélyponthoz érkezett. Természetesen ezzel arányosan emelkedett a külföldi fizetési eszközök árfolyama a berlini devizapiacon : a kábeldollár hetedfélezer márkával drágult meg, és eljutott a soha még nem jegyzett 62.000 márkás árfolyamhoz a hivatalos forgalomban, míg az angol font 286.500 márkánál állott meg, tehát a békeárfolyam tizennégyezerháromszázötvenszeresén. Egy béke-pfennig a mai fontárfolyam szerint most 143,5 márkának felel meg Berlinben, és egy mai ezermárkás bankjegy éppen hét béke-pfennig__Amellett a mai berlini devizaárfolyamokat nem lehet túlzottaknak mondani, hiszen Londonban szintén 285.000 márkával jegyezték a fontot, és a newyorki 16,25 centes márkajegyzésnek magasabb dollárárfolyam felelne meg, mint 62.020 márka. A déli üzleti órákban New Yorkban egy árnyalattal javult a márka jegyzése, és ennek hatása alatt a délutáni magánforgalom során Berlinben 278.000 márkáig esett viszsza a font, 60.000 márkáig a dollár, de azután újra szilárdra változott az irányzat, és a font 284.000 márkára, a kábeldollár 61.500 márkára emelkedett. A német márka mai erős visszaesését megérezte a lengyel márka is, amely még 1,06 centime-mal indult, és már csak 1,02 centime-mal zárult. Ennek ellenére a lengyel márkának ma természetesen már ázsiója van Berlinben, és 1000 lengyel márkáért 1090 német márkát kell adni. A cseh korona ma 1665 márkáról 1842 márkáig emelkedett, tehát idestova 2000 márkába fog kerülni egy cseh korona, noha a márka sokáig a cseh korona fölött mozgott Zürichben. A budapesti kifizetés elég jelentékenyen javította meg berlini árfolyamát, 10 márka 75 pfennigről 11 márka 35 pfennigre, de a berlini paritás így is visszaesett 10.75 centime-ról 10.23 centime-ra, tehát fedi a ma 10.25 centime-os jegyzést. A bécsi devizaközpont 40 fillérrel lejjebb engedte a budapesti kifizetés árfolyamát, 13.2 osztrák koronáról 12.8 osztrák koronára, és ezáltal a bécsi paritás visszaesett W.Oi censime-ra. A márkáért ma 1.07 osztrákkoronát adott a bécsi devizaközpont, tehát a máskának már eszik 7 százalék ázsiója van az osztrák korona fölött... A földbrtokreform és a novella írta: Nagy Ferenc dr. Idestova három éve lesz, hogy a földbirtokok helyesebb megoszlását szabályozó1920 : XXXVI. törvénycikk életbe lépett smost Nagyatádi földművelésügyi miniszter novellatervezete kirobbantotta újból a föld- reformtörvénnyel egy időre lefojtott ellentétet, melyek állandóan két harcos táborra osztják a magyar társadalmat. Az egyik tábor elégedetlen a földreform eddigi eredményeivel, gyorsabb végrehajtást s a földhözjuttatandók érdekében hatásosabb intézkedéseket követel ; a másik tábor a meglevő törvénnyel a földreform vitáját lezártnak tekinti, annak megbolygatásától a termelés rendjét félti s veszélyeztetve látja a konszolidációt. A föld- birtokreformot illetőleg valamennyi európai állam között Magyarország van a legnehezebb helyzetben. A földbirtok megoszlása itt a legaránytalanabb, de a mezőgazdasági termelésnek még átmeneti lecsökkenése is katasztrofális helyzetbe juttatná az országot. Semmiféle politikai káprázat sem tüntetheti el Csonka-Magyarország szánalmas gazdasági vergődését. Munkaerőnkön kívül egyedüli reális értékünk a termőföld, mert nemcsak természeti kincseinket vesztettük el, de megmaradt ipartelepeink jórésze is elvesztette természetes létfeltételeit s csak példát-lanul erős vámvédelemmel tartható fenn, de az ipari védővámokat sem bírja ki a belföldi fogyasztás, ha a mezőgazdasági kivitel megszűnik. Ha a mezőgazdaság terméseredménye még egy-két évben oly arányú hanyatlást mutat, mint a mostaniban, akkor az ország gazdasági pillérei összeroskadnak s a ma szegénysége után a holnap vigasztalan nyomorusága következik Romániát a fa, petróleum, só stb. átsegítik a gazdasági válságon, melybe a földreform radikális végrehajtása juttatta, de a mi hely-' zetünket csak súlyosbítaná egykori gazdag-' Ságunk vérző emléke. A statisztikai adatok szerint Csonka-Magyarországon a 100 holdnál nagyobb birtokok összes szántója 4.200.000, rétje 566.000, legelője 1.498.000 hold. A cselédek száma 242 ezer, a gazdasági munkásoké (segítő családtagok nélkül) 511 ezer, a 10 holdon aluli birtokosok száma 332 ezer. Ezeket a számokat és arányokat jó emlékezetükbe tartani azoknak, kik a földreformot egy politikai nekilendüléssel vélik megoldhatni. A mezőgazdasági termelés biztosításához fűződő országos érdeket sokan szeretnék a nagybirtokok állományának fentartásával azonosítani, pedig amiig végzetes volt az a nagybirtokokat politikai jelszavak hatása alatt túlságosan elaprózni, épp annyira veszedelmes az időszerű birtokpolitikai reform elé latifundium-gátakat emelni. A magyar birtokpolitikának számolnia kell -azzal, hogy a latifundiumok rendszere Európában elmúlóban van , viszont az érdekelt nagybirtokosoknak be kell látniok, hogy épp a termelés biztosítása végett a magyar törvényhozás tanúsította a földbirtok helyesebb megoszlásának szabályozásánál a nagybirtokok iránt a legnagyobb kíméletet, mert p. o. Lengyelországban 60—180, egész kivételesen 404) ha, Csehországban 150—260 ha, a S. N. S. államban 300 ha. Erdélyben s a tobbi megszállott magyar területen 100—200, kivételesen 500 hold. Litvániában 80 hold hagyható meg maximumként egyegy birtokosnak. Fünek-fának földetigérés helyett a jogos szükséglet reális kielégítési’, a nagy aránytalanságok fokozatos csökkentése, komoly intézkedések s berendezkedés a termelés fokozására (amiből eddig semmit se láttunk !) s kiküszöbölése e sorsdöntő kérdésből mindannak, ami korteskedésre emlékeztet ! Mindenkinek meg kell értenie, hogy a földbirtokreform politikai és gazdasági egyensúlyán nyugszik a magyarság jövője. Az a novellatervezet, melyet most a földművelésügyi miniszter úr közzétett, nem a reform végrehajtása körül szerzett tapasztalatok rendszeres feldolgozása, hanem különböző szempontokból szükségesnek tartott rendelkezések összeállítása. Törvénymagyarázat, rendeleti jogkörbe tartozó ügyek, mint p. o. az a tilalom, hogy a kiküldött közegek a megváltást szenvedő részéről felkínált szállást és ellátást igénybe nem vehetik. Az egész tervezeten vörös fonalként húzódik keresztül az a törekvés, hogy a földművelésügyi miniszternek a birtokrendezési ügyekben erősebb befolyása biztosíttassák (5., 10., 12., 18.), s ezt a célt főleg az O. F. P. hatáskörének korlátozásával igyekszik elérni. Az O. F. B. nemcsak a törvény rendel-' 'kezéseinél fogva, de a valóságban is a*köz.