Világ, 1924. május (15. évfolyam, 84-105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
A Tűig a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tudomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az Üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. /x*r~ //* rm-tuo.ars // / Ara 8000 koronav^ái-vehi^ V A Vilit Maejararszía merílhocíSsít * 4«ma* brácsától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorának és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. XV. É V F © SI Y A M ♦ BUDAPEST, M E I) B 1 © S 4 MÁJUS O ♦ 84 - I M SZÁM Régi szavakkal, régi hittel Ahogy most újra szólhatunk , bőségesen tódul ajkunkra a s45 és a hallgatás hosszú, keserű napjai után Szeretnék egyszerre elmondani mindazt, amit némán elhallgatnunk kellett. Hetekig szótlanságra voltunk ítélve, éppen olyan súlyos és nehéz napokban, amikor leginkább éreztük, hogy kötelességeink és feladataink vannak. A nyomdászok kizárása, majd utána a nyomdászsztrájk megbénította akaratunkat és munkánkat és ma, amikor végre ismét szóhoz juthatunk, nem keresünk új hangokat és friss szavakat, csak a régi érzéssel és a régi hittel beszélünk tovább is a Világ közönségének. Nem kerestük a hallgatást, hiszen a Világnak nincsen nyomdája és kényszerű türelem volt csupán a sorsunk, amely keserű, nehéz és fájdalmas volt számunkra. Hallgatnunk kellett és mialatt a sajtó nem szólhatott a magyar közönséghez és mialatt a mi szavunk sem hangozhatott el, azalatt éreznie kellett az országnak és éreznie kellett mindenkinek, hogy menynyire béna, mennyire élettelen és mennyire lélektelen az egész magyar közélet, az egész magyar társadalom és az egész gazdasági élet az újság nélkül. Szeretik sokszor lebecsülni és szeretik sokszor túlértékelni a sajtó erejét és hivatását ; ezek a mostani legjobban mutatták meg, hogy a ■nnyire tökéletes, mennyire teljes és elmaradhatatlan része egy nemnek és egy nemzet életmegnyilván. A sajtó ma nem különálló test a :n és a társadalomban : szíve ez, működése nélkül megáll és megaz egész vérkeringés, most a nyomdászsztrájk napjai nyomdászok munkakiállását követte lynak az a rendelete, hogy azok az sem jelenhetnek meg, amelyeket azok hajlandók voltak előállítani, meg a kormányrendeletnek a tais le kell vonni mindenfelől. Sem a tanulságát annak is, hogy az mt.,jelenését nem szabad megakasemmiféle erőhatalmi eszközzel, vonni annak a tanulságát is, hogy, ameddig a sajtó szabadságát irási rendelkezésekkel lehet megni és megszüntetni, nincsen is idság. Ezt érezhették most azok a jságok is, amelyek esztendőkön át hogy kormányrendelettel és kérekedésekkel kell beszüntetni lanegyelmését és elhallgattatni véleamelynek őszinteségében és hegében pedig nem szabad és nemkedni. A fajvédő sajtó is láthatta most, hogy mit jelent a beszüntetési hatalom a kormány kezében és láthatta most, hogy az igazi sajtószabadság minden véleménynek a szabadsága és hogy az igazi sajtószabadságot nem lehet hatalmi érdekekből gyakorolni, mert sajtószabadság csak egy van, de a hatalmi érdekek, sőt a hatalmi konjunktúrák is gyakran változnak. Sokáig hallgattunk és amikor most megint Itt állunk a közönség előtt, csak a régi szavakat mondjuk és csak a régi szíveket keressük. Mi mindig úgy éreztük, hogy a Világ szerkesztésekor és írásakor csak tolmácsok vagyunk, szerény és becsületes tolmácsok, akik azt mondjuk, amit mondanunk kell, hogy azoknak a gondolatait, hitét és akaratát visszhangozzuk, akik meggyőződésüknek, fölfogásuknak és kultúrájuknak hirdetését reánk bízták. Úgy érezzük, hogy amikor most megint szólunk a közönséghez, nemcsak a mi nyelvünk oldódik meg, de gondolatok, erkölcsi erők és meggyőződések is szabadulnak föl a némaság keserű kényszere alól. Munkánknak mindenkor ez adott erőt és ez most is legnagyobb erőnk és legkülönb örömünk, amikor újból a közönség felé lépünk és amikor újból azoknak szívéből beszélünk, akikhez szólanunk kell és akik szavunkat várják. Hisszük és tudjuk, hogy nélkülöztek bennünket és hogy várják ez újságot, amelyre hajnalon újból jelentkezhetik olvasói előtt. Akaratunkon kívül, megkérdezésünk nélkül Voltak a mieink e keserű pihenés napjai, térpelődés, fájdalom és zaklatottság napjai, de egyúttal új erőgyűjtés forrása is. Nagyon lérezzük és nagyon látjuk azt a feladatot, amely most kínos és nehéz időkben a sajtóra vár, nagyon is ismerjük a kötelességet, amely a Világra hárul. Igyekezünk megkétszerezni erőnket, igyekezünk megacélozni kedvünket és akaratunkat, igyekezünk minél tökéletesebbé és minél teljesebbé tenni ezt az újságot, mert éppen a hallgatás óráiban éreztük, hogy mekkora tennivalóink és kötelességeink vannak még. A magyar jövendő válaszúton van, az egész világ ezer km között gyötrődik, a gazdasági élet rengeteg problémát, ezer nehézséget és milliónyi gondot vet föl, az emberiség számára a kultúra fejlődése új területeket nyit meg , a sajtónak olyan feladatai és olyan kötelességei vannak, amelyek nemcsak az övéi, de az egész társadalomé és az egész emberiségé is. A Világ a maga erőivel, buzgóságával és odaadásával vállalja közönsége számára továbbra is a megbeszélésnek, a hírszolgálatnak, a tájékoztatásnak, a tanításnak ezt a nagyszerű kötelességét, szeretettel és hittel vállalja, mert az az érzésünk, hogy a legjobbat adjuk, amit csak adni lehet, mert becsülettel, őszinteséggel és igaz lelkiismeretességgel akarjuk mindig teljesíteni azt, ami a mi kötelességünk. A Világ számára a hallgatásnak ezek a napjai a megfontolásnak és az erőgyűjtésnek, új feladatok kitűzésének és friss szellemi erősödésnek voltak az idői , örömmel és boldogan állunk most megint a közönség előtt és örömmel és boldogan jelenthetjük, hogy ismét dolgozhatunk és ismét megszólalhatunk. A parlamenti pártok készülődése Apponyi Albert hónapokon át mérlegelte, minő álláspontot foglaljon el a szanálási javaslatok kérdésében. Végül úgy döntött, hogy aggályainak föntartásával elfogadta őket, abban a reményben, hogy talán mégis azoknak lesz igazuk, akik egy újrafölépítés kiindulási pontját látják a szanálási kölcsönben. Most aztán nagy meglepetéssel látta, hogy aznap, amikor Smith úr, a szanálási főbiztos Budapestre megérkezett, a korona külföldi értékelése erős hanyatlást mutatott lefelé. Apponyi Albert gróf most mindenfelé kérdezősködik, hogy mi lehet ennek az oka, de úgy látszik, nem tud megnyugtató választ kapni. A nemes gróf munkatársunknak rezignációs hangulatban mondotta a következőket: — Az a mi bajunk, hogy mindig konjunkturális politikát űzünk. A háború előtt is a hatalmon lévők boldogan és nyugodtan élvezték azt a konjunktúrát, mely nekik a hatalom állandó birtoklását biztosította és nem törődtek azzal, hogy ez az őnekik jó konjunktúra milyen rossz konjunktúrákat teremthet a nemzet számára. Azután ismerjük a háború történetét, hogy mikép vetették bele magukat az élelmesek a háború konjunktúráiba, a háború után jött a forradalomnak a konjunktúrája, mely a bolsevizmushoz vezetett, amiből megint a kurzus konjunktúrája termelődött ki. És ha jól megfigyeljük, ma is — ha igen figyelemreméltó ügyességgel is, — csak konjunkturális politikát űzünk, megint nyugodt biztonsággal élvezik a hat-'f’ni napját** ■ sütkérezést ugyanazok vagy Agyar aztán gátíti szerrel, ahogy láttuk a háború előtt a hatalom konjunktúrájában való gondtalan éldegélést. Hogy mennyire igaza van Apponyi Albert grófnak, hogy mennyire nem értik meg a kormányzó egységes-párton az ország, politikai helyzetét, mutatja az, hogy az egységes-párt pénteki értekezletének egyik pontjaként a házszabályok revíziójának kérdése szerepel. Amikor a kormányzattal szemben az a vád él a közvéleményben, hogy lényegileg beszüntetve a törvényhozás hatáskörét, diktatúrafélét teremtette és pedig idegeneknek a beleszólási jogával is, akkor ha egységes pártnak nincs más gondja!„ mint a nemzetgyűlés még csekély megmaradt életjelenségeinek lehetőségét is megnyirbálni valami hászabályrevízióval. Apponyi Albert gróf legutóbbi nagy beszédében idézte, hogy külföldi előkelő politikai körökből kérdéseket kapott, illetve kérték, hogy cáfolja meg azokat az elterjedt vádakat, mintha Magyarországon rendelettel állapították volna meg a választási jogot, nyílt szavazás lett volna és hatalmi erőszakosságok történtek volna a választásokon. Erre a kölcsönjavaslatoknak bölcs referense, Kállay Tibor, nem tudott más választ adni, mint azt, hogy ráadásul még házszabályrevíziót is fognak eszközölni. Ha azt mondta volna, hogy egy szigorú házszabály revízió esetén hajlandó a kormány titkos és tiszta választást behozni, akkor az általános, titkos választójog hívei is egyhangúan helyeselték volna Káilay Tibornak kijelentéseit De ahogy Káilay nyilatkozata elhangzott, az egyszerűen még külön ráadásnak deklarálta a házszabályrevíziót is. Tehát egy nem törvényen alapuló választásból kikerült, nyílt szavazással és kormányerőszakkal létrejött nemzetgyűlésre még teljes szájkosarat is akarnak ráakasztani. Ez az a konjunkturális politika, amelyik a pillanat előnyeit élvezi és nem tudja meglátni a holnapi napot, amelyet a mának bűnös gondatlansága sötét gondok felhőjébe takar. A Kossuth-párton is nagy aggodalommal látják, hogy a szanálás milyen mélyreható depressziót kelt az ország közgazdasági életében. A párt tagjai gyűjtik az adatokat és szempontokat, amelyeket a nemzetgyűlés elé fognak terjeszteni, s amelyekkel ^.izgyultaii. kívánják, hogy a sza* nátésn . ^mirph. ! , %■g*.k-ho.ja!. fim hogy* hajók nem is lesznek átmenetiek, hanem a roszszabb irányba továbbfejlődők lesznek, mert tulajdonképpen az egész külföldi kölcsöntervezet nem is szanálási, hanem a külföld részéről politikai célzatú. A szociáldemokraták nagy energiával foglalkoznak a vámtarifával, amely most mindennél jobban érdekli őke. A vámtarifának tételei belevágnak a munkások munka alkalmába és fogyasztó lehetőségébe. A szociáldemokrata párt vezetősége minden szakmából meghívja az intelligens munkásokat és ankétot tart velük különkülön, egyes szakmaként így gyakorlati, reális adatokat szereznek maguknak a párt nemzetgyűlési képviselői, hogy a vámtarifa egyes tételeit megbírálhassák és aztán összeülve, egymás közt nagy vonásokba foglalják a vámtarifa megbírálását 2000 milliárd fölé emelkedett az államjegyforgalom A jegyintézet április negyedik hetéről 276,988 millió korona államjegy-szaporulatot mutat ki. Ezzel az államjegyforgalom teljes összege 2098 miliárdra emelkedett. Április kezdetétől április végéig az államjegy-szaporulat alig marad el az 500 milliárd mögött, hiszen április kezdetével még csak az 1600 milliárd határát lépte át az államjegyforgalom. Mivel a korona értéke április folyamán nem igen változott meg, a múlt hónap államjegyszaporulata mintegy 30 millió aranykoronának felel meg. Az államjegyforgalom egész összegének egyenértéke aranykoronákban 130 millió aranykorona, és így az államjegy-szaporulatnak, illetőleg most majd a bankjegyszaporulatnak még igen tág kerete áll nyitva. Hiszen Kállay Tibor volt pénzügyminiszter annakidején 400—450 millió aranykoronáig terjedő államjegyforgalmat tartott szükségesnek Magyarország területén a korona stabilizálásának bekövetkezésével. A bankóprés megállítása a szanálási kötelezettségek értelmében természetesen nem jelenti a magángazdasági célokra szükséges bankjegy-kibocsátások korlátozását, és nem szab határt a fizetési eszközök forgalmának emelkedése elé, hanem csak az állami hekek fedezésének céljaira tiltja el a bankjegyek, illetőleg az államjegyek kibocsátását. A 276 milliárdos államjegy-szaporulatból 30 milliárdot a pénzügyminiszter vett még igénybe, régibb keletű költségvetési kötelezettségek kielégítése végett, tehát április negyedik hetében még működött a bankóprés. A szaporulat legnagyobb tétele, 107 milliárd, az export valuták beváltása által került forgalomba, és ez örvendetes tétel, mert azt mutatja, hogy az export által elég számbavehetően szaporodtak a devizakészletek. 95 milliárd emelkedést mutat föl a váltóleszámítolás tétele. Merénylet a görög hadügyminiszter ellen Athénból jelenti a Világ tudósítója. A görög hadügyminiszter ellen, aki szemleúton volt a bolgár-görög határon, merényletet követtek el. Ismeretlen tettesek a bolgár határ felől több lövést adtak el a miniszter felé, melyek azonban csak a hadügyminiszter adjutánsát sebesítették meg. Oödög csapatok a merénylet után azonnal a tettesek üldözésére siettek. A görög kormány Szófiában hivatalosan panaszt szándékozik tenni a merénylet ügyében. Zord Idők Az ujságtalanság korszaka sok mindent megbolygatott, sok mindent megingatott, azokban az országokban is, ahol reggelenkint és esténkint megjelentek az újságok. Magyarországon a szanálási válsággal esett , össze az ujságtalanság korszaka, és ez a szanálási válság összeesett még valamivel, azzal a kiszámíthatatlan súlyú gazdasági válsággal, amely a frank árfolyamának erőteljes megjavulása által söpört végig Ausztrián, továbbrezegve az osztrák határokon túl. A szanálási műveletek végrehajtása erős rázkódtatást jelentett volna a magyar gazdasági éliben még akkor is, ha szerencsés konjunktúrában kezdődik meg , és tévedéstelenül biztos kézzel bonyolítják le. Azok a tévedések, amelyek idáig érték egymást és a látszat szerint még sűrű sorban fognak következni, igazán alkalmasak voltak a rázkódtatások fokozására. Az új fegyintézet alapításának és megalapozásának legfőbb rendeltetése az volna, hogy alátámassza a korona stabilis árfolyamát és gátat építsen a külföldi fizetési eszközök áremelkedése elé. Nálunk azonban a jegyintézeti alaptőke biztosítása végett szükséges dollártételek részleges előteremtése 9000 koronával hajtotta fel átmenetileg a dollár árfolyamát, tehát egy kis technikai botlás következménye gyanánt a jegyintézeti részvényjegyzés egyelőre a várt eredmény teljes ellenkezőjét idézte fel. Az osztrák példa igen tanulságos lehetett volna reánk nézve, azért, mert Ausztriában sok mindent csináltak meg jól, és sok mindent csináltak meg rosszul, tehát megvolt az útmutatás arra , milyen utak vezettek a célhoz és milyen ösvények bizonyultak zsákutcáknak. A magyar parlamenti politika egyelőre hajlamosabbnak mutatkozik arra, hogy az osztrák szanálás hibáit ismételje meg, kiegészítve ezeket a hibákat újabb tévedésekkel és bozstúság volna kínos gazdasági követett hibák Időtlenebbek .A szanálás idején Ausztria három forrásból jutott jelentékeny valutáris eszközökhöz a népszövetségi kölcsön perfektuálása után, és a három forrás közül talán a külföldi kölcsön volt a legkevésbé kiadós. Az osztrák pénzügyi politika a korona leromlásának éveiben nem állotta útját annak, hogy az ipar és a kereskedelem nagy valutatartalékokat gyűjtsön össze, és amikor bekövetkezett a korona árfolyamának stabilizálódása, az így felhalmozott valutakészletek minden erősebb nyomás nélkül frissítették föl az osztrák gazdasági élet vérkeringését. A bankjegyforgalom Ausztriában több, mint négyszeresére emelkedett a korona árfolyam megszilárdulása után, és az újonnan forgalomba hozott bankjegyek nagy részét az eladásra kínált külföldi fizetési eszközök ellenértéke gyanánt bocsátotta ki az osztrák nemzeti bank- Nálunk, sajnos, nem kell félni attól, hogy a szanálás ilyen következménnyel fog járni a jegyforgalom szaporulatára nézve, mert azok a tartalékcsapatok, amelyeket a magyar gazdasági élet mozgósíthat valutakészleteiből a külföldi kölcsön segítségére, egészen minimálisak az osztrák tartalékokhoz képest. A belföldi valutakészletek megmozdulásán kívül Ausztriában volt egy másik igen jelentékeny segédcsapata a külföldi kölcsönnek : az a nagy érdeklődés, amelyet a külföldi tőke mutatott az aranyban aláértékelt osztrák papírok iránt, amikor bekövetkezett a szanálás. Elsősorban a külföldi vásárlások eredménye volt az, hogy a szanálás után átlagban megötszöröződtek az árfolyamok a bécsi tőzsdén és ez a nagy, hausse nagyon megkönnyítette az osztrák fezőrök számára azt, hogy a valeur-ök mellett a nonvaleur-ok tarka seregét is kivigyék a külföldre. A szüretnek azután megjött a böjtje, még a frank összeomlása előtt, hiszen a túlhajtott bécsi hausse-ra az árfolyamok lassú lemorzsolódása következett, és így a külföld elérkezettnek látta az időt a nyereségek realizálására. Ez egyrészt az árfolyamok újabb lefelé ereszkedésével járt, másrészt pedig kezdte kivonni Ausztriából azokat a nagy tételeket, amelyekben a külföld által felvett részvénymennyiségek árának kiegyenlítése gyanánt érkeztek az idegen valuták Ausztriába. A külföldi tőke számára tehát nagyobbrészt csalódássá lett az osztrák kirándulás, és ezért nem igen lehetett bízni már a múlt hetek folyamán sem abban, hogy a külföldi tőke gyors tempóban és nagy méretekbenfogja megismételni a kirándulást a magyar.