Világ, 1924. október (15. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

4 mal október T. VILÁG csajt a perrendtartás alapján esetleg foganatosí­tandó fegyelmi eljárás útján fogják elintézni. A miniszterelnök, résztvesz Kállay Tamás beszámolóján Kállay Tamás nemzetgyűlési képviselő ke-­enpcsei beszámolóját, az eredeti tervtől elté­rően, október­ 12-én tartja meg. A beszámolón jelen lesz Bethlen István gróf miniszterelnök. Propper Sándor a nemzetgyűlésen szóváteszi a rendőrtámadást A szociáldemokrata párt Vezetősége kedden délután foglalkozott a vasárnapi népgyűlésen történtekkel és a rendőrségnek a népgyűlés be­fejezése után tanúsított föllépésével. A pártve­zetőség a hozzá beérkezett jelentésekből és a helyszínen szerzett sajt tapasztalataiból is megállapítja, hogy az impozáns népgtsülés programszerűen folyt le. A Vasmun­kásotth­on udvarán megjelent és az utcára kiszorult mun­kások és polgárok nagy tömege nyugodtan hallgatta meg az előadót, a gyűlés befejezése után az udvarban a Marseillaise éneklésébe kezdett és nyugodtan vonult ki az udvarról. A Vasmunkásotthon előtt az udvarból kitóduló tömeg a járda két oldalán helyezkedett el, hogy a közlekedés számára szabadon hagyja az út­testet. A tömeggel együtt hazainduló Propper Sándor nemzetgyűlési képviselő több munkás­sal együtt az úttest közepén megállt és ügyelt arra, hogy a szétoszló tömeg nyugodtan elvo­nulhasson. A tömeg egy része körülvette Prop­­pert és a vállára emelte, aki ekkor arra kérte a munkásokat, hogy nyugodtan vonuljanak haza. A rendőrség, amely az egész városrészt megszállta, különösen erős készültségi jel vo­nult ki a gyűlés színhelyére és nagy ingerült­séggel nézte a gyűlésről­­hazainduló tömeget. Az egyik lovasrendőr minden különösebb ok nélkül ráugratott a gyalogjárón haladó tö­megre; ezt a rendőrt a rendőrtanácsos maga is észrevette és figyelmeztetés után a rendőrt he­lyére parancsolta. De alig néhány perc alatt elvesztette önuralmát és ellenkező parancsot adott ki. A lovasrendőrök a járdára ugrattak, a fölháborodott és meglepett tömeg rémülten igyekezett menekülni, ám az Aréna úton akkor odaérkező gyalogos-rendőrosztag kardost rán­tott, az Aréna útra betóduló tömeg közé futott és kardjával irtó kaszabolást vitt véghez. A rendőrség föllépése fölháborított mindenkit A szociáldemokrata párt a legélesebben tiltakozik a brutalitás ellen, amelyre annál kevésbé volt szükség, mert a gyűlésen résztvett tömeg bé­késen és nyugodtan elvonult volna, megfelelően a gyűlés elnöksége felkérésének. A pártvezetőség a határozatával egyidejűleg felkérő Propper Sándor szociáldemokrata kép­viselőt, hogy a rendőrség vasárnapi mag­tar­tásét a nemzetgyűlésben is szóvátegye. V­­árosok dollárkölcsöne A városoknak mintegy 1200 milliárd koro­nát kitevő kölcsönre volna szükségük, amely­nek megszerzése ügyében már több ízben foly­­tak tárgyalások a városok kongresszusának ke­retében. Az 1200 milliárdos kölcsönt 22 város venné igénybe és nagyrészt a már régen szük­ségessé vált beruházásokra fordítanák. Nem­régen egy amerikai pénzcsoport tett ajánlatot a kölcsönt kereső városoknak. Az amerikaiak kellő biztosíték mellett mintegy 10 millió dol­lárt hajlandók a városok rendelkezésére bo­csátani. A városok kongresszusának vezetősége a napokban tárgyalt erről a külföldi ajánlatról Bod János és­­Valkó Lajos miniszterekkel, akik mindenben helyeselték a városok hitelszerzési akcióját. A városok kongresszusa most kör­leveleket küld szét az érdekelt városoknak é­s ezen megjelölik azokat a feltételeket, amelyek mellett az amerikai kölcsön lebonyolítható volna. A Kossuth-párt angyalföldi szervezetének taggyűlése A Kossuth-párt angyalföldi szervezete ma este Német György elnöklete alatt taggyűlést tartott. A központ képviseletében Kollmann Dezső dr. tiszteletbeli elnök jelent meg, akinek indítványára elhatározták, hogy október 12-én szervező népgyűlést tartanak a Szent László úton, amelyen a párt képviselőtagjai meg­jelennek és ismertetni fogják a párt felfogását és a kormány felelősségét a mindjobban foko­zódó nyomorral szemben. Elhatározták to­vábbá azt is, hogy a népgyűlés után társas­vacsorát rendeznek, amelynek keretében a 48-as vértanúk emlékét fogják ünnepelni. Vasárnap tiltakozó népgyűlést tartanak a szociáldemokraták A Magyarországi Szociáldemokrata Párt ve­zetősége október 5-én, vasárnap, délelőtt 10 órakor, tiltakozó népgyűlést tart, amelynek napirendje: 1. Tiltakozás a rendőri és csendőri bántal­mazások ellen. 2. A gazdasági és politikai helyzet és a munkanélküliség. A gyűlésen, értesülésünk szerint, felszólal a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának valamennyi Budapesten időző tagja. Magyarország az entente engedélyével hét meteorológiai repülőgépet rendel (A Világ tudósítójától.) A légi közlekedésnek tudvalévően egyik fontos kiegészítő kelléke a meteorológiai szolgálat. A paotának feltétlenül ismernie kell annak az útvonalnak légköri viszo­nyait, amelyet berepülni készül. Éppen ezért a külföldi repülőállomások­ állandó meteorológiai megfigyeléseket végeznek és észleleteiket időről­­időre, gyakran rádió útján köztik a szomszédos repülőállomásokkal, illetve a már útban lévő gépe­k pilótáival. A meteorológiai megfigyeléseket eleinte sárkányokkal, kis léggömbökkel és ké­sőbb nagyobb léggömbökkel végezték. Utóbbiak­kal feljutottak ugyan 2000—2500 méter magas­ságba, de ezek a léggömbök legjobb esetben is csak igen primitív műszerekkel voltak föl­szerelve, így terelődött rá a figyelem az aviatikának a meteorológia szolgálatában való felhasználására. Míg a léggömbök primitív műszerei nagyrészt veszendőbe mentek, addig a repülőgépen felszálló meteorológus közvetlenül, illetve személyesen végzett méréseivel kitűnő eredményeket érhet­ el. A repülőgépre a legkomplikáltabb műszereket is rá lehet szerelni, anélkül, hogy azokat a pusztulás veszélye fenyegetné és az ily módon felszerelt gépek valóságos norológiai állomást pótolnak. Az ilyen gépek alkalmazása Angliában, Francia­­országban és az Egyesült Államokban igen jól bevált. A repülés 11.145 méteres magassági rekordját Ladi Lecointe francia pilóta állította fel, ami amellett bizonyít, hogy a meteorológiai meg­figyelések immár tíz kilométeres magasságig tör­ténhetnek, ami az eredményeket nagyban fokozza. Ismeretes, hogy az entente előírása szerint a mi repülőgépeink csak 4000 méter magasságig emelkedhetnek és így Magyarországon eddig szó sem lehetett modern aerológiáról. Éppen ezért a kormány legutóbb azzal a kéréssel fordult a nagykövetek tanácsához, hogy legalább két olyan meteorológiai célra szolgáló repülőgép beszerzé­sét engedélyezze, amelyek emelkedési határa nin­csen korlátozva. Az entente hozzájárulása már meg is érkezett a kereskedelmi minisztérium légügyi hivatalához, de kiköti az entente, hogy a két gép csak kül­földi gyárban rendelhető meg. A magyar kor­mány mindezideig nem rendelte meg a két re­pülőgépet. Az ilyen gépen a pilótán kívül a meteorológus számára is építenek helyet, és lesz a gépen barométer, thermométer, higrométer, mestersé­ges légző­készülék, stb. Az utóbbira azért van szükség, mert a magasabb régiókban oly ritka a levegő, hogy azt a szervezet nem bírja ki mes­terséges légzők­íszülték nélkül. A készülék egy oxigén-palackból áll, amelyből csőrön keresztül áramlik az oxigén a gépben ülők zárt sisakjába. Mesterséges cső­r repülőgéppel Az aviatikának és meteorológiának közös kap­­csolatai néhány érdekes és gyakorlati szempont­ból jelentőségteljes eredményt hoztak létre. Ezek között leginkább említésre méltó a mesterséges csőcsinálás. A kérdés egyelőre még kísérleti stá­diumban van, de a modern mezőgazdák nagy eredményeket várnak tőle. Egy francia pilóta­­meteorológus szerint elegendő, ha a repülőgép bizonyos természetű felhők között néhány ügyes fordulatot végez, s ha ilymódon sikerül megbon­tani a felhők egyensúlyát, eső állhat elő. Ameri­kában viszont elektromossággal telített homokot hintettek le a felhők közé és ily módon idéztek elő esőt. A nagyszerű technikai felkészültséggel és tu­dással dolgozó német ipar hősiesen és sok lele­ményességgel küzd. A világ legnagyobb Zeppe­linjét maga az entente rendelte meg legutóbb Németországban és a legnagyobb repülőgépet is németek csinálják. 1920 szeptember 26-án gördült ki a staakeni (Berlin melletti) Zeppelin-művek hangárjából a német repülőipar egyik büszke alkotása , a frohrbach dr. által szerkesztett egyfedelű gép­­óriás, amely 18 utasnak és 4 főből álló kezelő­­személyzetnek a befogadására épült. A gépet az entente parancsára, a nagykövetek tanácsa által megállapított rendszabályok értelmében 1922. év őszén széjjelrombolták, annak ellenére, hogy a gép egész szerkezete és berendezése a polgári légiforgalom céljára készült. A Roh­rbach-féle gép duraluminiumból készült és fesztávolsága 31 méter volt. Óránkénti sebessége 225 kilo­métert tett ki és így a leggyorsabb utasszállító gépek egyike volt. Így például a london—berlini út megtételére négy órára lett volna szüksége. A németek „repülő csónak­ja Míg a staakeni Zeppelin-művek az entente elő­írásaihoz alkalmazkodó gépeket gyártanak, ad­dig a testvérvállalat semleges területen — Dániá­ban — zavartalanul folytatja a Staakenben meg­kezdett munkát, az óriás­gépek gyártását A Kopenhágában felállított gyárban most ké­szült­­ az első gép, amelynek fesztávolsága 29 méter, üres súlya 8800 kilogram, órámkénti se­­bessége 190 kilométer, emelkedési képessége pedig 30 perc alatt 3500 méter. Ez a gép azon­ban nemcsak szárazföldi, hanem vízi gép, ame­lyet szakkörökben repülő csónak"-nak hívnak. A német gyárak közül nem ez az eső, amely külföldön helyezkedett el, így pl. a Fokker-művek már régen Hollandiában dolgoznak. A Domler­­gyár, amely fémből való gépeket készít, az olasz­­országi Piziba költözködött. Itt készítették töb­bek között az Amundsen északianki expedíció­jánál használt gépeket is, míg a Fokker-művek legutóbb Oroszországtól kaptak több száz gépre megrendelést. V. J. A rendőrbíró ajtaja előtt (A Világ tudósítójától.) Sorban bejutnak nemsokára abba a szobába, ahol talán a sor­sukról döntenek. De előbb várnak órákhosszat, aiért órákkal korábban érkeztek. A sarokban álldogál az öregasszony, aki már sorra min­denkinek elpanaszolta, hogy mi bajta, de senki nem törődik vele, mert mindenkit a maga dolga foglalkoztat és az öregasszony gonosz­tevőnek látszik. — A cukor... a cukor... a cukor — mo­tyogja az öreg. Hogy mi van a cukorral, senki sem tudja és a kocsis, aki nekihajtott egy biciklistának, gú­nyosan rávigyorog: — Tán bizony ingyen osztogatta a cukrot? Mi? — Dehogy osztogattam ingyen. Azért aztán nem büntetnének meg. A vejemmel volt a cu­kor, aki azt mondta, hogy tegyem el a cukort. A vejem honnan vette a cukrot? Erre vála­szoljon! A cukor hozzám került, eltettem a a cukrot, de gonosz ember az a kövér sín­váltogató kalauz. A lányomat kihívta és a ve­jem is ott volt és a vejem is beszélt. A vejem azt mondta a kalauznak, ne tegye be többet a házba a lábát. A kalauz pofonvágta, nagy du­lakodás támadt, de ez nem volna baj, hanem a cukor... Mi volt a cukorral? Honnan vette a vejem? — Én felmentem magát, öreganyám — rö­högött a kocsis. — Így volt a cukorral, esküszöm. Így volt.. — Majd odabenn mondja ezt. — Mondom én, mondom ... A cukor... A cifracipős leány arcán most nincs festék. Komolyan hallgatja az öregasszony előadását és úgy tesz, mintha megértené, ő nem szól egy szót se arról, hogy mit tett. Erkölcsös és szigorú úrinőnek akar látszani, de csakhamar összesúg egy lihegve érkező kócos fiatalember­rel és dühösen kifakad: — Most is fejen vágnám a gazembert. Benn a rendőrbíró tárgyal és valahányszor nyílik az ajtó, mindannyian összerezzennek és feszülten bekémlelnek a tárgyalási szobába. Mindenki félrehúzódik a piszkos, toprongyos bénától. Fiatal legény, most pelyhedzik a ba­jusza, szeme fehérje sárga, mint a citrom. Nyö­szörögve mászkál a folyosón, mankója kopog a kövezeten, esze ágában sínes, hogy szánalmat keltsen maga iránt és mégse sajnálja senki. Piszkos, gyűrött papírlapokat kotor elő a zse­béből és mintha valami fontos okmányok vol­nának, szorgalmasan tanulmányozza. Valaki meglöki. A falnak esik és megrökönyödve bá­mul a kövér, tagbaszakadt emberre, akit is­mer is valahonnan. De nem mer egy szót se szólni. A termetes ember rákiált: — Jétit áll az útba? A béna hallgat. — Hallja, mit áll az útba? Majd megtanítom becsületre! Csavargói A béna hallgat és visszagyűri a zsebébe írásait. — Mit dug el? Mutassa! —­ mozdul rá az ember. A béna szó nélkül odaadja neki a gyűrött papírlapokat. Az ember meg se nézi és a sa­rokba dobja. — Most rajtaveszít, csavargó! Örüljön, hogy nem löktem ki. Az ember most a többiek felé fordul és dü­hösen kifakad a béna fiú ellen. — Egy teljes álló hétig aludt a lépcsőházban, a nyolcadik napon csíptem rajta. A gazembert úgy kilöktem, hogy a lába se érte a földet. A rendőr aztán elvitte. A béna siránkozva megszólalt — Árva fiú vagyok én. Se apám, se anyám. — Hát ki tehet arról? — Árva fiú vagyok. Nyomorék vagyok. — Mi a foglalkozása? — kérdézi •a­t'''Ki­szakadt házmester, aki kidobta. — Nincs foglalkozásom . . . — Hát mért nincs. — Árva fiú vagyok én. — Miből él? Koldul? A béna hallgat. — Kenyéradományból él? A béna nem szól. — Mit csinál hát? A béna megszólal: — Árva fiú vagyok én. Se apám, se anyám. A cifraruhás lány nézi a bénát és megszólal: — Még ezt is fejen vágtam volna. Pedig ez béna. A béna ijedten ránéz, a falhoz lapulva össze­húzódik és rettegve nézeget maga körül. Min­denkiben ellenséget lát, mert mindenki egészsé­ges, csak­ ő béna. De a bénaságáról nem beszél, csak ez az ő nagy baja: — Árva fiú vagyok én. A kocsit vigyorogva rákiált: — Csavargó maga, nem árva fiú. Én is va­gyok olyan árva, mint maga és mégse vagyok­ csavargó. A házmester ránéz a kocsisra és helyeslően bólongat neki. Mindenki a bénát nézi, mintha szét akarnák tépni undorodásukban. Most mindenki elfelejti a maga baját, nem néz senki a rendőrbíró ajtajára csak a bénára, aki a legförtelme­sebb mindannyiuk között, aki jelenlétével megbecsteleníti őket, akit szeretnének kidobni innen, mert gyenge, ocsmány és nincs se apja, se anyja. A béna még mindig a falhoz lapul lehorgasztott fejjel, a zsebében kotorász, de már nem talál papírrongyokat. Elvették az ol­vasmányát és most nem tud menekülni a sok fürkésző tekintet elől, ellenségei körülfogják. MtfMMSW SSI egyedül van, és nincs egyetlen érve az egyedül­lét ellen, nincs egyetlen mentsége arra, hogy béna. Csak újra és újra szétnyílik sárga, egész­ségtelen szája. — Árva fiú vagyok én. Most kinyílik a rendőrbíró szobájának az aj­­taja. Valakit szólítanak. A béna megme­nekült. És most felnyüzsögnek az ácsorgók, a bénát hagyják. Mindenki a maga bajára gondol és a zűrzavarból kihallatszik néhány szó. — A cukor... a cukor... fejen vágtam... A lóvét megfogtam ... Úgy volt,, hogy meg­ütött... Részeg volt... Hogy került a fejem­hez a cukor?... És a béna még mindig nem tud egyebet mondani: — Árva fiú vagyok én. Se apám, se anyám... (...) A felvilágosítást etikailag kell megalapozni (A Világ tudósítójától.) Ma délután öt órakor Johann Büsching dr. bautzeni főorvos a Magyar­­országi Nőegyesületek Országos Szövetségének meghívására a Vármegyeház nagytermében elő­adást tartott korunk szexuáletikai problémáiról. A szépszámú — túlnyomóan hölgyekből álló — közönség nagy figyelemmel hallgatta végig a tar­talmas és érdekes előadást. Szükség van-e némi felvilágosításra? — vetette fel a kérdést Büsching dr. Nemrégiben egy lip­csei orvos egy huszonkétéves leánnyal beszélt, akiről kiderült, hogy semmit sem tud a nemi ba­jok létezéséről. Ha egy ilyen nagy és fejlett kul­túrájú városban előfordulhat ilyesmi, akkor valószínű, hogy vidéken, különösen falvakban, sokkal nagyobb a tájékozatlanok száma. Ez in concreto lehet nagyon örvendetes, de nagy álta­lánosságban veszélyes. A pusztán racionalista felvilágosításnak nem híve, mert ez többet árt, mint használ. A felvilágosítást etikailag kell meg­alapozni. Húsz-harminc évvel ezelőtt még lehe­tett valaki azon az állásponton, hogy boldogok azok, akik ezekről a bajokról semmit sem tud­nak. Ha van kulturális haladás, aminthogy ta­gadhatatlanul van, a szexuális élet területére is ki kell annak terjednie. Sajnos, az erkölcsi kul­túra haladása nem tart lépést a technikai kul­túra fejlődésével. Nékám professzor, akivel Büsching dr. ma erről a kérdésről tárgyalt, an­nak a nézetének adott kifejezést, hogy a néhány évvel ezelőtt Budapesten rendezett szexualetikai kurzusok igen jó hatást gyakoroltak. Egy kiváló lipcsei professzor, aki különben nem híve a tudományok népszerűsítésének, hasonló állás­ponton van. A venereás betegségben szenvedőkkel szem­ben nincs jogosultsága a durva bánásmódnak, de azért az ilyen bajokban szenvedőket nem le­het és nem szabad teljesen fölmenteni a felelős­ség alól. Ma a venerikus bajok elterjedése olyan mérveket öltött, hogy bizonyosan elpusztulunk, ha nem védekezünk ellene kellő eréllyel. A tár­sadalom alapja a család, ezt az alapot támadja meg ez kór gyökerében. A probléma szorosan összefügg a halandóság és az elmebaj kérdésé­vel. Franciaország példája ijesztő, de egyben ta­nulságos is. Ott minden eszközzel küzdenek az elnépjelenetés ellen, de hiába, mert a családok meg vannak fertőzve. Franciaország a népszapo­rodás stagnációját területek annektálásával akarja ellensúlyozni. Németországban ma a ko­moly elemek nem gondolnak háborúra Francia­­ország ellen, mert tudják, hogy egy sokkal ne­hezebb háborúban, a nemi betegségek ellen foly­tatott nehéz küzdelemben kell győzniök. Ez a kérdés elsősorban az anyák és a leendő anyák szempontjából bír fontossággal, nekik kell elöl­­járniok a felvilágosításban és a védekezésben. Egyszers mindenkorra le kell számolni azzal a könnyelműséggel, amely a venerikus bajok tár­­g­­­yalásánál még ma is divatozik.­­ Óriási pusztításokat végeznek a venerikus ba­jok a családi életben, éppen azért elsőrendűen fontos ügy a házasságkötés előtti orvosi vizsgálat kérdése. Rettenetes könnyelműség a szülőktől, ha a leányukhoz közeledő fiatalembertől nem kérdezik meg őszintén, hogy korábban nem volt-e beteg. A leghelyesebb az, ám mindkét fél lelkiismeretes orvos által kiállított bizonyítvány­­nyal igazolja egészséges voltát. Hosszasan tár­gyalja a venerikus bajok természetét és lefolyá­sát. A legsúlyosabb ilyen természetű betegség ve­szélyét növeli az a körülmény, hogy hosszú időn át nem jár fájdalommal, holott a fájdalom a szer­vezet jelzőkészüléke, amely veszélyt jelez. A lues a legértékesebb szerveket, az érzékszerveket és idegrendszert támadja meg. Legnagyobb baj az, hogy ez emberek nem mennek azonnal orvos­hoz. Különösen a nők tartózkodók ebben a te­kintetben és eltitkolják bajukat. A háború óriási pusztítást végzett a nemi élet terén, mert erősen megnövelte a prostitúciót és olyanféle állapotokat eredményezett, amelyek már közel járnak a pro­­miszkuitáshoz. Megdöbbenéssel értesült arról, hogy Budapesten jómódú családok női alkalma­zottakat vesznek fel azzal a gondolattal, hogy a férfi családtagok kényelmét előmozdítsák. Ez a felfogás a legnagyobb mértékben immorális és antiszociális. Meglátogatta a budapesti rendőrség erkölcsrendészeti osztályát és nem zárkózhatik el annak megállapításától, hogy ez intézmény nálunk sem felel meg mindenben hivatásának, mert a körülmények olyanok, hogy a hatósági ellenőrzés csak egy aránylag szűk körre terjed. Amit tegnap vallottunk, azt mondják ma s azt írjuk holnap is: a Világ tántorít tátiknál és hajthatatlanul halad a­z útján, a tisztesség és becsület útján. Szerda

Next