Világ, 1945. július (39-64. szám)

1945-07-01 / 39. szám

o whi’iin? Szellemi együttműködés írta Passuth László Tizedik esztendeje volt űrnap­ján, hogy az akkortájt annyira dédelgetett vendégeink, sodrában feltűnt egy valóban királyi csa­pat, amelynek látogatása még mindig úgy él emlékezetünkben, mint valami fájdalmasan szép vízió. Az, aki itt látta Thomas Ma­nit, különös szögletes mozdu­lataival, Paul Valéryt, amint puha, ősz haján megcsillan az esztergomi bástyák alján a szelíd napfény, a mindig mozgó, élénk, ezerfigyelmű Salvadore de Mada­­riagát, a simaarcú, simakopo­­nyájú, elmélyedő Duhamelt, Hui­­zingát, a leydeni bölcset, Karel Capeket, amint elb­­völten áll az aquincumi orgona előtt s még tucatnyi társukat a fehér ember szellemének első kúriájában, az tudhatta, hogy ez volt a leg­­különb, legnemesebb társaság, amely valaha felkereste Eszter­gomot vagy Budát. A szellem különb fényét sugá­rozták ezek az egyszerű,, jobbára félszeg, sötétruhás idegenek, akik­nek Teleki Pál rajzolta fel a Duna gázlóinak különös törté­netét s az ország nevében Bartók Béla volt a házigazdájuk. Hatá­suk sokrétű volt, sokáig éltünk belőle, kapcsolatok születtek, sor­sok dőltek el , míg a delegációs terem szónokai a Szentlélek min­den nyelvén beszéltek a meg­újuló antik szellemről,­­ a folyo­sókon utat tört magának a meg­értés s a szellemi közösség ide­­torkoló folyama. Elmosta mindezt a vihar? Nem emlékezik-e már senki a­­szellemi együttműködés hősies időszakára, már mindenki elfelejtette-e az esztergomi szimpoziont? Mindaz, ami akkor kissé örökletesnek látszott: az emberi rokonszenvek állandósága, a kíváncsiság emberi gyengéje, a vágy a legjobbak szellemi testvérisége iránt, — mindezt várjon elfújta-e örökre a szél! Talán nincsen egészen így. Ta­lán még emlékeznek ránk azok, akik itt voltak, láttak minket, et­ték kenyerünket. De jelentkez­nünk nekünk kell. Ha kinézünk az ablakon, látjuk a hónapok hullását s arra gondolunk kínzó nyugtalansággal, hogy tenni kel­lene már valamit, ki kellene nyújtanunk a kezet, végre fel­vennünk a szellemi kapcsolato­kat, amelyeket erőszakos, ostoba módon szétszakított a vihar. De mire hivatkozhatunk? Mit mond­hatunk akkor, ha megkezdünk messzire valakinek egy levelet s elérünk odáig, hogy megírtuk már: átvészeltünk, jól vagyunk. Talán ennyit fűzhetünk hozzá: nagyjából megvannak azok a szellemi emberek, akiket akkori­ban is már csak nagyon válo­gatva fogadtak ők be maguk közé. Nem lettek rosszabbak: az írástudók közül nálunk csak na­­gyon-nagyon kevesen lettek áru­lók. S megírhatjuk, hogy néhány, nagyon kevés ember törődéséből ügyeltünk az »ellenséges«, szel­lemi tulajdonra. " A háború alatt Magyarország senkinek sem orozta el az írók közül szellemi jogait, talán egyetlenek voltunk, akik nem kértünk a kalózjogból. Amit kiadtunk, megfizettünk érte, néha jobban is, mint lehetett. Kis dolgok. Élt a Pen Club, oly csendben és halkan, hogy alig hallatszott a szívverése. Még ma sem dobog hangosabban. Éltek azok a szellemi szervezetek, ame­lyek mind a lélek pionírcsapatai voltak, rejtett állásban, lesve arra, hogy az első adandó alka­lommal átdobják a túlsó partra a hidakat. Élt a Nouvelle Revue de Hongrie s a Hungárián Quar­­terly köre s mindaz, ami annak alakja köré rakódott, akit­ nem merünk még egészen elparentálni. Kis dolgok, de halott dolgok-e s nem maradt vájjon több belő­lük, mint egy nyomtatott kártya, amely régi, parádés estebédre hív? Ilyen ingatag, pillanatnyi hangulatokon múló, ily könnyen szétfoszló világ ez, amelyben a szellemek találkoztak, »együtt­műküdtek?« Azt hisszük, hogy nem. Nem enyészett minden el, amit emberi kapcsolatok, nyom­tatott betű, egy ország különös varázsa s néhányak őszinte, be­csületes igyekezete egybeszerzett. Talán még lobognak a kollektív rokonszenv kis rőzselángjai a távolságokban, de éleszteni kell s formát adni annak, ami elmúlt­nak látszik s valóban múlandó is. A hang sokáig néma volt. Ma suttog csak, talán erőre kap. Az életformák változtak s az új hang s új szerkezet csak értéket s tartalmat jelent abban a világ­ban, amely ezzel lényegében ro­kon. Próbáljuk meg, nyújtsuk ki a kezünket s hívjuk a régi bará­tokat és utána az újakat. Ki fe­lel! S honnan, milyen formában jő a felelet? Meghallják-e az egyes embernek vagy a Pen-nek, Rotary-nak, a többi eltikkadt, régi szervezeteknek szavát? Jön-e könyv kívülről, jön-e folyóirat, emberszámba veszik-e újból a magyar írót, ha kilép hazája nyelvéből s idegen köntösben szól hozzájuk? Kora van még s túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy ilyen messzi lépéseket tegyünk? A lábadozó örök nosztalgiája, hogy már tel­jesen egészségesnek képzeli ma­gát. Ülünk az asztalnál, dolgo­zunk, hívjuk azt a másik világ­­­got, amelyhez egykor tartoztunk­­ a szellem szép, tágas árkádjai­­ alatt. tési osztályból a II.-ba, a többi városi alkalmazott azonban abba az osztályba soroztat­­nék, amelybe a miniszteri ter­vezet szerint eredetileg so­rozni akarták őket. A főváros álláspontja az, hogy nemcsak a polgármester, hanem valamennyi tisztviselő a maga­sabb osztályba kell, hogy kerül­jön és a minisztérium álláspont­ját nem fogadhatják el. Ezek után a polgármester ismét érvé­nyesnek kívánja tekinteni a VAOS- szal kötött második megállapodást, amely az állami alkalmazottak illetménymegállapításaitól telje­sen függetlenül határozza meg a fővárosi alkalmazottak illetmé­nyeit. Ha a belügyminisztérium álláspontjából nem enged, akkor a főváros ragaszkodik a VAOSz­­szal kötött szerződéshez, ami azt jelenti, hogy az autonómia és a belügyi kormány között az illet­ménykérdésben nem hogy meg­állapodás jött volna létre, hanem a főváros autonómiája teljesen függetleníti magát a miniszté­riumtól és nem hajlandó az álla­mi illetményeket magára nézve elismerni. Elvi szempontból min­denképpen ragaszkodik a főváros, illetve a VAOSz ahhoz, hogy a székesfőváros alkalmazottai ne ál­lami, hanem külön státusban le­gyenek. A főváros alkalmazottai a bel­ügyminisztérium és a főváros közötti ellentétektől függetlenül július 1-ével megkapják illet­ményeiket, ezúttal azonban az első VAOSz­­szal kötött szerződés alapján. Ez a »békebeli« fizetések két-három­­szorosa. Elsején megkapják tehát a júliusi illetményeket, továbbá azt a különbözetet, amellyel fize­tésük kevesebb volt április, má­jus és június hónapban, mint a VAOSz-szal kötött megállapodás­­ban lévő illetmény, a kifizetésre kerülő összegből azonban levon­ják az addig kiutalt és e hóna­pokra szóló előlegeket. Július fo­lyamán, előreláthatóan a hónap második felében, sor kerül az első VAOSz-megállapodás és a most ismét életbelépő második VAOSz­­-­egállapodás közötti illetmény­különbözet kiutalására is. * A Világ­ nak észrevétele van az egész üggyel kapcsolatban. Két­ségtelen, hogy a főváros vezető­ségében megvolt a hajlandóság, megfelelő megállapodást kötni az illetmények tekintetében a bel­ügyminisztériummal. Az utóbbi részéről azonban, úgy látszik, ha­talmi kérdést csinálnak az illet­­ményrendezés ügyéből és főleg az sérelmes, hogy a fővárosi alkal­mazottakat mindenképpen be akarják az állami státusba so­rolni, mégpedig annak meg nem felelő osztályaiba. Nem vagyunk hívei annak, ha a belügyminisztérium és a fővá­ros autonómiája között bármi­lyen kérdésben ellentétek merül­nek fel; ezeket az ellentéteket azonban — legalább is a dolgok eddigi ismeretében ezt kell meg­állapítanunk — nem a főváros, hanem a belügyminisztérium ré­széről idézik elő. A belügymi­nisztérium egyes tisztviselői a múltban is állást foglaltak a fő­­város ellen, autonómia ellenesnek mutatkoztak. Reméljük, hogy a belügminisz­­ter maga veszi kezébe a fővárosi illetményrendezések ügyét, meg­vizsgálja a fővárosi alkalmazot­tak sérelmeit és sikerül majd mégis megnyugtató módon olyan megállapodást létrehozni, amely nem teszi szükségessé azt, hogy maga a főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése legyen kénytelen az állásfoglalásra. Fogászat Évtizedek óta változatlan. Baross-u. 98. I. em. 2 Szolid árak ! Tízéves jótállás ! ApAMMAft aranypénzt, briliánst. franjai­ ezüstöt veszek, eladok. Jegygyűrűt, ékszert készítek. Javítások megvárhatók. Schwarz arany­műves, Dohány-utca 22.. L 4. a füticipőápoló , a­mi tökéletes VILÁG Puskin követ visszaérkezett Budapestre A Magyar Távirati Iroda jelenti: Georgij Maximovics Puskin követ, a Szovjetunió budapesti megbízottja, moszkvai tartózkodása után pénteken este visszaérke­zett a magyar fővárosba. A régi VAOSz szerződés alapján kapnak fizetést hétfőn a fővárosi alkalmazottak Újabb súlyos bonyodalmak a fővárosi illetményrendezések ügyében A Világ legutóbb közölte, hogy a főváros és a belügyi kormány között a székesfővárosi alkalma­zottak illetményren­dezése ügyé­ben az ellentéteket sikerült elsimí­tani oly módon, hogy a főváros alkalmazkodik az állami fizeté­sekhez, de az egyes fizetési osz­tályok előbbre kerülnek. A fővá­rosi alkalmazottak illetményei ügyében mára újabb fordulat kö­vetkezett be. Ez a fordulat nem kedvező, amennyiben úgy látszik, ismét nehézségek támadtak a belügyminisztérium és a fő­város között ha ezeket nem sikerül el­simítani, megint kiéleződik a helyzet. Mint ismeretes, a fővá­ros vezetősége a városi alkal­mazottak illetményei tekinteté­ben eddig két megállapodást kö­tött a VAOSz-szal. Az első megállapodást túlha­ladta az idő, a második megálla­podást pedig a belügyminiszter nem akarta elfogadni és ragasz­kodott ahhoz, hogy a fővárosnál­ az állami fizetéseket utalvá­nyozzák. A polgármester az­­állami fizetési tabella III. osz­tályába került volna és ennek megfelelően a többi alacsonyabb osztályba a főváros egyéb alkal­mazottai. Minthogy a főváros ezt az osztálysorozást nem fogadta el, megindultak a tanácskozások, ennek eredményeképpen a pol­gármester a II. fizetési osztályba került volna, a többi fővárosi alkalmazott pedig ugyancsak egy fizetési osztállyal magasabb kategóriába jutott volna. Most, amikor véglegesen meg akarták az osztálybasorozást be­szélni, a belügyminisztérium ré­széről kijelentették, hogy csak a polgármester kerülne a III. fize­ RIO viktoriasárga börzs, RIO kályhafénypor kerékpárosa RIO tintapor vaselin IFIOlin rovarpor indigóoldat VÁGÓ vegyi üzem, Rózsa­ utca 36- 1945 júliusi­g Helyszíni vizsgálat a Dunántúlon a bujdosó nyilasok ügyében Az igazságügyminiszter utasí­tására a budapesti Népügyészség­­ről dr. Szabó Ferenc és dr. La­borc­z Ákos ügyészek pénteken reggel elindultak a Dunántúlra, hogy helyszíni vizsgálatot tartsa­nak a nyilasügyekkel kapcsolat­ban Indulás előtt alkalmunk volt beszélni dr. Szabó Ferenccel, aki a Világ munkatársának a követ­kezőket mondotta: — A budapesti Népügyészségre az utóbbi napokban számos olyan névtelen és névvel ellátott feljelentés érkezett, hogy a Du­nántúlon régi nyilasvezetők tar­tózkodnak és mintha mi sem tör­tént volna, zavartalanul folytat­ják régi életmódjukat. Ha a magyar közvéleményt át akar­juk nevelni és a nálunk elter­jedt nácizmust ki akarjuk ir­tani, akkor nemcsak a vezető náci politikusokat kell hidegre tennünk, hanem a kisebb veze­tőket is el kell különítenünk a demokratikus közvélemény köze­léből. Dr. Laborcz Ákostól megtudtu­k, hogy első útjuk Sopronba vezet, majd a további állomások Szom­bathely, Szentgotth­árd, Sárvár és Magyaróvár. Útjuk célja, hogy a Dunántúlon rejtőző nyilasokat, akik már beférkőztek a demokra­tikus ország munkahadseregébe, onnan kiemeljék és átadják őket a Népbíróságnak. Dr. Szabó Ferenc elmondotta, hogy a nyilas személyek összesze­­désén kívül útjuknak még egy különös célja is van: a Dunán­túlon található nyilas irattárakat felülvizsgálni, mert valószínű, hogy Szálasiék nem tudtak min­dent magukkal vinni és számos olyan feljegyzéseket hagytak ott, ami ma nagy értéket képvisel a nyomozás szempontjából. X. Orvosi hír. Dr. Magyary-Mark­­sekeid Aranka nőorvos és svéd ész-uroló­­gus rendel d. u. 3 a­-ig régi lakásán. IV., t­eherhajó-utca 10. I. 2. Dr. Ozsgyányi Béla bor- és nemi gyó­gyász, orvos, kozmetikus, újból rendes d. u. 20­-ig. IV., Irányi-utca 6. X Halálozás. Báron Salamon divat­­árukereskedő. Orczy-út 30., hosszú szen­vedés után elhunyt. Június 24-én a rá­koskeresztúri izr. temetőben helyezték örök nyugalomra. Mahler Ede dr., a budapesti egyete­men az egyptológia tanára, a mai na­pon Rákospalotán, a francia Petit Sears Stephaneum szeretetkorában 80 éves korában elhunyt. Kedden délután 3 órakor temetik a rákoskeresztúri zsidó temetőben, a Tudományegyetem és az Akadémia képviselőinek részvéte­lével. ússiegető­­ V21. lekváros... P 11.80 s/i I. babos......P 12.80 5 I. uborkás ... P49.80 es mindent megtalál, ami háztartásában hiányzik. / Ö VEGOSIWÁL Y WWPftPJtti­­ GUTMANM SAROK. LENKE GRILL % J&X megnyílt! y Szönyi Lenkei _______ Zongoránál: ftonna* j

Next