Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)
1945-08-25 / 84. szám
VILÁG 1.SZÁM BUDAPEST, 1945 AUGUSZTUS 25. SZOMBATVÁRA ÚTI Feltűnő letartóztatásokra vezetett a tőzsde előtti razzia A POLGÁRI DEMOKRÁCIA ÉRTELME írta Haypál Béla nemzetgyűlési képviselő a Polgári Demokrata Párt sem Márt viseli nevében a polgári jeszéit, mintha a polgárság érdekeit szembenállónak látná a társadalom más csoportjainak érdekeivel; nem is azért, mintha csak az úgynevezett polgári rétegeket akarná körébe vonni, hanem, ez a jelző egy program megváltása, feladat kitűzése, az egész magyar társadalma minden rétegét fel akarják a polgári élet színvonalára emelni. Tehát nem egy társadalmi osztály önvédelmi vállalkozása vagy uralmi törekvéseinek eszköze ez a párt, hanem az ország polgárosodásának legöntudatosabb művelője. Polgárosodáson azt a felszabadulási folyamatot értjük, amelynek során az emberek a társadalmi igazságtalanságok és méltánytalanságok megkötöző hatalmai alól eljutnak a politikai és gazdasági élet egészséges szabadságára és közben személyiségük úgy kiművelődik, hogy szabadságuk jogaival az egész közösség javára tudnak élni. A fejlődésnek ez az útja — jól tudjuk — nem zavartalan. Az emberi lélek mélyén szunnyadó alattomos erők, a hibás társadalomformáló hatalmak állandóan veszélyeztetik. Az elmúlt évek különösen világosan és egészen a megaláztatásig fájdalmasan tanítottak arra, milyen irtózatos hatalmakkal kerülünk szembe akkor, amikor a polgári demokrácia eszméjét komolyan akarjuk venni és megvalósítani próbáljuk. Összejöveteleinket csak titokban tarthattuk, elveinket csak a legnagyobb akadályok leküzdésével terjeszthettük, beszédeinkben, cikkeinkben csak nagy kockázatok árán tudtunk szólni úgy, hogy a hallgatók és olvasók megértsék mondanivalónkat és elveinket magukévá tegyék. Küzdelmünket nem fejeztük be. A magyar demokrácia mostani felépítése idején elveink bátor megvallásával, de ugyanakkor élénk kritikai erővel kell dolgoznunk azért, hogy a polgári demokrácia eszménye valósággá legyen. A polgári demokrácia jelszavát meg kell őriznünk attól, hogy visszaéljenek vele és mögüle alattomos támadásokat indítsanak az épülő új ország munkája ellen. Azt kell ugyanis látnunk, hogy nagyon komolyan vett és mindig hittel vallott jelszavainkat nemcsak a mi pártunk tagjai, hanem más irányzatok képviselői és magukat pártokon kívül állóknak valló emberek is hangoztatják, éspedig nagyon sokszor a régi világ elavult, káros halálra ítélt maradványainak átmentése érdekében. Amikor azonban pártunk és programunk tisztaságára féltő , gonddal vigyázunk, ugyanakkor elvárjuk, hogy nyílt és alattomos támadások ne vonják kétségbe demokratikus törekvéseink őszinte jószándékát. Legyen vég- ■ re ereje a magyar politikai élet- ■ nek arra, hogy a reakcióval való felelőtlen vádaskodás féktelen tombolását megfékezze! Már-már kezd a helyzet odafajulni, hogy egyesek mindenkit reakciósnak bélyegeznek, aki nem az ő pártpolitikai programjukat vallja. Erélyesen vissza kell minden olyan törekvést utasítanunk, amely a szavakkal való játék és az ideológiai zavarkeltés eszközével magát a demokratikus elvet támadja és a jószándékú embereket egymás ellen uszítja. Akit mérgezett nyilakkal lövöldöz, aki a fair play irattan szakátijait lábbal tapodja, az hiába szidja teli torokkal a reakciót és hiába emlegeti állandóan a demokráciát, alapjában véve a re- akció malmára hajtja a vizet, mert kipusztul a demokrácia ott, ahol az érvelés higgadtságát és tisztességét a hang dinamikaija vagy az erőszak helyettesíti. Reakciósnak csak azt szabad tekintenünk, aki szavaival és magatartásával a régi világ kártékony erőit akarja fenntartani és átvezetni az új demokratikus közéletbe. De bármilyen odaadással és megalkuvást nem ismerő szigorúsággal végezzük is az ilyen re- akció kiküszöbölésének negatív munkáját, vigyázzunk, hogy erő- feszítésünk ne merüljön ki a merő opponálásban, gyomlálásban, hanem legyen ugyanakkor építés, plántálás, minden ízében pozitív munka. A reakció elleni harcban nem akarunk egy párt mögött sem elmaradni, de ugyanakkor hisszük és valljuk, hogy a célt, az igazán demokratikus Magyarországot, a közéleti erkölcs helyreállását, az igazság és szabadság uralmát, az általános népjólétet, a nemzetek közötti jóhiszemű megértést sokkal előbb elérjük és megvalósítjuk fokozott békés munkával, mint olyan törekvésekkel, amelyek akár nyíltan, akár leplezett taktikával társadalmi, származási, vallási és osztályküzdelmeket idéznek elő. Példás ítélet egy feketéző kereskedő ellen Ma délben Vas Zoltán polgármester egy feketézővel szemben olyan döntést hozott, amely előreláthatóan elveszi a többi feketéző kedvét az ilyen üzelmektől. A VII. kerületi hatósági emberek megfigyelték, hogy Huszár Antal festékkereskedőnek Népszínház utca 40. szám alatti pincehelyisége augusztus 18-ika óta állandóan zárva van. Megállapították azt is, hogy a tfestékkereskedő ugyanakkor, amikor szabályszerűen nem kereskedik, vígan feketézik. Felnyitották a raktárhelyiséget, ahol 17 darab 200 literes vashordóban petróleumot találtak. A polgármester a petróleumot lefoglalta, azt hatósági segédlettel hatósági áron kiárusítják, a festékkereskedő üzletét bezárták, a kereskedőt 30.000 pengőre büntette, továbbá megvonta tőle iparigazolványát. Példátlan botrány a Népbíróságon két munkaszolgálatos parancsnok ügyének tárgyalásán Pénteken délelőtt a Népbíróságon nem mindennapi botrány játszódott le. Az egyiknek dr. Lédermann Miklós ügyvéd, a másiknak pedig dr. Hammer Ferenc pénzügyi titkár volt a szenvedő szereplője. Az első... A kora délelőtti órákban kezdte el tárgyalni a Késmárkytanács zsúfolásig megtöltött tárgyalóteremben Németh Józsefnek, a 101/12-es munkásszázad parancsnokának bűnügyét, akit azzal vádoltak, hogy az alája beosztott munkaszolgálatosokkal kegyetlenül bánt, az élelmet ellopta tőlük, azonkívül nem engedte, hogy családjaikkal levelezzenek. A tárgyalás nagyon izgatott hangulatban folyt. Több tanút hallgattak ki, akik mindnyájan Németh ellen vallottak-Tárgyalás közben a hallgatóság részéről többen közbeszóltak: — Hogy lehet az, hogy olyan ügyvéd védi Némethet, aki Szentkirályszabadiban, ahol a vádlott volt századparancsnok, teljesített szolgálatot. A tárgyalást a dr. Késmárkytanács bizonyítás elrendelése miatt elnapolta. Amikor a vádlottat a fogházőr kivezette, azt leköpdösték és a közönség kórusban kiabálta: „Kötelgj neki!*. A fogházőrök Némethet gyorsan elvezették, erre az ügyvéd ellen rendeztek tüntetést azért, hogy egykori üldözött létére egy munkaszolgálatos parancsnok védelmét ellátta. Hosszú perekig pfujoltak és kórusban kiáltották: — Ilyen ember nem érdemel ügyvédet, mint Németh volt. Józan gondolkozású ember nem vállalhatja el az ilyen bitang védelmét. ... és a második Alig múlt el az első emeleten a botrány, a Gálfalvy-tanács, mely dr. Hammer Ferenc pénzügyi titkár ügyét kezdte tárgyalni, újabb, még az elsőnél is nagyobb botrány színhelye volt. Hammert, mikor a fogházőr a fogházból a tárgyalóterembe felvezette, a közönség megtámadta, a fogházőrtől elválasztotta és agyba-fűbe verte. Rendőri segítséggel sikerült a tömeg kezéből kiszabadítani. A tárgyalóteremben igen izgatott hangulatban olvasták fel ellene a vádat, mely szerint mint a 101/29-es munkásszázad parancsnoka, a legbrutálisabban bánt az alája beosztottakkal. Ukrajnában a melegruhát elvette. Élelmüket ellopta. A keretlegénységnek ólombotot és korbácsot szerzett be, hogy a munkaszolgálatosokat azzal üssék-verjék. Harmincfokos hidegben, 12—20 órás őrségre állította ki az embereket és ha azok nem vigyázz-állásban álltak, megkorbácsoltatta őket. Vermet ásatott és két-három napra ide záratta le az embereket, közben ezt kellett szemétgödörnek és latrinának használni. Harminckét fokos hidegben olyan fegyelmező gyakorlatot tartott, hogy 15 ember közül 1 a helyszínen megőrült, 2 pedig ott halt meg. 271 munkaszolgálatos közül 170 meghalt. Amikor a közönség a vádat hallotta, egy emberként ugrott fel a helyéről és ordította: — Nem kell tárgyalást Azonnal fel kell akasztani! Dr. Fenessy Ferenc népügyész és a népbírók egyike kérte a közönséget, őrizzék meg nyugalmukat. A Tanács a tárgyalást október 22-ére elnapolta A közönség zúgolódott, hogy ilyen késő dátumot tűznek ki. Majd Fenessy ügyész közbenjárására a tárgyalást előbbre tették és azt szeptember közepén még megtartják. Közben erősítést kértek a fogházból és hat fogházőr jött fel, akiknek kíséretében a vádlottat vissza akarták vezetni cellájába. Alig értek ki a folyosóra, a közönség hirtelen mozdulattal rohamot indított Hammer ellen, a fogházőrökkel kézitusát vívtak és Hammert újból össz verték. Véres fejjel, szaggatott ruhával, pelig eszméletlen állapotban sikerült csak a közösség dühétől megmenteni a vádlottat, akit nagy nehezen visszavittek a cellájába. A vádlottat alig hogy elvezették, szavalókórusok alakultak: »Tárgyalás nélkül kötelez neki!” kiáltoztak: Fahidy József 1 I . Szovjet állásfoglalás Groza kormánya és a bulgáriai választások megtartása mellett A romániai fordulat és a bulgáriai választások ügyében az elmúlt 24 óra során nem történt döntő változás. A román király lépéséről a Németországgal történt szakítás évfordulóját ünneplő Bukarest mindezideig egyetlen szóval sem emlékezett meg. A brit kormány sem foglalt még állást Mihály király kérésével kapcsolatban, bár a londoni rádiónak az a megállapítása, amely szerintGroza miniszterelnöknek az az alkotmányellenes cselekedete, hogy nem volt hajlandó lemondani, újabb bizonyítéka a román miniszterelnök demokrataellenes magatartásának, semmi kétséget sem hagy aziránt, hogy az angol kormány az Egyesült Államok álláspontjára helyezkedik Románia demokratizálását illetően. Diplomáciai úton Moszkva sem nyilatkozot még a román király kéréséről, de a szovjet sajtó és a moszkvai rádió megnyilatkozásaiból világosan megállapítható, hogy a szovjet kormány teljes súlyával Groza kormánya mellett foglal állást. „Groza kormánya — állapította meg a többi között a moszkvai rádió egyik legismertebb hírmagyarázója — magában foglalja az összes demokrata erőket és széles demokratikus alapokon áll.* Hasonló szellemben nyilatkozott az Izvesztija is, hangoztatva, hogy csak az összes demokratikus erőket egyesítő és a nép széles tömegeire támaszkodó kormányzat érhetett el olyan sikereket a demokratizálódás útján, mint Groza kormánya. A moszkvai rádió előbb idézett hírmagyarázója különben azt is megállapította, hogy a Szovjetunió a délkeleteurópai államok kérdésében két fontos irányelvet hirdet: 1. A délkeleteurópai országok demokratikus szervezetek nélkül nem tudják létüket fenntartani, mert máskülönben újra tűzfészekké válnának és zsákmányul esnének a német imperializmusnak. 2. Ezeknek a nemzeteknek meg kell adni azt a szuverén jogot, hogy szabadon és minden külföldről érkező behatástól mentesen választhassák meg kormányaikat. Ez ellen — hangoztatta a hírmagyarázó — semmi ellenvetést nem lehet felhozni, mert ez felel meg az igazi demokrácia elveinek. A Szovjetunió a második pontban foglalt irányelvet már gyakorlati térre is átvitte, amiket visszautasította a görögországi választásokra ellenőrző személyek kiküldésére szóló meghívást és egykor a bulgáriai választásoknak külföldi befolyástól mentes megtartása mellett foglalt állást. A bulgáriai választásokkal kapcsolatos szovjet álláspontot különben szintén az Izvesztija foglalta össze, megállapítva, hogy a választásokat a legdemokratikusabb választási törvény alapján