Világ, 1947. december (752-775. szám)
1947-12-02 / 752. szám
Déli jelentés a tolóeredményről ^MMegA jBJf ffipiA JgrogF 752 SZÁM * ÁRA 40 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1947 DECEMBER 2 * KEDD Rendelet a jegyre és szabadon vásárolt pamutárukról „Titkomat a sírba viszem" írta Hekus Dönci Dán , néhány perccel akasztása előtt A szombat délután kivégzett Mészáros István utolsó perecben papírt és ceruzást kért és kétlevelet írt. Az egyiket Dán Andorhoz, a statáriális tanács elnökéhez címezte. A levélben ■beismeri, hogy a Csabautcai rendőrgyilkosságot ő követte el. Kijelenti, hogy Keki abban az időben nem is tartózkodott Pesten és amenynyiben lett volna bűntársa, az valaki más volt »Lehet, hogy egyedül én követtem el, de titkomat a sírba viszem:: — feje?,'1e be vallomását Hekus Dönci. A másik levelet szüleihez és feleségéhezintézte- Bocsánatot kér benne szüleitől, különösen édesapjatól, aki a levél szerint megjósolta szégyenteljes végét. Feleségének azt írta, hogy vgyázzon gyermekére, és ne, lássa benne a rablógyilkos apát. Városok írta Bródy Ernő M altkor a fővárosról volt szó. Most a többi magyar városra kell gondolni. Alkalom erre a bejelentett ■közigazgatási reform, amely nyilván külön-külön törvényben fogja megállapítani a jelenlegi vármegye, a város, a falu önkormányzati és igazgatási szervezetét. A magyar városok invallása és jelentősége az időik során nagyra nőtt. A városok tükrözik országrészenként a magyar sajátosságokat, a szellemi - gazdasági alkotóerőt, a műveltségi állpotot. Bárcsaik a haladás városi áldásai eljutáának a legkisebb magyar faluba is. A nagymúltú és nagy,jövőjű magyar városok a Habsburgok kényuralma alatt elsstnyultak.bb osztrák uralkodókiig közjogilag tartománnyá, gazdaságilag gyarmattá akarta süllyeszteni Magyarországot és úgy tekintette, miint egy szivacsa, amelyet addig sajtol, míg újra megtelik. A városok közjogilag félszeg helyzetbe kerültek. Míg a vármegyék az országgyűlés alsó táblájára két követet küldtek, kik ott fejenként szavaztak, addig az összes városi követeknek szavazata egynek számított, ami a semmit jelenítette. Maguk a városok is hozzája,rudak az el posvány csodáihoz. A várost a belső és a külső tanácsigazgatta. Belső volt az adminisztráció, külső a képviselőtestület. Csakhogy mind a belső, mind a külső tanács idővel elfelejtette választani. A birtokban levők közigazgatási hitbizottányokat alapítottak, ahova az atyamesterek meghívás útján dugták be az atyafiságot. Ez a helyzet magyarázza, hogy a városok kimaradtak az 1840-es évek nagyszerű mozgalmából, melyet Kossuth indított a reformokért. A szabadságharc és az abszolutizmus után, az alkotmányos élet helyzetmilliával kezdődik a magyar városok fellendülésének korszaka. Már a® 1870. évi törvény kilátásba helyezte a törvényhatósági költségek fedezéséről külön törvény alkotását, de a rendezés elmaradt. Az 1986-iki közigazgatási reform szintén nem rendezte a háztartás kérdését. Végre az 1912-iki városfejlesztési törvény államsegélyt biztosított a városoknak, egyben utasította a belügyminisztert, hogy a két év csak a városok szervezetéről, köziga,sfsításiról és házhr Lásáról bisrtnyjavaslatot terjesszen elő". A két év után jött két világháború — a városi törvény helyett. A felszabadulás ót® a városi háztartások kérdése elemi erővel jelentkezik. A városoknak van ugyan adóztatási joga, amellyel azonban csak akkor élhetnek, ha a kormány megengedi. Az állam pénzügyi felségjoga felette áll az önkormányzat minden jogának, így tehát a városi önkormányatok tehetetlenek akkor, mikor új jövedelmi forrást akarnak megnyitni. A fővárosban és több vidéki városban be akarták vezetni a telekértékadót, de a kormány ezt nem engedélyezte. A háború előtt a városok a községi pazcléval segítettek magukon, amely több helyen mérhetetlen magasságba emelkedett, de a kormány mind ezt, mind a többi adópóték beszedését eltiltotta. Reátérbeli adórészesedés rendszerére, ami azt jelenti, hogy a kormány az összesállami adókból a városoknak százalékos részesedést juttatt. A befly az, hogy a százalék inog és változik, sőt meglesik, hogy olyan részesedést szüntetnek meg, amelyet már megadtak, a városoknak a deano,kilániában oly szociális filaadatoijt vaeaják, mely elmek tél fifestéss elől nem to-hakiél ki, ha mit tegyenek, ha a kiadásokra nincs meg a kellő fed cses. Igaz, hogy az adórészesedés rendszere igazságosabbnak látszik, mint volt a megduzzadt községi pótadó, de viszont a mértéknek állandónak kell lennie, mert különben nem lehet előre számba venni. A Városok sem mind egyformák,, vannak mezőgazdasági jelegtő-várnaik iparforgalmi jellegű városok, sőt a második* után megszültünk a hadirokkant ■ városok, amelyeke* súlyosabban vagy részben sérültek meg a háború alatt. Mindezek a jelenségekmegemtették az adórendezés törvényes rendezésének szükségét az álom és db önormányzatok között. Törvényt kell hozni a városok háztartásáról, bevételeinek megállapításáról és kiadásainak fedezetéről. Mindez csak törvényes szabályozás által lehetséges. A városi törvénynek természetesen nemcsak a pénzügyi önkormányzat keretébevágó kérdéseket kell megoldania, hanem az önkormányzattal összefüggő öszszes kérdésekre ki kell terjeszkednie. Ez jelenti a hatalom kellő megszervezését a szabadság megfelelő biztosítékaival.. Mikor a demokráciában a nép keztbe veszi sorsának intézését, ez az önkormányzatban teljességében megvalósulhat. Viszont az önkormányzat jogát össze kell egyeztetni az állam felügyeleti hatáskörével. Csak az állam van abban a helyzetben, hogy az ország összes viszonyaiba betekintsen és az feszeség érdekében szabályozza az egyesek jogát és kötelességét. Az államnak ez a hivatása azonban, nem válhatok merev központosítássá. Kossuth mondta: ■ ' . . Organizmuus, mely él és élve, fejlődik, csak az intézményes szabadság lehet. Akárminő legyen bár ' a' korányforma. tó központi hatalomnak mindig finn incigális intézmények által kel mérsékeltetni. Különben centraln suttóvá fajul, ami, akármi neve, is legyen a kormányformának, • rém egyéb, mint rideg, vagy álcázott abszolutizmus.* A. .. A kenyérválság megoldásáról ngyr tanácskozás kezdődött a városházán A kenyér minőssége ellen emelt panaszok nem szűntek meg. Ezért ma délelőttre összehívták a főváros közélelmezési bizottságát. Az ülésen a főváros egész vezetősége is résztvesz, továbbá a gazdasági rendőrség kiküldöttei, valamint a pékiparit tv tűlét vezetősége. A pékiparosok ellen is hangzottak el vádak. A legsúlyosabb az, hogy egyes pékek több kukoricalisztet kevernek a kenyérbe, mint amennyit szabad lenne. Nagybuda,pesten 539 péküzem működik , ezek ellenőrzése természetesen rendkívül nehéz, még nehezebb azonban kimutatni azt, hogy valamely kenyér sütésénél mennyi kukoricát használtak ia. Még a vegyvizsgáló intézet sem képes megállapítani, ha valamely kenyérbe az előírt menynyiségnél 5, vagy 10 százalékkal több kukoricalisztet kevernek. A pékiparosok azt állítják, hogy kenyérbe való bedolgozás céljából több kukoricalisztet kapnak,mint amennyit a kenyérbe kellene sütniük. A nagyjelentőségű kenyérértekezlet I1 óra tájban kezdődött. Megjelent az értekezleten Mátéffy Géza államtitkár, a közellátási hivatal elnöke, Naftán Ernő a pékipar testület elnöke, és főtitkára Weisz Miklós, az élelmezési, munkások szakszervezetének képviseletében Kovács Imre elnök és Háber Sándor főtitkár. Az első felszólaló József Móric, a közélelmezési bizottság elnöke hangoztatta, hogy a bizottságnak mindenek fölé kell helyeznie a fogyasztói érdekeket. Kenyér és buci Lisztkészletek alig vannak a fővárosban. Az érkező liszt minden kilogrammjáért felelőséggel tartozik az, aki az elosztást végzi. Nagy-Budapest 539 pékjét nem lehet mindennap ellenőrizni, így nem lehet megakadályozni, hogy a szabad bucsa kötőanyagjához ne a kenyéri fiatból vonja el a pék a szükséges mennyiséget. Nem vitás, hogy ha a pék máshonnan szerzi be a kötőanyagot, akkor bűncselekményt követ el, mert liszt szabad forgalomban be sem szerezhető- " A kenyér előállítására majdnem hogy ráfizetnek a pékek. Ha pedig ráfizetnék, — amint ezt az ipartestületi is vallja — akkor miért ragaszkodik ahhoz minden kis pék, hogy kenyeret süssön? Nyilvánvalóan csak azért, hogy rendelkezésre álljon a hatósági lisztkiutalás, amelyből a szabad duci sütéséhez felhasználhat egy bizonyos mennyiséget. Ezután határozati javaslatot terjesztett elő. Javasolta, hogy az új termésig átmenetileg a kenyértermelést raeoo*izálják és nagyobb egységekbe vonják össze, elsősorban a kö/.*ségi kenyérgyár termelésének kiterjedéseivel, hatósági ellenőrzés mellett. Ablon.o az esetiben. .,ha ezt, bármi okból nem tennék meg, javasolja a buci és tengeri liszt szabad forgalmának azonnali megszüntetését . , ■Ezután megindult a vita. Kötélhalálra ítélték Szakállt, az isaszegi női tábor rémét A népbíróság Rács Endre tanácsa ma reggel folytatta az isaszegi női munkaszolgálatosok rémeinek, a nyilaskezetlegények háborús bűnügyének tárgyalását. A vádlottak az utolsó szó jogán arcátlanul tagadták bűnösségüket. Szakáll Mihály, Brancs József és Palaga Mihály felmentésüket kérték. Lencsés, a féllábú nyilas pedig irgalmas. Ítéletet. A Rácé tanács Szakáll Mihályt kötél általi halálra, Brancs Józsefet hatévi kényszermunkára, Lencsés Józsefet négyévi fogházra Palaga Mihályt pedig 15 éve kényszermunkára ítélte. Az ítélet nem jogerős. 240 ezer szovjet embert öltek meg a vityebszki per német vádlottal Vitebszk, december 1. Tíz magasrangú volt német katona áll a törvényszék előtt: Fiitz Coholher gyalogsági tábornok, az 53. hadtest parancsnoka Hans Schmidt ezredes, ugyanennek a hade©tnek vezérkari főnöke, Alphons Miller altábornagy, a 206. gyalogos hadosztály parancsnoka, Illaus Müller-Bülow vezérőrnagy, a 246. gyalogos hadosztály parancsnoka, Hans Dillmann ezredes, a szovjet hadifoglyok gitgebanki táborának volt a parancsnoka, Heinrich Kufe, főhadnagy, az 53. hadtest egyik büntetőszázadának volt parancsnoka, Herensunivek adjutáns. A vádlottak Vityebszk környékén merrgyístoltak és halálra kínoztak 93.000 szovjet hadifoglyot és több mint 150.000 polgári laikost, elpasastották Vityeck héjait és üzemeit. Cse lerombottak nyolc templomot, valamint sok régi neves épületet.