Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)
1970-06-03 / 104. (349.) szám
Bonn gazdaságpolitikai dilemmája Nyugat-Németország gazdasága a konjunkturális fejlődés új szakaszába lépett: a gazdasági növekedés üteme hirtelen lelassult, de az árak emelkedése változatlan ütemben folytatódik. Ez a megállapítás, amelyet a legújabb ipari statisztika alapján a bonni gazdasági minisztérium tett, élesen rávilágít a nyugatnémet gazdasági élet irányítóinak dilemmájára. Feláldozzák-e a stabilitás érdekében a teljes foglalkoztatottságot, vagy a gazdasági növekedés ösztönzésével kockáztassák az infláció elhatalmasodását? Brandt válasza az, hogy „teljes foglalkoztatottság és stabilitás”. Kérdés azonban, hogy ezt a szép jelszót gyakorlati valósággá tudják-e tenni. A nyugatnémet ipari vállalatokhoz áprilisban befutott új megrendelések értéke 6,1 százalékkal kevesebb volt a márciusi összegnél, és 0,8 százalékkal maradt el a tavaly április szinttől. A visszaesés egyformán jelentkezett a belföldi és a külföldi megrendelésekben, s a legnagyobb mértékben a beruházási tőkejavak szektorát sújtotta. A fogyasztási javakra feladott megrendelések növekedése azonban szintén jóval elmaradt az utóbbi évek szezonális emelkedésének mértékétől. A konjunktúra új szakasza A bonni gazdasági minisztérium jelentése a fenti adatokból arra következtet, hogy a konjunktúra új szakasza kezdődött el. A gazdasági expanzió lassulásának hirtelenségére jellemző, hogy az új megrendelések áprilisi 6,1 százalékos visszaesésével szemben az elmúlt öt évben az áprilisi átlagos szezonális emelkedés 3,2 százalék volt. A múlt év azonos hónapjához képest mutatkozó majdnem 1 százalékos hanyatlással szemben februárban és márciusban az új megrendelések 14 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Az expanzió lelassulása mellett folytatódik az árak emelkedése. Márciusban az ipari termelői árak átlaga 6,4 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban (az áprilisi adat még nem ismeretes). Az áremelkedés a minisztérium jelentése szerint éppen azokban a szektorokban a legjelentősebb, ahol a megrendelések visszaesése is a legnagyobb volt, a beruházási és tőkejavak esetében. Hitelpolitika vagy adópolitika? A bonni kormányt a konjunkturális fordulat előjelei valószínűleg megerősítik abban az elhatározásában, hogy fenntartja a monetáris és adópolitikai stabilizációs intézkedéseknek jelenlegi keverékét — véli a Reuter-iroda tudósítója. A kormányra az utóbbi időben erős nyomás nehezedik, hogy a monetáris korlátozó intézkedésekről térjen át az adóemelésre és szállítsa le a rendkívül magasnak tartott (7,5 százalékos) hivatalos kamattételt. Nemcsak az ipari vállalkozók különféle szervezetei és az ellenzéki pártok hangoskodnak emellett, hanem a kormány saját gazdasági szakértő tanácsa, az „öt bölcs” néven ismert, független közgazdászokból alakított bizottság is. Az „öt bölcs” nemrég közzétett „szakvéleményében” kimondja, hogy az NSZK gazdasági vezetőinek félreérthetetlenül dönteniük kell: a pénzérték stabilitásának vagy a teljes foglalkoztatottságnak adják-e az elsőbbséget. Ha a két célt egyenrangúnak tekintik, akkor haladéktalanul erélyesebb inflációellenes lépésekhez kell folyamodni. Ilyen lépésekként a bizottság a kereseti, jövedelmi és vállalati adók 10 százalékos emelését, sőt esetleg adóelőleg behajtását, stabilizálási kölcsön kibocsátását és az állami kiadások további korlátozását ajánlja. A pénz értékének stabilitása a szakértők szerint „ma nagyobb veszélyben van mint bármikor”. A kereslet növekedésének a felsorolt eszközökkel való korlátozása esetleg a kívánatosnál nagyobb mértékben csökkenti a foglalkoztatottságot, de ez nem valószínű. Nagyon valószínű azonban, hogy az áremelkedésnek nem lehet gátakat vetni, ha a kormány a teljes foglalkoztatottságnak rendel alá minden egyebet. A tudósok óvatos fogalmazásánál nyíltabban beszélnek a munkáltatók szóvivői. Dietz, a Nagykereskedők és Exportőrök Szövetségének elnöke kilenchónapos béremelési moratóriumot követel a Szövetség évi jelentésében, mert szerinte csak így lehet a költségek — s ezzel az árak — emelkedését megakadályozni. A gazdaságpolitika célja a pénzérték stabilitása, nem pedig a teljes foglalkoztatottság, hangoztatta Dietz. Stoltenberg, a CDU-CSU parlamenti csoportjának alelnöke a kamatok leszállítását követelte a szövetségi banktól. Hangoztatta, hogy a tőkehiány súlyos nehézségekkel fenyegeti a kis- és középvállalatokat. A hitel drágulása miatt egyre több sürgős beruházást kell elhalasztani. Bonn és a Bundesbank vitája Maga a Bundesbank — Nyugat- Németországnak a kormánytól elvben független jegybankja — is amellett, van, hogy a kormány adóemeléssel fékezze az inflációt. Az APA értesülése szerint Emminger, a bank alelnöke a minisztertanács ülésén azzal próbálta meggyőzni a minisztereket, hogy a hitelpolitika eszközei csak lassan hatnak, a túlzott keresletet pedig azonnal kellene „lefölözni”, amire csak az adópolitika képes. Emminger éppen úgy vereséget szenvedett, mint néhány hónappal ezelőtt Schiller gazdasági miniszter: június 14-én tartományi választások lesznek az NSZK-ban, a kormánytól aligha várható, hogy ilyenkor adóemelést jelentsen be. Mint Emminger keserűen megjegyezte: a Bundesbank ismét magára maradt az infláció elleni harcban s kénytelen azt a fegyvert használni, amely rendelkezésére áll. Ezért továbbra is fenntartja a magas kamatlábat. A nyugatnémet szövetségi kormánynak esze ágában sincs az adók emelése — jelentette ki a Nagykereskedők és Exportőrök Szövetségének gyűlésén Möller pénzügyminiszter. Az 1971. évi költségvetési előirányzatokat az eddigi adókvóta alapján dolgozzák ki. Az adóreform keretében esetleg adódó változtatások csak 1974 januárjában lépnek életbe. Hozzászólt a vitához Brandt kancellár is. Egy pártgyűlésen elutasította azokat az „ellenzéki javaslatokat”, amelyek — mint mondotta —, szándékosan előidézett recesszió vagy tervezett munkanélküliség segítségével akarják elérni a stabilitást. A kormány gazdaságpolitikájának alapját képező stabilitási törvény teljes foglalkoztatottságot és stabilitást ír elő, nem teljes foglalkoztatottságot vagy stabilitást, hangsúlyozta Brandt. SZOVJET-ROMÁN TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI EGYÜTTMŰKÖDÉS A Szovjetunió és Románia képviselői kedden Moszkvában jegyzőkönyvi megállapodást írtak alá a tervezési módszerek, az igazgatás és a szervezés javításában való együttműködésről a tudományos és a műszaki fejlesztés során — jelenti a TASZSZ- iroda. Egyelőre nem közöltek részleteket a megállapodásról, amelyet néhány nappal azután írtak alá, hogy Maurer román miniszterelnök Moszkvában járt és tárgyalt a két ország ötéves tervének összeegyeztetéséről. (Reuter) SHARP BUKARESTBEN Sharp kanadai külügyminiszter a Reuter-iroda jelentése szerint Belgrádból a román fővárosba érkezett. Sharp Manescu román külügyminiszterrel és a román kormány más vezetőivel a két országot közösen érdeklő és általános nemzetközi kérdésekről folytat tárgyalásokat. Jugoszláviában a kanadai külügyminiszter Tepavac jugoszláv külügyminiszterrel vitatta meg a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket. A TASZSZ-iroda jelentése szerint megállapították, hogy az utóbbi években kedvezően fejlődtek Jugoszlávia és Kanada kétoldalú kapcsolatai. Kifejezésre juttatták érdeklődésüket az együttműködés kiszélesítése iránt a legkülönfélébb területeken. MONGOL KÜLDÖTTSÉG JAPÁNBAN A Mongol Népköztársaság kormánya hattagú „jószolgálati” delegációt küld augusztus közepén Japánba. Diplomáciai viszony nem áll fenn a két ország között, de Japán de facto elismerte Mongóliát akkor, amikor a népköztársaság felvételét támogatta az ENSZ-ben. A diplomáciai kapcsolatok felvételét hátráltatja Mongóliának az a kívánsága, hogy Japántól kártérítést kapjon a második világháborúban elszenvedett károkért. (Kyodo) A RÉSZESEDÉSI HÁNYADOK A KGST BERUHÁZÁSI BANKJÁNÁL A nyugatnémet DPA jelenti a varsói Trybuna Ludu-ra hivatkozva, hogy a KGST Beruházási Bankjánál a legnagyobb betétje a Szovjetuniónak és az NDK-nak lesz. A bank alaptőkéje összesen 1 milliárd transzferábilis rubelre rúg majd, amelyből 30 százalékot szabadon átváltható valutákban vagy aranyban kellbefizetni. Az ily módon befizetett konvertibilis valuták Nyugaton beszerzendő korszerű szabadalmak, gépek, illetve berendezések átvételére szolgálnak. Az egyes országok részesedési hányadát az illető ország kivitele arányában állapították meg. A Szovjetunió hányada 399,3 millió, az NDK-é 176,1 millió, Csehszlovákiáé 129,9 millió, Lengyelországé 121,4 millió, Bulgáriáé 85,1 millió, Magyarországé 83,7 millió, Mongóliáé 4,5 millió transzferrubel. Románia nem vett részt a bank alapításában. A Trybuna Ludu szerint mindegyik részt vevő állam egy szavazattal rendelkezik, vagyis a szavazati jog nem az alaptőke-részesedéshez igazodik. A bank eszközeit olyan hosszú és középlejáratú hitelek nyújtására fogja fordítani, amelyek előmozdítják a termelési szektorban a nemzetközi munkamegosztást, a specializálást, a nemzetközi együttműködést, továbbá fokozzák a nyersanyag- és energiabázisok kiaknázását. A hitelek után a bank kamatot számít fel. A hitelnyújtás legfőbb kritériumai közé tartozik elsősorban a tervezett beruházás hatékonysága, továbbá a termelendő cikkek megfelelő, a gazdasági-műszaki felszerelésekkel biztosított jó minősége. Újből emelkedtek Anglia arany- és dollártartalékai májusban újabb 3 millió font sterlinggel emelkedtek és elérték az 1153 millió fontot. Immár a kilencedik hónapja tart a tartalékok növekedése, bár májusban kisebb mértékű adósság-visszafizetés is történt. (Az áprilisi növekedés 21 millió font sterling volt.) A június 18-i választások előtt újabb adatokat nem hoznak már nyilvánosságra az ország tartalékainak helyzetéről. 1964. október 16-án, amikor Harold Wilson került a miniszterelnöki székbe, az ország arany- és dollártartaléka 907 millió font volt. Beleszámítva azonban az 1967 novemberi leértékelést, mai szemmel nézve az akkori 907 millió font körülbelül 1058 millió font sterlinget ér. A Wilson-kormány tehát joggal állíthatja, hogy öt és fél éves fennállása alatt — ha nem is túl nagy mértékben — növelte a tartalékot. Ténylegesen azonban az ország pénzügyi politikája, különösen a múlt évben, nem a tartalékok növelésére, hanem az az angol tartalékok adósságok visszafizetésére irányult. Azokat a külföldi adósságokat rendezték, amelyek segítségével annak idején megmentették a font sterlinget. Ha ezek a több százezer font sterlingre rúgó összegek a tartalékokat gazdagítanák, azok jóval magasabbak lennének a jelenlegi 1153 millió fontnál. A hivatalos adatok közlése után a londoni tőzsdén a font sterling azonnali jegyzése, amely a közlés előtt 2,3989/90 dolláron állt, a bejelentés után árnyalattal gyengült. A határidős font sterling változatlan maradt. A tartalékok alakulása májusban — mondják a devizakereskedők — nemcsak az adósságok visszafizetését érezte meg, hanem azt is, hogy a hónap közepén az Angol Banknak sterling-támogatási műveleteket kellett végrehajtania, miután élesen emelkedtek az Eurodollár-kamatok. A kanadai dollár lebegő árfolyamának hatása júniusban lesz inkább érezhető — vélik londoni pénzügyi körökben. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ MINISZTERELNÖKÜNK JUGOSZLÁVIAI LÁTOGATÁSÁVAL kapcsolatban áttekintést közlünk a két ország gazdasági kapcsolatairól, az utóbbi években kialakult együttműködési formák fejlődéséről. Az együttműködés továbbfejlesztésének legígéretesebb útja: az ipari kooperációk számának növelése, formáinak változatosabbá tétele. ♦ AZ NSZK-BAN HIRTELEN LELASSULT A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS üteme, de az árak továbbra is emelkednek. A gazdasági élet irányítói dilemma elé kerültek: feláldozzák-e a stabilitás érdekében a teljes foglalkoztatottságot, avagy, a növekedést ösztönözve vállalják az infláció elhatalmasodását. A kormányzatnak mindenesetre ez a jelszava: „Teljes foglalkoztatottság és stabilitás”. ♦ A KGST BERUHÁZÁSI BANKJÁNAK RÉSZESEDÉSI HÁNYADAIRÓL közölt értesüléseket a varsói Trybuna Ludu. A lap szerint a legnagyobb betétje a Szovjetuniónak és az NDK-nak lesz; a részesedési hányadot az egyes országok exportjának arányában állapították meg. A szavazati jog — írja a lengyel újság — nem igazodik az alaptőke részesedéshez; minden ország egy szavazattal rendelkezik. ♦ A NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ HATÁSKÖRÉRŐL és feladatairól kompromisszumos megállapodás született Franciaország és az NSZK között. Scheel bonni külügyminiszter a Nyugat-európai Unió közgyűlésén közölte: A Közös Piac továbbépítésével összefüggő kérdésektől eltekintve a politikai kérdések fóruma lesz a Hatokat és Angliát egy szervezetben egyesítő Nyugat-európai Unió. ♦ A VILÁG EGYIK LEGKORSZERŰBB HŰTŐBERENDEZÉSÉNEK licencét szerezte meg a Jászberényi Hűtőgépgyár a TRANSELEKTRO és az amerikai Clark Equipment Co. szerződésének eredményeképpen. A licencegyezmény egyben piaci szerződés is; a TRASELEKTRO jogot kap, hogy a szocialista országokban és a fejlődő országokban közvetlenül értékesítse a Tyler típusú hűtőberendezéseket. ♦ A GYAPJÚPIACON EMELKEDNEK A TERMELÉSI KÖLTSÉGEK, viszont csökkennek a gyapjú árak. A folyó idény árverésein 15 százalékig terjedően estek az árak a világ gyapjútermelése pedig új rekordszintre emelkedett. E tények következményeiről tanácskoznak 22 ország textiliparának képviselői, a Nemzetközi Gyapjútextil Szövetség közgyűlésén. Új formák a magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatokban Fock Jenő magyar miniszterelnök Mitja Ribicsics, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács (kormány) elnökének meghívására kedden Jugoszláviába érkezett. A belgrádi lapok terjedelmes cikkeket közölnek a magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatokról, a magyar gazdasági reformról. A magyar—jugoszláv árucsere-forgalom 1961 és 1969 között évente átlagosan 11—13 százalékkal emelkedett. Az 1970. évre megkötött államközi megállapodás jegyzőkönyvében további 12 százalékos forgalomnövekedést terveztek. Ez lehetővé teszi, hogy a két ország kereskedelmében cserélt áruk összértéke az idén már meghaladja a 100 millió dollárt. A gazdasági kapcsolatok bővítéséhez hozzájárult az 1963-ban megalakult kormányszintű gazdasági vegyes bizottság, amely figyelemmel kíséri az ipari vállalatok termelési együttműködését. Ennek elősegítése érdekében alakult meg 1968 szeptemberében a magyar— jugoszláv bankkonzorcium. Ez a pénzügyi szervezet segítséget nyújt a több évre szóló beruházási, termelési és szállítási együttműködéshez. Sőt, még ahhoz is, hogy a két ország vállalatai közösen lépjenek fel más piacokon. Ha az utóbbi évek kooperációit vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy számos figyelemre méltó együttműködés bontakozott ki. Ezek közé tartozik több magyar és jugoszláv járműipari vállalat kooperációja. Ennek keretében a különféle járművek gyártásához alkatrészeket és motorokat cserélnek. Ily módon például Jugoszláviában az autóbuszok gyártásához a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárban készülő motorokat használják fel. Már hosszabb ideje eredményes kooperáció folyik az elektromos Diesel-mozdonyok, portáldaruk gyártásában, valamint kazánházak tervezésében. A kohászatban megszervezték többféle termék nagysorozatú gyártását, illetve cseréjét. A magyar—jugoszláv árucserében a kooperációban gyártott termékek forgalma az idén eléri a 10 százalékot. Ugyancsak jelentősnek mondható az utóbbi években kialakuló magyar—jugoszláv határmenti forgalom. Ennek az értéke az idén a tervek szerint 7 millió dollár lesz. Ahhoz, hogy a magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatok tovább bővüljenek, növelni kell az ipari kooperációk számát és a szorosabb együttműködést. Különösen a gépiparban tág tere van a közvetlen termelési kapcsolatoknak. A két ország gazdasági szervei terveket dolgoznak ki például a dunai és drávai vízi út hasznosítására, villamos- és olajvezetékek építésére, távolsági autópályák építésére, valamint a jugoszláv kikötők szolgáltatásainak jobb kihasználására. A vállalatokon múlik, hogy a jugoszláv partnereikkel az idén hogyan bővítik tovább forgalmukat, s milyen új terméket tudnak exportra felajánlani, illetve vásárolni Jugoszláviában. VITA A NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ SZEREPÉRŐL Párizsban megnyílt a Nyugat-európai Unió közgyűlése. A félévenként tartott ülésszakot az eredetileg tervezett négy napról két napra rövidítették le, mert számos tagország küldöttei különböző belső politikai problémák miatt nem vehettek részt az ülésen. Az ülésszak napirendjén a nyugateurópai együttműködés, a Közel-Kelettel kapcsolatos kérdések, az európai biztonság, és általában a kelet-nyugati kapcsolatok kérdései szerepelnek. A tanácskozást a testület soros elnöke, Scheel nyugatnémet külügyminiszter nyitotta meg. Bejelentette, hogy Franciaország ismét elfoglalja helyét a Nyugat-európai Unió miniszteri tanácsában. A miniszteri tanács június 5-én kezdődő ülésén Schumann külügyminiszter képviseli majd országát. E szervezetet Franciaország a múlt év februárja óta bojkottálja, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy Anglia a miniszteri tanácsot hátsóajtóként akarja felhasználni a Közös Piacba való bejutáshoz. Az EGK-t és Angliát egyesítő testület ülésszakának vitaindító előadásában Scheel a Nyugat-európai Unió jövőbeli szerepével foglalkozott. Azt mondotta, hogy a politikai konzultációk folytathatók a Nyugat-európai Unióban, párhuzamosan a Közös Piac vitáival. Hangsúlyozta azonban, hogy a Nyugat-európai Uniót nem tekinthetik a Közös Piacban megvitatott kérdések „fellebbviteli bíróságának”. Értesülések szerint Franciaország és az NSZK megállapodott abban, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben a Nyugat-európai Unió illetékesnek tekinthető. E megállapodást értelmezve, Scheel kijelentette: minden kérdés terítékre kerülhet, kivéve azokat, amelyek közvetlenül összefüggnek a Közös Piac hágai csúcsértekezletén kiadott záróközlemény 15. paragrafusával. E paragrafusban a közös piaci országok vezetői utasították külügyminisztereiket, tisztázzák, milyen módozatok alapján lehetséges haladást elérni Európa politikai egyesítésében, szem előtt tartva az EGK kibővítését. Az elmondottakhoz Scheel hozzáfűzte: a szervezet vitái a politikai kérdésekre kiterjedhetnek, a politikai intézményekre azonban nem. Majd hozzáfűzte: „A Nyugat-európai Unióban a politikai tanácskozások folyamatosak lesznek, s a Közös Piac, illetve a Nyugat-európai Unió konzultációi párhuzamosan folynak majd ” A Nyugat-európai Unió vitajoga kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy milyen szerepe lesz Angliának és a többi felvételt kérő országnak a csatlakozás kezdetekor folytatott politikai tanácskozásokon. (Reuter)