Világgazdaság, 1970. augusztus (2. évfolyam, 147/392-165/410. szám)
1970-08-07 / 151. (396.) szám
Megalakult a Colombo-kormány BÉKEKÖTÉS VAGY CSAK FEGYVERSZÜNET? „A szociáldemokratáknak és a kereszténydemokrata párt legreakciósabb elemeinek nem sikerült megvalósítaniuk elképzeléseiket. Másrészt ezek az erők olyan ártalmas és retrográd kompromisszumot kötöttek, amely negatív hatással lesz a kormány politikájára és újabb veszélyekkel fenyegeti a demokratikus intézményeket.” — Berlinguernek, az Olasz Kommunista Párt helyettes főtitkárának e jellemzése pontos és találó meghatározása azoknak a körülményeknek, amelyek közepette az új kormány létrejött. Az egyhónapos huzavona után megalakított Colombo-kormány — amelynek összetétele nagyjában megegyezik az előző kormány összetételével —, nem nyugszik szilárdabb alapokon a középbal-formula előző kormányainál, s kevés az olyan megfigyelő, aki hosszú életet jósol a „konzervatív technokrata” politikus kabinetjének. A Kumer-kormány lemondását a koalíción belüli jobboldal támadása váltotta ki, közelebbről az, hogy a szocialisták az újonnan létrejött tartományi hatóságokban együttműködésre léptek a kommunistákkal. Most, az új választások kiírásától visszariadva, és valószínűleg attól is félve, hogy a végsőkig ingereljék a nagy befolyású szakszervezetekben tömörült dolgozókat, a válság kirobbantói beletörődtek abba, hogy a két munkáspárt tartományi szinten együttműködjék. De minden jel arra mutat, hogy ez fölöttébb törékeny kompromisszum — a hírügynökségek szavaival élve —, csupán fegyverszünet és nem békekötés. A leköszönő és az új kormány politikájában mindazonáltal felfedezhetők eltérő árnyalatok. Ha Colombo programadó nyilatkozatainak hinni lehet, vonalvezetése mind balra, mind jobbra nyitottabb lesz, arra törekszik, hogy jobban együttműködjék a szakszervezetetekéi, ugyanakkor határozottabban lásson hozzá az üzleti világ által szükségesnek tartott intézkedések megvalósításához. A volt kincstárügyi miniszter a politikai elképzeléseit tartalmazó dokumentumban bejelenti a közületi kiadások csökkentését és a rendelkezésre álló eszközöknek a szociális reformok végrehajtására való koncentrációját. A gazdasági nehézségek következtében jelentkező adócsökkenés miatt emelni akarja az adót, hogy finanszírozhassa a reformokat. Ugyanakkor a nyilatkozat hangsúlyozza a szakszervezetekkel való együttműködés szükségességét. A program hatására megerősödött a líra Milánóban és a nyugati devizapiacokon, kifejezésre juttatva, hogy az üzleti körök bizalmat előlegeznek a kereszténydemokrata politikusnak. Igaz, az örömbe némi üröm is vegyült, amikor híre jött, hogy az előzetes jelentésekkel ellentétben, a republikánus La Maifa, a pénzvilág bizalmi embere nem hajlandó tárcát vállalni. La Maifa attól tette függővé a kincstárügyi miniszter posztjának elfogadását, hogy a miniszterelnök kötelezettséget vállal különböző függőben levő reformok meghatározott ütemterv szerint történő megvalósítására. Milánóban azt gondolják — írja a Reuter tudósítója — La Massa vállalta volna a miniszteri tisztséget, ha azt hiszi, hogy a kormánynak kilátása van arra, hogy a választásokig terjedő két esztendőben hatalmon maradhat, s eme idő alatt megvalósíthatók a gazdasági és szociális reformok terén teendő komoly lépések. Mindamellett mértékadó pénzügyi körök úgy vélik, hogy az új Colombokormány nagyobb szakértelemmel és energiával nyúl a megoldásra váró gazdasági problémákhoz. Colombo a múltban szorosan együttműködött a központi bankkal, s a jövőben is a fiskális és monetáris politika összehangolása várható az új kormánytól. Tudott dolog, hogy Colombo nézete szerint a legfontosabb feladat: visszatérés a gazdasági növekedés gyorsításának politikájához. Ez egyrészt az invesztíciók fokozása, másrészt a fogyasztás ellenőrzését, és ily módon az inflációs presszió fékezését célzó szelektív rendszabályok útján valósulhat meg. A kormányzatnak egyszersmind körültekintően ellenőriznie kell a közületi kiadások nagyságát és időzítését, ugyanakkor pedig nagyjában-egészében meg kell reformálnia az adminisztrációt. Szükség van emellett arra is, hogy gyors léptekkel haladjanak előre az oktatás, a közegészségügy, a társadalombiztosítás és a lakásépítés megreformálásában. E reformokat azonban be kell építeni a gazdasági erőforrások felhasználására irányuló tervezésbe — adják vissza az új miniszterelnök gondolatmenetét az említett pénzügyi megfigyelők. E források általában azt várják, hogy az új kormány jóval nagyobb súlyt fektet majd a gazdaság tervezésére. Ez oda fog vezetni, hogy magas szintű bizottságot hoznak létre, a pénzügy, a költségvetésügy és a tervezésügyi minisztérium képviselőiből, amely együttműködik majd a CIPE-vel, a gazdaságtervezési bizottsággal. Ugyanakkor a CIPE-t jóval hatékonyabbá alakítják, olyanná,amilyen Buffalo volt tervezési vezető egy esztendővel ezelőtt történt lemondásáig volt. Az új kormánynak nyomban hivatalba lépése után súlyos gazdasági és szociális problémákkal kell szembenéznie. Olaszország ez idő szerint fizetésimérleg-mehézségekkel küzd, s meg kell oldania a tervezett reformok finanszírozásának problémáját. A kormánynak valószínűleg már a legközelebbi jövőben meg kell mutatnia igazi arculatát: állást kell foglalnia a mind országosabbá váló bér- és fizetésemelési mozgalmakkal kapcsolatban. Jóllehet Colombót „gazdasági varázslóként” ünnepük a pénzvilágban, meglehet hogy a végleges kibontakozásra vonatkozóan Berlinguer idézett nyilatkozata ad útmutatást. A kommunista politikus egyrészt megállapítja, hogy „a politikai válságot nem szabad elmérgesíteni”. Másrészt azonban hangsúlyozza: „Megértek a feltételek arra, hogy valamennyi baloldali erők önállóságának és saját megkülönböztető vonásainak tiszteletben tartásával —, közösen, hatékonyan járuljon hozzá az ország új szükségleteinek megfelelő, minőségileg más politika megvalósításához.” , V. J. Mobutu az államosítások ellen A hivatalos látogatáson Washingtonban időző Mobutu, Kinshasa Kongó elnöke csütörtökön sajtókonferenciát tartott. Erőteljesen cáfolta, hogy valaha is felmerült volna Kongóban a külföldi tulajdon államosításának, illetve felszámolásának gondolata. „Ez teljes mértékben ellentmond gazdaságpolitikai koncepciómnak” — hangoztatta. A továbbiakban annak szükségességéről szólt, hogy az afrikai ország bővítse rézfinomító-kapacitását és így több munkaalkalmat tudjon teremteni. Ennek jegyében tanulmányozzák a belga bányászati társaság, az Union Miniére legújabb javaslatait és ha a cég betartja a kongói törvényeket, a kormány ismét engedélyezheti működését. (Reuter) Találgatások a kanadai dollár paritásának rögzítéséről A legújabb Londonból érkezett jelentés szerint a kanadai dollár lebegő árfolyama csütörtök délután valamelyest visszaesett az amerikai dollárhoz képest, de még így is 6 százalékkal meghaladja a régi, 92,50 centes paritást. Az utóbbi napokban nagyarányú spekulációs tőke áramlott be Kanadába, miután híre terjedt, hogy a kormány rövidesen véget vet a szabad árfolyamalakulásnak és felértékeli a kanadai dollárt. A spekulációs tőkék beáramlása megindította más jellegű tőkék repatriálását is. Jól értesült washingtoni pénzügyi körök szerint év vége előtt a kanadai hatóságok nem szándékoznak rögzíteni a kanadai valuta új árfolyamát, hacsak a spekulációs vásárlások következtében előálló nyomás nem kényszeríti ki az idő előtti cselekvést. Ottawa — mondják e körök — ki akarja várni a jelenlegi félév gazdasági statisztikáinak nyilvánosságra hozatalát, mielőtt dönt a felértékelés mértékéről. Ezeket azonban legkorábban jövő januárban teszik közzé. A kanadai dollárt tudvalevőleg május 31-én „szabadították meg” rögzített paritásától és azóta, egészen az utóbbi napokig 4—5 százalékkal „lebegett” felfelé. Az árfolyammeghatározó tényezők között mind nagyobb szerepe van a nemzetközi piacok spekulációs keresletének a kanadai valuta iránt. Ha a forró pénz beáramlása tovább folytatódik, akkor éppen ez késztetheti a kanadai kormányt arra, hogy eredeti szándékától eltérve, még ebben az évben meghatározza a valuta új paritását — hangoztatják e washingtoni körök. Egyben rámutatnak arra, hogy a kanadai jegybank mind ez ideig ellenállt a csábításnak és nem interveniált a nemzetközi devizapiacokon. Ha ugyanis saját valutát kínálna nagy mennyiségben az ár lenyomására, túlságosan felduzzadnának valutakészletei és ez is a spekuláció forrása lehet. Ami az új paritás mértékét illeti — értesülések szerint — a kanadai kormány csak hosszas tanulmányozás és a gazdasági helyzet egészének gondos felmérése után állapítja majd meg a kanadai dollár új árfolyamát. Figyelembe kell majd azonban vennie, hogy a csupán kismértékű felértékelés újabb spekulációhoz vezet. A túlságosan magas felértékelés viszont politikailag teremtene nehéz helyzetet, hosszabb távon pedig gazdaságilag lenne káros — mutatnak rá az amerikai főváros pénzügyi köreiben. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ AZ ÚJ OLASZ KORMÁNY MEGALAKULÁSÁNAK HÍRÉRE javult a líra: az üzleti körök bizalmat előlegeznek a gazdasági szakértőnek tekintett Colombónak. Az új miniszterelnök ugyanakkor bejelentette, hogy szorosabban együtt akar működni a szakszervezetekkel. A törékeny kompromisszumra épülő kormánynak sok megfigyelő rövid életet jósol. A KANADAI DOLLÁR IRÁNT MUTATKOZÓ SPEKULÁCIÓS KERESLET esetleg arra kényszerítheti az ottawai kormányt, hogy eredeti szándéka ellenére, rövidesen megállapítsa a valuta új árfolyamát. Pénzügyi körökben igen kényesnek ítélik meg a kanadai pénzügyi vezetők helyzetét. Gazdasági és politikai síkon egyaránt súlyos következményekkel járhat, ha a felértékelést nem a kellő időben és a kellő mértékben hajtják végre. ♦ A KÍNAI KÜLKERESKEDELEM KIHEVERTE a kulturális forradalom okozta megrázkódtatásokat és megindult a folyamatos növekedés útján — véli Japán legnagyobb külkereskedelmi szervezete. Tavaly visszaesett Kína gabonabehozatala, viszont növekedett a nyersanyagok importja. Kína legnagyobb kereskedelmi partnere továbbra is Japán, a szigetországot követi Hongkong és harmadik helyen az NSZK. ♦ A MAGYAR SZABADALMAK IRÁNT mind jobban nő a nemzetközi érdeklődés. Cikkünk megállapítja, hogy a külföldön hasznosított szabadalmak egyre nagyobb devizabevételhez juttatják az országot. Különösen az építőipar, a fémfeldolgozó ipar és az állattenyésztés területén hoztak határainkon túl is sikereket a magyar szabadalmak. ♦ AZ ÖSSZEURÓPAI EGYÜTTMŰKÖDÉS KILÁTÁSAIRÓL jelent meg figyelemre méltó cikk a Pravdában, melyet Sajtószemlénkben közlünk. A lap véleménye szerint Nyugat-Európa távlati érdekei az európai szocialista és tőkésországok gazdasági együttműködését követelik meg. Nyugat-Európa számára ez egyben kiutat is jelentene az amerikaiakkal szembeni függőségből. ♦ A MONETÁRIS RENDSZER REFORMJÁRÓL egyre több szó esik a Nemzetközi Valuta Alap szeptemberben esedékes tanácskozása előtt. Cikkünkben egy neves angol pénzügyi szakértő állásfoglalását ismertetjük, és az ahhoz fűzött kommentárt, amely figyelmeztet, hogy a dollár hegemóniájának letörése nem lehet rövid távon bekövetkező fejlemény. NYUGATI VÉLEMÉNY A TŐKÉS VALUTÁKRÓL A nemzetközi devizapiacokon hoszszabb ideje uralkodó nyugalmi helyzetet látszólag semmi sem zavarja. A tőzsdéken alig érzékelhetők a korábban oly gyakran megismétlődő felvagy leértékelési spekulációk nyomai és a szabad aranypiacokon — némi ázsióval — a hivatalos paritás közelében stabilizálódtak az árfolyamok. A figyelem minden oldalról az infláció megfékezésének problémájára összpontosul és egyáltalán nem irányul az egyes valuták, illetve az egész monetáris rendszer várható helyzetének megítélésére. Ennek ellenére a valutáris szférában mégis felfedezhetők olyan törekvések, amelyek lassan bontakoznak, hosszabb távon az érdeklődés előterébe kerülhetnek, újabb spekulációk üthetik fel a fejüket. A Financial Times cikkszolgálata közli Gordon Thether (Lombard) írását. A közismert nemzetközi pénzügyi szakértő igen érdekesen foglalkozik ezekkel a problémákkal. Bár Lombard véleményének minden részletével nem értünk egyet, alapfelfogását helyesnek és tisztázó jellegűnek tartjuk, és ezért úgy gondoljuk: mondanivalóinak lényegét érdemes olvasóink elé tárni. Lombard abból a helyesen megválasztott tételből indul ki: nem kell bánkódni amiatt, hogy a nemzetközi valutarendszer megreformálására irányuló, sokat vitatott bármelyik javaslat is ebben az évben aligha lesz megvalósítható. Ezek az indítványok ugyanis — mondja Lombard— nem érintik a monetáris rendszer alapvetően gyenge pontját, és éppen ezért nem is lehetnek alkalmasak a rendszer javítására. Miről van és miről nincs szó tehát? Sok szó esett a valutaárfolyamok rugalmasabbá tételéről, vitáztak annak különféle módjairól (teljesen szabadon alapuló, időnként önműködően megváltozó árfolyamok stb.). Végül is azonban az szűrődött le, hogy komolyabban tárgyalni csupán az árfolyamhullámzási határok csekélyebb mérvű kibővítéséről lehet. De még az sem valószínű, hogy legalább ezt a szerényebb igényű témát vitatják meg majd a Nemzetközi Valuta Alap szeptemberben tartandó közgyűlésén, mert még ebben a kérdésben is igen mélyrehatóak a vezető nyugati országok ellentétei. Ezek abban csúcsosodnak ki, hogy az egyik oldalon az USA minél nagyobb hullámzásbővítést sürget, a másikon, főleg a Közös Piac részéről viszont erről hallani sem akarnak. Az USA az árfolyamhullámzás bővítését azért szorgalmazza, mert presztízsokokból minden áron el akarja kerülni a valójában túlértékelt dollár devalválását, és ehelyett más valuták felértékelését vagy legalábbis árfolyamhullámzási korlátaiknak kiterjesztését sürgeti. Így ugyanis a dollár deklarált leértékelése nélkül alakulna ki a dollár számára reálisabb árfolyam, és ezzel csökkenhetne az amerikai valuta leértékelését követelő és feltehetően fokozódó nyomás. Ezzel szemben a Közös Piac oldaláról a gazdasági integráció előrehaladásával szükségszerűen merül fel a tagállamok valutapolitikájának erősebb összhangba hozatala, sőt, talán végső soron az egységes közös piaci valuta megteremtése is. Ezért értelemszerűen első lépésként a közös piaci valuták egymás közötti árfolyamhullámzásának csökkentésére, illetve azok teljes rögzítettségére kellene törekedni. Lombard egyébként úgy véli, hogy nemcsak a teljesen szabad árfolyam, hanem még a hullámzási határok bővítése is növelheti a valutaüzletek, illetve a külkereskedelem területén a kalkulációs bizonytalanságot, és ezért ennek megvalósítása alaposan meggondolandó. A monetáris rendszer alapvető baja Lombard szerint a dollárnak a valutarendszerben elfoglalt privilegizált szerepe, illetve annak fenntartása, annak ellenére, hogy a Bretton-Woods-i, 1944. évi egyezmény óta sok minden lényegesen megváltozott, és így elsősorban az USA fizetési mérlege lett nagymértékben huzamosan deficites. Ennek következtében az USA külföldi beruházásait többé-kevésbé a többi országgal fizetteti meg, mivel azok a dollárok átvételével finanszírozzák az USA fizetési deficitjét. A dollár hegemóniája az egész tőkés világot pénzügyi függőségben tartja. Éppen ezért Lombard úgy gondolja: elérkezhetik az idő ahhoz, amikora dollár hegemóniája megszűnik, elsősorban úgy, hogy az arany vagy az aranygaranciával ellátott SDR-ek vennék át a dollár kulcsvaluta-szerepét. Az ily módon kitűzött célt még inkább akkor lehetne elérni, ha az aranyat felértékelnék. A magunk részéről úgy véljük: valóban nem biztos már, hogy az SDR- rendszer kizárólag a dollárt támasztja-e alá, és így valamikor az SDR kulcsvalutáris pozícióhoz is juthat. Hiba lenne azonban teljesen figyelmen kívül hagyni a dollár jelenlegi hatalmi helyzetét előidéző, kedvezően befolyásoló bonyolult tényezőket, és azt várni, hogy belátható időn belül az arany vagy az SDR foglalhatná el a dollár helyét. A távolabbi jövő útja talán inkább az, hogy nemzetközi monetáris rendszerben a dollár mellett, de nem helyett, fokozódó jelentőségre tehet szert először az SDR, később pedig esetleg a Közös Piac közös valutája, vagy legalább — ez viszont hamarabb — a közös piaci országok szoros együttműködése a nemzetközi valutáris kérdésekben. Dr. Reviczky Loránd Kína külkereskedelme a múlt esztendőben NÖVEKVŐ FORGALOM ÁZSIÁVAL A Kínai Népköztársaság árucsereforgalma tavaly 7 százalékkal növekedett és elérte a 3 milliárd 873 millió dollárt — közli a félig állami japán külkereskedelmi szervezet, a Jetro legújabb jelentése. Bizonyosnak látszik, hogy stabillá vált a kulturális forradalom befejeződése után megindult tendencia, folyamatosan növekszik Kína külkereskedelme — véli a jelentés. Kína exportja a múlt évben 1,98 milliárd dollárra, behozatala pedig 1,89 milliárd dollárra emelkedett, összesen 87 millió dolláros aktívum jött létre. A kedvező külkereskedelmi mérleg úgy alakult ki, hogy a nyugat-európai országokkal, a gabonaexportőr országokkal és Japánnal szemben létrejött paszszívumot sikerült kiegyenlíteni a Hongkonggal és Singapore-ral folytatott kereskedelemben. A kínai export ugyanis mindkét irányban jóval felülmúlta az importot. Az ázsiai térség országaival Kína fokozta áruforgalmát, de nem volt ilyen egyértelmű a nyugat-európai országokkal folytatott kereskedelem tendenciája. Az NSZK, Franciaország, Svédország és Svájc viszonylatában csökkent, Angliával és Olaszországgal emelkedett a forgalom. Együttesen nézve, a nyugateurópai piacokra irányuló kínai export az 1968. évi 588 millióról 657 millió dollárra, az import pedig 825 millióról 847 millió dollárra emelkedett. A nyugateurópai országokból származó behozatal tetemes részét vegyipari cikkek, színesfémek, vas és acél tették ki. Feltűnő volt Kína gabona-behozatalának visszaesése, amely a hazai mezőgazdasági termelés egyenletes expanziójának volt köszönhető — állapítja meg a Jetro. Az ország legnagyobb kereskedelmi partnere — fejeződik be a jelentés —, 625 millió dolláros forgalommal Japán volt, amelyet Hongkong és az NSZK követett 452, illetve 246 millió dollárral. (Kyodo) SZOVJET-NEPÁLI KERESKEDELMI SZERZŐDÉS A Szovjetunió és Nepál képviselői csütörtökön Katmanduban aláírták az országaik közötti kereskedelmi szerződést, amely mindkét félnek a legnagyobb kedvezmény elvét biztosítja. Az egyezmény, amely két évre szól, s két évenként megújítható, nem tartalmaz adatokat a várható kereskedelemről. A szerződést aláíró szovjet diplomata azonban azt mondotta, hogy a két ország közötti forgalom az idén előreláthatólag eléri a 25 milliónepáli rúpiát (2,5 millió dollárt), szemben a tavalyi 22 millió rúpiával. A Szovjetunió traktorokat, gépkocsikat, ezek alkatrészeit, valamint fogyasztási cikkeket, elsősorban textíliákat és konzerveket szállít Nepálba, míg onnan jutát, zsákvásznat, faanyagot és olajosmagvakat vásárol. (Reuter)