Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)
1971-01-14 / 8. (503.) szám
A nemzetközösségi tanácskozás gazdasági témái Heath brit miniszterelnök szerdán megérkezett Singapore-ba, a Nemzetközösség 18. csúcstalálkozójának helyszínére. Szinte már hagyomány, hogy a mindenkori brit miniszterelnök támadások kereszttüze közepette jelenik meg a konferencián. Legutóbb Rhodesia miatt vonták kérdőre a brit kormányt, ezúttal a dél-afrikai fegyverszállítások felújításának terve váltott ki röviden eddiginél nagyobb felháborodást. Kauada, Zambia elnöke, a fegyverszállítások felújításának fő ellenzője, hatpontos programtervezetet hozott magával, amelyet abban az esetben kíván ismertetni, ha Heath nem áll el szándékától. E programtervezet az afrikai tagállamok kilépését tartalmazza, nemcsak a Nemzetközösségből, hanem a sterling-övezetből is és az Afrikában működő brit vállalatok ellen hozandó intézkedésekkel fenyeget. A fő kérdés természetesen Dél-Afrika, de éles összecsapás várható az Indiai-óceánnal kapcsolatban is. Ceylon a térség semlegesítését, Nagy-Britannia pedig egy indiai-óceáni védelmi paktum létesítését javasolja. Ha az első napokban nem fut zátonyra a találkozás, az utolsó három napon gazdasági kérdéseket vitatnak meg. A kevéssé publikált, de nagy jelentőségű programpontok Nagy-Britannia közös piaci csatlakozásával, a műszaki együttműködés finanszírozásával és a belső nemzetközösségi segélyezéssel foglalkoznak. Éles viták várhatók, mivel a megjelenő 31 küldöttség álláspontja valamennyi témában igen eltérő. A pénzügyminiszterek már tavaly szeptemberében ciprusi értekezletükön elfogadtak egy határozattervezetet, amely rögzítette a műszaki együttműködés finanszírozási alapjának kereteit. Ennek a dokumentumnak az elfogadását egyes kormányok megpróbálják elhalasztani, sőt nyíltan szembehelyezkednek vele. A másik segítségnyújtással kapcsolatos napirendi pont az exportpiac fejlesztéséről készített jelentés ismertetését foglalja magában. A Nemzetközösség titkársága ebben a következő három intézmény felállítását javasolja: marketingfejlesztési alap, export- és invesztíciós szervezet (Export and Investition Corporation), import-export bank. A marketingfejlesztési alap műszaki és pénzügyi segítséget nyújt a nemzetközösségi tagállamoknak piackutatásra, kereskedelmi vásárokon való részvételre, és kereskedelmi küldöttségek cseréjére. Az alap kezdő tőkéjének 2 millió font sterlinget javasol a jelentés. Ezt az összeget a tagállamok két év alatt fizetnék be. Az export- és invesztíciós szervezet és az import-export bank alapjaiból a kész- és félkész tőkecikkeknek a Nemzetközösség 26 fejlődő tagállamából származó exportját finanszírozzák vagy refinanszírozzák majd. A korporáció induló tőkéje a javaslat szerint 5 millió lesz, a bank pedig 10 millió font sterlinggel kezdi meg működését. Ezeket az összegeket a tagállamok 4-5 év alatt fizetik be konvertibilis valutában. A bank mind a tagállamoktól, mind a nyílt piacon felvehet kölcsönöket és közép vagy hosszú lejáratú hiteleket nyújt vásárlásokra, a vásárolni kívánt termékek árának maximálisan 90 százalékáig terjedően. A Reuter singapore-i tudósítója úgy véli, hogy ezeket a javaslatokat a tagállamok egészében véve elfogadják, egyes részletkérdésekben viszont éles vita várható. A jelentés megállapítja, hogy a három intézmény létesítésének legnagyobb terhe a fejlett nemzetközösségi tagállamokra jut, de azért a fejlett országok is közvetve vagy közvetlenül jól járnak a kölcsönös kereskedelem fellendülése révén. Nem először kerül a Nemzetközösség csúcstalálkozójának napirendjére Nagy- Britannia és a Közös Piac kapcsolata, a brit csatlakozás kihatásainak megvitatása. Ismeretes, hogy a Nemzetközösség különböző fejlettségi fokon álló országait gazdaságilag az 1932-ben létrehozott preferencián a vámrendszer és a sterling-övezet kapcsolja össze. A kereskedelem mindig is a döntő kapocs volt a tagállamok, elsősorban Nagy-Britannia és a volt gyarmatok között. A Nemzetközösség jelenleg a világkereskedelemnek körülbelül egyötödét bonyolítja le. Ez az arány azonban állandóan csökken. Nagy-Britannia ennek ellenére még ma is 17 ázsiai és afrikai nemzetközösségi ország importjában az első helyet foglalja el és 15 nemzetközösségi ország számára a fő expormiacot jelenti. A közös piaci belépéssel kapcsolatban Nagy-Britanniának éppen ezért vigyáznia kell arra, hogy ne károsítsa partnerei érdekeit. Elsősorban a nagy cukortermelő országokról, valamint Új-Zélandról van itt szó. Egyesek (Fidzsi, Mauritius), gazdasága szinte száz százalékig a brit piac befogadóképességétől függ. Biztosra vehető, hogy az érintett országok a csúcstalálkozón jelentős teret szentelnek ennek a problémakörnek is. A negyedik gazdasági napirendi pont a Nemzetközösségen belüli kétoldalú segítségnyújtás megvitatását irányozza elő. A nemzetközösségi bilaterális segély, amely hivatalos adomány, hitel és befektetés útján kerül a kevésbé fejlett országokba, 1970-ben 218 millió fontra rúgott. Nagy-Britannia segélyeinek 90 százalékát volt gyarmatai kapták az előző esztendőben. 1969-ben több mint 14 ezer brit tanító és műszaki szaktanácsadó dolgozott a különböző fejlődő nemzetközösségi országokban és több mint 40 ezer nemzetközösségi diák tanult angol intézményekben. Jelentős továbbra is az angol magántőke befektetése, amely a nyersolajjal kapcsolatos invesztíciók nélkül 1968-ban a fejlődő országokban 45 millió fontot. Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandban 115 millió fontot tett ki. A sterling-övezet országainak továbbra is Nagy-Britannia a legfontosabb tőkeforrása. A nemzetközösségi miniszterelnökök értekezlete tükrözi a hajdani brit birodalom felbomlásának stádiumát, de ugyanakkor azokat a gazdasági érdekeket is, amelyek a tagországokat még ma is kölcsönösen egymáshoz kötik. A legnagyobb feladat, amelyet a csúcstalálkozó résztvevőinek meg kell oldaniuk — írja a Reuter egyik jelentése —, hogy egységes csoportként a jövőben is találkozhassanak. Ezt a gondolatot használja fel a közös piaci csatlakozás ellenzőinek egy csoportja is. A tegnap közzétett nyilatkozatban a következő megállapítást teszik: Nagy-Britannia esetleges dél-afrikai fegyvereladásai ideiglenesen megbomlaszthatják a Nemzetközösséget, de a tervezett csatlakozás végleg felrobbanthatja. . Magyar-egyiptomi hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás Kairóban szerdán Magyarország és az Egyesült Arab Köztársaság kormányának képviselői aláírták a két ország 1971—75. év közötti időszakra szóló hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodását. Magyar részről Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Egyiptom részéről pedig Hamza Elis gazdasági és külkereskedelmi miniszterhelyettes írta alá az egyezményt. A magyar jószolgálati küldöttség szerdán befejezte háromnapos kairói látogatását és közel-keleti körútjának következő állomására, Bejrútba érkezett. (MTI) A HATOK VALUTAUNIÓJA: KOMPROMISSZUM KÍSÉRLETE ARNHEIMBEN A Közös Piac pénzügyi és gazdasági minisztereinek arnheimi értekezlete egy lépéssel közelebb juttatta a Hatokat ahhoz, hogy a gazdasági és valutaunió körüli vitát kimozdítsák a holtpontról — jelenti a Reuter-iroda tudósítója. A kedden késő este tartott ülésen a francia pénzügyminiszer hajlott a kompromisszumra és a miniszterek a február 8-án Brüsszelben tartandó következő ülésükig most igyekeznek olyan formulát kidolgozni, amely lehetővé teszi, hogy a valutaunió megalakításának első, hároméves szakaszát már megkezdték, anélkül, hogy a további szakaszokra vonatkozóan merev kötelezettséget vállaljanak. Franciaország viszont, partnereivel együtt, elvben elismerné, hogy az integráció további lépcsőfokaiban nagyobb döntési jogkörrel kell felruházni a közösségi intézményeket. Mint ismeretes, adatok elsősorban azért nem tudták a kitűzött határidőre, az év elejére befejezni a valutaunió megvalósításának előkészületeit, mert Franciaország nem volt hajlandó már előre kötelezettséget vállalni arra, hogy a nemzeti szuverenitás egy részéről lemond a közösség javára. Az arnheimi tanácskozás eredményéről szóló hírt Párizsban nagy megelégedéssel fogadták és a francia diplomácia jelentős sikerének tekintik — jelenti az MTI tudósítója. Értesülése szerint a kompromisszum lehetővé tenné az első hároméves szakasz megindítását és csak ezalatt a három év alatt kell majd megállapodni abban, hogy az unió teljes kiépítésekor milyen legyen a közös szervek hatásköre és hogyan hozzák meg döntéseiket. Párizsi vélemények szerint e kompromisszum lehetővé tenné, hogy a Közös Piac miniszteri tanácsa a február 8-án kezdődő ülésszakon végleg megállapodjon a gazdasági és valutaunió tervének, az úgynevezett Werner-programnak a megvalósításában — mondja az MTI tudósítása. A miniszterek tanácskozásán elnöklő Witteveen holland pénzügyminiszter azonban arra figyelmeztetett, hogy Franciaország és öt partnere között még mindig igen nagy a véleménykülönbség. Csak annyit lehet mondani, hogy a miniszterek ma optimistábbak, mint egy hónappal ezelőtt, amikor a megállapodási kísérlet kudarcba fulladt. Óva intett a túlzott derűlátástól Schiller nyugatnémet gazdasági miniszter is. A közösség — mondta — a megfontolás időszakába érkezett, amely jóval a februári ülésen túl is eltarthat. Ami a miniszteri ülés hivatalos napirendjét illeti: az értekezlet második napján megvitatták a nemzetközi valutarendszer nagyobb rugalmasságának kérdését, de még nem sikerült közös álláspontot kialakítani. A Közös Piac valutabizottságát bízták meg azzal, hogy tovább tanulmányozza a kérdést, és terjesszen elő javaslatot még az úgynevezett Tízek klubjának március végén esedékes ülése előtt. Schiller ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a Tízek ülése lehetőséget ad majd a Hatoknak a kérdés újabb megvitatására az Egyesült Államokkal. A költségvetési politika összehangolásáról folytatott vitában Witteveen tájékoztatása szerint megbízták a brüsszeli bizottságot, dolgozzon ki egységes rendszert, amelynek alapján az egyes tagállamok költségvetési előirányzatai öszszehasonlíthatók lesznek. A miniszterek egyetértettek abban is, hogy a költségvetési előirányzatok növekedési ütemének összehangolása rendkívül fontos. Az arnheimi miniszteri megbeszélésekkel egyidejűleg Brüsszelben rövid ülést tartott a Közös Piac és Anglia tárgyaló küldöttsége. A brit küldöttség vezetője, O’Neil, hangsúlyozta a közös költségvetéshez való hozzájárulás mértékéről tett korábbi brit javaslatok „döntő fontosságát”. Mint tájékozott körökben mondják, a nyilatkozattal meg akarta győzni a Hatokat arról, hogy az angol javaslat nem egyszerűen tárgyalási fogás volt, hanem komolyan gondolták. Megszakadhatnak a tárgyalások, ha a Közös Piac tagállamai túl sokat kívánnak Angliától — mondta O’Neil. Anglia javaslata, mint ismeretes, az volt, hogy a közösséghez való csatlakozás esetén 13—15 százalék legyen a hozzájárulása a közösségi költségvetéshez. A Közös Piac ellen javaslata 20—25 százalék volt. NAPRÓL NAPRA ♦ A NEMZETKÖZÖSSÉG 18-IK CSÚCSTALÁLKOZÓJA ma kezdi meg munkáját. Az értekezleten Nagy-Britannia dél-afrikai fegyverszállításai miatt a Nemzetközösség jövője is veszélybe kerülhet. Írásunk a napirendben szereplő gazdasági programpontokat ismerteti. ♦ KOMPROMISSZUM RAJZOLÓDIK KI abban a vitában, amely mindeddig megakadályozta, hogy meginduljon a Közös Piac gazdasági és valutauniójának kiépítése. Az amnheimi miniszteri értekezleten elért haladás lehetőséget ad arra, hogy február 8-án a közösség miniszteri tanácsa elhatározza a Werner-terv végrehajtásának megindítását. ♦ AZ AMERIKAI ACÉLÁRAK EMELÉSE ELLEN erélyesen lépett fel a kormány. Nixon a bevitel emelésével fenyegeti meg az acélvállalatokat. Kérdés, hogy lépése olyan sikeres lesz-e, mint tíz évvel ezelőtt Kennedy elnök emlékezetes csatája az USA acéliparával. ♦ A PAPÍRARANY SZILÁRDAN BEÉPÜLT A NEMZETKÖZI VALUTARENDBE, de egyelőre semmiféle jele sincs annak, hogy kiküszöbölné az igazi arany monetáris szerepét — állapítja meg cikkünk. A nyugat-európai jegybankok egyre több dollárkövetelést váltanak át SDR-re, amiben a dollár iránti bizalom gyengülése tükröződik. ♦ TEXTIL- ÉS RUHÁZATI IPARUNK AZ ELMÚLT ÖT ÉVBEN dinamikusan fejlődött, de még nem érte el a kívánt színvonalat. A jelenlegi állóeszközállománnyal, amelynek jelentős része elavult, nagyon nehéz a mai követelményeknek megfelelő termékeket gyártani. Az iparág rekonstrukciójára éppen ezért mintegy 15 milliárd forintot akarnak fordítani 1975-ig, és ugyanakkor a felhasznált alapanyagok összetételét is módosítják a szintetikus szálak javára.. ♦ FÉLBESZAKADT A KŐOLAJTERMELŐ ORSZÁGOK és a nyugati konzorciumok közötti tárgyalás Teheránban. Az olajvállalatok képviselői egyelőre nem akarnak konkrétan tárgyalni az OPEC-tagállamok kívánságairól, a magasabb kőolajárakról, és a nyereség eddigitől eltérő elosztásáról. Ha a tárgyalások továbbra sem lesznek képesek a nehézségeket áthidalni, ez nyílt szakításra vezethet a termelők és a nyugati olajcégek között. Ennek fényében figyelemre méltó az az egyezmény, amelynek értelmében Irak olajat szállít Bulgáriának. // /IP Több ösztönzést a magyar—finn kereskedelemnek Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a finn kormány meghívására 1971 január második felében hivatalos látogatásra Finnországba utazik. A két baráti ország között az évek során sokoldalú kapcsolat alakult ki. Aktívabbá vált az együttműködés a politikában, de a magyar—finn kereskedelmi kapcsolatokban is dinamikus a fejlődés. Az elmúlt évek krónikájában több vezető államférfi — mindenekelőtt Kekkonen államfő — látogatását jegyezték fel., A mind gyakoribbá váló magas szintű személyes találkozók is hozzájárultak ahhoz, hogy 1970-ben az árucsereforgalom — mintegy húszmillió dolláros volumennel — a két ország közötti kereskedelem történetének legmagasabb szintjét érte el. Ebben szerepe volt a fejlett tőkésországokban az utóbbi években kialakult konjunktúrának is. Ennek jótékony hatása ugyanis —különösen a finn márka devalvációját követően —■ a nemzetközi munkamegosztásban erőteljesen résztvevő Finnországban (a nemzeti jövedelem mintegy 25 százaléka a külkereskedelem útján realizálódik) a gazdasági élet megélénkülését eredményezte. A magyar kivitel helyzetét — igaz, csak korlátozott mértékben — javította a több ízben végrehajtott finn liberalizáció is. Ezzel szemben 1968. január 1-ével, az EFTA-vámok teljes megszüntetésével nyomasztóbbá vált a szabadkereskedelmi társulás tagállamai áruinak konkurrenciája, minthogy ezek előtt megszűnt az akadály a finn piacon, hiszen megszabadultak a Skandináviában legmagasabb finn autonóm vámok fizetésétől. Az árucsere-forgalmat elősegíti az 1969. január 1-től 1973 végéig érvényes hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodás, amely első ízben szerződésesen biztosította a legnagyobb kedvezmény elvét. Az árucsere-forgalmi szerződést kiegészítette az 1969 októberében öt évre megkötött gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás. Ebben mindkét fél kifejezte készségét, hogy előmozdítja és ösztönzi a vállalatok és intézmények közötti együttműködést, továbbá azt, hogy az ebből származó szállításokat a lehető legkedvezőbben bírálja el. Mindezek együttes hatására a forgalomnak a korábbi évek stagnáló, illetve ingadozó jellegét dinamikusan fejlődő trend váltotta fel. A magyar—finn árucsere-forgalom így alakult az elmúlt öt esztendőben (millió dollárban): A forgalom további növekedésének előfeltétele az árustruktúra további korszerűsítése, elsősorban a gépipari gyártmányok arányának emelése. Ezek részesedése ugyanis a magyar exportnak két százalékát sem éri el, de az utóbbi évek átlagában sem haladta meg az 5—10 százalékot. Körülbelül ez volt a jellemző a finn kivitel gépipari gyártmányainak részesedési irányára is. Kivétel ez alól az a néhány év, amikor a Lábatlani Vékonypapírgyárhoz szállított berendezések révén a gépipar hányada magasabb volt (1969-ben e cikkek a finn kivitelben 52,4 százalékot képviseltek.) A magyar gépipar gyártmányai közül finn partnereink érdeklődésére tarthatnak számot a hajók, a kikötői berendezések, a daruk, az erőművi berendezések és az autóbuszok. A magyar ipar szállítási lehetőségeit, e gyártmányok minőségét, műszaki paramétereit javuló finnországi propagandánkkal közismertebbé tesszük. Annál kevésbé érthető az a tartózkodás, amit a finn állami ipar a magyar gépipari és beruházási termékek vásárlása terén tanúsít. A finn hatóságok kezdeményezése és ösztönzése pozitívan hatna a magyar gépipari gyártmányok forgalmának növelésére, egyben kedvezőbb lehetőségeket teremtene a finn ipar számára is a magyar piacon. A gépipar és általában a kevésbé fuvarigényes cikkek arányának térhódítása mellett szól az a körülmény is, hogy a hosszú szállítási útvonal miatt gazdaságosabbá válhatna az árucsere-forgalom. Jelenleg — és valószínűleg még viszonylag hosszú időn át — mind a magyar, mind a finn kivitelben az anyagjellegű, illetve a mezőgazdasági cikkek dominálnak. A magyar—finn árucsere-forgalom 1969. évi áruszerkezete százalékos megoszlásban, a következő volt: A hagyományos kereskedelmi kapcsolatok mindinkább kiegészülnek — a fejlődés potenciális forrását jelentő ipari együttműködéssel, a vállalatok közötti kooperációval. Ha nincsenek is még látványos eredmények (eddig két ilyen megállapodás született, és jelenleg folynak tárgyalások továbbiakról), a következő évek során minden bizonnyal jobban érezhetővé válik a kormányszinten megkötött megállapodás hatása az együttműködésben, örvendetes lenne, ha feloldódna a finn gazdasági körökben még tapasztalható bizonyos tartózkodás a kooperációtól. Mind Magyarország, mind Finnország erőteljesen érdekelt abban, hogy előnyösen és intenzíven bekapcsolódjék a nemzetközi munkamegosztásba. Az elért eredmények ellenére állíthatjuk, hogy a két ország egymás közti kereskedelme és gazdasági együttműködése még sok lehetőséget tartogat a fejlődés expanziója számára. Magyar részről továbbra is azon fáradoznak, hogy kezdeményezéseikkel elősegítsék e folyamat erősödését, gyorsulását. DPM 1966 1967 1968 1969 1970* Export 7,2 6,4 5,4 8,0 10,0 Import 7,4 5,9 5,2 10,3 10,3 összesen 34,6 12,3 10,6 18,3 20,3 * várható Energiahordozók Export Import és villamosenergia Anyagok, félkészter0,5 méhek, alkatrészek Gépek, szállítási eszközök, beruházási 58,0 44,8 javak Fogyasztási ipar1,8 52,4 cikkek Mezőgazdasági 12,3 1,4 cikkek 27,4 1,4 Bolgár—iraki olajegyezmény Irak ratifikálta a Bulgáriával kötött olajipari gazdasági és technikai kooperációs egyezményt — jelenti Bagdadból a Reuter tudósítója. Az egyezményt — amely érvénybe lépett, miután közzétették a hivatalos lapban —, szeptember végén kötötték meg Szófiában. A megállapodás értelmében Bulgária 12 millió dolláros kölcsönt nyújt Iraknak, komplett ipari berendezések formájában. Emellett technikai segítséget nyújt a lelőhelyek felkutatásával kapcsolatban, továbbá árucikkeket és nyersanyagot szállít, amelyeket az egyezményhez csatolandó lista tüntet fel. Az árucikkek szállítása világpiaci árakon történik. E szolgáltatásokért Irak olajjal fizet. Az olajat az INOC, az iraki nemzeti kőolajtársaság szállítja 1972 és 1980 között. A megállapodás feljogosítja Irakot arra, hogy más országoktól vásárolt olajjal lássa el Bulgáriát, ha hazai forrásokból nem tudja fedezni a megállapított évi mennyiséget.