Világgazdaság, 1971. július (3. évfolyam, 126/621-148/643. szám)
1971-07-24 / 143. (638.) szám
YIlAGGAZ 1971. JÚLIUS 24., SZOMBAT ÉVFOLYAM, 143. (638.) SZÁM Japán kereskedelempolitikája és a fizetési mérleg Kevés olyan állam van a világon, amelyiknek nem a deficites fizetési mérleg, hanem éppen ellenkezőleg, a túl nagy mérlegaktívum okoz gondokat. Márpedig Japán ilyen ország. Az OECD jelentése ez évre 3,5 milliárd dollár mérlegtöbbletet jósol, azaz közel másfél milliárdos növekedést a tavalyihoz viszonyítva. Ez az adat mindenekelőtt a japán termékek fokozódó versenyképességének a jele, de az ország igen aktív kereskedelmi diplomáciája is közrejátszik: nem véletlen, hogy a telexgépek Moszkvában megnyíló japán kiállításról, vagy éppenséggel a japán kereskedelem- és iparügyi miniszter új-zélandi látogatásáról adnak hírt. A mérlegtöbblet okaihoz hozzászámíthatunk még egy tényezőt is: a bizonyos mértékig kordában tartott importot. Ez különösen a Japánnal deficites kereskedelmet folytató országok szemében szálka. A kormány, úgy tűnik, lépésről lépésre enyhít az importkorlátozásokon, amelyek most már saját szempontjából is kölöncként hatnak. Az OECD Japánról kiadott jelentése szerint a stagnáló termelést az élénk fogyasztói kereslet elmozdítja a holtpontról és a bruttó nemzeti termék ebben az évben végső soron 10—11 százalékkal felülmúlja majd a tavalyit. Az expanzió — mondja az OECD előrejelzése — jövőre tovább folytatódik. A termelés felfutása mellett azonban az áremelkedés üteme is meggyorsul. Ezt az OECD részben azzal magyarázza, hogy a béremelkedés 15 százalékos értéke még a GNP növekedését is felülmúlja. A gondokra fő orvosságként az OECD az import liberalizálását ajánlja. A japán kormány is hajlik e megoldás felé: az importkönnyítésekkel megteremtheti a fizetési mérleg egyensúlya biztosításának a feltételeit és a növekvő importtal egyben visszavetheti az áremelkedéseket is. Az import-liberalizálási intézkedések közé tartozik a Külkereskedelmi és Iparügyi Minisztérium most közzétett rendelkezése. Eszerint, ez év végén megszüntetik a 44 árucikkre kiszabott automatikus import-kvótákat. Az import-engedélyek megadását bizonyos cikkek esetében ugyanis hosszas adminisztrációs huzavona előzte meg. A felszabadított termékek közé tartoznak például a tea, a kolbász, az antibiotikumok, a kozmetikai szerek, a gyapjútermékek, a belsőégésű motorok, a tranzisztorok, az autóbuszok, és a személyautók. Ezekre, és összességében 44 cikkre ezentúl automatikusan megadják az intézkedéseket. Három árucikket nem vontak ki az automatikus importkvóta-rendelkezések hatálya alól: az urániumot, a plutóniumot és a laktózt. A kereskedelmet könnyítő intézkedések sorába tartozik egy másik bejelentés is. Eszerint augusztus 1-től Japán preferenciális vámtarifákat alkalmaz Spanyolországgal szemben is. Ellenlépésként Spanyolország erőteljesen csökkenti a GATT 35. paragrafusa értelmében megengedett és egyes japán árukkal szemben alkalmazott diszkriminációs megkülönböztetést. Spanyolország egyébként a 96. állam, amelyik preferenciális vámkedvezményekben részesül a japán piacon. Még hét országnak kell megszüntetni a japán árucikkekkel szemben alkalmazott bánásmódot ahhoz — mondják a Japánhoz közelálló körökben —, hogy azokkal szemben is kedvezményes vámrendszert alkalmazzanak : Portugáliának, Romániának, Bulgáriának, Jamaicának, Botswanának, Lesothonak és Swaziföldnek. A mérlegtöbblet „lecsapolásának” másik módja a tőkeexport fokozása. Nem véletlenül hangoztatta olyan büszkén a nemrégiben kiadott japán Fehér Könyv, hogy az ország a hitelfelvevők soraiból átlép a hitelezők közé. A japán tőke egyik fő mozgásterülete a kelet-ázsiai térség. Tanaka külkereskedelmi és iparügyi miniszter új-zélandi útja egyik láncszeme a külföldre irányuló japán expanziós törekvéseknek. A miniszter nem talál süket fülekre Új-Zélandban, amelynek gazdaságát a közös piaci brit csatlakozás perspektívája komolyan megrázta. Ezt a megállapítást támasztja alá egyébként Shelton új-zélandi kereskedelem- és iparügyi miniszter kijelentése is, amikor üdvözölte a japán tőke beáramlását az országba. Példaként hozott fel egy japán tőkével felépült alumíniumüzemet. Az import-könnyítések és a tőkeexport növelés nem jelenti azt, mintha Japán ezentúl nem fektetne nagy súlyt exportjának a fejlesztésére. Külföldi nyomásra ugyan hajlandó belemenni exportkorlátozásokba, de ez inkább kivétel, mint általános jelenség. Az amerikai kormány kormányszintű tárgyalásokon akar Japánból még több engedményt kisajtolni, azonban a japán engedékenységnek is megvan a határa. David Kennedy volt pénzügyminiszter próbált ilyen értelmű nyomást gyakorolni a japánokra, azonban a textilgyárosok makacsul elleneznek minden kormányszintű eszmecserét ebben a kérdésben. A japán export fokozására különösen kedvező perspektívák nyílnak a szocialista országok irányában. Jelenleg még sok az akadály, azonban ezek leépítése fokozatosan megtörténik. A külkereskedelmi és iparügyi minisztérium máris jelezte, hogy Japán kéri a távol-keleti embargó-kombinációs bizottságtól, hogy csökkentse a tilalmi listára felvett termékek mennyiségét. Kimura külügyminiszter azt is kilátásba helyezte, hogy konzultálni fognak a bizottság többi tagállamaival esetleges felosztásáról. Addig is azonban minden lépést megtesznek — mondotta, a tilalmak könnyítésére. Hogy Japán érdeklődik a szocialista országok iránt, az is jelzi, hogy ezen a héten immár a harmadik japán szakbemutató nyílt Moszkvában. A Toray Industries 7000 kiállítási tárgyat szállított Tokióból Moszkvába, hogy a szovjet szakembereknek bemutassa export-lehetőségeit. A Szokolnyiki parkban kiállított termékek sorába tartoznak műanyagok és műanyagkészítmények, textilgépek és műanyagfeldolgozó berendezések. Ami a másik két bemutatót illeti: a Kanemacu-Gosó cég sajtolóberendezéseket állított ki, a Nicsimen vállalat pedig gépkocsikat, motorkerékpárokat és gépkocsiipari felszereléseket. Ezzel azonban nem ért véget a kiállítások sora: ebben a hónapban két újabb japán bemutatót is terveznek. B. T. BRANDT A VALUTAHELYZETRŐL A bonni kormány a nyári szünet után dönt abban a kérdésben, visszaállítják-e a márka régi dollárparitását, vagy új árfolyamon rögzítik-e — mondotta pénteken általános politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkozó sajtóértekezletén Willy Brandt kancellár. Arra a kérdésre, megerősíts-e Klasen Bundesbank-elnök nyilatkozatát, amely szerint a Közös Piac többi tagja már nem ragaszkodik a régi paritáshoz, Brandt aláhúzta, hogy a régi paritáshoz való visszatérésre még annak idején a május eleji körülmények között vállaltak kötelezettséget. Senki sem látta akkor még előre, milyen lesz a helyzet a nyár után, de ezt még most nem tudja senki — hangsúlyozta. Brandt nem szólt arról, változott-e annyira a fizetési mérleg helyzete, hogy az igazolná az árfolyam megváltoztatását. A bizonytalanság elemei még észlelhetők — mondotta a kancellár — különben nem lenne szükség a márka további lebegtetésére. A nyugatnémet kormány továbbra is törekedni fog arra, hogy a Hatok közösen bővítsék valutáik áringadozási sávját a kívülálló pénznemekkel szemben, még mielőtt a Nemzetközi Valuta Alap szeptember végén Washingtonban összeül. Az objektív nehézségek ellenére ennek kilátásait nem ítélem reménytelennek — hangsúlyozta Brandt. Az NSZK belső gazdasági helyzetét érintve elmondotta, hogy a kilátások pozitívak, a konjunktúra lehűlése megkezdődött. Az árak emelkedése is fokozatosan lelassul majd. A lakosság többségének gazdasági helyzete kedvezőnek ítélhető meg az árak emelkedő irányzata ellenére is. A kancellár nem cáfolta annak lehetőségét, hogy 1972- ben vagy 1973-ban emelik az adókat. Ebben a kérdésben a kormány szeptemberben dönt majd. A költségvetés kidolgozása előtt a jövőben az NSZK konzultál majd közös piaci partnereivel, hogy közös gazdasági és pénzügyi céljaikat könnyebben határozhassák meg. A költségvetések összehangolása egyébként Giscard d’Estaing és Schiller pénzügyminiszterek július 5-i megbeszélésén komoly szerepet játszott — tette hozzá a kancellár. A frankfurti devizapiacon az előző naphoz képest jelentős változás nem történt. A dollár árfolyama a 3,4645 márkás csütörtöki szintről 3,4660 márkára javult. Ez a márka 5,6 százalékos felértékelésének felel meg. A dollár viszonylagos stabilitását egyesek Brandt sajtóértekezletével is magyarázzák, főként azért, mert a kancellár nem adott tiszta képet arról, milyen paritáson rögzítik majd a márkát. (Reuter) Koszigin fogadta a francia pénzügyminisztert Koszigin szovjet miniszterelnök pénteken Moszkvában fogadta Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminisztert, aki az állandó szovjet—francia vegyes bizottság hatodik ülésszakán részt vevő francia küldöttséget vezeti. Koszigin és a miniszter a szovjet— francia együttműködés további fejlesztéséről, valamint a gazdasági, a tudományos és a műszaki kapcsolatok bővítéséről tárgyalt. A nemzetközi műszaki fejlődéssel kapcsolatban megnyílt új együttműködési területek is szóba kerültek. (MTI) eléri a 12,5 milliárd rubelt és az előző ötéves időszakhoz viszonyítva több, mint másfélszeresére emelkedik. Ebben az évben a szovjet—bolgár kereskedelem értéke meghaladja a 2 milliárd rubelt. Egy másik bolgár delegáció is érkezett a szovjet fővárosba. Bulgária földművelésügyi és élelmiszeripari minisztériumának küldöttsége Vlkan Sopov miniszter vezetésével tárgyalásokat folytat a két ország mezőgazdasági együttműködésének kiszélesítéséről. (MTI) Szovjet—bolgár kereskedelmi kapcsolatok Nyikolaj Patolicsev szovjet és Ivan Nedev bolgár külkereskedelmi miniszter Moszkvában megtárgyalta a szovjet—bolgár kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésével összefüggő és a két ország hosszú távú (1971—1975) kereskedelmi egyezményének keretébe tartozó kérdéseket. A mostani ötéves időszakban a kölcsönös áruszállítások értéke várhatólag ■» ■' 1 —------------------ NAPRÓL NAPRA ♦ JAPÁN FIZETÉSIMÉRLEG-TÖBBLETE EGYRE TÖBB GONDOT OKOZ az ország gazdaságának, de a külső partnereknek is. A most bejelentett importliberalizálási intézkedések az egyensúlyt próbálják helyreállítani. A szabadabb import azonban nem jelenti az exporttevékenység lanyhulását. Nagyok a kiaknázatlan lehetőségek különösen a szocialista piacokon. Az ebben a relációban megnövekedett japán aktivitást jelzi a Moszkvában tartott kiállítások sorozata is. ♦ A SVÉD KÜLKERESKEDELEM BŐVÜLÉSE az utóbbi időszakban jelentősen meghaladta a többi gazdasági szektor növekedési ütemét. Kedvezőtlen, hogy az import meghaladja az exportot és a fizetési mérleg szaldója negatív. 1971-ben a behozatal növekedése valószínűleg lelassul és ez jótékony hatással lesz a fizetési mérlegre. ♦ ÚJ SZOVJET GAZDASÁGI RENDELETEKRŐL ad számot a Világsajtóból közölt cikk. A gazdasági mechanizmus tökéletesítését szolgáló rendelkezések növelik a vállalatok érdekeltségét a feszített tervek vállalásában, elősegítik a műszaki fejlesztést és a termelési kapacitások teljesebb kihasználását. ♦ A HUNGAROCOOP 7 MILLIÓ RUBELES ÉRTÉKŰ MEGÁLLAPODÁST KÖTÖTT szovjet partnereivel gyermekruha szállítására 1972-re. A szovjet megrendelők méltányolják, hogy a magyar vállalatok figyelembe veszik igényeiket és pontosan határidőre szállítanak. ♦ AZ ARANY ÁRÁNAK ÁLLANDÓ EMELKEDÉSE VÁRHATÓ szeptemberig^^^isi közgyűléséig. A jelenséget a megfigyelők a dollár iránti fő&feadó bix^Njiatlansággal magyarázzák. Románia is a legnagyobb kedvezmény elve Az amerikai külügyminisztérium közölte a szenátus pénzügyi bizottságával, hogy kívánatosnak tartaná annak a javaslatnak a megszavazását, amely a legnagyobb kedvezmény elvét kiterjesztené a Romániával folytatott kereskedelemre is. A DPA értesülése szerint azonban nem valószínű, hogy a kongresszus mindkét háza a javaslat mellé áll. A szocialista államok közül ez idő szerint csak Lengyelország és Jugoszlávia részesül a legnagyobb kedvezmény elvében. JAROSZmICZ/jllNISZTERELNÖK /AZ ÚJ LENGYEL NÉPGAZDASÁGI TERVRŐL Döntő szakaszába érkezett az 1972— 75-ös lengyel népgazdasági terv előkészítése — jelentette ki a Perspektiwy című hetilapnak adott nyilatkozatában Piotr Jaroszewicz miniszterelnök. A terv irányelveinek kidolgozásakor mindenekelőtt három célt vettek figyelembe — mutatott rá a lengyel minisztertanács elnöke. Az első: a lengyel nép anyagi-, munka- és életviszonyainak gyors és jelentős mértékű javítása. A lengyel kormány teljességgel tudatában van a kérdés fontosságának, s az utóbbi időben számos operatív intézkedést hozott a legégetőbb problémák részletes, illetve maradéktalan orvoslására. Figyelembe veszi és a rendelkezésre álló kereteken belül meg is valósítja a vállalatok, gyárak kollektíváitól és a szakértői csoportoktól beérkező javaslatokat. A második megoldandó feladat a munkaerőkérdés. ..Szociális politikánk, sőt egész rendszerünk legfontosabb feladata, hogy ne csak munkaalkalmat, hanem szakmai fejlődési lehetőséget is biztosítsunk minden lengyel állampolgár számára” — hangsúlyozta Jaroszewicz. A harmadik feladat Lengyelország gyors gazdasági fejlődésének biztosítása. A tudományos-technikai forradalom vívmányainak figyelembevételével, a legkorszerűbb műszaki és szervezési módszerek alkalmazásával — mutatott rá a miniszterelnök — harmonikusan és arányosan kívánjuk fejleszteni az összes népgazdasági alapágazatot. A következő tervidőszakra — folytatta Jaroszewicz — a nemzeti jövedelem 38—39 százalékos növelését irányoztuk elő. A legfontosabb feladat ezen a téren az iparra vár, a bruttó ipari termelésnek 50 százalékkal kell emelkednie 1975-ig. Ezen belül nagyobb fejlődési ütemet kell biztosítani a lakosság igényeit kielégítő fogyasztási cikkek gyártásának. A mezőgazdasági termelés előirányzott növekedése a következő tervidőszakra 18—21 százalék. Bár ez eddig soha nem tapasztalt fejlődési ütemet követel, úgy véljük, hogy a kitűzött cél elérhető, mert kedvező anyagi és egyéb feltételeket teremtünk a lengyel mezőgazdaság fejlesztéséhez — szögezte le befejezésül a lengyel minisztertanács elnöke. (MTI) ÚJ KONCEPCIÓ, ÚJ TERV, ÚJ MÓDSZEREK Lengyelország új ötéves terve A Lengyel Egyesült Munkáspárt júniusban tartott tizedik plénuma kidolgozta az új ötéves — illetve mire realizálására sor kerül, tulajdonképpen már csak négyéves —, terv új irányelveit. Az átdolgozás megfelel annak a koncepciónak, amely felismerve az elkövetett hibákat, meg akarja szüntetni az aránytalanságot a termelőeszközöket, illetve a fogyasztási cikkeket gyártó szektorok között. Jaroszewicz miniszterelnöknek a plénumon elhangzott beszédét a VILÁGGAZDASÁG június 29-i számában ismertettük. A terv részleteiről, kidolgozásának menetéről, a legfontosabb követendő célokról készített interjút munkatársunk Stanislaw Markowskival, a lengyel tervhivatal elnöki tanácsadójával. " Hogyan készítették elő az új terv irányelveit és milyen fázisokon megy még át, míg határozattá nem válik? — A tervkészítéssel nagy késésben vagyunk, mert a régebbi terven jelentős változtatásokat kellett végrehajtanunk. Mivel szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy ezúttal ne szakadjunk el a valóságtól, mindenekelőtt a gazdasági szakemberek tapasztalataira támaszkodunk. Tizenhét csoportot hoztunk létre a terv kidolgozására, e csoportok összesített elképzelését vitatta meg a 10. plénum. A vita szó most igazán helyénvaló, valóban különböző nézetek hangzottak el, és a terv lényegét érintő hozzászólások. A plénum után az egyes tárcák kezdtek tárgyalni a tervjavaslatról, szeptemberben pedig a központi bizottság következő plénumafoglalja össze a viták eredményét. A módosított tervjavaslat ezután a közvélemény elé kerül, majd a végső döntést a párt VI. kongresszusa mondja ki, amelyre ez év decemberében, vagy jövő év januárjában kerül sor. Az ágazati szintű megbeszéléseknek elsősorban az a feladatuk, hogy feltárják a tartalékokat. — Miben foglalná össze a terv fő céljait? — Az első és legfontosabb feladat, hogy meggyorsítsa a népgazdaság fejlődésének ütemét és érezhetően megjavítsa az életszínvonalat. Az elmúlt tíz évben folytatott gazdaságpolitika a társadalom előbbrevitelét csak a gazdaság szempontjából vizsgálta és nem kapcsolta ezt össze a társadalmi célokkal. Nem jelenti ez persze azt, hogy a fő irányok nem voltak helyesek. Az intenzív, hatékony fejlesztés jelenleg is fontos célkitűzés. Az is helyes elv, hogy meg kell őrizni a belső és külső piac egyensúlyát. De e célok elérésének eddigi módszerei helytelenek voltak. Nem lehet például az életszínvonal visszafogásával biztosítani a piaci egyensúlyt. Az erre irányuló törekvés különösen jól megmutatkozott az 1971. évre szóló tervben (amelyet később éppen a fenti okból módosítottak — A Szerk.), amely a jövedelmek, a foglalkoztatottság és a nem termelő beruházások még az eddiginél is nagyobb arányú csökkentését tűzte ki. Olyan hangsúlyozottan akartak minden eszközt a kiválasztott iparágak fejlesztésére fordítani, hogy az összes többi iparág mindenfajta állami támogatást nélkülözött volna. Helytelen volt az is, hogy ilyen fejlesztési irány mellett a tőkés adósság csökkentésére törekedtek, azaz, új hiteleket nem vettek fel, a régieket pedig minél gyorsabban vissza akarták fizetni. A decemberi áremelés már csak betetőzése volt a helytelen irányban tett lépéseknek. (Az természetesen azonnal nyilvánvaló volt, hogy a fogyasztási cikkek árának csökkentése és az élelmiszerek drágulása egyértelműen az életszínvonalat rontja.) Az akkori vezetőség logikája szerint ez volt az egyetlen megoldás a belföldi kereslet- kínálat egyensúly helyreállítására, hiszen a keresletet, amely az alacsony fizetések ellenére is meghaladta a kínálatot, nem akarták importból kielégíteni. Az ármódosító intézkedésnek volt egy másik célja is: a fogyasztási struktúra megváltoztatása. Igaz, hogy Lengyelországban a lakosság viszonylag sokat költ élelmiszerre. Ennek azonban főként az volt az oka, hogy még az alacsony fizetéseknek az élelmiszerekre költött összegen felüli részét sem tudták a vásárlók olyan fogyasztási cikkekre fordítani, amilyenekre szükségük lett volna. Az a megoldás tehát, amit az előző gazdasági vezetés választott, semmiképp sem jó, az élelmiszerfogyasztást nem az alacsony keresetűek jövedelmének csökkentésével kell mérsékelni. Ismeretes, hogy az 1971-re szóló tervet még az év elején módosították. Mivel a gazdasági vezetés nem akarta, hogy az ország terv nélkül legyen, az első negyedévben a vállalatok még a régi terv szerint gazdálkodtak, de március végére megszületett az új, és a régihez képest végrehajtott változtatások megfelelnek az új ötéves terv koncepciójának. Nem számítunk arra, hogy radikális változtatásokat tudunk végrehajtani öt év alatt. Lehetőségeink behatároltak, már csak azért is, mert először a legégetőbb problémákat, a legnagyobb elkövetett hibákat akarjuk kiküszöbölni. Komolyabb eredményeket csak a 70-es évek második felére várunk. Tibor Ágnes