Világgazdaság, 1971. július (3. évfolyam, 126/621-148/643. szám)

1971-07-24 / 143. (638.) szám

YIlAGGAZ 1971. JÚLIUS 24., SZOMBAT ÉVFOLYAM, 143. (638.) SZÁM Japán kereskedelempolitikája és a fizetési mérleg Kevés olyan állam van a világon, amelyiknek nem a deficites fizetési mérleg, hanem éppen ellenkezőleg, a túl nagy mérlegaktívum okoz gondo­kat. Márpedig Japán ilyen ország. Az OECD jelentése ez évre 3,5 milliárd dollár mérlegtöbbletet jósol, azaz közel másfél milliárdos növekedést a tavalyihoz viszonyítva. Ez az adat mindenekelőtt a japán termékek fokozódó versenyképességének a jele, de az ország igen aktív kereskedelmi diplomá­ciája is közrejátszik: nem véletlen, hogy a telexgépek Moszkvában meg­nyíló japán kiállításról, vagy éppenséggel a japán kereskedelem- és ipar­ügyi miniszter új-zélandi látogatásáról adnak hírt. A mérlegtöbblet okaihoz hozzászámíthatunk még egy tényezőt is: a bizonyos mértékig kordában tartott importot. Ez különösen a Japánnal deficites kereskedelmet folytató országok szemében szálka. A kormány, úgy tűnik, lépésről lépésre enyhít az importkorlátozásokon, amelyek most már saját szempontjából is kölönc­ként hatnak. Az OECD Japánról kiadott jelentése szerint a stagnáló termelést az élénk fogyasztói kereslet elmozdítja a holt­pontról és a bruttó nemzeti termék ebben az évben végső soron 10—11 szá­zalékkal felülmúlja majd a tavalyit. Az expanzió — mondja az OECD elő­rejelzése — jövőre tovább folytatódik. A termelés felfutása mellett azonban az áremelkedés üteme is meggyorsul. Ezt az OECD részben azzal magyaráz­za, hogy a béremelkedés 15 százalékos értéke még a GNP növekedését is fe­lülmúlja. A gondokra fő orvosságként az OECD az import liberalizálását ajánl­ja. A japán kormány is hajlik e meg­oldás felé: az importkönnyítésekkel megteremtheti a fizetési mérleg egyen­súlya biztosításának a feltételeit és a növekvő importtal egyben visszavethe­ti az áremelkedéseket is. Az import-liberalizálási intézkedések közé tartozik a Külkereskedelmi és Iparügyi Minisztérium most közzétett rendelkezése. Eszerint, ez év végén megszüntetik a 44 árucikkre kiszabott automatikus import-kvótákat. Az im­port-engedélyek megadását bizonyos cikkek esetében ugyanis hosszas admi­nisztrációs huzavona előzte meg. A fel­szabadított termékek közé tartoznak például a tea, a kolbász, az antibioti­kumok, a kozmetikai szerek, a gyap­jútermékek, a belsőégésű motorok, a tranzisztorok, az autóbuszok, és a sze­mélyautók. Ezekre, és összességében 44 cikkre ezentúl automatikusan megad­ják az intézkedéseket. Három árucik­ket nem vontak ki az automatikus im­portkvóta-rendelkezések hatálya alól: az urániumot, a plutóniumot és a lak­­tózt. A kereskedelmet könnyítő intézkedé­sek sorába tartozik egy másik bejelen­tés is. Eszerint augusztus 1-től Japán preferenciális vámtarifákat alkalmaz Spanyolországgal szemben is. Ellenlé­pésként Spanyolország erőteljesen csök­kenti a GATT 35. paragrafusa értelmé­ben megengedett és egyes japán áruk­kal szemben alkalmazott diszkriminá­ciós megkülönböztetést. Spanyolország egyébként a 96. állam, amelyik prefe­renciális vámkedvezményekben része­sül a japán piacon. Még hét országnak kell megszüntetni a japán árucikkekkel szemben alkalmazott bánásmódot ah­hoz — mondják a Japánhoz közelálló körökben —, hogy azokkal szemben is kedvezményes vámrendszert alkalmaz­zanak : Portugáliának, Romániának, Bulgáriának, Jamaicának, Botswaná­nak, Lesothonak és Swaziföldnek. A mérlegtöbblet „lecsapolásának” másik módja a tőkeexport fokozása. Nem véletlenül hangoztatta olyan büszkén a nemrégiben kiadott japán Fehér Könyv, hogy az ország a hitel­­felvevők soraiból átlép a hitelezők kö­zé. A japán tőke egyik fő mozgásterü­lete a kelet-ázsiai térség. Tanaka kül­kereskedelmi és iparügyi miniszter új-zélandi útja egyik láncszeme a kül­földre irányuló japán expanziós törek­véseknek. A miniszter nem talál süket fülekre Új-Zélandban, amelynek gaz­daságát a közös piaci brit csatlakozás perspektívája komolyan megrázta. Ezt a megállapítást támasztja alá egyéb­ként Shelton új-zélandi kereskedelem- és iparügyi miniszter kijelentése is, amikor üdvözölte a japán tőke be­áramlását az országba. Példaként ho­zott fel egy japán tőkével felépült alu­míniumüzemet. Az import-könnyítések és a tőkeex­port növelés nem jelenti azt, mintha Japán ezentúl nem fektetne nagy súlyt exportjának a fejlesztésére. Külföldi nyomásra ugyan hajlandó belemenni exportkorlátozásokba, de ez inkább ki­vétel, mint általános jelenség. Az ame­rikai kormány kormányszintű tárgya­lásokon akar Japánból még több en­gedményt kisajtolni, azonban a japán engedékenységnek is megvan a határa. David Kennedy volt pénzügyminiszter próbált ilyen értelmű nyomást gyako­rolni a japánokra, azonban a textilgyá­rosok makacsul elleneznek minden kor­mányszintű eszmecserét ebben a kér­désben. A japán export fokozására különösen kedvező perspektívák nyílnak a szo­cialista országok irányában. Jelenleg még sok az akadály, azonban ezek le­építése fokozatosan megtörténik. A külkereskedelmi és iparügyi miniszté­rium máris jelezte, hogy Japán kéri a távol-keleti embargó-kombinációs bi­zottságtól, hogy csökkentse a tilalmi listára felvett termékek mennyiségét. Kimura külügyminiszter azt is kilátás­ba helyezte, hogy konzultálni fognak a bizottság többi tagállamaival esetleges felosztásáról. Addig is azonban min­den lépést megtesznek — mondotta, a tilalmak könnyítésére. Hogy Japán érdeklődik a szocialista országok iránt, az is jelzi, hogy ezen a héten immár a harmadik japán szakbemutató nyílt Moszkvában. A Toray Industries 7000 kiállítási tár­gyat szállított Tokióból Moszkvába, hogy a szovjet szakembereknek bemu­tassa export-lehetőségeit. A Szokolnyiki parkban kiállított termékek sorába tar­toznak műanyagok­ és műanyagkészít­mények, textilgépek és műanyagfeldol­gozó berendezések. Ami a másik két bemutatót illeti: a Kanemacu-Gosó cég sajtolóberendezéseket állított ki, a Ni­­csimen vállalat pedig gépkocsikat, mo­torkerékpárokat és gépkocsiipari fel­szereléseket. Ezzel azonban nem ért véget a kiállítások sora: ebben a hó­napban két újabb japán bemutatót is terveznek. B. T. BRANDT A VALUTAHELYZETRŐL A bonni kormány a nyári szünet után dönt abban a kérdésben, vissza­állítják-e a márka régi dollárparitását, vagy új árfolyamon rögzítik-e — mon­dotta pénteken általános politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkozó saj­tóértekezletén Willy Brandt kancellár. Arra a kérdésre, megerősíts-e Klasen Bundesbank-elnök nyilatkozatát, amely szerint a Közös Piac többi tagja már nem ragaszkodik a régi paritáshoz, Brandt aláhúzta, hogy a régi paritás­hoz való visszatérésre még annak ide­jén a május eleji körülmények között vállaltak kötelezettséget. Senki sem látta akkor még előre, milyen lesz a helyzet a nyár után, de ezt még most nem tudja senki — hangsúlyozta. Brandt nem szólt arról, változott-e annyira a fizetési mérleg helyzete, hogy az igazolná az árfolyam megváltozta­tását. A bizonytalanság elemei még észlelhetők — mondotta a kancellár — különben nem lenne szükség a márka további lebegtetésére. A nyugatnémet kormány továbbra is törekedni fog ar­ra, hogy a Hatok közösen bővítsék va­lutáik áringadozási sávját a kívülálló pénznemekkel szemben, még mielőtt a Nemzetközi Valuta Alap szeptember végén Washingtonban összeül. Az ob­jektív nehézségek ellenére ennek kilá­tásait nem ítélem reménytelennek — hangsúlyozta Brandt. Az NSZK belső gazdasági helyzetét érintve elmondotta, hogy a kilátások pozitívak, a konjunktúra lehűlése meg­kezdődött. Az árak emelkedése is foko­zatosan lelassul majd. A lakosság több­ségének gazdasági helyzete kedvező­nek ítélhető meg az árak emelkedő irányzata ellenére is. A kancellár nem cáfolta annak lehetőségét, hogy 1972- ben vagy 1973-ban emelik az adókat. Ebben a kérdésben a kormány szep­temberben dönt majd. A költségvetés kidolgozása előtt a jövőben az NSZK konzultál majd közös piaci partnerei­vel, hogy közös gazdasági és pénzügyi céljaikat könnyebben határozhassák meg. A költségvetések összehangolása egyébként Giscard d’Estaing és Schiller pénzügyminiszterek július 5-i megbe­szélésén komoly szerepet játszott — tette hozzá a kancellár. A frankfurti devizapiacon az előző naphoz képest jelentős változás nem történt. A dollár árfolyama a 3,4645 márkás csütörtöki szintről 3,4660 már­kára javult. Ez a márka 5,6 százalékos felértékelésének felel meg. A dollár viszonylagos stabilitását egyesek Brandt sajtóértekezletével is magyaráz­zák, főként azért, mert a kancellár nem adott tiszta képet arról, milyen paritáson rögzítik majd a márkát. (Reuter) Koszigin fogadta a francia pénzügyminisztert Koszigin szovjet miniszterelnök pén­teken Moszkvában fogadta Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminisz­tert, aki az állandó szovjet—francia vegyes bizottság hatodik ülésszakán részt vevő francia küldöttséget vezeti. Koszigin és a miniszter a szovjet— francia együttműködés további fejlesz­téséről, valamint a gazdasági, a tudo­mányos és a műszaki kapcsolatok bő­vítéséről tárgyalt. A nemzetközi mű­szaki fejlődéssel kapcsolatban megnyílt új együttműködési területek is szóba kerültek. (MTI) eléri a 12,5 milliárd rubelt és az előző ötéves időszakhoz viszonyítva több, mint másfélszeresére emelkedik. Ebben az évben a szovjet—bolgár kereskede­lem értéke meghaladja a 2 milliárd rubelt. Egy másik bolgár delegáció is érke­zett a szovjet fővárosba. Bulgária föld­művelésügyi és élelmiszeripari minisz­tériumának küldöttsége Vlkan Sopov miniszter vezetésével tárgyalásokat folytat a két ország mezőgazdasági együttműködésének kiszélesítéséről. (MTI) Szovjet—bolgár kereskedelmi kapcsolatok Nyikolaj Patolicsev szovjet és Ivan Nedev bolgár külkereskedelmi minisz­ter Moszkvában megtárgyalta a szov­jet—bolgár kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésével összefüggő és a két or­szág hosszú távú (1971—1975) kereske­delmi egyezményének keretébe tartozó kérdéseket. A mostani ötéves időszakban a köl­csönös áruszállítások értéke várhatólag ■» ■' 1 —-----------------­- NAPRÓL NAPRA ♦ JAPÁN FIZETÉSIMÉRLEG-TÖBBLETE EGYRE TÖBB GONDOT OKOZ az ország gazdaságának, de a külső partnereknek is. A most bejelentett importliberalizálási intézkedések az egyensúlyt próbálják helyreállítani. A szabadabb import azonban nem jelenti az export­­tevékenység lanyhulását. Nagyok a kiaknázatlan lehetőségek külö­nösen a szocialista piacokon. Az ebben a relációban megnövekedett japán aktivitást jelzi a Moszkvában tartott kiállítások sorozata is. ♦ A SVÉD KÜLKERESKEDELEM BŐVÜLÉSE­ az utóbbi időszakban jelentősen meghaladta a többi gazdasági szektor növekedési ütemét. Kedvezőtlen, hogy az import meghaladja az exportot és a fizetési mérleg szaldója negatív. 1971-ben a behozatal növekedése valószínűleg lelassul és ez jótékony hatással lesz a fizetési mérlegre. ♦ ÚJ SZOVJET GAZDASÁGI RENDELETEKRŐL ad számot a Világ­sajtóból közölt cikk. A gazdasági mechanizmus tökéletesítését szolgáló rendelkezések növelik a vállalatok érdekeltségét a feszített tervek vállalásában, elősegítik a műszaki fejlesztést és a termelési kapacitá­sok teljesebb kihasználását. ♦ A HUNGAROCOOP 7 MILLIÓ RUBELES ÉRTÉKŰ MEGÁLLAPO­DÁST KÖTÖTT szovjet partnereivel gyermekruha szállítására 1972-re. A szovjet megrendelők méltányolják, hogy a magyar válla­latok figyelembe veszik igényeiket és pontosan határidőre szállítanak. ♦ AZ ARANY ÁRÁNAK ÁLLANDÓ EMELKEDÉSE VÁRHATÓ szep­­temberig^^^isi közgyűléséig. A jelenséget a megfigyelők a dollár iránti fő&feadó bix^Njiatlansággal magyarázzák.­ ­ Románia is a legnagyobb kedvezmény elve Az amerikai külügyminisztérium kö­zölte a szenátus pénzügyi bizottságá­val, hogy kívánatosnak tartaná annak a javaslatnak a megszavazását, amely a legnagyobb kedvezmény elvét kiter­jesztené a Romániával folytatott ke­reskedelemre is. A DP­A értesülése sze­rint azonban nem valószínű, hogy a kongresszus mindkét háza a javaslat mellé áll. A szocialista államok közül ez idő szerint csak Lengyelország és Jugoszlávia részesül a legnagyobb kedvezmény elvében. JA­R­OSZmICZ/jllNISZTEREL­NÖK /AZ ÚJ LENGYEL NÉPGAZDASÁGI TERVRŐL Döntő szakaszába érkezett az 1972— 75-ös lengyel népgazdasági terv előké­szítése — jelentette ki a Perspektiwy című hetilapnak adott nyilatkozatában Piotr Jaroszewicz miniszterelnök. A terv irányelveinek kidolgozásakor min­denekelőtt három célt vettek figye­lembe — mutatott rá a lengyel minisz­tertanács elnöke. Az első: a lengyel nép anyagi-, munka- és életviszonyai­nak gyors és jelentős mértékű javí­tása. A lengyel kormány teljességgel tudatában van a kérdés fontosságának, s az utóbbi időben számos operatív in­tézkedést hozott a legégetőbb problé­mák részletes, illetve maradéktalan or­voslására. Figyelembe veszi és a ren­delkezésre álló kereteken belül meg is valósítja a vállalatok, gyárak kollek­tíváitól és a szakértői csoportoktól be­érkező javaslatokat. A második megoldandó feladat a munkaerőkérdés. ..Szociális politikánk, sőt egész rendszerünk legfontosabb fel­adata, hogy ne csak munkaalkalmat, hanem szakmai fejlődési lehetőséget is biztosítsunk minden lengyel állam­polgár számára” — hangsúlyozta Jaro­szewicz. A harmadik feladat Lengyelország gyors gazdasági fejlődésének biztosítá­sa. A tudományos-technikai forradalom vívmányainak figyelembevételével, a legkorszerűbb műszaki és szervezési módszerek alkalmazásával — mutatott rá a miniszterelnök — harmonikusan és arányosan kívánjuk fejleszteni az összes népgazdasági alapágazatot. A következő tervidőszakra — foly­tatta Jaroszewicz — a nemzeti jövede­lem 38—39 százalékos növelését irá­nyoztuk elő. A legfontosabb feladat ezen a téren az iparra vár, a bruttó ipari termelésnek 50 százalékkal kell emelkednie 1975-ig. Ezen belül nagyobb fejlődési ütemet kell biztosítani a la­kosság igényeit kielégítő fogyasztási cikkek gyártásának. A mezőgazdasági termelés előirány­zott növekedése a következő tervidő­szakra 18—21 százalék. Bár ez eddig soha nem tapasztalt fejlődési ütemet követel, úgy véljük, hogy a kitűzött cél elérhető, mert kedvező anyagi és egyéb feltételeket teremtünk a lengyel mezőgazdaság fejlesztéséhez — szögez­te le befejezésül­ a lengyel miniszter­­tanács elnöke. (MTI) ÚJ KONCEPCIÓ, ÚJ TERV, ÚJ MÓDSZEREK Lengyelország új ötéves terve A Lengyel Egyesült Munkáspárt jú­niusban tartott tizedik plénuma kidol­gozta az új ötéves — illetve mire rea­lizálására sor kerül, tulajdonképpen már csak négyéves —, terv új irányelveit. Az átdolgozás megfelel annak a kon­cepciónak, amely felismerve az elkö­vetett hibákat, meg akarja szüntetni az aránytalanságot a termelőeszközöket, illetve a fogyasztási cikkeket gyártó szektorok között. Jaroszewicz minisz­terelnöknek a plénumon elhangzott be­szédét a VILÁGGAZDASÁG június 29-i számában ismertettük. A terv részleteiről, kidolgozásának menetéről, a legfontosabb követendő célokról ké­szített interjút munkatársunk Stanis­law Markowskival, a lengyel tervhi­vatal elnöki tanácsadójával. " Hogyan készítették elő az új terv irányelveit és milyen fázisokon megy még át, míg határozattá nem válik? — A tervkészítéssel nagy késésben vagyunk, mert a régebbi terven jelen­tős változtatásokat kellett végrehajta­nunk. Mivel szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy ezúttal ne szakadjunk el a valóságtól, mindenekelőtt a gazdasá­gi szakemberek tapasztalataira támasz­kodunk. Tizenhét csoportot hoztunk létre a terv kidolgozására, e csoportok összesített elképzelését vitatta meg a 10. plénum. A vita szó most igazán he­lyénvaló, valóban különböző nézetek hangzottak el, és a terv lényegét érintő hozzászólások. A plénum után az egyes tárcák kezdtek tárgyalni a tervjavas­latról, szeptemberben pedig a központi bizottság következő plénuma­­foglalja össze a viták eredményét. A módosított tervjavaslat ezután a közvélemény elé kerül, majd a végső döntést a párt VI. kongresszusa mondja ki, amelyre ez év decemberében, vagy jövő év ja­nuárjában kerül sor. Az ágazati szintű megbeszéléseknek elsősorban az a fel­adatuk, hogy feltárják a tartalékokat. — Miben foglalná össze a terv fő cél­jait? — Az első és legfontosabb feladat, hogy meggyorsítsa a népgazdaság fej­lődésének ütemét és érezhetően meg­javítsa az életszínvonalat. Az elmúlt tíz évben folytatott gazdaságpolitika a társadalom előbbrevitelét csak a gaz­daság szempontjából vizsgálta és nem kapcsolta ezt össze a társadalmi célok­­­kal. Nem jelenti ez persze azt, hogy a fő irányok nem voltak helyesek. Az intenzív, hatékony fejlesztés jelenleg is fontos célkitűzés. Az is helyes elv, hogy meg kell őrizni a belső és külső piac egyensúlyát. De e célok elérésé­nek eddigi módszerei helytelenek vol­tak. Nem lehet például az életszínvo­nal visszafogásával biztosítani a piaci egyensúlyt. Az erre irányuló törekvés különösen jól megmutatkozott az 1971. évre szóló tervben (amelyet később ép­pen a fenti okból módosítottak — A Szerk.), amely a jövedelmek, a foglal­koztatottság és a nem termelő beru­házások még az eddiginél is nagyobb arányú csökkentését tűzte ki. Olyan hangsúlyozottan akartak minden esz­közt a kiválasztott iparágak fejleszté­sére fordítani, hogy az összes többi iparág mindenfajta állami támogatást nélkülözött volna. Helytelen volt az is, hogy ilyen fej­lesztési irány mellett a tőkés adósság csökkentésére törekedtek, azaz, új hi­teleket nem vettek fel, a régieket pe­dig minél gyorsabban vissza akarták fizetni. A decemberi áremelés már csak be­tetőzése volt a helytelen irányban tett lépéseknek. (Az természetesen azonnal nyilvánvaló volt, hogy a fogyasztási cikkek árának csökkentése és az élel­miszerek drágulása egyértelműen az életszínvonalat rontja.) Az akkori ve­zetőség logikája szerint ez volt az egyetlen megoldás a belföldi kereslet- kínálat egyensúly helyreállítására, hi­szen a keresletet, amely az alacsony fi­zetések ellenére is meghaladta a kíná­latot, nem akarták importból kielégí­teni. Az ármódosító intézkedésnek volt egy másik célja is: a fogyasztási struk­túra megváltoztatása. Igaz, hogy Len­gyelországban a lakosság viszonylag sokat költ élelmiszerre. Ennek azon­ban főként az volt az oka, hogy még az alacsony fizetéseknek az élelmisze­rekre költött összegen felüli részét sem tudták a vásárlók olyan fogyasztási cikkekre fordítani, amilyenekre szük­ségük lett volna. Az a megoldás tehát, amit az előző gazdasági vezetés vá­lasztott, semmiképp sem jó, az élelmi­szerfogyasztást nem az alacsony ke­resetűek jövedelmének csökkentésével kell mérsékelni. Ismeretes, hogy az 1971-re szóló ter­vet még az év elején módosították. Mivel a gazdasági vezetés nem akarta, hogy az ország terv nélkül legyen, az első negyedévben a vállalatok még a régi terv szerint gazdálkodtak, de már­cius végére megszületett az új, és a régihez képest végrehajtott változtatá­sok megfelelnek az új ötéves terv kon­cepciójának. Nem számítunk arra, hogy radikális változtatásokat tudunk végrehajtani öt év alatt. Lehetőségeink behatároltak, már csak azért is, mert először a leg­égetőbb problémákat, a legnagyobb el­követett hibákat akarjuk kiküszöbölni. Komolyabb eredményeket csak a 70-es évek második felére várunk. Tibor Ágnes

Next