Világgazdaság, 1972. január (4. évfolyam, 1/750-19/768. szám)
1972-01-14 / 9. (758.) szám
VIGGAZDASÁG 1972. JANUÁR 14., PÉNTEK OXIGÉNPALACK A GAZDASÁGNAK A FRANCIA KORMÁNY ÖSZTÖNZI A NÖVEKEDÉST Nem könnyű dolog Franciaország számára megmaradni a gazdasági virágzás szigetének — ahogyan a párizsi kormányférfiak nemrég többször is nevezték — a lanyhulással küzdő nyugat-európai országok között. A folyó évre előirányzott 5,2 százalékos expanziós ütem fenntartásához az állam beavatkozása szükséges. Erre a következtetésre jutott a párizsi kormány a szerda este tartott minisztertanácson, s egész sor intézkedést határozott el a növekedés ösztönzésére. Többek között előbbre hozzák az állami és közületi beruházásokat, tekintélyes adókedvezményt és adóvisszatérítést nyújtanak bizonyos szektorokban, s ezzel párhuzamosan leszállítják a hivatalos kamatlábat. Ipari és pénzügyi körökben örömmel nyugtázták a „gazdasági életnek nyújtott oxigénpalackot”, de nem egészen bizonyos, hogy a viszonylag óvatos rendszabályok eredményesek lesznek-e. A francia minisztertanács szerdán este néhány igen jelentős gazdasági határozatot fogadott el annak érdekében, hogy megteremtse a folyó évre előirányzott 5 százalékos gazdasági növekedés feltételeit — jelenti párizsi tudósítónk. Az elfogadott határozatok két részre oszlanak: egyrészt az állami és közületi kiadások előrehozásával 4,5 milliárd frankot bocsátanak a gazdasági életbe, másrészt adó- és pénzügyi intézkedésekkel 2,2 milliárd, frankot szabadítanak fel. A Giscard d’Estaing pénzügyminiszter által ismertetett program értelmében 40 százalékkal mérséklik meghatározott iparágakban az adót. Ezáltal 1,2 milliárd frank többlettőkéhez jut elsősorban a nehézipar, a szállodaipar és a mezőgazdaság. Kiterjed a kedvezmény az olyan gépipari ágakra is, amelyekben Franciaországnak van saját termelése, de jelentős importra is szorul. Az elengedett adó összegét az állam visszafizeti a vállalatoknak, de csak azzal a feltétellel, hogy 1972-ben többet fordítanak beruházásokra, mint 1970-ben. Az állami vállalatok az első félévben 2 milliárd frankkal növelik az előirányzott megrendelések összegét. Ez elsősorban a postára és a gázművekre vonatkozik, de ezen túlmenően, az állami tulajdonban levő termelő vállalatok is kötelesek lesznek első félévi beruházásaikat növelni. A költségvetésben foglalt kommunális beruházásokból 2 milliárd frank összeget a második félévről az első félévre hoznak előre. Ebből az összegből 1 milliárd az útépítésre, 1 milliárd az olcsó bérű lakások építésének támogatására jut. Ugyanakkor fél milliárd frankkal 1,4 milliárd frankra emelik azt a hitelkeretet, amelyet az állami takarékpénztárak magánépítkezésekhez nyújthatnak. A minisztertanács határozata értelmében a Banque de France csütörtökön bejelentette, hogy 6 százalékra szállítja le hivatalos viszontleszámítolási kamattételét az eddigi 6,5 százalékról. Franciaországban a központi bank kamattételének nincs olyan közvetlen hatása a gazdasági élet kamatszintjére, mint például Angliában. A lépésnek elsősorban lélektani jelentősége van: aláhúzza a kormánynak azt a szándékát, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel ösztönözze az ipari tevékenységet — írja ezzel kapcsolatban a Reutertudósító. A pénzügyminiszter — párizsi tudósítónk jelentése szerint— elsősorban azzal indokolta az intézkedéseket, hogy a francia export növelése a nyugati országok konjunktúrájának lanyhulása miatt egyre nehezebbé válik. Ez veszélyezteti a termelésnek az ötéves tervben előirányzott ütemét és kihat a beruházásokra is. A kormány elképzelése változatlanul az, hogy a belső fogyasztást igyekszik magas színvonalon tartani, hogy ez legyen a gazdasági expanzió fő hajtóereje. Párizsi gazdasági körökben — folytatja tudósítónk — viszonylag óvatosnak minősítik a rendszabályokat és ebből arra következtetnek, hogy a pénzügyminisztérium és a kormány egyelőre nem tart nagyobb veszélyes és nem akar olyan eszközökhöz folyamodni, amelyek az államháztartás számára jelentősebb kockázattal járnak. A pénzügyminiszter azonban kijelentette, hogy „komolyabb eszközöktől’'' sem riad vissza, ha a következő hónapokban váratlan fejlemények következnének be a gazdasági életben. A gépekre és ipari berendezésekre feladott rendelésállomány feltűnő mértékű apadása miatt azonban gazdasági körökben nem tartják kizártnak, hogy a kormány rövidesen kénytelen lesz kipróbálni ezeket a komolyabb eszközöket is. Francia bankkörökben a Reuter tudósítójának jelentése szerint kiemelik azt a tényt, hogy a gazdasági életbe irányítottösszegek elsősorban az állami szektorból származnak. Ez azt jelenti, hogy a hatás többé-kevésbé azonnali és biztos lesz. Abban azonban kételkednek, hogy az intézkedések elegendők lesznek az 5,2 százalékos növekedési ütem eléréséhez. A félévvel ezelőtt még igen erősnek tartott francia gazdasági helyzetben már néhány hónapja mutatkoznak a megtorpanás jele. A L’Expansion című folyóiratnak a pénzügyminiszter bejelentései előtt közzétett tanulmánya megállapítja, hogy Franciaországnak több kára lesz a nyugatnémet gazdasági fejlődés lanyhulásából, mint haszna az Egyesült Államokban várható fellendülésből. Az export várható emelkedését a tavalyi 9,5 százalék helyett idén csak 5,6 százalékra becsüli és azt jósolja, hogy a munkanélküliek száma, amely jelenleg a háború óta először 400 000 fölött van, az év végére eléri a 600 000 főt, az egész munkaerőlétszám 3 százalékát. (A francia munkanélküliség problémájával kapcsolatban lásd a Világsajtóból rovatunkban ismertetett cikket.) Újabb tanácskozás az USA és a Közös Piac között Tegnap visszaérkezett a belga fővárosba Eberle, Nixon elnök kereskedelmi különmegbízottja, hogy a karácsony előtt megkezdett tárgyalásokat továbbfolytassa a Közös Piaccal. Az újabb tárgyalássorozat előtt Dahrendorf, az EGK bizottságának külkereskedelmi felelőse a kongresszus elé terjesztett aranyár javaslatra célozva kijelentette: „nem hajolhatunk meg a határidők kényszere előtt”. Ugyancsak tegnap befejezte brüsszeli látogatását az amerikaiképviselőház pénzügyi bizottságának küldöttsége. A következtetéseket összefoglaló nyilatkozat ismét felsorolja az Egyesült Államok fenntartásait a Közös Piac kereskedelmi politikájának egyes vonásaival szemben. Az Eberle vezette amerikai delegáció ma kezdi meg hivatalos tárgyalásait a Közös Piac küldöttségével, amelyet Hiszen, a bizottság egyik magas rangú tisztviselője vezet. A külkereskedelmi kapcsolatokért felelős bizottsági tag, Dahrendorf azonban már előzetes megbeszéléseket folytatott Eberlével és a sajtó képviselői előtt ismertette a Közös Piac állásfoglalását. Az amerikai küldöttség tudvalévően kereskedelmi engedményeket kíván kapni a Közös Piactól a decemberben elhatározott valutarendezés fejében. Dahrendorf viszont tegnapi nyilatkozatában leszögezte: a Közös Piac már sokat tett, hogy az Egyesült Államokat a dollárválságból kisegítse és nehéznek ítéli, hogy — legalábbis a közeljövőben — további engedményeket tegyen. Brüsszeli felfogás szerint az USA álláspontja megmerevedett; közvetlen követelései között a Washington által túl magasnak ítélt gabonaár befagyasztása szerepel, továbbá az az igény, hogy a két fél folytasson konzultációkat az EGK és a csatlakozni nem óhajtó országok szabadkereskedelmi egyezményének megkötése előtt. Mindkét lépés elősegítené a Közös Piacra irányuló amerikai export megkönnyítését és Washington felfogása szerint ellenszolgáltatást jelentene a — még kongreszszusi jóváhagyásra szoruló — dollárleértékelésért. Dahrendorf ezzel szemben kifejtette, hogy adatok, valutáik felértékelésével és a NATO-költségekhez való hozzájárulás felemelésével lényeges segítséget nyújtottak az Egyesült Államoknak Ezen túlmenően pedig szem előtt kell tartani azt is, hogy a Közös Piac hátrányára számottevő deficit mutatkozik az USA-val folytatott kereskedelemben, és az sem mellőzhető tényező, hogy az EGK területén működő amerikai vállalatok nagyösszegű profitot repatriálnak, megkönnyítve ily módon az amerikai fizetésimérleg-helyzetet. A küszöbönálló megbeszélésen az EGK a távlati feladatok megoldását tartja lényegesnek — mondotta Dahrendorf — és azt tűzi ki célul, hogy most a megoldások alapjait rakják le. Közölte továbbá, hogy 1972-ben olyan javaslatokat terjesztenek az OECD elé, amelyek ugyancsak alkalmasak arra, hogy eloszlassák a Közös Piac kereskedelmi politikájának liberális voltát kétségbe vonó gondolatokat. Dahrendorf kifejezte reményét, hogy a most, kezdődő megbeszélések elősegítik a nézetek közeledését, de megjegyezte, valószínűleg szükség lesz további tanácskozássorozatra is. „Nem tárgyalunk határidők fenyegetése alatt” — szögezte le Dahrendorf. Az amerikai képviselőház pénzügyi bizottságának küldöttége, látogatása befejezésekor kiadott nyilatkozatában újból ismerteti az amerikai fenntartásokat a Közös Piac kereskedelempolitikájával kapcsolatban. Különösen a preferenciális egyezmények ellen tiltakozik, amelyek — úgymond — nem lényegtelen mértékben befolyásolhatják az amerikai exportot. Kifogásolják továbbá a Közös Piac adópolitikáját, elsősorban az értéktöbblet harmonizálására tett lépéseket, valamint a nem tarifális kereskedelmi akadályok felduzzasztását, s ezzel kapcsolatban tárgyalásokat sürgetnek az efféle korlátok kölcsönös leépítésének megvitatására. Megjegyzik: a valutaárfolyamok rendezése nem a teljes megoldás, s ebben az összefüggésben nagy nyomatékkal hangsúlyozzák, hogy az USA agrárérdekeit nem vették kellően figyelembe. (Reuter, AP) IV. ÉVFOLYAM, 9. (758.) SZÁM NAPRÓL NAPRA ♦ FRANCIAORSZÁGOT IS FENYEGETI A LANYHULÁS, amely a legtöbb nyugat-európai országban már bekövetkezett. A kormány adókedvezménnyel és a közületi beruházások emelésével tekintélyes összegeket bocsát a gazdasági életbe, hogy ösztönözze a növekedést. Párizsi gazdasági körökben azonban kétségesnek tartják az óvatos lépések hatékonyságát és nem tekintik kizártnak, hogy a pénzügyminiszter hamarosan kénytelen lesz azokhoz a komolyabb eszközökhöz folyamodni, amelyeket kilátásba is helyezett. ♦ MA KEZDIK MEG AZ USA ÉS AZ EGK KÉPVISELŐI újabb tárgyalásukat Washington kereskedelempolitikai követeléseiről. Úgy tűnik, hogy mind a két fél álláspontja megmerevedett: a Közös Piac — mint szóvivője leszögezte — már sokat tett, hogy kisegítse az Egyesült Államokat a dollárválságból és nincs kedve további engedményekre. Washington a gabonaár befagyasztását követeli és bele akar szólni az EGK és a külső országok kereskedelmi megállapodásaiba. ♦ AZ ARANY MONETÁRIS SZEREPE a jövőben lényegesen kisebb lesz, mint a múltban volt, véli a cikk, amelyet a Világsajtóból című rovatunkban közlünk. Az arany kínálata világszerte képtelen az erősödő gazdaságok keresletével lépést tartani: 1948-ban a világ pénzügyi készleteinek még 69 százalékát alkotta e fém, most már csak 38 százalékát. Az arany helyébe számos más tartalék lépett így a dollár és az SDR. ♦ A KÖNNYŰSZERKEZETES ÉPÍTÉSI PROGRAM egyik első jelentős beruházásaként üzembe lépett szendvicspanelgyártó gépsor évi 130 000 négyzetméter panel előállítását teszi lehetővé. Az Országos Szakipari Vállalat a három hónapja üzembe helyezett nyugatnémet gépsoron kívül újabbakat is kíván beszerezni, hiszen 1975-ben már 800 ezer négyzetméter falpanelt kell előállítanuk. Egyelőre a piacok felkutatása folyik és úgy tűnik , lehetőség van exportra is. ♦ ÉLÉNKÜL A KERESLET A GYAPJÚPIACON. A Szovjetunióban és Kelet-Európában emelkedik a fogyasztás, a szintetikus szálak termelése lassul, a kereskedelemnek pedig csak kevés készlet áll rendelkezésére. Az amerikai gazdasági élet fellendülése valószínűleg szintén előmozdítja a gyapjú iránti keresletet. Gazdasági gondok a ghánai államcsíny hátterében Katonai államcsínyt hajtottak végre csütörtökön Ghánában. A puccs híre teljes váratlansággal hatott. Gazdasági szakértők már hosszabb ideje egyetértettek abban, hogy a nyugat-afrikai országok közül a legkritikusabb helyzetben Ghána van. Az ország politikai állapotát azonban szilárdnak tartották. A Times január 9-i számában még azt írta: a gazdasági válság, amelybe Ghana jutott, a legtöbb afrikai országban a kormány létét fenyegetné. Busia ghanai kormányfő pozíciója viszont még a cedi december végén történt 44 százalékos leértékelése ellenére is erős. A csütörtöki események azonban rácáfoltak erre. A gazdasági élet megjavításának jelszavával katonatisztek vették át a vezetést. A volt kormányfőt elsősorban nem politikai téren akarják felelősségre vonni, hanem — mint az új vezetők hangoztatják — gazdaságpolitikáját akarják helyrehozni. Rusia ellen az első számú vád, hogy az ország nemzetközi pozícióját abszolút előnyben részesítve, elhanyagolta a belső gondokat. Ez úgy értendő, hogy Ghána eddigi kormánya elsőrendű feladatának a hatalmas külföldi adósság rendezését tartotta. Belföldön viszont nem tudott kellő védelmet találni az infláció, a munkanélküliség, az élelmiszerhiány és a termelés, elsősorban a mezőgazdasági termelés stagnálása, sőt visszaesése ellen. A puccs végrehajtóinak szemében a megbuktatott kormányfő legnagyobb bűne a cedi leértékelése. Már első nyilatkozataikban kilátásba helyezték ennek a pénzügyi döntésnek a revideálását. Ghana gazdasági helyzete tavaly tényleg mélypontjára esett vissza. Az országban uralkodó állapotok mintha igazolnák a hatalom átvevőinek vádjait. A létfenntartási költségek rohamosan emelkedtek, 1963. évi bázison számítva az index 1971 júliusáig 225 pontra emelkedett. A cedi leértékelésével pedig újabb 30—40 százalékos, drágulás előtt vált szabaddá az út. A munkanélküliek számát a Neue Zürcher Zeitung 200 ezer főre becsüli. A mezőgazdasági lakosságot még mindig a társadalom alsóbbrendű rétegének tekintik. Rusia 1969-ben, amikor a választások győzteseként hatalomra került, rendkívül nehéz feladat előtt állt. Ghana gazdasága monokulturális jellegű, a devizabevételek gyakorlatilag teljes egészében a kakaó terméséből és világpiaci árától függnek. Az ország, eddigi geológiai kutatások alapján, gazdag ásványkincsekben, de a lelőhelyek feltárása még igen kezdeti szakaszban van. A hatalmas külföldi eladósodás, valamint a devizakészletek korlátozottsága nem teszi lehetővé az ipari fejlesztéshez szükséges alapvető gépek és berendezések, s nyersanyagok beszerzését. Az importból kell pótolni a szűkében levő mezőgazdasági cikkeket, de a deviza még erre is kevésnek bizonyul. Éppen ezért értetlenül álltak az ellenzéki pártok a kormánynak olyan tervei és rendelkezései előtt, amelyek az import liberalizálása érdekében születtek. Bussa büszkén állapította meg, hogy bővült — az import révén — a választék. E termékek azonban csak a középosztály választási lehetőségeit javították, az alsóbb rétegek ellátása még az alapvető élelmiszerekből is messze elmaradt a kívánalmaktól. A hatvanas években a bruttó nemzeti termék növekedési üteme rendszeresen elmaradt a népszaporulat mögött. Ennek következtében a reálbevételek és az életszínvonal folyamatosan csökkent. Nem volt szerencsés évtized ez a kakaótermés szempontjából sem. A termést nem sikerült növelni, közepes eredmények születtek erős ingadozásokkal. 1969 volt az egyetlen év, amikor a termés is, és a világpiaci ár is Ghánának kedvezett. Az ország helyzete ebben a vonatkozásban jelenleg sem kielégítő. A legnagyobb gondok már évek óta mégis az ország nagymérvű eladósodásából fakadnak. 1969 végén a külföldi követelések több mint 600 millió dollárt tettek ki. Ghana már többször kért és kapott is törlesztési haladékot. Az évi kamatok azonban olyan nagy összeget tesznek ki, hogy majdnem teljes egészében felszívják a külföldi pénzügyi támogatást. Amit Ghana segélyként gazdaságfejlesztésre kap, az kamatok formájában visszaáramlik a hitelezőkhöz, tovább növelve az ország eladósodását. V. A. STAGFLACIO JELEI AZ NSZK-BAN Tovább tart a konjunktúra lehűlése az NSZK-ban. A Bundesbank legújabb jelentése szerint az ipari termelés hanyatlik és csökken a beérkező megrendelések száma. Novemberben, a szeptember-októberi átlaghoz képest kereken 2,5 százalékkal kevesebb megrendelés futott be. Különösen az exportkereslet csökkent érezhetően, októberhez képest 7 százalékkal. Ez mindenekelőtt a valutaparitások akkori rendezetlenségére vezethető vissza. Az ipari termelés novemberben 2 százalékkal esett vissza, amiben a fémmunkások sztrájkja is közrejátszott. A Bundesbank szerint nem szabad „félvállról venni” a márka 6,5 százalékos felértékelésének következményeit, annak ellenére, hogy megszűnt a valutáris bizonytalanság. A termelés visszaesése nagy ütemű inflációval párosul. A megélhetési költségek tavaly 5,8 százalékkal emelkedtek, tehát „stagflációs” helyzet kialakulásáról lehet beszélni. A romló kilátásokat jól mutatja, hogy a szénbányák csökkentett munkaidőre álltak át. Ezt az alacsony színvonalú kereslettel, mindenekelőtt az acélipar nehézségeivel magyarázzák. A bizonytalan helyzet és az infláció növeli a társadalmi feszültségeket is. A baden-würtembergi fémmunkások nemrég lezajlott nagyszabású munkabeszüntetése után újabb sztrájkokra van kilátás. A hivatalos gazdaságpolitikát mindeddig a nagyfokú óvatosság jellemezte. Fokozatosan könnyítéseket vezettek be (legutóbb január 1-én a kötelező tartalékletétek csökkentésével 2 milliárd 900 millió márkával növelték a likviditást), az áremelkedések azonban látványosabb intézkedéseket nem tettek lehetővé. A jelenlegi varázsformula a túlzott konjunkturális visszaesés megelőzése, anélkül, hogy veszélyeztetnék az árak és a költségek stabilizálódásának tendenciáját. E politika fényében értékelhető a Szövetségi Bank tanácsának csütörtöki ülése is, amelyen különböző nyomásoknak ellentállva, nem határozták el a kamatláb újabb csökkentését. (APA, AP, DPA, Reuter) A GATT felszólítja Dániát a pótvám gyorsított eltörlésére A GATT tanácsa genfi ülésén elfogadta azt a jelentést, amely felszólítja a dán kormányt, hogy az 1971. október 20-án elrendelt 10 százalékos importpótadót a tervezettnél gyorsabb ütemben törölje el. Megfigyelők szerint ez a jelentés lényegesen enyhébb fogalmazású, mint az, amellyel az amerikai pótvámra reagáltak. A jelentés elismeri, hogy Dánia fizetési mérlegének helyzete súlyos, de megjegyzi, hogy a pótvám kivetésének időpontja nem a legszerencsésebb volt. Az október 20-i rendelkezés szerint a 10 százalékos importpótadót 1972. július 1-én 7 százalékosra, 1973. január 1-én 4 százalékosra csökkentik, 1973. április 1-én törlik el végleg. A dán kormány a GATT 12. cikkelyével támasztotta alá döntését, mert ez a pont lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy rendkívüli intézkedésekkel védelmezzék fizetési mérlegüket, ha szükséges. A dán képviselő a tanács ülésén kifejtette, hogy a bejelentés időpontját a dán kormány szándékától független tényezők határozták meg. Dánia január 1-én vezette be az általános preferencia-rendszert, amely szerint bizonyos termékekben kedvezményeket nyújt a fejlődő országoknak. Nem vonatkozik a 10 százalékos importpótadó azokra a fejlődő országokból érkező cikkekre, amelyek szerepelnek egyébként a 10 százalékkal megadózandó termékek listáján is. (Reuter, DPA)