Világgazdaság, 1972. szeptember (4. évfolyam, 171/920-192/941. szám)

1972-09-27 / 189. (938.) szám

1972. SZEPTEMBER 27., SZERDA IV. ÉVFOLYAM, 189. (938.) SZÁM MEGINDULT A VITA AZ IMT KÖZGYŰLÉSÉN Az USA pénzügyi reformjavaslata A Nemzetközi Valuta Alap közgyűlésén Schultz amerikai pénzügymi­niszter előterjesztette a nemzetközi pénzügyi reform megvalósítására irá­nyuló elgondolásait. Javaslatai lényegében összefoglalták a korábbi washing­toni álláspontokat, és feltehetően az amerikai tárgyalási pozíciót kívánták megerősíteni. Hangvétele enyhébb volt Nixon hétfői megnyilatkozásánál, és ez — mint washingtoni tudósításunk érzékelteti — a közgyűlés köreiben némi bizalmat keltett. A fontosabb európai pénzügyi központok reagálása egyelőre tartózkodó, és csak a vita további alakulásából lehet majd követ­keztetni arra, hogy a tőkés pénzügyi rendszer megszilárdítását célzó erőfe­szítések milyen ütemben és milyen mértékben vezetnek eredményre. Kiküldött tudósítónktól: Az egyensúly és a méltányosság szempontjait hangsúlyozva a tavalyi washingtoni megállapodásra épülő és szigorúbb nemzetközi pénzügyi fegyel­met biztosító reformelgondolásokat fej­tett ki Shultz amerikai pénzügyminisz­ter a Világbank és az IMF közgyűlésé­nek keddi ülésén. Schultz felszólalása meglepetés volt — csak csütörtökre várták — fogadtatása pedig általában bizonyos megkönnyebbülést mutatott, mert az arany, a nyugat-európai valu­taunió és az USA kereskedelmi követe­lései kérdésében a vártnál engedéke­nyebb hangot ütött meg. Az amerikai miniszter felszólalását valószínűleg azért hozták előbbre, hogy enyhítse azt a nem túl kedvező benyomást, amelyet Nixon előző napi beszéde tett, de egye­sek szerint az USA ezzel akarja bizo­nyítani, hogy nem törekszik a reform­­tárgyalások elnyúj­tására, hanem kész konkrét javaslatokat tenni. A nemzetközi valutarendszer reform­ját kialakító alkudozásokban minden jel szerint az USA fog szembenállni fő tőkés partnereinek — egyelőre még ko­rántsem egységes — csoportjával, és Schultz keddi felszólalásával az USA volt az első, amely az IMF reformjelen­tésében felsorolt lehetőségek közül egy sorozatot kiválasztva, átfogó javaslattal állt elő. Ez a két szempont indokolja, hogy kissé bővebben ismertessem az amerikai nyilatkozatot, ha gyökeresen új vagy meglepő indítványokat nem is tartalmazott. Bevezetőben Schultz a már ismert amerikai elveket hangsúlyozta: a mél­tányosságot a gazdasági kapcsolatok­ban, vagyis, hogy mások ne gördítse­nek akadályokat az amerikai export elé; az egyensúlyt a fizetési forgalom­ban, vagyis, hogy nemcsak a deficites országoknak, hanem a hitelező álla­moknak is kötelessége tenni valamit az egyensúly helyreállításáért. Végül ki­emelte, hogy a reformnak a tavaly washingtoni megállapodásra kell épül­nie, vagyis az ott kialakított paritás­struktúrát kell alapul venni. Az árfolyamok és paritások kérdésé­ben Schultz a minél tágasabb ingado­zási sávok mellé állt a fix közép­­árfolyamok fenntartásával. Nem ítélte azonban el a regionális megállapodá­sokat­­az ingadozás szűkítésére , azaz a Közös Piac valuta-együttműködését. A másik oldalon nem zárta ki az át­meneti lebegtetés lehetőségét sem. Ami a tartalékeszközöket illeti, Schultz a papírarany bővítése mellett tört lándzsát. Szerinte csak lehetővé kell tenni, de nem ösztönözni, hogy a tartalékokban az államok valutája is szerepeljen, az aranyat pedig fokozato­san ki kell szorítani a tartalékokból. A javaslatok mértéktartó fogalmazásá­ból a konferencia folyosóin arra követ­keztetnek, hogy az USA nem szándék­szik erőszakolni az arany mielőbbi de­­monetizálását, és hogy a dollár szere­pét a legfontosabb tartalékvaluta he­lyett csak a devizapiaci intervenciók­nál használt valutára akarja korlátozni. A fizetési mérlegek kiegyensúlyozá­sának kérdésében nyilatkozott a legha­tározottabban az amerikai miniszter. Kötelező előírásokat javasolt, amelyek bizonyos szankciók terhével kényszerí­­tenék az államokat, hogy tartalékaik aránytalan felduzzadása vagy leapadá­sa esetén valutájukat fel, illetve leér­tékeljék. Belső korlátozások — például importmegszorítások — csak átmeneti­leg és csak általánosan, tehát nem egyes viszonylatok felé engedhetők meg. De Schultz itt is kifejezetten elfo­gadta, hogy gazdasági unióba tömörült országok egy testületként lépjenek fel. A pénzügyi és kereskedelmi problé­mák egységét Shultz természetesen erősen hangsúlyozta, de nem követelte a két problémakör megtárgyalásának összekapcsolását, mint korábban. Végül a reform intézményeiről szólva Shultz elismerte, hogy központi szerep illeti meg az IMF-et, csak azt kívánta, hogy annak működését és sza­bályait jobban hangolják össze más nemzetközi gazdasági szervekével, ami­lyen például a GATT. Amerika eszerint letette az asztalra kártyáit, és megnyilatkozása általános vélemény szerint a vártnál engedéke­nyebb és konstruktívabb volt. Úgy tű­nik, nem az álláspont taktikai leszöge­­zéséről van szó, hanem arról, hogy Schultz az érdembeli tárgyaláshoz hasz­nálható, politikailag a partnerek szá­mára elfogadható elgondolást akart előterjeszteni. Ezek után elsősorban a francia felszólalást várja nagy érdeklő­dés, a legizgalmasabb kérdés pedig az, hogy a Közös Piac országai mennyire lesznek képesek összehangolt javaslat­tal előállni. Visszatérve a hétfői ülésre, amely a tegnapelőtti lapzártakor még javában tartott, Nixon elnök nem lehetett túlsá­gosan megelégedve beszédének fogad­tatásával. A fenyegető hangot viszony­lag mérsékelte, („Nem tűrhetem el amerikai munkalehetőségek exportját a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe beépített igazságtalanságok miatt”), de ez nem akadályozta meg, hogy a dele­gátusok az utána felszólaló Schweitzert tüntetően meleg ünneplésben részesít­sék. —IP—* A közgyűlésen felszólaló Schmidt nyugatnémet gazdasági csúcsminiszter lényegében az amerikai álláspontot tá­­mogatta. „Rendkívül örvendetesnek” minősítette Washington hozzájárulását a nemzetközi valutáris stabilitás meg­teremtéséhez. Elismerőleg emlékezett meg az amerikai gazdaságpolitikáról, amely szerinte elősegíti az expanziót. A nemzetközi valutareformról folyó tárgyalásoknak stabilitáshoz és a nem­zetközi kereskedelmi kapcsolatok libe­ralizálásához kell vezetnie. A minisz­ter szerint meg kell akadályozni, hogy a világ kereskedelmi tömbökre hasad­jon. A nyugatnémet elképzelésekről szólva kifejtette, hogy az átváltási ár­folyamoknak rugalmasaknak kell len­niük, de a rögzített paritásokat ez után sem szabad feladni. Schmidt felhívta a figyelmet a nemzetközi likviditás ha­tékonyabb ellenőrzésre. Itt az ideje, hogy a likviditás túlzott növekedése ellen intézkedések szülessenek, — mondotta. A nemzetközi likviditás növekedésé­től óvott Schmitt, az Osztrák Nemzeti Bank elnöke is. A likviditás három év alatt 80 százalékkal növekedett, míg a külkereskedelem volumene csak 28 szá­zalékkal, — mutatott rá. Az SDR ki­bocsátásánál éppen ezért fokozott fi­gyelemmel kell eljárni. A hivatalos nyugatnémet állásfogla­lással ellentétben párizsi pénzügyi kö­rökben sokkal tartózkodóbban reagál­tak. Az AP jelentése szerint Francia­­országban „mérsékelten merevnek” íté­lik meg az amerikai javaslatokat. Pári­­zsi vélemények szerint az amerikai pénzügyminiszter megismételte a jól ismert washingtoni véleményeket. De­­nizet, a Banque de Paris et des Pays Bas egyik vezető személyisége szerint az ingadozási sávok bővítése „nagyon veszélyes lehet” a nemzetközi kereske­delem szempontjából. Egy rögzített pa­ritásokon alapuló rendszer rugalma­sabb árfolyamváltoztatással és na­gyobb fegyelemmel sokkal hatékonyabb lenne, mint a szélesebb ingadozási sáv — mondotta. Londonban is egyelőre fenntartással fogadták az amerikai javaslatokat. Bank­körökben azt hangsúlyozzák, hogy az ingadozási sávok" bővítése gya­korlatilag az árfolyamok lebegtetésével lenne egyenértékű, ami, mint a Reuter írja, elfogadhatatlan a közös piaci or­szágok számára. Figyelmet érdemel, hogy Barber angol pénzügyminiszter a közgyűlésen tartott felszólalásában saj­nálatosnak minősítette Schweitzer, az IMF elnöke ellen intézett amerikai tá­madásokat, és rendkívül melegen mél­tatta a francia pénzügyi szakember ér­demeit a nemzetközi valutaproblémák megoldására irányuló erőfeszítésekben. (Reuter, AP-DJ, DPA) Dr. Bíró József Teheránban Dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter vezetésével magyar kereskedel­mi küldöttség érkezett Teheránba, hogy tárgyalásokat folytasson Magyarország és Irán kereskedelmi és gazdasági kap­csolatainak fejlesztéséről. A magyar küldöttséget a repülőtéren- Ansari iráni gazdaságügyi miniszter fogadta. (MTI) A vasárnap és hétfőn tartott nép­szavazáson Norvégia szavazóképes la­kosságának többsége nemet mondott a közös piaci csatlakozásra, és ezzel érvénytelenítette az ország belépési nyilatkozatát. Érdekes, hogy a közvé­leménykutatások előzőleg is állandóan azt mutatták ki, hogy a norvég la­kosság többsége ellenzi a közös piaci csatlakozást, mégis a referendum­­ ki­menetelét a legtöbb helyen váratlan­nak minősítették. Ez talán abból fa­kad, hogy a norvég kormány képvi­selői intenzíven részt vettek a brüsz­­szeli bizottság munkájában, természe­tesen csak megfigyelői minőségben, és az október közepére tervezett közös piaci tízes csúcstalálkozó előkészítés­­ében. A népszavazás kimenetele nem kö­telező erejű Norvégiában, de Bratteki miniszterelnök korábban többször hangsúlyozta, hogy lemond, ha a la­kosság nem hagyja jóvá a közös piaci politikáját. Ezt a szándékát hétfőn éj­jel, amikor már véglegessé vált az eredmény, ismét megerősítette. A storting (norvég parlament) október 2-án ül össze, s Bratteli valószínűleg ekkor nyújtja majd be lemondását. A közös piaci csatlakozásról is a parla­ment dönt véglegesen. A népszavazás kimenetele után azonban bizonyosra vehető, hogy a belépés jóváhagyásához szükséges 75 százalékos szavazattöbb­séget nem tudják megszerezni a Nyu­­gat-Európa felé orientálódó képviselők. Norvégia brüsszeli nagykövete teg­nap hivatalosan közölte az EGK mi­niszteri tanácsának ez évi elnökével, hogy országa kilép mindazokból a konzultatív szervekből, amelyekben eddig a Közös Piac három másik csat­lakozni szándékozó tagjával együtt foglalt helyet. Hozzáfűzte, hogy Nor­végia nem képviselteti magát az ok­tóber 19-én és 20-án Párizsban tar­tandó csúcstalálkozón sem. Norvégia vezetői kettős feladat előtt állnak: egyrészt valamiképpen át kell hidalni a Bratteli távozása utáni kor­mányválságot. Jelenlegi jóslatok sze­rint Borten ex-kormányfő az egyik esélyes, de a zilált parlamenti erővi­szonyok ismeretében elképzelhető, hogy a skandináv országnak a második vi­lágháború óta először, hosszabb ideig nem lesz miniszterelnöke. A másik megoldásra váró feladat Norvégia és a Közös Piac leendő kapcsolatainak rendezése. Erre a belépés elutasítása után az a megoldás kínálkozik a leg­inkább, hogy a többi skandináv or­szághoz hasonlóan, ipari szabadkeres­kedelmi megállapodást kössenek. Nagy zavart okozott a norvég refe­rendum kimenetele Dániában is. Krag miniszterelnök már néhány nappal ez­előtt a dán korona leértékelésével fe­nyegetőzött az október 2-i népszava­zás kedvezőtlen kimenetele esetére. Felszólította a lakosságot, hogy Nor­végia távolmaradása ellenére is „igen­nel járuljon az urnákhoz. Dániának ugyanis a Közös Piacból való kima­radás az angol,piac elvesztését jelen­tené. Ez pedig a mezőgazdaságot érin­tené rendkívül érzékenyen. A közvé­leménykutató intézetek eddigi felmé­rései szerint a dán lakosság többsége támogatja a belépést, kérdéses azon­ban: változtatott-e, és ha igen, milyen arányban, a norvégok döntése. Koppenhágában tegnap bezárták a devizapiacot. Már hétfőn rohamra in­dultak a spekulánsok, a központi bank devizatartalékait néhány óra alatt 500 millió koronával (30 millió font ster­ling) apasztották le. Dánia amúgy is szűkében van devizatartalékoknak, ezek augusztus végén 5,28 milliárd ko­ronára rúgtak. A dán pénzügyminisz­ter tegnapi bejelentése szerint a devi­zapiac a népszavazásig marad zárva. A norvég pénznemre is nyomás ne­e­hezedett az elmúlt 24 órában, de az oslói devizatőzsdét nyitva tartották. Nyugat-Európában sajnálattal vették tudomásul a norvég döntést. Pompidou viszont reményét fejezte ki, hogy Dá­nia ennek ellenére tagja lesz az EGK- nak. Cointat volt francia mezőgazda­­sági miniszter azon kevesek közé tar­tozik, akik üdvözlik Norvégia távol maradását. Véleménye szerint a közös­ség agrárpolitikájára veszélyt tartoga­tott volna a norvég részvétel. A brüsz­­szeli bizottság „mély csalódással” rea­gált. Anglia és a Közös Piac kapcso­latait és az 1973. január 1-ével hatá­lyossá váló belépést a norvég referen­dum nem befolyásolja — hangoztatták brit hivatalos körökben. A munkás­párt új alkalmat lát arra, hogy fel­élessze elképzelését egy brit népszava­zásról. Adlers bonni kormányszóvivő kormánya nevében szintén sajnálatát fejezte ki a norvég döntés miatt. Az első nem hivatalos washingtoni reagálások szerint a „nem” súlyos csa­pás az európai egység megvalósításán munkálkodóknak. Hivatalos állásfogla­lás egyelőre nincs. Annyi kiszivárgott még: az USA reméli, hogy a mostani döntés nem befolyásolja Norvégia NATO-tagságát. (Reuter, DPA, AFP, MTI, AP-DJ) A Magyar Hajózási Részvénytársa­ság számára rendkívül fontos, hogy a rendelkezésre álló kapacitást megfelelő hatásfokkal üzemeltesse, a hajók opti­málisan legyenek ellátva — lehetőleg jó fuvardíjtételű — rakománnyal. A tengerhajózás 1972-ben több rend­szeres vonaljáratot tart üzemben. A legfontosabb al-dunai kikötők: Braila, Galac, Reni, valamint a fekete- és a földközi-tengeri kikötők között átra­kással rendszeres elhaj­ózásokat végez­nek. Ezeken a vonaljáratokon a vál­lalat az 1500 tonnás hajókat üzemel­teti általában hetenkénti elhajózással. Bizonyos esetekben, amikor megfelelő árumennyiség áll fuvarozásra rendel­kezésre, a 4500 tonnás hajók is részt vesznek a vonaljáratok kiszolgálásában. Egyébként ezek a nagyobb teljesítmé­nyű egységek a Földközi-tenger térsé­gében közlekednek, sőt észak-európai kikötőket is felkeresnek. Rendszeres elhajózást végez a MA­HART Rijeka és Koper jugoszláv ki­kötőkben is átlagosan havi három indí­tással, vonaljárat jelleggel a közel­­keleti kikötőkbe. Ezt a forgalmat nagy­részben a folyam tengeri hajópark végzi, amelynek térfogatata hordképesség ará­nya igen kedvező, elsősorban darab­áruk fuvarozására. Ugyancsak közel­­keleti kikötőket köt össze a MAHART havonta kétszeri járattal Trieszttel, illetve Velencével. Itt szintén a gaz­daságosan üzemeltethető folyamtengeri hajótípust járatják. A Földközi-tenger medencéjében a magyar hajók még tá­volabbi kikötőket is felkeresnek. Ez a forgalom 1500 tonnás hajóval havonként egy indulással elsősorban a spanyol, majd az utóbbi időben Málta, Tunisz, Algír és Marokkó kikötőire terjed ki. A Földközi-tenger térségében a MA­HART megbízható szolgáltatásaival jó hírnevet vívott ki magának megbízói körében. Mindez kedvező perspektívát nyújt a fuvarteljesítmények fokozásá­hoz, természetesen a rendelkezésre álló kapacitás keretein belül. Néhány év óta magyar hajók ismét felkeresnek távoli, óceánon túli kikötőket is. A Budapest nevű 6200 tonnás mélytengeri hajó kü­lönböző európai és dél-amerikai kikö­tők között közlekedik. Leggyakoribb kiindulási kikötő Európában Rotterdam és Antwerpen. A hajó a fuvarfelada­toktól függően általában két hónapon­ként indul. A Budapest megfelelő ra­komány esetén balti kikötőkbe is el­látogat. A másik 6200 tonnás mélytengeri hajó a Hungária rendszerint az Adriai-ten­ger térségéből indul, és úticélja India. Ennek a járatnak elhajózási időpontja a fuvarfeladatoktól, a nagy távolságtól és nem utolsó sorban az időjárási vi­szonyoktól függ, ezért jelenleg még nem rendszeres. A növekvő vízi árufuvarozási felada­tok, illetőleg a fuvarpiac által kínált lehetőségek a tengeri hajópark továb­bi fejlesztésének célszerűségét igazol­ják. Ennek megfelelően a magyar hajó­zás már a közeljövőben két 13 500 ton­na vegyesáru fuvarozására megfelelő hajóval bővíti állományát. A Szovjet­unióban épülő két hajó közül az egyik már az idén, a másik pedig a jövő év elején lép forgalomba. A nagy hordképességű mélytengeri hajók üzembe állítása megváltoztatja a fuvarfeladatok lebonyolításának rend­jét. A dél-amerikai összeköttetést ez­után már két 6200 tonnás hajóval fog­ja a vállalat biztosítani. Ez a megbízók számára rendszeresebb és gyakoribb el­­hajózást, a fuvarfeladatok pontosabb teljesítését eredményezi majd ebben a viszonylatban. A két új 13 500 tonnás hajó pedig az egyre növekvő indiai for­galmat szolgálja. Szükséges, hogy a tengeri fuvarozá­sok terén — elsősorban a magyar meg­bízókkal — az együttműködésnek olyan gyakorlata alakuljon ki, amely egy­­aránt előnyös a magyar­ külkereskede­lemnek, a fuvarozónak és ezen keresz­tül az egész népgazdaságnak. Dr. Bocsev Iván MAGYAR HAJÓK A TENGERI ÁRUFORGALOMBAN A magyar közlekedéspolitikai koncepció a munkamegosztás kilátásait tárgyalva kitér a Duna-tengeri, és mélytengeri hajózás fejlesztésének fontos­ságára. A hajózás nemzetközi fuvarszolgáltatásai révén ugyanis exportfuva­rozások vagy külföldi megbízók számára végzett fuvarfeladatok esetén de­vizabevételek biztosíthatók. Mindez pedig összhangban van a közlekedés­­politika koncepciójával, mégpedig azzal, hogy a közlekedésnek részt kell vennie az ország fizetési mérlegének javításában a devizaszerző és deviza­kímélő tevékenység által nyújtott lehetőségek hatékony kihasználásával. A tengeri fuvarozás szempontjából Magyarország közlekedésföldrajzi hely­zete kedvezőtlen, tekintve, hogy nem rendelkezünk tengerparttal, illetőleg tengeri kikötővel. Ez a helyzet koráb­ban bizonyos mértékig meghatározta a vízi szállításokat, a magyar hajózás (Magyar Hajózási Részvénytársaság) ezért elsősorban Duna-tengerjáró egy­ségekkel kapcsolódott be a forgalomba. A fuvarpiaci helyzet, a magyar ex­port-import áruk vízi úton történő to­vábbításával kapcsolatos fuvarigények növekedése egyre inkább megkövetelte, hogy a magyar hajózás fejlessze jár­műállományát, és annyira terjessze ki tevékenységi körét, hogy az egyaránt megfeleljen mind a közlekedés, mind a külkereskedelem érdekeinek. Az ösz­­szehangolt célkitűzések végrehajtásá­nak eredményeként a magyar tenger­­hajózás hajóparkja jelenleg már 18 egységből áll, összesen több mint 45 ezer tonna űrtartalommal. Az állo­mányból 7 darab 1100—1200 tonna hord­­képességű folyamtengeri hajó, 6 darab egyenként 1500 tonnás tengeri hajó, to­vábbá 3 darab 4500 tonnás és 2 darab 6200 tonnás mélytengeri hajó járja a tengereket. Norvégia közvéleménye ellenzi a csatlakozást Veszélyben Dánia EGK-tagsága is NAPRÓL NAPRA ♦ SHULTZ AMERIKAI PÉNZÜGYMINISZTER AZ IMF KÖZGYŰLÉ­SÉN előterjesztette az Egyesült Államok javaslatát a nemzetközi pénz­ügyi reformra. Elgondolásait — mint washingtoni tudósításunk han­goztatja — óvatos optimizmus fogadta. Nyugat-európai pénzügyi köz­pontok reagálása egyelőre tartózkodó. ♦ A NORVÉG KÖZVÉLEMÉNY ELUTASÍTOTTA az ország közös piaci csatlakozását. A népszavazás eredménye nem kötelező jellegű, a kor­mány és a parlament azonban annak tekinti. Várhatóan lemond Brat­­teli miniszterelnök. A norvég népszavazás hírére Dániában felfüggesz­tették a devizapiaci tevékenységet, s Krag kormányfő felkérte az ország lakosságát, hogy a jövő hétfői népszavazáson a csatlakozás mellett adja le voksát. ♦ TEGNAP­­ÖTÖDSZÖR TALÁLKOZOTT HEATH A CBS ÉS A TUC képviselőivel. A folytatódó ár- és béremelkedéseik lassítására keresnek közös megoldást. Londoni források szerint a konzervatív kormány csak végső megoldásként kíván a hivatalos korlátozások eszközéhez nyúlni. ♦ BAHREIN GAZDASÁGÁNAK GYORS ÜTEMŰ ÁTALAKÍTÁSÁT tűzték célul a volt angol gyarmat gazdasági vezetői. A termelési struk­túra átalakítását elsősorban az ország kőolajkészleteinek korlátozott volta teszi fontossá. Első lépésként az alumíniumkohászatot fejlesztik és nagy gondot fordítanak a mezőgazdaságilag hasznosítható terület növelésére.

Next