Világgazdaság, 1972. szeptember (4. évfolyam, 171/920-192/941. szám)
1972-09-27 / 189. (938.) szám
1972. SZEPTEMBER 27., SZERDA IV. ÉVFOLYAM, 189. (938.) SZÁM MEGINDULT A VITA AZ IMT KÖZGYŰLÉSÉN Az USA pénzügyi reformjavaslata A Nemzetközi Valuta Alap közgyűlésén Schultz amerikai pénzügyminiszter előterjesztette a nemzetközi pénzügyi reform megvalósítására irányuló elgondolásait. Javaslatai lényegében összefoglalták a korábbi washingtoni álláspontokat, és feltehetően az amerikai tárgyalási pozíciót kívánták megerősíteni. Hangvétele enyhébb volt Nixon hétfői megnyilatkozásánál, és ez — mint washingtoni tudósításunk érzékelteti — a közgyűlés köreiben némi bizalmat keltett. A fontosabb európai pénzügyi központok reagálása egyelőre tartózkodó, és csak a vita további alakulásából lehet majd következtetni arra, hogy a tőkés pénzügyi rendszer megszilárdítását célzó erőfeszítések milyen ütemben és milyen mértékben vezetnek eredményre. Kiküldött tudósítónktól: Az egyensúly és a méltányosság szempontjait hangsúlyozva a tavalyi washingtoni megállapodásra épülő és szigorúbb nemzetközi pénzügyi fegyelmet biztosító reformelgondolásokat fejtett ki Shultz amerikai pénzügyminiszter a Világbank és az IMF közgyűlésének keddi ülésén. Schultz felszólalása meglepetés volt — csak csütörtökre várták — fogadtatása pedig általában bizonyos megkönnyebbülést mutatott, mert az arany, a nyugat-európai valutaunió és az USA kereskedelmi követelései kérdésében a vártnál engedékenyebb hangot ütött meg. Az amerikai miniszter felszólalását valószínűleg azért hozták előbbre, hogy enyhítse azt a nem túl kedvező benyomást, amelyet Nixon előző napi beszéde tett, de egyesek szerint az USA ezzel akarja bizonyítani, hogy nem törekszik a reformtárgyalások elnyújtására, hanem kész konkrét javaslatokat tenni. A nemzetközi valutarendszer reformját kialakító alkudozásokban minden jel szerint az USA fog szembenállni fő tőkés partnereinek — egyelőre még korántsem egységes — csoportjával, és Schultz keddi felszólalásával az USA volt az első, amely az IMF reformjelentésében felsorolt lehetőségek közül egy sorozatot kiválasztva, átfogó javaslattal állt elő. Ez a két szempont indokolja, hogy kissé bővebben ismertessem az amerikai nyilatkozatot, ha gyökeresen új vagy meglepő indítványokat nem is tartalmazott. Bevezetőben Schultz a már ismert amerikai elveket hangsúlyozta: a méltányosságot a gazdasági kapcsolatokban, vagyis, hogy mások ne gördítsenek akadályokat az amerikai export elé; az egyensúlyt a fizetési forgalomban, vagyis, hogy nemcsak a deficites országoknak, hanem a hitelező államoknak is kötelessége tenni valamit az egyensúly helyreállításáért. Végül kiemelte, hogy a reformnak a tavaly washingtoni megállapodásra kell épülnie, vagyis az ott kialakított paritásstruktúrát kell alapul venni. Az árfolyamok és paritások kérdésében Schultz a minél tágasabb ingadozási sávok mellé állt a fix középárfolyamok fenntartásával. Nem ítélte azonban el a regionális megállapodásokataz ingadozás szűkítésére , azaz a Közös Piac valuta-együttműködését. A másik oldalon nem zárta ki az átmeneti lebegtetés lehetőségét sem. Ami a tartalékeszközöket illeti, Schultz a papírarany bővítése mellett tört lándzsát. Szerinte csak lehetővé kell tenni, de nem ösztönözni, hogy a tartalékokban az államok valutája is szerepeljen, az aranyat pedig fokozatosan ki kell szorítani a tartalékokból. A javaslatok mértéktartó fogalmazásából a konferencia folyosóin arra következtetnek, hogy az USA nem szándékszik erőszakolni az arany mielőbbi demonetizálását, és hogy a dollár szerepét a legfontosabb tartalékvaluta helyett csak a devizapiaci intervencióknál használt valutára akarja korlátozni. A fizetési mérlegek kiegyensúlyozásának kérdésében nyilatkozott a leghatározottabban az amerikai miniszter. Kötelező előírásokat javasolt, amelyek bizonyos szankciók terhével kényszerítenék az államokat, hogy tartalékaik aránytalan felduzzadása vagy leapadása esetén valutájukat fel, illetve leértékeljék. Belső korlátozások — például importmegszorítások — csak átmenetileg és csak általánosan, tehát nem egyes viszonylatok felé engedhetők meg. De Schultz itt is kifejezetten elfogadta, hogy gazdasági unióba tömörült országok egy testületként lépjenek fel. A pénzügyi és kereskedelmi problémák egységét Shultz természetesen erősen hangsúlyozta, de nem követelte a két problémakör megtárgyalásának összekapcsolását, mint korábban. Végül a reform intézményeiről szólva Shultz elismerte, hogy központi szerep illeti meg az IMF-et, csak azt kívánta, hogy annak működését és szabályait jobban hangolják össze más nemzetközi gazdasági szervekével, amilyen például a GATT. Amerika eszerint letette az asztalra kártyáit, és megnyilatkozása általános vélemény szerint a vártnál engedékenyebb és konstruktívabb volt. Úgy tűnik, nem az álláspont taktikai leszögezéséről van szó, hanem arról, hogy Schultz az érdembeli tárgyaláshoz használható, politikailag a partnerek számára elfogadható elgondolást akart előterjeszteni. Ezek után elsősorban a francia felszólalást várja nagy érdeklődés, a legizgalmasabb kérdés pedig az, hogy a Közös Piac országai mennyire lesznek képesek összehangolt javaslattal előállni. Visszatérve a hétfői ülésre, amely a tegnapelőtti lapzártakor még javában tartott, Nixon elnök nem lehetett túlságosan megelégedve beszédének fogadtatásával. A fenyegető hangot viszonylag mérsékelte, („Nem tűrhetem el amerikai munkalehetőségek exportját a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe beépített igazságtalanságok miatt”), de ez nem akadályozta meg, hogy a delegátusok az utána felszólaló Schweitzert tüntetően meleg ünneplésben részesítsék. —IP—* A közgyűlésen felszólaló Schmidt nyugatnémet gazdasági csúcsminiszter lényegében az amerikai álláspontot támogatta. „Rendkívül örvendetesnek” minősítette Washington hozzájárulását a nemzetközi valutáris stabilitás megteremtéséhez. Elismerőleg emlékezett meg az amerikai gazdaságpolitikáról, amely szerinte elősegíti az expanziót. A nemzetközi valutareformról folyó tárgyalásoknak stabilitáshoz és a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok liberalizálásához kell vezetnie. A miniszter szerint meg kell akadályozni, hogy a világ kereskedelmi tömbökre hasadjon. A nyugatnémet elképzelésekről szólva kifejtette, hogy az átváltási árfolyamoknak rugalmasaknak kell lenniük, de a rögzített paritásokat ez után sem szabad feladni. Schmidt felhívta a figyelmet a nemzetközi likviditás hatékonyabb ellenőrzésre. Itt az ideje, hogy a likviditás túlzott növekedése ellen intézkedések szülessenek, — mondotta. A nemzetközi likviditás növekedésétől óvott Schmitt, az Osztrák Nemzeti Bank elnöke is. A likviditás három év alatt 80 százalékkal növekedett, míg a külkereskedelem volumene csak 28 százalékkal, — mutatott rá. Az SDR kibocsátásánál éppen ezért fokozott figyelemmel kell eljárni. A hivatalos nyugatnémet állásfoglalással ellentétben párizsi pénzügyi körökben sokkal tartózkodóbban reagáltak. Az AP jelentése szerint Franciaországban „mérsékelten merevnek” ítélik meg az amerikai javaslatokat. Párizsi vélemények szerint az amerikai pénzügyminiszter megismételte a jól ismert washingtoni véleményeket. Denizet, a Banque de Paris et des Pays Bas egyik vezető személyisége szerint az ingadozási sávok bővítése „nagyon veszélyes lehet” a nemzetközi kereskedelem szempontjából. Egy rögzített paritásokon alapuló rendszer rugalmasabb árfolyamváltoztatással és nagyobb fegyelemmel sokkal hatékonyabb lenne, mint a szélesebb ingadozási sáv — mondotta. Londonban is egyelőre fenntartással fogadták az amerikai javaslatokat. Bankkörökben azt hangsúlyozzák, hogy az ingadozási sávok" bővítése gyakorlatilag az árfolyamok lebegtetésével lenne egyenértékű, ami, mint a Reuter írja, elfogadhatatlan a közös piaci országok számára. Figyelmet érdemel, hogy Barber angol pénzügyminiszter a közgyűlésen tartott felszólalásában sajnálatosnak minősítette Schweitzer, az IMF elnöke ellen intézett amerikai támadásokat, és rendkívül melegen méltatta a francia pénzügyi szakember érdemeit a nemzetközi valutaproblémák megoldására irányuló erőfeszítésekben. (Reuter, AP-DJ, DPA) Dr. Bíró József Teheránban Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter vezetésével magyar kereskedelmi küldöttség érkezett Teheránba, hogy tárgyalásokat folytasson Magyarország és Irán kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről. A magyar küldöttséget a repülőtéren- Ansari iráni gazdaságügyi miniszter fogadta. (MTI) A vasárnap és hétfőn tartott népszavazáson Norvégia szavazóképes lakosságának többsége nemet mondott a közös piaci csatlakozásra, és ezzel érvénytelenítette az ország belépési nyilatkozatát. Érdekes, hogy a közvéleménykutatások előzőleg is állandóan azt mutatták ki, hogy a norvég lakosság többsége ellenzi a közös piaci csatlakozást, mégis a referendum kimenetelét a legtöbb helyen váratlannak minősítették. Ez talán abból fakad, hogy a norvég kormány képviselői intenzíven részt vettek a brüszszeli bizottság munkájában, természetesen csak megfigyelői minőségben, és az október közepére tervezett közös piaci tízes csúcstalálkozó előkészítésében. A népszavazás kimenetele nem kötelező erejű Norvégiában, de Bratteki miniszterelnök korábban többször hangsúlyozta, hogy lemond, ha a lakosság nem hagyja jóvá a közös piaci politikáját. Ezt a szándékát hétfőn éjjel, amikor már véglegessé vált az eredmény, ismét megerősítette. A storting (norvég parlament) október 2-án ül össze, s Bratteli valószínűleg ekkor nyújtja majd be lemondását. A közös piaci csatlakozásról is a parlament dönt véglegesen. A népszavazás kimenetele után azonban bizonyosra vehető, hogy a belépés jóváhagyásához szükséges 75 százalékos szavazattöbbséget nem tudják megszerezni a Nyugat-Európa felé orientálódó képviselők. Norvégia brüsszeli nagykövete tegnap hivatalosan közölte az EGK miniszteri tanácsának ez évi elnökével, hogy országa kilép mindazokból a konzultatív szervekből, amelyekben eddig a Közös Piac három másik csatlakozni szándékozó tagjával együtt foglalt helyet. Hozzáfűzte, hogy Norvégia nem képviselteti magát az október 19-én és 20-án Párizsban tartandó csúcstalálkozón sem. Norvégia vezetői kettős feladat előtt állnak: egyrészt valamiképpen át kell hidalni a Bratteli távozása utáni kormányválságot. Jelenlegi jóslatok szerint Borten ex-kormányfő az egyik esélyes, de a zilált parlamenti erőviszonyok ismeretében elképzelhető, hogy a skandináv országnak a második világháború óta először, hosszabb ideig nem lesz miniszterelnöke. A másik megoldásra váró feladat Norvégia és a Közös Piac leendő kapcsolatainak rendezése. Erre a belépés elutasítása után az a megoldás kínálkozik a leginkább, hogy a többi skandináv országhoz hasonlóan, ipari szabadkereskedelmi megállapodást kössenek. Nagy zavart okozott a norvég referendum kimenetele Dániában is. Krag miniszterelnök már néhány nappal ezelőtt a dán korona leértékelésével fenyegetőzött az október 2-i népszavazás kedvezőtlen kimenetele esetére. Felszólította a lakosságot, hogy Norvégia távolmaradása ellenére is „igennel járuljon az urnákhoz. Dániának ugyanis a Közös Piacból való kimaradás az angol,piac elvesztését jelentené. Ez pedig a mezőgazdaságot érintené rendkívül érzékenyen. A közvéleménykutató intézetek eddigi felmérései szerint a dán lakosság többsége támogatja a belépést, kérdéses azonban: változtatott-e, és ha igen, milyen arányban, a norvégok döntése. Koppenhágában tegnap bezárták a devizapiacot. Már hétfőn rohamra indultak a spekulánsok, a központi bank devizatartalékait néhány óra alatt 500 millió koronával (30 millió font sterling) apasztották le. Dánia amúgy is szűkében van devizatartalékoknak, ezek augusztus végén 5,28 milliárd koronára rúgtak. A dán pénzügyminiszter tegnapi bejelentése szerint a devizapiac a népszavazásig marad zárva. A norvég pénznemre is nyomás neehezedett az elmúlt 24 órában, de az oslói devizatőzsdét nyitva tartották. Nyugat-Európában sajnálattal vették tudomásul a norvég döntést. Pompidou viszont reményét fejezte ki, hogy Dánia ennek ellenére tagja lesz az EGK- nak. Cointat volt francia mezőgazdasági miniszter azon kevesek közé tartozik, akik üdvözlik Norvégia távol maradását. Véleménye szerint a közösség agrárpolitikájára veszélyt tartogatott volna a norvég részvétel. A brüszszeli bizottság „mély csalódással” reagált. Anglia és a Közös Piac kapcsolatait és az 1973. január 1-ével hatályossá váló belépést a norvég referendum nem befolyásolja — hangoztatták brit hivatalos körökben. A munkáspárt új alkalmat lát arra, hogy felélessze elképzelését egy brit népszavazásról. Adlers bonni kormányszóvivő kormánya nevében szintén sajnálatát fejezte ki a norvég döntés miatt. Az első nem hivatalos washingtoni reagálások szerint a „nem” súlyos csapás az európai egység megvalósításán munkálkodóknak. Hivatalos állásfoglalás egyelőre nincs. Annyi kiszivárgott még: az USA reméli, hogy a mostani döntés nem befolyásolja Norvégia NATO-tagságát. (Reuter, DPA, AFP, MTI, AP-DJ) A Magyar Hajózási Részvénytársaság számára rendkívül fontos, hogy a rendelkezésre álló kapacitást megfelelő hatásfokkal üzemeltesse, a hajók optimálisan legyenek ellátva — lehetőleg jó fuvardíjtételű — rakománnyal. A tengerhajózás 1972-ben több rendszeres vonaljáratot tart üzemben. A legfontosabb al-dunai kikötők: Braila, Galac, Reni, valamint a fekete- és a földközi-tengeri kikötők között átrakással rendszeres elhajózásokat végeznek. Ezeken a vonaljáratokon a vállalat az 1500 tonnás hajókat üzemelteti általában hetenkénti elhajózással. Bizonyos esetekben, amikor megfelelő árumennyiség áll fuvarozásra rendelkezésre, a 4500 tonnás hajók is részt vesznek a vonaljáratok kiszolgálásában. Egyébként ezek a nagyobb teljesítményű egységek a Földközi-tenger térségében közlekednek, sőt észak-európai kikötőket is felkeresnek. Rendszeres elhajózást végez a MAHART Rijeka és Koper jugoszláv kikötőkben is átlagosan havi három indítással, vonaljárat jelleggel a közelkeleti kikötőkbe. Ezt a forgalmat nagyrészben a folyam tengeri hajópark végzi, amelynek térfogatata hordképesség aránya igen kedvező, elsősorban darabáruk fuvarozására. Ugyancsak közelkeleti kikötőket köt össze a MAHART havonta kétszeri járattal Trieszttel, illetve Velencével. Itt szintén a gazdaságosan üzemeltethető folyamtengeri hajótípust járatják. A Földközi-tenger medencéjében a magyar hajók még távolabbi kikötőket is felkeresnek. Ez a forgalom 1500 tonnás hajóval havonként egy indulással elsősorban a spanyol, majd az utóbbi időben Málta, Tunisz, Algír és Marokkó kikötőire terjed ki. A Földközi-tenger térségében a MAHART megbízható szolgáltatásaival jó hírnevet vívott ki magának megbízói körében. Mindez kedvező perspektívát nyújt a fuvarteljesítmények fokozásához, természetesen a rendelkezésre álló kapacitás keretein belül. Néhány év óta magyar hajók ismét felkeresnek távoli, óceánon túli kikötőket is. A Budapest nevű 6200 tonnás mélytengeri hajó különböző európai és dél-amerikai kikötők között közlekedik. Leggyakoribb kiindulási kikötő Európában Rotterdam és Antwerpen. A hajó a fuvarfeladatoktól függően általában két hónaponként indul. A Budapest megfelelő rakomány esetén balti kikötőkbe is ellátogat. A másik 6200 tonnás mélytengeri hajó a Hungária rendszerint az Adriai-tenger térségéből indul, és úticélja India. Ennek a járatnak elhajózási időpontja a fuvarfeladatoktól, a nagy távolságtól és nem utolsó sorban az időjárási viszonyoktól függ, ezért jelenleg még nem rendszeres. A növekvő vízi árufuvarozási feladatok, illetőleg a fuvarpiac által kínált lehetőségek a tengeri hajópark további fejlesztésének célszerűségét igazolják. Ennek megfelelően a magyar hajózás már a közeljövőben két 13 500 tonna vegyesáru fuvarozására megfelelő hajóval bővíti állományát. A Szovjetunióban épülő két hajó közül az egyik már az idén, a másik pedig a jövő év elején lép forgalomba. A nagy hordképességű mélytengeri hajók üzembe állítása megváltoztatja a fuvarfeladatok lebonyolításának rendjét. A dél-amerikai összeköttetést ezután már két 6200 tonnás hajóval fogja a vállalat biztosítani. Ez a megbízók számára rendszeresebb és gyakoribb elhajózást, a fuvarfeladatok pontosabb teljesítését eredményezi majd ebben a viszonylatban. A két új 13 500 tonnás hajó pedig az egyre növekvő indiai forgalmat szolgálja. Szükséges, hogy a tengeri fuvarozások terén — elsősorban a magyar megbízókkal — az együttműködésnek olyan gyakorlata alakuljon ki, amely egyaránt előnyös a magyar külkereskedelemnek, a fuvarozónak és ezen keresztül az egész népgazdaságnak. Dr. Bocsev Iván MAGYAR HAJÓK A TENGERI ÁRUFORGALOMBAN A magyar közlekedéspolitikai koncepció a munkamegosztás kilátásait tárgyalva kitér a Duna-tengeri, és mélytengeri hajózás fejlesztésének fontosságára. A hajózás nemzetközi fuvarszolgáltatásai révén ugyanis exportfuvarozások vagy külföldi megbízók számára végzett fuvarfeladatok esetén devizabevételek biztosíthatók. Mindez pedig összhangban van a közlekedéspolitika koncepciójával, mégpedig azzal, hogy a közlekedésnek részt kell vennie az ország fizetési mérlegének javításában a devizaszerző és devizakímélő tevékenység által nyújtott lehetőségek hatékony kihasználásával. A tengeri fuvarozás szempontjából Magyarország közlekedésföldrajzi helyzete kedvezőtlen, tekintve, hogy nem rendelkezünk tengerparttal, illetőleg tengeri kikötővel. Ez a helyzet korábban bizonyos mértékig meghatározta a vízi szállításokat, a magyar hajózás (Magyar Hajózási Részvénytársaság) ezért elsősorban Duna-tengerjáró egységekkel kapcsolódott be a forgalomba. A fuvarpiaci helyzet, a magyar export-import áruk vízi úton történő továbbításával kapcsolatos fuvarigények növekedése egyre inkább megkövetelte, hogy a magyar hajózás fejlessze járműállományát, és annyira terjessze ki tevékenységi körét, hogy az egyaránt megfeleljen mind a közlekedés, mind a külkereskedelem érdekeinek. Az öszszehangolt célkitűzések végrehajtásának eredményeként a magyar tengerhajózás hajóparkja jelenleg már 18 egységből áll, összesen több mint 45 ezer tonna űrtartalommal. Az állományból 7 darab 1100—1200 tonna hordképességű folyamtengeri hajó, 6 darab egyenként 1500 tonnás tengeri hajó, továbbá 3 darab 4500 tonnás és 2 darab 6200 tonnás mélytengeri hajó járja a tengereket. Norvégia közvéleménye ellenzi a csatlakozást Veszélyben Dánia EGK-tagsága is NAPRÓL NAPRA ♦ SHULTZ AMERIKAI PÉNZÜGYMINISZTER AZ IMF KÖZGYŰLÉSÉN előterjesztette az Egyesült Államok javaslatát a nemzetközi pénzügyi reformra. Elgondolásait — mint washingtoni tudósításunk hangoztatja — óvatos optimizmus fogadta. Nyugat-európai pénzügyi központok reagálása egyelőre tartózkodó. ♦ A NORVÉG KÖZVÉLEMÉNY ELUTASÍTOTTA az ország közös piaci csatlakozását. A népszavazás eredménye nem kötelező jellegű, a kormány és a parlament azonban annak tekinti. Várhatóan lemond Bratteli miniszterelnök. A norvég népszavazás hírére Dániában felfüggesztették a devizapiaci tevékenységet, s Krag kormányfő felkérte az ország lakosságát, hogy a jövő hétfői népszavazáson a csatlakozás mellett adja le voksát. ♦ TEGNAPÖTÖDSZÖR TALÁLKOZOTT HEATH A CBS ÉS A TUC képviselőivel. A folytatódó ár- és béremelkedéseik lassítására keresnek közös megoldást. Londoni források szerint a konzervatív kormány csak végső megoldásként kíván a hivatalos korlátozások eszközéhez nyúlni. ♦ BAHREIN GAZDASÁGÁNAK GYORS ÜTEMŰ ÁTALAKÍTÁSÁT tűzték célul a volt angol gyarmat gazdasági vezetői. A termelési struktúra átalakítását elsősorban az ország kőolajkészleteinek korlátozott volta teszi fontossá. Első lépésként az alumíniumkohászatot fejlesztik és nagy gondot fordítanak a mezőgazdaságilag hasznosítható terület növelésére.