Világgazdaság, 1973. március (5. évfolyam, 42/1044-64/1066. szám)

1973-03-28 / 61. (1063.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1973. MÁRCIUS 28., SZERDA V. ÉVFOLYAM, 61. (1063.) SZÁM A kölcsönösség jegyében fejlődik a magyar-osztrák kereskedelem Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének meghívására szerdán hivatalos látogatást tesz Magyarországon dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja. A két világrendszer határán fekvő Magyarország és Ausztria jószomszédi kapcsolatai meggyőzően bizonyítják a békés egymás mellett élés gondolatának gyakorlati megvalósulását. Ausztria közismert „híd” szerepe a kelet-nyugati kereskedelemben ugyancsak alátámasztotta törekvéseit, hogy tovább erősítse gazdasági kapcsolatait a kelet-európai szocialista országokkal. Az Osztrák Köztársaság erőteljesebb „keleti” kereskedelmet hirdető kereskedelempolitikáját a számszerű tények, az elért eredmények ma még nem igazolják. Talán még nem is igazolhatják, annál inkább indokolják, hiszen a szocialista országok és Ausztria kereskedelme tavaly az 1971. évi szinten maradt, ami annyit jelent, hogy részesedésük némileg vissza is esett. Ausztriának a szocialista országok irányában folytatott kereskedelempolitikájának számos pozitív intézkedése, így a Magyarországgal való együttműködésében is, továbbá a kölcsönös előnyök elve alapján számára nyújtott kedvezmények együttes hatására megélénkültek a magyar—osztrák kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok is. A kereskedelmi forgalom alakulását az utóbbi években az alábbi táblázat szemlélteti (millió dollárban): A közel nyolcvanszázalékos növekedés öt esztendő alatt jelentős eredmény. Ezen belül külön is figyelemre méltó az 1972-es év forgalmának alakulása azért, mert a növekedés forrása ezúttal a magyar export kiugróan nagy — 26 százalékos — emelkedése volt. Ennek eredményeként a krónikus — és viszonylag magas — magyar passzívum évek óta a legalacsonyabb szintre csökkent. Ebből természetesen nem lehet arra következtetni, hogy az export és import közötti korreláció megváltozott volna. A fejlesztésnek az a módja, amelynél az import visszaesik, tartósan nyilvánvalóan nem járható út, és nem is találkozna egyik fél elgondolásaival sem. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a krónikus magyar passzívum tartósan magában hordhatja annak veszélyét, hogy előbb-utóbb gátjává válik a forgalom egészséges expanziójának. Ezért mindenképpen arra kell törekedni, és ennek érdekében kölcsönösen erőfeszítéseket tenni, hogy a kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozottá, de legalábbis kiegyensúlyozottabbá váljék. Az erre való fokozottabb törekvést fejezi ki az új — 1973. január 1-től 1977. december 31-ig érvényes — kereskedelmi megállapodás, amely szerint alapvető cél annak biztosítása, hogy a kölcsönös áruforgalom állandóan emelkedjék és harmonikusan fejlődjék. Ez a megállapodás, amelyre egyébként ráillik a korszerű megjelölés, új alapokra helyezi a két ország közötti áruforgalmat. Legjelentősebb vonása, hogy további intézkedéseket irányoz elő a magyar export útjában álló akadályok fokoztatos elhárítására. Ennek megfelelően Ausztria a magyar áruk bevitelét 1975. január 1-től kezdve minden menynyiségi korlátozás alól mentesíti megkülönböztetés nélkül, azonos terjedelemben, mint a GATT-országok exporttermékeit. Az addig hátralevő időben pedig a liberalizációt nyugati szomszédunk fokozatosan terjeszti ki. A kölcsönösség jegyében Magyarország is további könnyítéseket nyújt: az osztrák exportkontingensekre az eddiginél szélesebb kereteket biztosít, és ezeket a kontingenseket évről évre jelentősen emeli. Az idei árucsere-forgalmi jegyzőkönyvhöz csatolt árulisták már figyelembe veszik a hosszú lejáratú megállapodásban kölcsönösen előirányzott könnyítéseket. Ennek megfelelően mindkét oldalon jelentősen emelték a beviteli kontingenseket, ugyanakkor Ausztria számos magyar ipari és mezőgazdasági árucikkre megszüntette a beviteli korlátozásokat. Az 1972-es év eredményei és az új hosszú lejáratú megállapodásban előirányzott pozitív lépések megfelelő alapot nyújtanak a forgalom kívánatos emelkedéséhez. Ezt egyébként alátámasztja az Ausztriában várhatóan tovább folytatódó konjunktúra, nálunk pedig a népgazdaság dinamikus fejlődése, külgazdasági kapcsolataink erősödése. A kínálkozó lehetőségek tényleges értékét, az említett osztrák kereskedelempolitikai lépések várható hatását erőteljesen csökkentheti az a hátrányos helyzet, amely Magyarország számára is adódik abból kifolyólag, hogy Ausztria szerződéses kapcsolatot teremtett a Közös Piaccal, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a preferált országok árucikkei a korábbinál 30 százalékkal alacsonyabb vámmal kerüljenek be az osztrák piacra. Ez a körülmény is mind sürgetőbbé teszi a magyar export szerkezetének korszerűsítését, elsősorban a gépek és beruházási javak arányának térnyerése révén. Ily módon — egyebek között — elérhető lenne, hogy csökkenjen a magyar kivitel „érzékenysége” a vámdiszkriminációkkal szemben. A gépipar fokozottabb és nagyobb arányú részvétele a magyar kivitelben jórészt függvénye a kooperációs kapcsolatok erősödésének. Ez egyébként — osztrák vélemény szerint — a legnagyobb tartalékokat adhatja a jövőben a gazdasági expanziónak. A bíztatóan fejlődő — bár számszerűen még nem nagy arányt jelentő — kooperációs kapcsolatok erősödésében nagy segítséget jelentettek azok az intézkedések, amelyek a kooperációban előállított cikkek szállításait (jelenleg a magyar kivitel 4,5 százaléka) mentesítették a mennyiségi korlátozások alól. További jelentős ösztönzést adhatna a kooperációs szállításoknak, ha azok élveznék a könnyítéseket, amelyekre lehetőséget nyújt az osztrák vámtörvény ez idő szerint is. A magyar—osztrák kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok egészben véve egészségesen fejlődnek és a fejlődés útját évek óta mindkét részről a kölcsönös jószándékot bizonyító kereskedelempolitikai lépések egyengették. Közös az elhatározás, hogy ezt a folyamatot a két ország a jövőben erősíti, sőt, ha lehet, gyorsítja. Ennek realizálása az új helyzetben nehéznek ígérkezik, hiszen a magyar export dinamikus fejlesztése az ismert okok miatt a korábbinál sokkal nagyobb erőfeszítéseket igényel. Remélhető azonban, hogy az ehhez fűződő osztrák érdekek felismerése nyugati szomszédunkban megérleli olyan lépések megtételét, amelyek a mi erőfeszítéseinkkel párosulva áthidalják a további dinamikus fejlődést fékezhető akadályokat. DPM Export Import összesen Egyenleg 1968 43,8 58,1 101,9 — 14,3 1969 57,4 66,9 124,3 — 9,5 1970 67,7 86,6 154,3 — 18,9 1971 66,9 100,1 167,0 — 33,2 1972 84,7 92,4 177,1 — 7,7 Kreisky nyilatkozata a kooperáció elmélyítéséről Tegnap, elutazása előtt az osztrák kancellár nyilatkozott az APA munkákatársának. Budapesti terveiről szólva azt mondotta: kívánatosnak véli, hogy tárgyalás folyjék a regionális szomszédi együttműködés, a Dunával kapcsolatos közös problémák és a kulturális kapcsolatok témáiról. Megjegyezte, tíz esztendővel ezelőtt külügyminiszterként tett utoljára hivatalos látogatást Magyarországon. Azóta — mutatott rá — egy konfliktusmentes évtized telt el, ami indokolttá teszi annak megvizsgálását, milyen további együttműködésre nyílik tér. Útjára magával hozza Burgenland, Alsó-Ausztria és Steiermark tartományi vezetőit, mert e három tartománynak elhelyezkedésénél fogva „különösen szoros kapcsolata van a szomszédos Magyarországgal”. Közös problémák várnak megoldásra a Duna további hasznosításával kapcsolatban is — jegyezte meg. — Magyarország és Ausztria a térség egyedüli olyan államai, amelyek nem rendelkeznek kijárattal a tengerhez (Csehszlovákiának rendelkezésére áll mint tengeri kijárat az Elba is). Új helyzetet teremt, hogy 1980-ra elkészül a Rajna—Majna—Duna-csatorna, s ha ennek hasznosítását illetően közös tennivalók lehetnek, úgy ideje ezeknek felméréséhez hozzálátni. (APA) Magyar—osztrák vámmegállapodás Bécsben megállapodást kötöttek azokról a vámkedvezményekről, amelyeket Magyarország az általános vámtarifa- és kereskedelmi egyezményhez (GATT) történő csatlakozás során nyújt Ausztriának. Ez az osztrák export jelentős részének az eddiginél kedvezőbb vámtarifákat biztosít. Magyarország a GATT-hoz való csatlakozási tárgyalások során a szomszédos Ausztriával kötötte meg az első ilyen megállapodást. (MTI) NAPRÓL NAPRA ♦ TEGNAP VÉGET ÉRT A HÚSZAK PÉNZÜGYMINISZTEREINEK washingtoni tanácskozása. A nézeteltéréseket nem sikerült áthidalni, csupán abban egyeztek meg, hogy meggyorsítják a reform kidolgozására irányuló tanácskozásokat, úgy, hogy az IMF őszi közgyűlésén tető alá hozhassák a reformot. A washingtoni tanácskozás eredménytelenségének hatására folytatódott az arany árának emelkedése. ♦ A REGIONÁLIS SZOMSZÉDI EGYÜTTMŰKÖDÉS, a Dunára vonatkozó közös problémák és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztése szerepel azok között a témák között, amelyekről az osztrák kancellár tárgyalást óhajt folytatni Budapesten, — jelenti a bécsi APA hírügynökség. ♦ A SZOVJETUNIÓ ESETLEGES VAJVÁSÁRLÁSÁRÓL egyre többet írnak a párizsi szaksajtóban. A francia földművelésügyi miniszter nyilatkozatban támasztotta alá azokat a híreket, amelyek szerint a Szovjetunió 200 ezer tonna vajat venne az EGK-tól. ♦ A MEXIKÓI KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK a hó végén körutat tesz abból a célból, hogy elősegítse az ország külkereskedelmének diverzifikálását. Kanadába, majd három közös piaci országba látogat, végül a Szovjetunióban és a Kínai Népköztársaságban tölt el egy-egy hetet. ♦ A BÚTORIPARI REKONSTRUKCIÓ KERETÉBEN — ami csaknem 20 évi stagnálás után 1970-ben indult meg —, csaknem 2 milliárd forintot fordítanak az ágazat fejlesztésére. Munkatársunk felméri a rekonstrukció eredményeit és problémáit az export tükrében. SVÁJCI GAZDASÁGI KÜLDÖTTSÉG MOSZKVÁBAN Élénkülő szovjet külkapcsolatok Brugger svájci gazdaságügyi miniszter ma megnyitja a Szokolnyiki parkban a svájci szerszámgépipari kiállítást. A svájci miniszter tegnap már tárgyalt Patolicsevel a két ország gazdasági kapcsolatairól. Arhimov befejezte amerikai körutazását, és televíziós nyilatkozatában kedvezőnek minősítette a kétoldalú áruforgalom növelésének lehetőségeit. Szovjet—nyugatnémet szerszámgépgyártási együttműködésről írtak alá jegyzőkönyvet Moszkvában, és tegnap a szovjet fővárosba érkezett Marokkó kereskedelmi minisztere — ezek a legfrissebb fejlemények a Szovjetunió és a tőkésországok gazdasági kapcsolataiban. A várható események közül kiemelkedő jelentőségű Koszigin április 2-án kezdődő svédországi látogatása. A kormányfő politikai kérdések mellett nagy teret szentel a gazdasági kapcsolatoknak is. Tegnap megkezdte moszkvai tárgyalásait Brugger gazdaságügyi miniszter, a svájci kormány első tagja, aki hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. Patolicsev külkereskedelmi miniszterrel a két ország gazdasági kapcsolatainak kérdéseiről tárgyalt. Megbeszéléseikkel egyidejűleg hozták nyilvánosságra a szovjet fővárosban, hogy szovjet—svájci vegyes bizottságot állítottak fel a technológiai és gazdasági együttműködés fejlesztésének tanulmányozására. Az új szervezet feladata a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területek felkutatása és a kapcsolatbővítés gyakorlati kérdéseinek vizsgálata. A bizottság az idén júniusban tartja első ülésszakát, mégpedig — mint moszkvai tudósítónk írja — kedvező légkörben, a két ország kereskedelmi és tudományos-műszaki kapcsolatai ugyanis az elmúlt időszakban megfelelően fejlődtek. A szovjet—svájci árucsere-forgalom 1971-ben meghaladta a 100 millió rubelt. A szovjet szállításokban központi helyet foglaltak el az olajtermékek, de számottevő volt a gépek és berendezések, valamint vegyipari termékek kivitele. A Svájcból származó szovjet importlistát a gépipari termékek vezetik, mindenekelőtt a szerszámgépek, a nyomdászati, élelmiszeripari és vegyipari, valamint fafeldolgozóipari berendezések, de figyelmet érdemel az óraexport is, amelyet svájci részről növelni szeretnének. Ma nyílik meg a szovjet fővárosban a svájci szerszámgépipari kiállítás, amelyen hetven cég mutatja be 600 termékét, főként nehézgépipari, műszeripari, autóipari és nyomdaipari szerszámgépeit. A kiállítás, amely egy hétig tart nyitva, már a harmadik ilyen rendezvény a szovjet fővárosban. 1966-ban és 1969-ben a svájci szerszámgépipar már felvonultatta termékeit a szovjet szakemberek előtt. A Szovjetunióba irányuló svájci exportban a szerszámgépek fontos szerepet töltenek be. 1972-ben 11 millió rubelt tettek ki, ami az összes svájci szállítmánynak körülbelül negyedrésze. A szerszámgépgyártás területén írtak alá együttműködési jegyzőkönyvet a Szovjetunió és az NSZK képviselői is. Pavlov szerszámgépipari miniszterhelyettes az aláírás után elmondta, hogy átadták a nyugatnémeteknek az együttműködés formájára és tematikájára vonatkozó javaslatot. Szovjet vélemény szerint különösen az automata programok rendszerének és a számjegyvezérlésű irányítási programok kidolgozásában, valamint a feldolgozási folyamatok összekapcsolásában mélyíthető a kooperáció. Ajánlatot tettek a nyugatnémet cégeknek, hogy vegyenek részt néhány szovjet területen épülő gyár műszaki kivitelezésében. Arhimov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes szerint minden remény megvan arra, hogy további hitelmegállapodások jöjjenek létre az amerikai Export-Import Bank és a Szovjetunió között, s ezzel kedvező perspektívák nyílnak az árucsere-forgalom további növelésére. Ashimov, aki az elmúlt hetekben Scultz amerikai pénzügyminiszterrel, Dent kereskedelmi miniszterrel, Kissinger és Flanigan elnöki tanácsadóval folytatott tárgyalásokat Washingtonban, hazaérkezése után nyilatkozott a moszkvai televízióban amerikai látogatásának eredményeiről. Rendkívül fontos megállapodásnak minősítette az Eximbankkal aláírt megegyezést, amely szerint a pénzintézet 225 millió dolláros hitelt nyújt a kámai autógyár berendezéseit, valamint olajipari és edénygyártó üzemi berendezéseket szállító amerikai cégeknek. Hangsúlyozta, hogy a szovjet—amerikai kereskedelem fejlesztéséről tartott konferencián a résztvevők többsége pozitívan nyilatkozott a két ország árucsere-forgalmának fejlesztési lehetőségeiről, megértették a gazdasági kapcsolatok javításának szükségességét. Tisztában vannak ezzel azok a kongreszszusi képviselők is, akik különféle okokból ellenzik a tavaly ősszel aláírt kereskedelmi egyezmény ratifikálását, — fejtette ki Alhimov. Marokkói kormányküldöttség indult tegnap a Szovjetunióba, ahol részt vesz a két ország együttműködési vegyes'' bizottságának évi ülésszakán — írja a Reuter-iroda. Benslimane kereskedelmi, iparügyi, bányászati és tengerhajózási miniszter, a küldöttség vezetője elutazása előtt hangsúlyozta, hogy országa 250 millió dirham értékű (körülbelül 25 millió font sterling) kereskedelmet folytat évente a Szovjetunióval. A mostani tanácskozásokról szólva elmondta, hogy Marokkó további műszaki segítséget kér a Szovjetuniótól, megvizsgálják egy közös szovjet—marokkói halászati vállalat felállításának és szovjet halászhajók, valamint halfeldolgozási berendezések vásárlásának a lehetőségét. Sovány eredménnyel zárult a washingtoni konferencia A Húszak gyorsítani akarják a valutareform kidolgozását Washingtonban kedden véget ért a Húszak pénzügyminisztereinek kétnapos tanácskozása. Az értekezlethez közelálló körök szerint — jelentik a nyugati hírügynökségek — csupán abban alakult ki egyetértés, hogy meg kell gyorsítani a valutarendszer reformjának kidolgozására irányuló tevékenységet. Ezért elhatározták, hogy az angol Morse vezette „helyettesi testület” az eddiginél többször és hosszabb ideig fog tanácskozni és maguk a miniszterek májusban, júniusban és júliusban újabb megbeszéléseket tartanak, hogy a nézetkülönbségeket áthidalják. A cél az, hogy a Nemzetközi Valuta Alap ez év őszén Nairobiban rendezendő közgyűlésén már elfogadhassák az egész reformtervet. A tőkés valutarendszer egyensúlyának hiánya, a spekulációk újabb és újabb rohamainak lehetőségével szemben védhetetlen paritások érthetővé teszik a reform mielőbbi megvalósítására irányuló szándékokat. Az egyes pénzügyminiszterek állásfoglalásairól szóló jelentések azonban az érdekkülönbségeken alapuló nézeteltérések folytatásáról tanúskodnak. A legmélyebb ellentétek az Egyesült Államokat és legerősebb tőkés partnereit állítják szembe, de folytatódik a Közös Piachoz tartozó országok megoszlása is. Schultz amerikai pénzügyminiszter olyan új rendszer mellett szállt síkra, melyben ugyan rögzítenék a paritásokat, de azok az eddiginél gyakrabban változnának — függően az egyes országok pénzügyi mérlegének alakulásától —, és a rendszer lehetővé tenné a lebegtetést. Ezzel a nézettel homlokegyenest ellenkezik a francia vélemény. Giscard d’Estaing azt hangsúlyozta, hogy a közös piaci valuták egymáshoz rögzített árfolyamának közös lebegtetése a dollárral szemben csak átmeneti intézkedés és semmiképpen nem válhat a reform részévé. Francia kollégájához csatlakozott Kiicsi Aicsi japán pénzügyminiszter, aki kijelentette, nem tudja elfogadni, hogy a lebegtetés jobb a rögzített paritásoknál. A japán kormány véleménye szerint az esetleg felboruló fizetési mérlegek egyensúlyhiányát csak akkor szabad paritásváltozásokkal befolyásolni, ha az egyéb eszközökben rejlő lehetőségeket már kimerítették. Barber brit pénzügyminiszter felszólalása azt látszik jelezni, hogy a londoni kormány a nézeteltérések áthidalására törekszik. Javaslatai jórészt a további tárgyalások ügyrendi megszervezésére irányultak: azt indítványozta, hogy a helyettesek a pénzügyminiszterek legközelebbi találkozójára összegezzék az egyező és az eltérő véleményeket és így a vezető pénzügyi politikusoknak már csak a nyitott kérdésekkel kelljen foglalkozniuk. A Washingtonból érkezett legutolsó hírek szerint a húsz pénzügyminiszter megállapodott abban, hogy vissza kell térni a rögzített paritásokhoz, ugyanakkor azonban kénytelenek voltak elfogadni, hogy az európai valuták közös lebegtetése a dollárral szemben belátható időre az egyetlen gyakorlati megoldás. A jövőt az ellentétes álláspontok két főképviselője, az USA és Franciaország, továbbra is merőben különbözően ítéli meg. A Washington Post értesülése szerint a májusi pénzügyminiszteri találkozón az általános lebegtetés „játékszabályainak” kidolgozására tesznek majd kísérletet, míg a párizsi Figaro Giscard d’Estaing állásfoglalására emlékeztet: veszélyes illúzió lenne azt hinni, hogy a problémát máris megoldották. A valutaárfolyamok továbbra is bizonytalanok, az arany átváltása megszűnt, a legfontosabb valuták átválthatatlanok és minden ország tetszése szerint választja meg azt a rendszert, amely legjobban megfelel neki. Folytatódik az arany drágulása Londonban, Párizsban, Zürichben tegnap folytatódott az arany drágulása. A délelőtti árrögzítéskor tegnap 91,50 dolláros unciánkénti árat jegyeztek. A megfigyelők a drágulást összefüggésbe hozzák a washingtoni jelentésekkel, amelyekből kitűnik, hogy a pénzügyminiszterek nem sok előrehaladást értek el a monetáris rendszer megreformálásában. Emellett a spekuláció figyelmét az aranyra tereli az is, hogy a legutóbbi időben bevezetett devizaellenőrzési intézkedések megnehezítik a forrópénz vándorlását. (Reuter)