Világgazdaság, 1985. augusztus (17. évfolyam, 146/4149-166/4169. szám)

1985-08-01 / 146. (4149.) szám

1985. AUGUSZTUS 1." A lengyelek pesszimistán ítélik meg országuk gazdasági kilátásait A Polityka egy közvélemény-kutatásról „Egyre borúlátóbban­­ ítélik­­ meg a lengyelek az ország gazdasági ki­látásait” — mondta .j K.wiatkowski ez­redes, az országos' tömegkommuni­kációs központ’ (CBOS) igazgatója. A Polityka legújabb számában is­mertetett közvéleménykutatás ered­ményei szerint a lakosság közel kétharmada nem­ hisz benne, hogy a kormány jelenlegi gazdaságpoli­tikája képes az országot kivezetni a gazdasági válságból. A kérdésre, „úgy véli-e, hogy a kormány eddigi gazdaságpolitikája megteremti az alapot a gazdasági válság felszámolására?”, a megkér­dezettek 64 százaléka „nemmel”, il­letve „inkább nemmel” válaszolt. A lakosságnak legalább a fele bírál­ta a gazdasági helyzetet, az állam­­hatalom gyakorlásának a módsze­reit, s általában véve a politikai helyzetet — hangsúlyozta az ezre­des. Az elégedetlenség okai között első helyen szerepelnek az árdrá­gulások, nemrégiben ugyanis a leg­több közszükségleti cikk, illetve szolgáltatás megdrágult, így a megkérdezettek 73 százaléka fejez­te ki ezzel kapcsolatos elégedetlen­ségét. Az ellátás színvonalát 53 szá­zalék ítélte rossznak, s ezen belül 61 százalék úgy vélte, hogy az ipar­cikkekkel való ellátottság még en­nél is gyengébb, 41 százalékuk volt elégedetlen a keresetek nagyságá­val. A megkérdezettek 56 száza­léka úgy ítélte meg, hogy a lengyel vállalatoknál „rossz”, illetve „na­gyon rossz” a­ munkaszervezés, e kérdésben a nagyüzemekben fog­lalkoztatott 30 év körüli korosz­tály a legkritikusabb. Annak ellenére, hogy a megkér­dezettek között csökkent azoknak az aránya,­ akik meg vannak győ­ződve a kormány gazdasági hoz­záértéséről — a tavaly decemberi 26 százalékról, idén áprilisban 23 százalékra —, Kwiatkowski ezredes úgy véli, hogy „politikai szempont­ból láthatóan növekedett a derűlá­tás a lakosság körében, mivel a po­litikai helyzet már nem nyugtala­nító”. A közvéleménykutató köz­pont igazgatója, a felmérés ered­ményeit kommentálva, hadba szállt bizonyos kormánykörökkel, amelyek szerinte elzárkóznak a lakosság problémái elől, nem akarván tudo­mást venni róluk. Kwiatkowski le­szögezte: néhány politikus minden­áron kétségbe akarja vonni a köz­véleménykutatások eredményeinek szavahihetőségét, s azt állítják, hogy a kérdésre adott válaszokat meghamisították.* Magyarországon a Tömegkommu­nikációs Kutatóközponttól kapott tájékoztatás szerint 1975 óta rend­szeresen végeznek közvélemény-kuta­tást — évente legalább kettőt — az­zal kapcsolatban, hogy az ország la­kossága milyennek tartja a gazda­sági helyzetet, s hogyan ítéli meg saját anyagi helyzetét. 1981 ősze és 1934 ősze között 10 százalékról 27 százalékra emelkedett azoknak a válaszadóknak az aránya, akik na­gyoknak tartották az ország gazda­sági nehézségeit, és 18 százalékról 35 százalékra azoké, akik tartósak­nak gondolták ezeket, s míg 1975 őszén a megkérdezett személyeknek csak az 53 százaléka mondta, hogy Magyarországnak vannak gazdasági nehézségei, 1984 őszén már 88 száza­lékuk nyilatkozott így. 1983 őszé­ről 1984 őszére a gazdasági helyzet megítélésének a mutatója — amely a gazdasági nehézségek nagyságáról és tartósságáról, valamint a gazda­sági fejlődés és az életszínvonal to­vábbi alakulásáról alkotott vélemé­nyeket összegzi-----­~2,8-ról +6,0-ra emelkedett. Ez, tekintve, hogy a mutató értéke +190 és +100 kö­zött mozoghat, azt tükrözi, hogy eb­ben az időben a lakosság egy haj­szálnyival kedvezőbben ítélte meg az ország gazdasági helyzetét, mint korábban, de továbbra is úgy látta, hogy alig jobb a közepesnél. A saját anyagi helyzetüket vi­szont minden eddiginél kedvezőtle­nebbnek ítélték meg az emberek. 1984 őszére tovább növekedett azok­nak az aránya, akik arról számol­tak be, hogy az előző évhez képest kevesebbet tudnak vásárolni a jöve­delmükből, azaz csökkent a reáljö­vedelmük (78 százalék). Minden ed­diginél nagyobb lett azoknak az aránya, akik úgy látták, hogy a keresetek emelkedése nem fedezi az árakét (85 százalék). Meddig kapott haladékot a líra ? DIESZEIT SBDCHBffimjNQ F0E POUIK-miSCHAFT-HANDU UND KUlOTt Az olasz jegybanknak az utóbbi időben nem a líra gyengesége, ha­nem éppenséggel a szokatlan ereje okozott gondokat.­­„A dollár, a ■márka és a jen Olaszországba áramlik” — írta vezető cikke fölé két héttel ezelőtt az E Mondo című gazdasági lap, s a cím alatti kari­katúra egy devizákkal teletömött csizmát ábrázolt. A cikk végkövet­keztetése pedig úgy hangzott, hogy ha nem liberalizálják a tőke- és a devizaforgalmat, a líra árfolyama olyan magasra emelkedhet, hogy azt már nem tudja elviselni az olasz export. A római jegybank által közzétett adatok szerint tavaly 13 milliárd márkányi külföldi tőke özönlött Olaszországba. Ebből minden ne­gyedik lírát a részvénypiac kedve­ző helyzete vonzott, a többi azon­ban a rendkívül magas kamatszín­vonal következménye volt. A bank­közi forgalomban a külföldi be­fektetők 15—16, az adómentes álla­mi értékpapírok után 14—15 száza­lékos kamatra számíthatnak. Akárcsak az amerikai kormány, néhány éve Itália is külföldi tőké­vel finanszírozza a közkiadások de­ficitjét. Ezért is tartja a jegybank a leszámítolási kamatot 15,5 száza­lékos rekordmagasságban, amelyet egyetlen más nyugati ipari ország még csak meg sem közelít. Persze, ezek közül az országok közül egy­nek sincs akkora köztartozása, ha igaz, 1986-ra eléri a teljes társadal­mi termék értékét. A jegybank arany- és devizatartalékai így 125 milliárd márkára emelkedtek , ha az aranyat a Világbank átszámítási kulcsa szerint számoljuk. .A fizetési­­ mérleg 10 milliárd márkás idei első félévi deficitje a tőkebeáramlás folytán így nem az exportgazdaság rossz helyzetét tük­rözi, bár az exportnak is megvan­nak a maga bajai a hazai 9 száza­lékos inflációval. Ha egy pillantást vetünk a ke­reskedelmi mérlegre, az első öt hó­napi 23 milliárd márkás deficit azt mutatja, hogy a jegybanknak volt miért aggódnia. Hogy a líra árfolya­mában az infláció duzzasztó hatá­sa is érvényesült, azt rögtön láthat­juk, ha például figyelembe vesz­­szük, hogy tavaly és tavalyelőtt összesen 27,4 százalék volt az infláció Olaszországban, de csak 5,6 százalék az NSZK-ban. Ilyen körülmények között a jegybank szíve szerint már hóna­pokkal ezelőtt erőt vágott volna a lírán, de sokáig nem volt rá alkal­ma. Amíg ugyanis a dollár erős volt, pontosan azok az európai va­luták álltak nyomás alatt, amelyek­hez képest le szerették volna érté­kelni a lírát. A dollárral szemben viszont szilárdnak kell maradnia a lírának, mert Olaszország nyers­anyag - és energiaimportjának na­gyobbik részét dollárban fizeti ki, miközben exportját tőkés márká­ban bonyolítja le. A dollár árfolyama csak a leg­utóbbi két hétben kezdett lefelé tartani, s a líra az európai valuta­unióban azonnal átvette ezt az irányzatot. Míg a líra előző gyen­geség­­rohamai során mindig­ a márka bizonyult a legszilárdabb nyugat-európai valutának,­ ezúttal a­­líra az ír fonthoz és a francia frankhoz képest hanyatlott az inter­venciós küszöb alá. Hogy mennyire nem a márka gyakorolt nyomást a lírára, azt mi sem mutatja ékeseb­ben, mint hogy a leértékelés utáni hétfőn a milánói devizapiacon a márka az új, 8 százalékkal meg­emelt középárfolyam alatt 5 száza­lékkal nyitott. Ezek szerint a líra most akár 11 százalékkal is emel­kedhet a márkával szemben, amíg új kiigazítás válik szükségessé­­az EMS-ben. A leértékelés azonban csak akkor gyakorolhat üdvös hatást az olasz gazdaságra, ha megszüntetik a va­luták összekoccanásainak okát. .Partnerei megnyugtatására az olasz kormány a leértékelési javaslattal egyidőben szélsebesen hathatós in­tézkedéseket tett. A közületi defici­tet ezek szerint 16,5 milliárd már­kával 150 milliárd márkára, tehát az év elején elképzelt szintre csök­kentik. Minthogy új bevételi forrá­sok nem mutatkoznak a láthatáron, meg kell gyorsítani az adóbehajtást. Az eddigi gyakorlattól eltérően ezentúl a béreket és a fizetéseket nem negyed-, hanem félévenként kell az inflációhoz igazítani. Ezek azonban csak fizetési haladékok, az igazi ,szerkezetátalakító program még hátra van. Croxi kormánya azt reméli, hogy a következő három hónapban erre még lesz ideje és politikai lehetősége. Ha ugyanis a dollár újra gyengélkedni kezd, őszre megint bajba kerülhet a líra. (1995. július 26.) Ám 1983 óta első ízben csökkent a munkanélküliség Spany­olorszá­g­­ban, az idei év második negyedé­ben 32 300-zal 1983 azonos idősza­kához képest. Jelenleg még mindig 2,8 millióan vannak munka nélkül, ez a munkaképes­­korú lakosság 22 százaléka, a legnagyobb arány Nyugat-Európában. 1s A polgári légirepülés biztonsá­gának kérdéseiről kezdtek szerdán Bonnban megbeszéléseket hét veze­tő tőkésország szakértői. A tárgya­lások középpontjában a biztonság javítása céljából foganatosítandó intézkedések összehangolása áll. fi­ A thaiföldi kormány megvitatta az ország új ötéves gazdasági ter­vét, ebben az 1987—91 közötti idő­szakban évi 6 százalékos növeke­dést irányzott elő. Tavaly 6 száza­lékos volt a gazdasági növekedés üteme, az idén pedig várhatóan 5 százalékos lesz. fi) Svájcban ebben a hónapban már másodízben csökkentették a benzin árát: szerdától az ólommentes Szu­perbenzin 1,29 svájci frankba, az ólomtartalmú szuper pedig 1,33 svájci frankba kerül, 3 rappennel kevesebbe, mint korábban, de egyes kutaknál 12 rappennel is olcsóbb lett a benzin. Az intézkedés hátte­rében a dollár árfolyamának továb­bi csökkenése áll. a WS JiLlHTi­ fi Jövőre várhatóan lelassul Kana­da gazdasági növekedésének üteme, annak nyomán, hogy a következő költségvetési évben gazdaságmeg­szigorító intézkedéseket foganatosí­tanak — mondják a Conference Board gazdasági szakértői. Vélemé­nyük szerint a nemzeti össztermék (GNP) növekedési üteme az idén 3,9, jövőre pedig 2,5 százalékos lesz a tavalyi 5 százalékkal szem­ben. A CIB (Gentral-European International Bank Lttf.) Budapest tájéfcolistája a nemzetközi pénzpiaci kamatokról pi 1085. augusztus 2-i valu­tanspra Az USA dollár prímé rate 9 1/2% A kanadai dollár prímé rate 10—10 1/2% A fenti adatok tájékoztató jellegűek 1 hónapos 3 hónapos 6 hónapos lekötésre lekötésre lekötésre USD 8—8 1/8 8 3/16—5/16 8 7/16—9/16 DEM 4 3/4—7/8 4 13/16—15/16 5—5 1/8 CHF 4 1/2—5/8 4 3/4—7/8 4 3/4—7/8 NLG 6—6 1/8 6—6 1/8 6—6 1/8 JPY 6 1/4—3/8 6 1/4—3/8 6 1/4—3/8 GBP 11 1/2—5/8 11 1/8—1/4 11—11 1/8 FRF 12 1/4—1/2 12 3/4—13 12 1/2— 3/4 • BEF 8 11—13/16 9 3—5/16 9 9—11/16 GYENGÜLŐBEN A BRIT KONJUNKTÚRA? Vélemények a font és Thatcher romló kilátásairól A brit gyáriparosok szövetsége (CBI) úgy látja, hogy a brit gazdasági növekedés az idén nem éri el a szövetség által korábban jósolt 4 százalékos ütemet — mondta Wigglesworth, a CBI gaz­dasági helyzetfelmérő bizottságának elnöke. A második negyedévi kedvező je­lenségek — a brit ipari termelés növekedése, az 1973 óta nem látott mértékű kapacitáskihasználtság és a továbbra is bőséges megrendelés­állomány — ellenére a kilátások a következő néhány hónapra nem túl kedvezők. A CBI — amely most közzétett előrejelzését még a leg­utóbbi napok kamatcsökkentése előtt készítette — elsősorban az ex­port lanyhulásától tart, úgy látja ugyanis­, hogy a viszonylag magas brit kamatok s az ennek követ­keztében erős font rontja a brit ki­vitel versenyképességét. A magas kamatszint visszafogja az új beru­házásokat, s újabban úgy látszik, hogy a következő 12 hónapban az állótőke-beruházások szinten ma­radnak, ami a legrosszabb teljesít­­imény 1­983 eleje óta. Nem váltak­ valóra a feldolgozó­­ipari foglalkoztatottság szinten ma­radásához fűzött remények.­­Wiggles­worth hangsúlyozza, hogy teljes­séggel elfogadhatatlannak tartja a 10 százaléknál magasabb kamatot. (A hét elején csökkent a brit ka­matszint 11,5 százalékra.) A Midland Bank elemzése azzal számol, hogy nagyjából megáll az utóbbi 4 hónapban végbement ka­matcsökkenés, s az év eleji 14 szá­zalékos csúccsal szemben a negye­dik negyedévre az alapkamatok 11 százalék körül alakulnak, 1986 vé­géig pedig 9 százalékra csökkennek. A bank számítása szerint az idén 3,5, jövőre 3,1 százalék körüli nö­vekedés várható. Jövőre a növeke­dés fő húzóereje — részben az inf­láció remélt csökkenése nyomán — a fogyasztói kiadások­ emelkedése lesz. A magas fontárfolyam miatt pa­naszkodó brit exportőröket talán megnyugtatja, Thatcher számára viszont aligha vigasz a Schweize­­rischer Bankverein elemzése. A font alakulásáról készített svájci tanulmány szerint rövid távon a font kissé erősödni fog ugyan a gyengülő dollárral szemben, viszont gyengülni az erősebb nyugat-euró­pai valutákhoz, mindenekelőtt a márkához és a svájci frankhoz ké­pest. Hosszabb távon, ahogy az 1993 közepén esedékes általános válasz­tások közelednek, a font komo­lyabb nyomás alá kerülhet. Emiatt a brit kormánynak érdemes lenne újra fontolóra vennie az EMS-hez, a nyugat-európai valutarendszerhez való csatlakozást, hogy a többi köz­ponti banktól segítséget kapjon a brit valuta támogatásához. A svájci bank a kedvezőtlen font­­kilátásokat azzal indokolja, hogy az idén elért csúcsról csökkenni kezd az északi-tengeri olajtermelés, emiatt várhatóan nő a brit külke­reskedelem deficitje, s 1988-ra a fo­lyó mérleg is deficites­ lehet. Ezek, s a 13 százalék körüli munkanél­küliség megoldatlansága alapján a bank megkockáztatja azt­ a véle­ményt, hogy Thatchernek kevés esélye van a következő választáso­kon. Elvben igaz, hogy a kormány a munkanélküliség csökkentése végett ösztönző gazdaságpolitikát folytat­hatna, hiszen hivatali ideje alatt a költségvetési deficitnek a GDP-hez viszonyított arányát az 1976—77-ben mért 6,3 százalékról 3,3 százalékra sikerült leszorítani. A bank azon­ban rámutat, hogy sokan elfelejtik­ ezt a csökkentést az állami válla­latok kiárusításával, nem pedig a kiadások csökkentésével érték el. Így azután a foglalkoztatás növe­lését csak az állam fokozott eladó­sodásával lehetne finanszírozni, ez inflatórikus hatású, s ezzel gyengí­tené a fontot. Az is igaz, hogy a ragaszkodás a mostani antiinflációs politikához szintén rontaná a font árfolyamát — írják a svájci bank közgazdászai. Ha ugyanis nem csök­ken, számottevően a munkanélküli­ség, megnőnek a Munkáspárt­­győzelmének esélyei, s a kormány­­váltás lehetősége önmagában ele­gendő ahhoz, hogy lefelé nyomja a font árfolyamát. (Reuter) Hiába a szakszervezeti ellenállás megvalósulóban E­dy Shhah angliai lapindítási fene Robbantás készül a brit lapki­adásban, a 41 éves Eddy Shah vi­szonylag szerény, 20 millió fontos indulótőkével új napilap indítását tervezi, méghozzá a bevezetett nagy lapok folyó költségeinek és stábjának töredékével. A tervek szerint az újságnak több oldala lesz,­ mint bármely másik napilap­nak, felét elsőként a brit napi sajtó történetében színesen nyomják, hí­reik frissebbek lesznek a többieké­nél, s ráadásul a legolcsóbb rivá­lisnál egy pennyvel olcsóbban ke­rül piacra. Shah tervei szerint az újság napi 1,5 millió példányban kel el, de már 300 ezres példány­­számnál behozza a költségeket, an­nak ellenére, hogy a szokásos ösz­­szeg egyötödét kéri a hirdetésekért. (összehasonlításul: a Nagy-Britan­­niában jelenleg megjelenő 10 or­szágos napilap naponta 15 millió példányban kel el.) A lap tized­annyi alkalmazottal dolgozik, mint­­ a legnagyobb napilapok, és a korszerű szerkesztési módszerei folytán reggel hatkor, azaz órákkal a többi lap után lesz lapzárta. A vállalkozó, aki helyi, magukat hirdetésből eltartó ingyenes lapok szerkesztésével szerzett gyakorla­tot, a legkorszerűbb elektro­nikus technológia bevezetésével, korszerű nyomdai hálózattal, új­szerű terjesztéssel akarja lefőzni a többieket. Ez komoly versenyelőny, hiszen a hagyományos lapok évszá­zados technikával készülnek, s sze­désüknél is hagyományos technikát alkalmaznak. A nagy lapoknál bár­milyen, a hatékonyságot növelő korszerűsítés vagy leépítés a szak­­szervezetek erős ellenállásába ütkö­zik. Ezzel szemben a vállalkozó­nak, akinek fellépése máris szálka a szakszervezetek szemében, sike­rült egy kis jobboldali szakszerve­zettel sztrájktilalmat elfogadtatnia. A Fleet Streeten, a brit újságírás fellegvárában úgy látják, hogy a politikailag jobbközép színezetűnek tervezett lap példányszáma már kezdetben is elérheti a 750 ezret, és olvasókat hódíthat el a többiektől, leginkább a Daily Expresstól. A nagylapok számára egy szempont­ból jól jön az új ellenfél, vele ijesztgetve puhíthatják meg a vál­toztatásokat eddig meghiúsító szak­­szervezeteiket. A fenyegetésnek ál­lítólag máris van foganatja, egyes vidéki lapoknál a szakszervezetek áldásukat adták az új technológiák bevezetésére. (Reuter) A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA NAPI KIADVÁNYA Megjelenik hetenként Ötször Főszerkesztő: GYULA­ ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VAJNA JÁNOS és DANKÓ ÁDÁM Szerkesztőség­­ Bp. V., Dorottya is. 15. IV. *..­­Postacím: Budapest, Pf- 334, 1397 Telefons 134 055 Kiadja a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke megbízásából ? a Magyar Távirati Iroda Kiadója Felelős kiadó: Weinhei­mer Arthor igazgató Kiadóhivatal: Bp . , Fém u» 5—7« Postacím: Pf. 3. 1426 Telefon: 359-590 Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj évi 5400 Ft Előfizethetik e magyar közéletért (vállala­tok, szövetkezetek, hatóságok, intézmények) bármely postahivatalnál és a Posta Köz­ponti Hírlap hódénál (postacím: Budapest V... József nádor tér , 1900) közvetlenül vagy átutalással «*» KHI 215-90162 péét­á­­forgob­el- jelző számára S5 S1Q2/9-07 ~ Szedte Zrínyi Nyomda, Sosst Felelős vezető: Vágó Sándorné Nyomta? Szikra Lapnyomda* Budapest Felelős vezetői Csöndes Zoltán HU ISSN 0042 *143

Next