Világgazdaság, 1998. január (30. évfolyam, 1/7261-20/7280. szám)
1998-01-05 / 1. (7261.) szám
1998. JANUÁR 5. Mostantól új szociális üdültetési rendszer A bt.-k is élhetnek a lehetőséggel Ez évtől az állam nem közvetlenül, hanem a cégeknek, intézményeknek, egyéb munkáltatóknak biztosított adó- és járulékmentességgel támogatja a rászorultak üdülését. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott üdülési csekk természetbeni juttatásnak számít, amely a névérték 50 százalékáig, de maximum 10 ezer forintig jövedelemadó- és járulékmentes. E támogatási lehetőséget a betéti társaságok is nyújthatják dolgozóik és más állampolgárok részére, s Nyírádi Ágnes, a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. ügyvezető igazgatója szerint ez érvényes a főállású egyéni vállalkozókra is. MUNKATÁRSUNKTÓL A kormány tavaly májusban fogadta a szociálturizmus új koncepcióját, amely szerint az állam nem közvetlenül pénzzel támogatja az üdülésben részt vevőket, hanem közvetett eszközökkel: adó- és járulékkedvezményt ad. Tavaly egyébként a költségvetés 800 millió forintot fordított a rászoruló lakosság pihenésének támogatására, s ebből a keretből mintegy 130- 140 ezer állampolgár üdülhetett. A parlament úgy döntött: 1998-ban 5 milliárd forint névértékben lehet üdülési csekket kibocsátani, ami 2,5 milliárd forint adómentes támogatást jelenthet, s ez lehetővé teszi a támogatásban részesülők számának megduplázását. Az üdülési csekk névértékének 50 százalékáig, de maximum 10 ezer forintig — adómentes természetbeni juttatásnak számít. A csekk adóköteles 50 százalékát is fizetheti a munkáltató (vagy más szervezet), de akkor az adót és járulékokat is neki kell fizetnie. Az üdülési csekkre fordított összeg költségként leírható, azaz a teljes összeg adóalapot csökkentő tényező. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb állampolgár részesüljön e lehetőségben, az alapítvány a rendszer működtetőjeként úgy döntött, hogy egy munkáltató maximum az éves állományi dolgozóinak kétszeresét kitevő létszámra, személyenként 50 ezer forintig igényelhet üdülési csekket. Eszerint például egy százfős cég kétszáz személyre veheti igénybe e lehetőséget úgy, hogy egy-egy dolgozó maximum 50 ezer forint névértékű csekket kaphat. 10 ezer forint után jár az adómentesség, míg a 40 ezer forint után fizetni kell az adót és a járulékokat. Ezt — a belső megállapodás szerint — vagy a munkáltató, vagy a dolgozó fizeti. A munkáltatók a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. képviseleti irodáiban, a Hunguest Travel 23 irodájában, illetve néhány Tourinform-irodában rendelhetik meg a névre szóló csekkeket. Ehhez külön formanyomtatványt készítettek, de arra is van mód, hogy mágneslemezen adják le az igényeket. A rendelést követően a szolgálat postázza a számlát, s a kiegyenlítést követő hét-nyolc napon belül megküldik az egy évig érvényes csekkeket. Nyírádi Ágnes szerint a megrendelők akkor járnak jól, ha folyamatosan, az igények felmerülésének ütemében rendelnek csekkeket, hiszen ezek a kiállítás után egy éven belül használhatók fel. Ha a munkáltató kéri, az üdülési szolgálat meghatározott címletekben gyártatja le a csekkeket. Amennyiben a megrendelésen ezzel kapcsolatban külön kérés nem szerepel, akkor a szolgálat az általa összeállított 20 ezer forintos standard csomagnak megfelelően címletezi az összeget. Ebben egy tízezer forintos, egy ötezer és öt darab ezerforintos csekk található. Nyírádi szerint — a 10 ezer forintos maximális adómentesség miatt — várhatóan a 20 ezer forint névértékű csekk iránt lesz a legnagyobb igény. Az üdülési csekket minden, az üdülési szolgálattal szerződésben álló partnernél — utazási irodánál, közvetlenül a szállodában, panzióban, egyéb kereskedelmi szálláshelyen — be lehet váltani. E partnerekről a kft. katalógust készít, amit minden megrendelőnek megküldenek. A kiadványokat meg is lehet vásárolni a Hunguest és a Tourinform irodáiban. A csekkek csak belföldi üdülésre használhatók fel, s minimum négy éjszakát igénybe kell venni, egy szálláshelyen. Kivétel ez alól a csoportos ifjúsági üdülés, amikor két éjszaka a minimum. A jogszabály megalkotói ezzel azt kívánják elérni, hogy az iskolai kirándulásoknál is lehessen élni a kedvezménnyel. A szociális üdülési lehetőséggel minden adószámmal rendelkező munkáltató — kifizetőhely — élhet. Nyírádi Ágnes szerint jogilag és logikailag még a főállású egyéni vállalkozók is igénybe vehetik a kedvezményt, bár ebben az esetben a munkaadó és munkavállaló ugyanaz a személy. Erről — a sajátos helyzet miatt — állásfoglalást kértek az APEH-től, de még nem érkezett válasz. Az inaktívak—nyugdíjasok, munkanélküliek—e lehetőséghez a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány támogatásával a Hunguest Travel irodáiban vagy érdekvédelmi szervezetük, más alapítványok, önkormányzatok segítségével juthatnak hozzá. L. I. (Folytatás az 1. oldalról) Az elsődleges egyenleg vonatkozásában nem volna értelme hiánycsökkentésről beszélni, hiszen kamatok nélkül a költségvetésnek már most többlete van. A jegybanknak nemcsak követelményeket kell támasztania, hanem elő kell mozdítania, hogy csökkenjen az infláció és a kamatszint, s így elérhető az egyébként helyesen megfogalmazott cél, hogy leszorítsuk az államháztartási deficitet.A mérséklődő infláció forintértékben csökkenti a kamatkiadásokat, de ugyanezt teszi a folyó áron számított GDP-vel is, így hányadosuk nem változik. Hogyan csökkenthető akkor a GDP-arányos deficit? — Úgy gondolom, nemcsak nominálisan, hanem az inflációhoz viszonyítva is magas a kamatszint. Természetesen a jegybank joga és kötelessége mérlegelni, hogy milyen reálkamatszintet tart fenn. Ha azonban az 1998-as inflációs előrejelzés rosszabbik változatát, a 14 százalékot vesszük, ami az év végére legfeljebb 13 százalékot jelenthet, és ehhez hasonlítjuk az éves államkötvény 19 százalék körüli kamatát, még akkor is mintegy 6 százalékos reálkamatszint adódik. Kockázatmentes papírokra ez igen magas. Az MNB-nek persze egyszerre kell mérlegelnie az antiinflációs politika összes követelményét és a kellő óvatosságot. Helyeslem az óvatosságot, de igazából akkor mutatkozik meg a jegybank művészete, ha kellően iteratív módon működteti a rendszert, azaz képes hatni az infláció mérséklésére, majd ennek megfelelően lépni a kamatszint leszorításában. Ez kétségkívül nagyon kényes egyensúlyt jelent, s a folyamatok finom szabályozását igényli.Sokak szerint a finom szabályozást a piac is elvégzi. Lengyelországban például nyilván ilyen megfontolásból alkalmaznak nagymértékű, 15 százalékos valutalebegtetési sávot. A piacnak óriási szerepe van, de hát azért a világon mindenütt komoly befolyást gyakorol a fiskális és a monetáris politika az inflációra, a kamatok, az árfolyamok alakulására. Németországban élre menő csatát folytat a pénzügyminiszter és a jegybank vezetője például abban, mekkora lehet a költségvetési hiány, hogyan kell befolyásolni a kamatpolitikát. A túlzott mértékű liberalizáció gyengeségei megmutatkoztak Délkelet-Ázsiában, s ez arra készteti az IMF-et és a Világbankot, hogy felülvizsgálja a liberalizációs koncepcióját. Ha nincsenek meg a liberalizáció feltételei, akkor ez visszaüthet, és kifejezetten antiliberális intézkedésekre késztetheti a kormányt. Ami a kérdés másik felét illeti: az MNB elnökével egybehangzóan úgy gondoljuk, hogy mindaddig, amíg két számjegyű az infláció, fenn kell tartani a csúszó leértékelést, s ma még nem, csak esetleg később képzelhető el az árfolyamsáv szélesítése.A januári áremelések nagyobb mértékűek az évi átlagos inflációra vonatkozó előrejelzésüknél. Tartható-e a 13-14 százalékos prognózisuk? —Vizsgálataink szerint ez az előrejelzés reális. Az 1997. januári energiaár-emelés az előző decemberhez képest 20 százalékos volt, ezzel szemben áll a mostani 4-5 százalék, amely az első fél év egészében érvényes lesz. Egyes szolgáltatások nagyobb mértékben drágulnak, de a mérvadó árváltozások megfelelnek az előrejelzéseknek. A piaci indíttatású áremelések (az úgynevezett maginfláció) miatt időről időre elérkezünk egy ponthoz, amelyen igen nehéz túljutni, mint ahogy most hónapokon keresztül nem ment lejjebb a pénzromlás a 18 százalék körüli mértéknél. Az Érdekegyeztető Tanácsban megkötött, 13,5—16 százalékos béremelésről szóló megállapodás azonban megmutatta: a gazdaság szereplői hajlandók elhinni a kormánynak, hogy 1998-ban tovább csökken az infláció. — Milyen inflációs pályát képzel el a következő hónapokban? — Erről csak személyes prognózist mondhatok. A decemberi, 12 hónappal korábbihoz viszonyított áremelkedés 18 százalék körüli lesz, ami magasabb, mint amennyit vártunk. Mivel az 1997. eleji bázis magas, és a mostani központi áremelések nem érik el az egy évvel korábbi mértéket, úgy becsülöm, 1998 első három hónapjában erőteljesen, 16 százalék körülire vagy talán 15-16 százalék közé csökken az éves inflációs mérték. Onnantól kezdve pedig megint csak lassan tudunk majd lejjebb ereszkedni. — Látja-e annak jelét, hogy túl ütött a gazdaság ? — A jelét egyelőre nem látom, de a veszélye fennáll. 1997-ben jelentősen nőttek a reálbérek, mégsem lendült fel a fogyasztás; az ellentét nem maradhat fenn sokáig, még ha az idén kisebb reálbér-emelkedéssel számolunk is a magasabb tavalyi bázis miatt. Elképzelhető tehát, hogy a magasabb fogyasztás rontja majd a külkereskedelmi mérleget. Ugyanakkor a külföldi befektetők nagyarányú beruházásainak köszönhetően az export további fellendülésével is számolunk.Nem kellene-e a túlfűtöttség elkerülésére a megtakarítást ösztönözni, azaz mégis magasan tartani a reálkamatokat? — Az elsődleges kérdés, hogy csökkenthető-e a leértékelés. Arra vállaltunk az MNB- vel együtt kötelezettséget, hogy az első három hónapban havi 0,9 százalék lesz a devalválás üteme, és az év folyamán nem megyünk e mérték fölé. Ha a mutatók kedvezőtlenül alakulnak, fenn kell tartani a leértékelési ütemet és a kamatok mértékét is; ha a leértékelés mérsékelhető, akkor csökkenhetnek a nominális kamatok. — Mi lenne annak a stratégiai tervezőintézetnek a szerepe, amelyet ön szerint a következő kormányzati ciklusban föl kellene állítani? — Egy átalakulás alatt álló gazdaság nem nélkülözheti a hosszú távú szemléletet. Sajnálom, hogy nem fogadták meg e javaslatomat, amelyet még 1994 őszén tettemkormányon kívülről, sőt a miniszterelnök tanácsadó testületének működése előtt). A stratégiai tervezőintézet nem hatalmi ellensúly lenne, hanem egyfajta agytröszt, mely információkkal, gondolatokkal látná el a kormányt, az államigazgatást. Többek között az EU-csatlakozás folyamata is megkíván egy ilyen intézményt. — Melyek volnának a stratégiai feladatok a magyar gazdaságban ? —Fontos, hogy hosszú távon is itt tudjuk tartani a külföldi működőtőket. Akkor is, amikor nőnek a bérek, s így e téren megszűnik az előnyünk Nyugat-Európával szemben. Támogatni kell ezért a műszaki fejlesztést, mert ha egy külföldi érdekeltségű cég ilyenre vállalkozik, az valószínűleg tartósan itt kíván működni. Összefügg ezzel az oktatás, felsőoktatás, képzés, átképzés említett kérdése is. Döntő az infrastruktúra további távlatos fejlesztése is. Végül stratégiai kérdésnek tartom a kis- és középvállalkozások fejlesztését, hiszen a hazai beszállítások, szolgáltatások bővülése nélkül nem képzelhető el nagyobb növekedés. Beengedné-e az egészségügybe a magánbiztosítást, mint ahogy egy interjúban (Világgazdaság, 1997. szeptember 1.) elődje, Bokros Lajos javasolta? — Szerintem nem ezzel kellene kezdeni. Csakugyan van egy irányzat, amelyik azt mondja, hogy kapjanak teret a magánbiztosítók, amelyek mintegy szétfeszítenék a társadalombiztosító által működtetett rendszert. Ennek azonban elfogadhatatlanul nagy társadalmi ára lenne. A kórházi finanszírozás valóban nagyon drága, de mielőtt ennek nekimennénk, ki kell építeni az ambuláns kezelés rendszerét, bővíteni kell az idősgondozás lehetőségeit; mindehhez pénzügyi források, világbanki és más kölcsönök kellenek. Ha leszűkítjük a drágán működő kört, akkor — vagy azzal párhuzamosan — lehet bevezetni egy vegyes finanszírozású rendszert, amelyben működhet egy alap- és egy magasabb szintű egészségügyi ellátás. Mint arról már nyilatkozott, a választások után nem vállalná el újra a pénzügyminiszterséget. Hol látjuk majd viszont Medgyessy Pétert? — Nem tudom. Egy pénzügyminiszternek, amíg a helyén van, morálisan megengedhetetlen lenne személyes jövőjét előtérbe helyezni. Most a dolgomat kell végeznem következetesen és lehetőleg jól, amíg az új kormány fel nem áll. Azzal, hogy a következő ciklusban nem akarok állami posztot vállalni, nem állítom, hogy többet az életben nem kívánok politizálni. De embert próbáló dolog a pénzügyminiszterség, s ezért úgy érzem, jogom van, hogy egy békésebb polgári élet felé vegyem az utamat. Eörsi János-Vitéz F. Ibolya Magas kamatok - a büdzsé ráfizet “Számottevő gazdasági növekedés esetén a jegybanknak jelzést kell küldenie a piac számára, hogy nem tartja elfogadhatónak az infláció gyorsulását, illetve magas szinten maradását. (...) Az előretekintően számított reálkamatok enyhe növelése válhat szükségessé — ez a folyamat már 1997-ben megkezdődött. Hangsúlyozni kell, hogy ha a kamatcsökkenés ütemének lassítására van szükség, az a reálkamatok magasabb szintjének elérése, tehát kifejezetten az inflációs cél fenntartása érdekében történik, és nem a magas infláció következménye, illetve elismerése.” (Az MNB 1998. évi monetáris politikai irányelveiből.) “A magánnyugdíjpénztáraknál a kifizetések mértékét a befizetések s nem a politikai alkuk határozzák majd meg. Hasonló változásokra volna szükség az egészségügyben is: a magánbiztosítás bevezetésével kell az államháztartást tehermentesíteni. Az USA-ban olyan egészségügyi szolgáltatás illet meg mindenkit, amilyet vásárol magának a piacon, nem számítva a szegényeket (a lakosság 10-15 százalékát), akiknek az alapellátását az állam finanszírozza. Nálunk úgy gondolják, hogy a legdrágább egészségügyi szolgáltatások finanszírozása is az állam kötelessége, méghozzá korlátlanul, mindenki részére.” (Bokros Lajos a Világgazdaságnak, 1997. szeptember 1.) VLLAGGAZDASAG BELFÖLD Borkommandómérleg (Folytatás az 1■ oldalról) 242 500 liter folyadék cukorcefrének bizonyult — a törvények értelmében ez csaknem 50 millió forintos, kötelezően kiszabandó bírsággal jár együtt. Mivel a vizsgálatok bonyolultak és drágák, némely esetben csak ezután érkezik meg az eredmény, hogy a lefoglalt folyadék tulajdonképpen mi is. A borkommandósok tapasztalatai egészen elképesztőek. A régi, ha úgy tetszik, “becsületes” hamisítók még természetes alapanyagot használtak, a szőlő első préselése után keletkezett seprőt. Ez a múlt: a jelen hamisítói a jelek szerint a hagyományos, erjesztéses, több hétig tartó eljárásról áttértek egy új módszerre. A hideg utas borkészítés alapanyaga a kukoricatáp, az ammóniumnitráttartalmú műtrágya, illetve a cukor, a különböző savak és aromák. A leggyakoribb az, hogy a borhamisítást — egészen nagyban, tízezer hektoliteres mennyiségben — bejegyzett gazdasági társaságok művelik, kitűnő szervezettséggel. Sok jel bizonyítja, hogy a korábban az olajmaffia által használt eszközöket ma a borosok alkalmazzák: tipikus eset, hogy földbe ásott tartályban erjesztik a cefrét. Soltvadkerten például egy roncsautó kivágott alvázán keresztül lehetett megközelíteni a borostartályt Az árubortermelés felét adó Bács-Kiskunban a szőlősgazdák soha nem mulasztják el közölni, az ország történelmi borvidékeiről sűrű sorokban érkeznek a felvásárlók szüret idején, hogy a lenézett alföldi szőlővel dúsítsák fel “minőségi” terméküket. Az is tény, hogy a kannás — csinált — bor iránti kereslet az alacsony ár miatt ma is jelentős, tekintve továbbá, hogy minden tíz liter hamis borból csupán egyre derül fény, a kockázat elviselhető mértékű. 1998-ban szigorodnak ugyan a szabályok, kötelező a származás- és eredetmegjelölés, a minőségtanúsítás, azt azonban senki sem várja, hogy ettől kevesebb lesz a pancsolt bor. A borkommandó működése azonban arra is példa, hogy a környezet már nem feltétlenül tekinti bocsánatos bűnnek a pancsolást. A több száz ellenőrzést ugyanis nagyobbrészt célirányosan végezték a pénzügyőrök és a rendőrök: többnyire lakossági bejelentésre vagy operatív információ alapján tudták - igen pontosan hogy hová érdemes menniük.