Világgazdaság, 2002. április (34. évfolyam, 63/8324-83/8344. szám)
2002-04-15 / 72. (8333.) szám
16. oldal - VILÁGGAZDASÁG , 2002. ÁPRILIS 15., HÉTFŐ HÉTRŐL HÉT . MAKROGAZDASÁG Politikai kötődések Ha a múlt héten azzal kezdtük összefoglalónkat, hogy a választási kampány hajrájában kevés figyelem jutott a makrogazdasági számoknak, információknak, akkor a két forduló közötti helyzetre ez fokozottan igaz. Csupán azok a hírek foglalkoztatták a közvéleményt, amelyeknek közvetlen politikai kötődésük lehetett. Ilyen a költségvetés időarányost jóval meghaladó hiánya, amely egyértelműen a választásokkal köthető össze. Mivel a deficit egy részéért előre hozott vagy egyszeri tételek a felelősek, ráadásul a halmozódó tervezési hibák miatt a bevételi oldalon is jelentős túlteljesülés várható, nem kell komoly egyensúlyi problémára számítani. A tervezett költségvetési hiány teljesüléséhez valószínűleg elegendő lesz az is, ha az év második felében minimálisan visszafogja költekezését az államháztartás. Márciusban a piaci várakozásoknál hajszállal alacsonyabb, 5,9 százalék volt az infláció. A 12 havi árindex csökkenését nem csupán a forint felértékelődése okozza, hanem a bázishatás is. Tavaly ugyanis ezekben a hónapokban igen magas ütemben növekedtek az árak, elsősorban az élelmiszerek esetében. Ennek kiesése az éves alapú árindexből olyan jótékony hatást gyakorol az indexre, amely az első fél év végéig biztosítja a hivatalos inflációs jelzőszám mérséklődését. Az esztendő további hónapjaiban azonban a drágulás kisebb emelkedésére kell számítani. Ennek a bázishatás megfordulása az egyik elsődleges oka. Az év első két hónapjában 653 millió euró hiány halmozódott fel a külkereskedelmi mérlegben, ami 53 millióval kisebb, mint az előző év azonos időszakában. A behozatal január-februárban 3,1, a kivitel 4,5 százalékkal haladta meg az egy esztendővel korábbi szintet. A fejlett országokkal folytatott kereskedelem értéke a korábbinál és az átlagosnál is lassabban nőtt, míg a fejlődő államokkal élénkültek a külgazdasági kapcsolatok. A jelenség egyértelműen a gyenge világgazdasági konjunktúra következménye. A heli makrogazdasági összefoglalót érintő jelenség az is, hogy kiéleződött az 1995. évi stabilizációs csomagról szóló politikai vita. Ahogy lapunk is megírta (VG, április 11, 7. o.), a hét évvel ezelőtti gazdasági helyzet annyira különbözik a mostanitól, hogy megszorító intézkedésekre - a kormányzó politikai erőtől függetlenül - nem kerül sor. (MI) ÖSSZEFOGLALÓ ADATOK Forrás: KSH, GM, Bloomberg A HÉTEN VÁRHATÓ Ápr. 15. Készletszint (USA, febr.) Ápr. 16. Ipari termelés (Németo., febr.) Fogyasztói árak (USA, márc.) Reálkeresetek (USA, márc.) ______Ipari termelés (USA, márc.) Ápr. 17. Ipari termelés (febr., részletes) Háztartások nettó finan______szírozási képessége (márc.) Ápr. 18. Létszám és keresetek (jan.-febr.) ______Fiz. mérleg (febr., végleges) Ápr. 19. Építőipar (febr.)_________ Forrás: KSH, MNB, Bloomberg Mezőgazdasági termelői árak (febr., 12 havi árindex)_____92,8 Külkereskedelmi mérleg hiánya (jan.-febr., millió euró)_____652,8 Fogyasztói árak (márc., 12 havi árindex)______199_ Központi költségvetés hiánya (jan.-márc., éves előirányzat százalékában)_____________48_ Fogyasztói árak (Németország) (márc., 12 havi árindex) 1,8 Munkanélküliségi ráta (Németország) (EU-harmonizált mutató)______9,6 Mindent megpróbálnak Orbán Viktor elérte, hogy a választási kampány két forduló közötti, talán legfontosabb szakasza szinte kizárólag a Fidesz és a kormány tetteiről és szavairól szóljon. Az első kör eredményeit elemezve arra a következtetésre juthattunk, hogy a szabad demokratákkal kiegészült szocialisták esélyei sokkal jobbak. Ezt a megállapítást változatlanul érvényesnek tekinthetjük, de látnunk kell azt is, hogy a körülmények egy hét alatt többször megváltoztak. Első nekifutásra rögzíthettük: ahhoz, hogy a Fidesz képes legyen fordítani a történések menetén, két fejlemény egyidejű bekövetkeztére van szükség. Egyrészt a miniszterelnöknek fel kell ráznia az egyesített jobboldal letargiába süllyedt, de legalábbis mélységesen csalódott szavazóit. Másrészt bizakodnia kell abban, hogy az első fordulót a baloldal javára billentő, általában politikailag nem feltétlenül aktív rétegek másodjára nem mennek el voksolni. A kormányfő és a fideszes stratégák úgy döntöttek, radikális húzásokkal próbálják meg kizökkenteni a még mindig viszonylag békés mindennapok nyugalmából a választópolgárokat. Ennek keretében egy hét alatt kellett bejárni ugyanazt az utat, amit a párt előzőleg négy év alatt tett meg. Vagyis előbb nagyon gyorsan kikeveredni szélre, fokozandó a meggyőződésesek harci szellemét, majd visszazúdulni középre, bebizonyítandó a visszafogottságot kedvelők számára is, hogy a Fidesz igenis nyugodt, sőt erő. A Testnevelési Egyetemen elmondott, az MSZP múltbéli - jórészt ellenzéki létéből adódóan természetes - nemzeti populistán a jövőre kivetítő beszéd, a nyílt formában bevetett negatív kampány szinte mindenkit váratlanul ért. Az ellenzék és az elemzők arra számítottak, hogy Orbán Viktor és a Fidesz már a két forduló között azt teszi majd, amit a választások után egészen biztosan ildomos lesz cselekednie: szelíd, a konszolidáció felé mutató irányt vesz fel. A második, igazi meglepetés azonban csak szombaton következett: a példátlan méretű nagygyűlést megelőzően azzal számolhattunk, hogy a keddi „előjáték” után a miniszterelnök forradalmi, a tömegeket fanatizáló hangulatot teremt. Ehelyett jött - a politikai giccs elemeit továbbra sem nélkülöző körítéssel - az összefogás és a szeretet. Hogy ezek után mi lehet a slusszpoén, nem sejtjük. Ám az máris biztosnak tűnik, hogy a Fidesz tábora szavazni fog a második fordulóban is. A zászló persze a szocialistáknak áll, de indokolt nagyon figyelniük. (GA) KÖZELKÉP Formálódik a kis OTP Még a múlt héten is két alkalommal járta meg a Budapest-Pozsony közötti utat Wolf László, az OTP Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, aki a magyar pénzintézet részéről a szlovák beruházási és fejlesztési bank (IRB) privatizációjáról szóló tárgyalásokat vezette. A bankvezető mosolyogva mondta, hogy egyéni csúcsa a budaörsi benzinkút és Pozsony belvárosa között egy óra 23 perc, ám arról nem hajlandó nyilatkozni, hogy útjai miatt mekkora rendőrségi bírság növelte az akvizíció költségeit. NAGY LÁSZLÓ NÁNDOR Wolf László elismeri: nem ilyen rekordsebességgel, sőt a vártnál kicsit lassabban haladtak a privatizációs tárgyalások, amelyek a vételár április 4-i átutalásával zárultak le végérvényesen. Ám ennek - mint mondja - nem politikai, hanem kizárólag szakmai okai voltak. A tervezettnél hoszszabbra nyúltak az engedélyezési eljárások, több olyan dokumentum beszerzésére volt szükség, amivel eredetileg nem számoltak. Ugyancsak gondot okozott, hogy sokáig úgy tűnt: a szlovák kormány az OTP Bank által kétesnek ítélt korábbi IRB-ügyletek mögé csak a 2002. évi költségvetés terhére tudja a szükséges garanciát vállalni. Később azután Pozsonyban megtalálták a kellő forrást, ám ekkor már az tűnt érdemesebbnek, ha a tranzakcióval megvárják a szlovák bank- és társasági törvény január elsejével hatályba lépő új szabályait. A vezérigazgató-helyettes szerint egyébként az OTP Bank maximálisan ki tudta használni azt a pozsonyi törekvést, hogy az állam az IRB eladásában érdekelt, önmaga már nem akar arra költeni, hogy a pénzintézetet növekedési pályára állítsa. Wolf László szerint a nagy nyugati bankokkal ellentétben az OTP-nek nem jelentett gondot, hogy az IRB „csak” az ötödik legjelentősebb szlovák hitelintézet. A magyar pénzintézet képviselői a kezdetektől fogva bíztak abban, hogy azokra a korábbi kétes, illetve peres ügyekre, amelyek a nagy versenytársakat elriasztották a tenderen való indulástól, sikerült teljes körű garanciát kapniuk. Ebben csak megerősítette őket az, hogy partnereik az első perctől fogva szigorúan szakmai alapon tárgyaltak velük. Öszszességében a legnagyobb magyarországi bank vezérigazgatóhelyettese szerint az OTP által fizetett 700 millió koronás vételár csak alig több, mint az az összeg, ami az első OTP-ajánlatban szerepelt. Az építőmunka nem a tranzakció lezárultával kezdődik - véli Wolf László. Budapesten hónapok óta lázas munka folyt, amelynek eredménye egy olyan, az első évre szóló cselekvési terv, amely napra lebontva több mint 200 feladatot szab majd meg az új vezetésnek. Az előkészítő munka - és a megvalósítás is - nyolc albizottságban folyik. A magyar és a szlovák szakemberek hetente értékelik majd az elvégzett munkát, és ezeken a találkozókon adódik mód a tervek esetleges módosítására is. A magyar bankvezető szerint a kinti alkalmazottak lelkesen fogadták, hogy az eddiginél komolyabb és felelősségteljesebb munkával, egy javuló bankban, elégedettebb ügyfelekkel tudnak majd dolgozni, ami mind erkölcsileg, mind anyagilag jövedelmező lehet számukra. Wolf László úgy látja, hogy az IRB-ből kis OTP készül: a pénzintézet 53 fiókja országos lefedettséget biztosít, ám a bank viszonylag kicsi mérete lehetővé teszi, hogy a szükséges változásokat igen gyorsan végrehajtsák. A bankvezető szerint egy éven belül biztosítási, alapkezelői, áru- és gépjármű-finanszírozói tevékenységbe fognak majd, ám az, hogy ezeket a tevékenységi formákat az IRB-n belül egy üzletágként, illetve önálló vállalatként indítják-e el, még nem döntötték el. Ami biztos: új akvizíciókba nem kezdenek Szlovákiában: északi szomszédunknál nincs megvásárlásra érdemes - és eladó - piaci szereplő. Az első „nagy dobásra” már a nyáron sor kerül: a részletekről egyelőre nem nyilatkozó bankár azt nem cáfolta, hogy a lakossági üzletágban, azon belül is a kártyapiacon szeretnének egy nagy lépést tenni előre. A későbbiekben a vállalati üzletág felé is nyitnak majd, amiben a szakértők szerint komoly segítséget adhat, hogy mind több magyar cég szerez érdekeltséget szlovák projektekben. Egyesek szerint aligha lenne meglepő, ha a már biztos IRB- ügyfélként elkönyvelt, a Mal stratégiai tulajdonába került Slovnaft mellett - a közelmúltban az OTP- hez hasonlóan szlovák privatizációs tendert nyerő Danubius is kapcsolatba kerülne a magyar tulajdonú szlovák bankkal. 1960-ban született Karcagon 1991 -93, a Dresdner Bank treasuryterületért felelős ügyvezető igazgatója 1993. április 1.: az OTP Bank Rt. treasuryterületért felelős ügyvezető igazgatója 1994. február 1-jétől: az OTP Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, a kereskedelmi banki divízió vezetője NÉVJEGY EURÓPAI UNIÓ Ki az úr a bankszektorban? Az Európai Központi Bank (ECB) jövendő alelnökének kijelölése mellett még egy fontos napirendi pontja volt a hét végi informális EU-pénzügyminiszteri találkozónak, amely a frankfurti székhelyű monetáris intézményhez kötődött. A tárcavezetők kézhez kapták azokat az - utolsó pillanatig rejtegetett - javaslatokat, amelyek a bankfelügyeleti jogkörök újraszabályozásáról hivatottak vitát kezdeményezni. Az ECB, illetve a brit és német kormány által jegyzett két változat ugyan Ernst Welteke Bundesbank-elnök szerint egyáltalán nincs olyan meszsze egymástól, mint az első pillantásra tűnik, mégis valószínű, hogy csak késhegyig menő viták után fog megszületni a minden fél számára elfogadható stratégia. A felügyeleti jogkörök újraszabályozásáról technikai értelemben azért kell vitát nyitni, mert az EU-nak belátható időn belül alkalmaznia kell a bázeli bankfelügyeleti bizottságnál „Bázel II” néven készülő új kódex előírásait. Ehhez az uniónak egyetlen központi szervezetet kell kijelölnie, a nagy vonalakban Róma és Párizs által is támogatott német-brit javaslat szerint e célra egy később akár „csúcsfelügyeletté” bővíthető európai stabilitási fórumot kellene létrehozni, míg az ECB tökéletesen megfelelőnek tartja a saját, jelenleg vajmi kevés jogosítvánnyal felruházott bankfelügyeleti bizottságát is. Wim Duisenberg ECB-elnök váltig hangoztatja, hogy eszébe sem jut teljes körű bankfelügyeleti szerepre törni. A bankfelügyelet kérdésköre azonban az ECB 1999- es létrehozása óta érzékeny kérdésnek számít, hiszen Frankfurt anélkül felelős az eurózóna monetáris politikájáért, hogy közvetlen betekintése lenne a tizenkettek bankszektorába. Tovább bonyolítja az érdekviszonyokat, hogy a nemzeti jegybankok egyre inkább két tűz közé kerülnek a vitában. Míg sokáig természetes szövetségesüknek érezték az ECB-t a felügyeleti szerepkörüket több tagállamban is féltékenyen szemlélő kormányokkal szemben, egyre inkább rá kell döbbenniük arra, hogy maga a frankfurti intézmény is részt kér ezen szerepkörből. (TG) i a VILÁGGAZDASÁG ÜZLETI NAPILAP Főszerkesztő: Bánki András Kiadó: ZÖLD ÚJSÁG Rt. Elnök-vezérigazgató: dr. Lovas Dániel www.vlaggazdasag.hu Felelős szerkesztő: Boronkay Tamás ♦ Főszerkesztő-helyettesek: Gaál Csaba, Kamasz Melinda ♦ Művészeti szerkesztő: Horváth László Béla ♦ Rovatvezetők: B. Varga Judit (pénz- és tőkepiac), Kamasz Melinda (magyar gazdaság), Lambert Gábor (társadalom, vélemény), Sági Gyöngyi (vállalatok és piacok), Urkuti György (külföld) ♦ Lapigazgató: Blasits György ♦ Médiaigazgató: Baráth Maya ♦ Szerkesztőség és kiadó: 1016 Budapest I, Naphegy tér 8. Postacím: 1537 Bp., Pf. 331. Tel.: 375-6722 (MTI), fax: 375-4191. Hirdetések felvétele: Budapest L, Naphegy tér 8. Tel./fax: 202-4199, tel.: 375-6722/1145. 2003 ELŐFIZETÉSSEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓ/MEGRENDELÉS: Axel Springer-Budapest Kiadói Kft. Ügyfélszolgálat Tel.: 488-5588 (munkanapokon 8-20 óra között), fax: 488-5580, postacím: 1525 Bp., Pf. 110 ♦ Előfizetési díj: 1 évre 52 080, fél évre 26 040, negyedévre 13 020 Ft ♦ Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (ÜLK). Előfizethető a hírlapkézbesítőknél, Budapesten az LHI ügyfélszolgálati irodáinál, vidéken a postahivatalokban ♦ Terjeszti a Hírker Rt. és a regionális rt.-k. ISSN 0042-6148 ♦ Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Balogh Ádám vezérigazgató. Interneteim: www.szikralapnyomda.hu, e-mail: szikra.keringh@szikralapnyomda.hu A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁGra hivatkozva lehet. ♦ A lapban közölt táblázatok adatai tájékoztató jellegűek, amelyekért felelősséget nem vállalunk. A Powell-misszió Az, hogy mennyi babér teremhet Colin Powellnek közel-keleti körútján, attól függ, mi az amerikai külügyminiszter beckefeladata. Ha az izraeli-palesztin viszályra kell átfogó megoldást találnia, akkor valószínűleg kevéske lesz a krumplilevesbe való. Ha viszont - és ez a valószínűbb - az arab egységfrontot kell helyreállítania, hogy biztosítsa az USA hátországát a terrorizmus elleni harc címén Irak ellen indítandó támadáshoz, akkor már bővebb tere van az esélylatolgatásnak. Utóbbi esetben elég, ha eléri azt, hogy izraeliek és palesztinok akármiről - tűzszünettől a palesztin állam elismeréséig bármiről - hosszúnak, tartósnak ígérkező tárgyalásokat kezdjenek. Ekkor a szűkebb térségre vonatkozóan jelenteni lehet: a folyamat elkezdődött, ki kell várni a gyötrelmesen nehéznek mutatkozó megbeszélések végét. A konzervatívabb iszlám országoknak ez föltehetőleg elég lesz ahhoz, hogy megerősítsék korábbi szolidaritásukat Washingtonnal. A keményvonalasak egy részének megpuhítása azonban szintén Powellra vár: e héten Libanont és Szíriát keresi fel - nyilván az izraeli-palesztin ellentét összefüggésében, de éppen ezzel kapcsolatos álláspontjuk határozza meg viselkedésüket az arab államok összességén belül. A hét végi izraeli és rámalláhi tárgyalásokon Powell a jelek szerint éppen annyit csikart ki, amennyi távlatilag az USA-nak szükséges. Saron izraeli kormányfő megígérte: nem kebelezi újra be a palesztin területeket; igaz, a kivonulásra, sem adott időpontot. Arafat palesztin elnök pedig kiadta azt a régen várt nyilatkozatot - arabul -, amely elítéli az izraeli polgári személyek elleni merényleteket; igaz, nem követeli leállításukat. Közben a Zinni amerikai különmegbízottal tárgyaló palesztinok elismert hatóságuk működésképtelenségére hivatkozva új bizottság felállítását javasolták a károk felbecsülésére. Ez az új bizottság akár Arafat aktív politikai szereplésének végét is jelentheti. (SzH)