A világháború képes krónikája, 1916 (8. kötet, 91-104. szám)
1916-08-20 / 98. szám
Mindezek a küzdelmek csupán előjátékát alkották annak a nagyméretű csatának, amely április tizenkilencedikén keletkezett a felahiei török állások körül. Többórás tüzérségi előkészítés után az angol csapatok e nap délelőttjén hatalmas erővel általános támadást indítottak, amely nehéz áldozatok árán eljutott egyes helyeken egészen a török árkokig. De a bátor védelmezők nem inogtak meg és véres közelharcban megtisztították az ellenségtől megszállott árokrészeket, újból elfoglalták azokat és visszaverték a további támadásokat részben gépfegyvertűzzel, részben pedig kézitusában. Hat órás nehéz küzdelem után a törökök maradtak a győztesek. Estére árkaik előtt több, mint 3000 angol hulláját számlálták meg. Ezekben a harcokban különösen sokat szenvedett a 13-ik divízió, amely annak idején már Gallipolinál is vérzett. Természetes, hogy Townshend erőfeszítésével egyidejűen hevesen támadták az angolok kívülről is a török védőgyűrűt. Április tizenkettedikén angol jelentések szerint Lake tábornok a Tigris jobbpartján előretolt török vonalakat óhajtotta benyomni és visszaszorítani. Ennél a támadásnál az angolok a Tigris és az Um-el-Henna közötti elárasztott mocsaras területet voltak kénytelenek átlábalni. A támadóknak a terepnehézségek folytán igen súlyos veszteségeik voltak és még azt sem mondhatták el, hogy sikerült a roham. A törökök ugyan visszavonultak egy bizonyos vonalon, de utóbb visszaűzték az angolokat, akik a mocsarakon át nem tudtak megfelelő erősítésekhez jutni. Néhány nap múlva folytatták az angolok erősítéseiket a Tigris balpartján, ahol sikerült is a törökök legelső vonalát áttörniök. Az angol jelentés szerint a törökök is meglehetősen súlyos veszteségeket szenvedtek, és számos mohamedán katonát sikerült elfogni. Ugyanekkor azonban a Tigris áradása még szorongatottabbá tette az angolok helyzetét. Az árvíz Angol lövészárok Kut el-Amaránál.