Világirodalmi lexikon 5. Im–Kamb (1977)
J - Janssen, Albrecht - Janssen, Johannes - Jansson, Tove; Tove Marika Jansson - Janszoon, Louris - Janta-Polczynski, Aleksander - Janú, Jaroslav
ténelmi materializmus', 1910) és a szocialista kultúra elvi kérdéseit tárgyaló brosúráját Vai gaidama mums proletariska máksla ('Lesz-e proletárművészet', 1913). Gyűjt. kiad.: Kopoti rakszi ('Összegyűjtött művei', 1921-1928). Bojtár Endre Janssen [jánsza], Albrecht (Bingum, 1886. jan. 8.-): német (NSZK) író, drámaíró, szerkesztő. Sokat foglalkozott az alnémet irodalommal. Műveiben szűkebb hazájának témáit dolgozta fel. Főbb művei: Der Deichgraf ('Gátfelügyelő', reg., 1922); Niederdeutsche Jugendund Volksbühne ('Alnémet ifjúsági és népi színház', kiad., 1925); Tief to Null ('Nulla mélység', alnémet komédia, 1949). Zalán Péter Janssen [Jánszen], Johannes (Xanten, 1829. ápr. 10—Frankfurt, 1891. dec. 24.): német történetíró. Római katolikus pap volt, a frankfurti katolikus gimnáziumban tanított. Főművét: Geschichte des deutschen Volkes seit dem Ausgang des Mittelalters ('A német nép története a középkor végétől', 1877 — 94) protestáns oldalról hevesen támadták, mert azt állította, hogy a németországi viszonyok a reformáció óta rosszabbodtak. Álláspontját An meine Kritiker ('Kritikusaimhoz', 1882) és Ein zweites Wort an meine Kritiker ('Még egy szó kritikusaimhoz', 1883) c. műveiben védte meg. Egyéb művei: Frankreichs Rheingelüste und deutschfeindliche Politik in früheren Jahrhunderten (Franciaország áhítozása a Rajnára és németellenes politikája az elmúlt századokban', 1861); Schiller als Historiker ('A történész Schiller', 1863). Bérezik Árpád Jansson [Jánszon], Tove: Tove Marika Jansson (teljes név); (Helsinki, 1914. aug. 9. — ): svéd-finn írónő. Művészeti, grafikai tanulmányokat folytatott Helsinkiben és Párizsban. Műveit többnyire saját maga illusztrálja. Több irodalmi díjat nyert, legutóbb 1966-ban a H. C. Andersen-díjat. 1945-től kezdve gyorsan világhírűvé vált több, mint egy tucatnyi ún. Mumin-könyvével, melyeket gyermekek és felnőttek egyaránt olvasnak. A Muminok olyan manók, akik a nagy skandináv rengeteg közepén élnek, és a külső társadalmi rendnél, a korlátozatlan prakticista ésszerűségnél többre becsülik a „manós" nyíltságot, melegséget, és mindennél többre a játék, a képzelet és az érzelmek szabadságát. Az utóbbi években ezek a művei mélyültek önéletrajzi jellegű, finom novellás kompozíciókká, pl. Pappan och havet ('Apuka és a tenger', 1965), Bildhuggarens dotter ('A szobrász lánya', 1968), Sommarboken ('Nyári könyv', 1972). Legutóbbi munkája aktuális társadalmi tematikájú, mondhatni, negatív utópisztikus regény: Solstaden ('Napváros', 1974), nyugdíjas öregek floridai gettójának ábrázolása, mely gettóból a halottakat kulturált gördülékenységgel, észrevétlenül távolítják el. ( Irod.: G. Bolin—E. von Zweigbergk: Barn och böcker (1961); F. és H. Fleisher: Tove Jansson and the Moomin Family (The American-Scandinavian Review 1963); B. Carpelan: Tove Jansson (Min vag till barnboken, 1964); S. Hagemann: Mumintrollbokene. En litteraer karakteristik (1967). Bernáth István Janszoon [janszon], Louris; Lauris Janszoon; (Haarlem, 16. sz. 2. fele): holland színműíró. Életéről semmit sem tudunk. A legjelentősebb haarlemi rederijker-kamara tagja volt. 1559 —1598 között közel húsz moralitást és kluditot írt, ezek egy részének csak címe, ill. tartalmi ismertetése maradt fenn. Legérdekesebb műve a szokatlan témájú Spel vant Coren ('Színjáték a gabonáról', moralitás, 1565). Ebben az éles hangú darabban az allegorikus figurák nagyon is valóságos problémáról, a gabonakufárok nyerészkedéséről beszélgetnek, amelynek a központilag maximált árak vetnek véget. A kor vallási küzdelmeihez kapcsolódik legjobb kluchtje: De klucht van ans Lieven Minnevaer ('Klucht arról, aki nevelőapa volt az Úristen helyett', 1583), amelyben még a pápát is komikus szerepben lépteti fel. O írod.: J. J. Mak: Vier excellente kluchten (összes ismert darabjának jegyzékével együtt, 1950). Damokos Katalin Janta-Polczynski [janta-polcsinyszki ], Aleksander (Poznan, 1908. dec. 11.—): lengyel író, költő, újságíró. Sokat utazott, többek között már 1932-ben a SZU-ba is, színes külföldi riportjai igen népszerűek voltak. 1942-ben Franciaorba menekült, majd New Yorkban települt le. Főbb művei: W glyb ZSPR ' ('Mind beljebb a Szovjetunióba', riport, 1933); Serce na wschód ('Keletre a szivet', versek, 1938); Duch niespokojny ('Nyugtalan szellem', önéletr., 1957). Pályi András Jana [janta], Jaroslav (Bícany u Prahy 1908. máj. 1. — ): cseh irodalomtörténész és kritikus. Figyelmét főként a cseh költészetnek és az utóbbi időben a szlovák irodalomnak szenteli. Gondosan, érzékenyen elemzi a költői műveket, nagy súlyt helyez az alkotó módszerek sajátságainak jellemzésére. A cseh költők .