Világosság, 1962. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)
1962 / 11. szám - KÖNYVEKRŐL - Bűnös?: Jevdokimov: A bűnös lány (Könyvekről)
Bűnös ? Jevdokimov: A BŰNÖS LÁNY (Európa 1962.) megoldást kereső nyugtalanság hatja át Nyikolaj Jevdokimov nemrég nálunk is megjelent regényét, a „Bűnös lány”-t. A cím egyéni konfliktust és pedig morális konfliktust sejtet. Egy fiatal lány lelkében összeütközik a vallási fanatizmus az egészséges életvággyal — és a lány belepusztul ebbe. A történet napjainkban játszódik egy oroszországi falucskában, ahol a pünkösdisták fanatikus vallási szektája néhány családot befolyása alatt tart. Ez a tény éles kontrasztot teremt: Kszenyija,a pünkösdisták bűvkörében élő parasztcsalád fiatal leánya szüleivel együtt ott dolgozik a kolhozban, amelynek fiatal tagjai a mai fiatalság egészséges életét élik. Kszenyija azonban kirí társai közül : a szekta szabályai tiltják a mozibajárást, még a rádióhallgatást is. A szekta élete nemcsak imádkozásból áll : a prédikátor a hívek anyagi javaival is rendelkezik, beleszól a fiatalok párválasztásába is , csak egymás között házasodhatnak s gyakran távoli vidékekről szerzik össze a közös hitben egymáshoz illő fiatalokat. Úgy látszik tehát, hogy az élet perifériájára vezeti olvasóját az író , azok közé, akik évszázados szellemi sötétség kísérleteiként élnek tovább a mában. Jevdokimov azonban a jelen problémáitól eltelt író, akit elsősorban az izgat: hogyan viszonyul a falu, a kolhoz s annak vezetősége ezekhez a szomorúan elmaradott emberekhez, hogyan próbálják kivezetni őket a szellemi elmaradottságukból. Kszenyija sorsában a fordulat akkor következik be, amikor hirtelen szerelem ébred benne egy ,,kívülálló’ , az egyik szomszédos kolhoz fiatal gépkocsivezetője iránt. Szerelme a szektaerkölcs szerint vétkes : a prédikátor és szülei más férjet választottak neki, egy „hívő” fiatalembert. A lány azonban csak szánalmat és riadt ellenszenvet érez Mihail iránt, elemi erővel feltörő életvágya a másik, az egészséges lelkű férfi, Alekszej felé vonja. A vallási fanatizmus azonban átszövi szerelmét is : elhatározza, hogy ,,megtéríti” Alekszejt. Ugyanakkor a férfi, aki szintén vonzódik a lányhoz, megpróbálja lelkileg felrázni, kiszabadítani előítéleteinek béklyóiból. A kisregény középpontjában e két törekvés találkozásának és összeütközésének ábrázolása áll. Feltárulnak Kszenyija lényének ellentmondásai: naív természetszeretete, vágyódása az élet egyszerű örömei után, vonzódása a munkához — s ugyanakkor görcsös félelme mindentől, amiről azt hiszi, hogy lelke üdvösségét veszélyezteti. Vitatkozni, a józan gondolkodás fényénél vizsgálni hitét nem meri, az észérveket meg sem hallgatja. De érzékeny az emocionális hatásokra : amikor, vonakodva bár, de megnéz egy humánus tartalmú filmet, elemi erővel uralkodik el lelkén a film hősével való emberi együttérzés, a mások sorsával való azonosodás vágya — amelytől a ridegen egoisztikus személyi üdvösségkeresés mindezideig megfosztotta. Ám e hatás s szerelme sem válthat ki igazi sorsfordulatot. És itt válik komoly figyelmeztetővé a regény : a falu, a kolhoz környezete nem volt képes arra, hogy ezt az alapjában véve jóindulatú és befolyásolható lányt hozzásegítsék élete átformálásához. Sokan közömbösen, tartózkodva figyelik Kszenyija sorsát , hiszen mindenkinek megvan a maga gondja, minek a másokéba beleavatkozni ! Akikben pedig megvan a segíteni akarás, mint például a kolhoz elnöke, a komszomol megbízottja, azok viszont nem értenek eléggé a nevelés, az emberformálás művészetéhez, így azután Alekszej jószándékú, de naiv kísérletei a lány észérvekkel való meggyőzésére sikertelenek maradnak. Jevdokimov finom pszichológiai érzékkel mutatja meg, hogy milyen bonyolult feladat az emberekkel való igazán emberséges s ezáltal célravezető bánásmód kialakítása s hogy sem a puszta jószándék, sem a környezet spontán hatása önmagában nem elegendő a már kialakult vallásos előítéletek felszámolásához — különösen ha ellentétes jellegű környezethatások táplálják azokat. A tudatos törődés, a hozzáértés és a kitartás csak együttesen érhet el eredményt , s a könyvben ábrázolt közösség éppen ebből a szempontból nem volt eléggé fejlett. És hogy a hatékonyság hiánya milyen tragikus következményekkel járhat, azt nagy erővel bizonyítja a regény végkifejlete : a bigott szülők, a szenteskedő vének megtörik a lány bizonytalan tapogatózását az új élet felé. Lelki terrorjuk hatása alatt szakít szerelmesével s férjhez megy a másik, nemszeretett férfihez. Csak a kényszerű házasság másnapján eszmél rá igazán, hogy tönkrement az élete s ekkor hirtelen felvillan előtte egész visszataszító mivoltában a szenteskedésnek, a korlátoltságnak és a haszonlesésnek az a szövénye, amely a szektát összetartja s amely prédikátorában, szent vénasszonyaiban testet ölt. De ekkor már nincs a velük való szakításhoz ereje, erői felmorzsolódtak s nem lát más kiutat, mint az öngyilkosságot. A regény tehát az egyén tragédiájával zárul s épp ez ad különös nyomatékot a közösség felé irányuló figyelmeztetésnek, amely az író tulajdonképpeni célja. A regény humánus tartalma ezáltal válik különösen szuggesztív hatásúvá, tanulságának fénye a tragédia hátteréből tisztán villan elő. Kívánjuk, hogy nálunk is hasonló bátorsággal és segíteni akarással forduljanak az alkotók életünk bonyolult problémái és konfliktusai felé. Ajgj-57