Világosság, 1974. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)
1974 / 8-9. szám - Fröhlich Ida: A kinyilatkoztatás könyve
A kinyilatkoztatás könyve Egy irodalmi fikció változásai Jósijáhu, Júda királya, uralkodásának 18. évében ( i. e. 621) írnokával pénzt küld a jeruzsálemi templomba, az ott dolgozó építőmunkások számára. Az írnoknak a templom főpapja, Hilkija, egy könyvet ad át a következő szavakkal : „megtaláltam a törvénykönyvet ( széfer ha-tóra ) a templomban”. Az írnok értesíti a királyt a könyvről. Jósijáhu a könyv szavai hallatára megszaggatja ruháit, bűnbánatot tart, mert felismeri bennük a Mózesnek adott, de Jósijáhu korában már be nem tartott, isteni eredetű törvényeket. Jósijáhu a könyv megtalálását Jahve figyelmeztetésének tartja. Hulda prófétanő szavain keresztül Jahve igazolja is Jósijáhu sejtését; valóban büntetni akart, de a király bűnbánata láttán megkönyörült - Jósijáhu ekkor ünnepélyesen, az egész nép előtt felolvastatja a könyvet a jeruzsálemi templomban, és tartalmát törvénybe iktatja. Az elbeszélést a Bibliában, a Királyok könyvében (2 Kir. 22:3 - 23:3) találjuk (a történetet hasonlóan mondja el 2 Krón. 34-35 is); a Deuteronomium, a hagyomány által Mózesnek tulajdonított bibliai törvénykönyv (a Mózes 5. könyve, ill. ennek törvénykező részei) fiktív megtalálását mondja el. A számos novellisztikus elemet tartalmazó történet beillesztése Jósijáhu korának eseményei közé az i. e. 621-es, ún. „jóslási reformok” igazolására szolgál, amelyek vallási szempontból a kultusznak a jeruzsálemi szentélyben - a törvénykönyv állítólagos megtalálási helyén - való központosítását jelentik. Jósijáhu kultikus reformjai részét képezik annak a politikai tervnek, amely a hanyatló asszír birodalomtól való elszakadás és a megerősödő babiloni birodalommal való szembeszegülés érdekében erős központi hatalmat akart megteremteni Jeruzsálemben. Erre kedvező helyzet adódott az i. e. 7. sz. második felében. Babilon 652-es nyílt asszír-ellenes lázadása után - amely ugyan vereséggel végződött - az Assur-bán-apli uralkodásának utolsó éveit jellemző zavaros belpolitikai helyzet szabad kezet engedett a nyugati vazallus-államok uralkodóinak saját terveik megvalósításához. Josijáhu reformjait - 2 Krón. 34-35 elbeszélésének megfelelően — nem a Deuteronomium megtalálása után kezdte megvalósítani, ellenkezőleg, a könyv ünnepélyes törvénybe iktatása csak lezárója volt ennek a folyamatnak. 2 Krón. 34:3 Jósijáhu uralkodásának 8. évét (†633) jelöli meg a reform kezdetének ; a Biblia azt írja, a kultusz megújulását jelölő szóval, hogy az uralkodó „keresni (dáras) kezdte Dávidnak, ősének istenét”, a 12. évben (629) pedig megkezdte a pogány kultuszok megsemmisítését. Az elbeszélés évszámai Asszíria történetének eseményire utalnak, a 629-es év talán Assur-bán-apli halálának, de mindenesetre az új asszír nagyhatalom végzetes megroppanásának feltételezett éve (az erre a korra vonatkozó asszír források hiánya miatt Assur-bán apli halálának dátuma nem tisztázható; az utolsó értesítés 630-ból származik, ennek alapján datálják legkorábban 629-re). Valószínű tehát, hogy Josijáhu ennek az eseménynek a hatására kezdett - nyomatékosan politikai célzatú — reform-tervei megvalósításához. Fennhatóságát először Juda, majd fokozatosan az északi, az asszír nagyhatalommal szorosabb, provinciális függési viszonyban levő galileai terület egy részén ismerteti el. (2 Krón. 34:6). Régészeti és a Jósijáhu korával foglalkozó bibliai források alapján rekonstruálható, hogy expanziója a nyugati, tengerparti filiszteus városokra és Juda keleti részére is kiterjedt (Józs. 15:61-62). Területi terjeszkedésének kifejezője a bibliai szövegben az idegen kultuszok megsemmisítésének említése az uralma alá vont területeken. Ezek a kultuszok azonban nemcsak a kánaáni őslakosság továbbélő, és a mindenkori uralkodóktól eltűrt vagy bevett - a salamoni korszak, a 10. sz. után fokozatosan előretörő - vallásának gyakorlatát jelentik, hanem az asszír fennhatóság elismertetéseként bevezetett mezopotámiai vallásos formákét is; a jóslási reform kultikus vonatkozású része tehát egyben a politikai függetlenségi törekvés kifejezője is, a kultusz centralizálásának gondolata pedig a közigazgazgatás centralizálási törekvésének kifejezője is. Josijáhu belső, szociális reformjaira maga a Deuteronomium utal, mert magját kétségtelenül korábbi eredetű törvények alkotják ugyan, végleges formáját azonban a 7. sz.