Világosság, 1949. május (6. évfolyam, 99-123. szám)

1949-05-01 / 99. szám

MÁJUS 1 Ha e dátum lényegét érted, ne szavalj klasszikus igéket, de mérd te, mit jelent e nap, amelyen sok-sok éve is. Munkásság kemény nevére reádöbbent a „Rend“. S hány ily nap volt, midőn mind jobban tömörül-e szilárd sorokban felvonultak, akik jobb bért s kisebb terhet akartak — láttuk mi e harcot s e harcnak összecsapásait. A harc eldőlt, sok a miénk már s hálánk nyíltan azok felé száll, kik nem érték meg ezt; kik meghaltak, miért mi élünk, — vörös virág, (színben vezetünk!) nyíljon sírjuk felett!... Az ő művük részben, hogy rend lett, hogy döntjük már a tőkés rendet s ráeszméltél: ki vagy, és sok népünk hogy’ összebékül — jut-e mindez majd osztályrészül más nép fiainak? _ Egy dal hatol ma minden fülbe és egész nap nem csendesül le, jön még kor, hogy e dalt, mellyel már a félvilág telt meg s melyre társaink menetelnek, minden nép zúgja majd! Hirdetni ezt Elvtárs ne szűnj meg! Szelek szárnyán járt ez az ünnep s győz ott is ez a nap, hol még sok hős hóhérját várja s mig mi vonulunk itt hurrázva, ma is akasztanak. 1949. HOItVÄTH IMRE. i Hogy szám lépést tartson••• IRTA: NAGY ISTVÁN T Nyugodtan mondhatjuk: sok minden azért történik az országban, hogy a falu elmaradottságát behozzuk. Nehéziparunk fejlesztése a falunak szánt olcsó traktor, hogy félredobhassák a még sok helyen használt faekét. Mert a faeke s általában a kézi eke a falut örök szegénységre és kulturálatlanságra kárhoztatná. A kézi eke holdanként 7—8 mázsa gabonát, a traktor 20—25 mázsát eredményez. Vegyiiparunk is a falunak szán műtrágyát, iskoláink többségében is a falu számára nevelik az új gazdasági szakembereket, szövetkezeti vezetőket s minden tekintetben uj tanítókat, olyanokat, akik ne csak betűvetésre, hanem új gazdálkodási módra is megtanítják. Villamosítási tervünk is a falunak készíti a világosságot. Az állami mintagazdaságok is számukra készítik a jó gazdálkodás példáját. Politikailag képzettebb munkásaink szabad idejüket is a falunak áldozzák. Értük is tanulnak esti tanfolyamokon, hogy vasárnap a falut világosíthassák fel. •Ezek után az sem meglepő, hogy írióink nagy része is a faluról és a faluért ír. Ennek a nagy falum megsegítési mozgalomnak az élén a Román Munkáspárt, illetve a munkásosztály küzd, kezdeményez. Ahogy az kitűnt a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének márciusi határozataiból is. Hogy miért e nagy törődés? A falu és város közös boldogulásáért. A falu sem csupán magának dolgozik. A falu élelmezi a várost, a munkásosztályt, az értelmiségieket, de gyengén élelmezi. A falu sok mezőgazdasági nyersanyagot ad iparunknak. De megközelítőleg sem ad eleget. A falu kisüzemi gazdálkodása nagyrészt fel is emészti saját termékét, mégis éhes, mégis rongyos, vagyis szegény. Ezért rosszul táplált a városi munkáski Vgy I V11. &G O S S A r.ság is. Közös elmaradottságról van tehát szó. Közös a szegénység is. Ezen kell segíteni mind a városi, mind a falusi dolgozók érdekében. Nem falurajongásból, nem a népviselet imádatából és nem a népi szokások csodálásából származik a Román Munkáspárt parasztpolitikája. Ellenkezőleg. A mai falut nem lehet csodálni, mert szegény, mert elmaradott, mert tömegbetegségek sorvasztják. A színes népi viseletben színtelen arcú tüdőbetegek senyvedődnek. Nem lehet ezért rajongani! A városban már nincsenek kizsákmányoló gyárosok és bankosok, a faluban még ott sunyitanak a pöffeszkedő kulákok. Ezért sem lehet rajongani a mai faluért. De dolgozunk a holnapiért, dolgozunk a szocialista faluért, mert szocialista országot akarunk, vagyis gazdagabb országot, egészségesebb népet. Ezt pedig elmaradott faluval nem érhetjük el. A falu viszszarántana erről az útról. Ma tehát azt kérdezik az íróktól, hogy mit olvasson, vagy hogy olvasson a falu, akkor arra csak egy lehet a válasz: mindent olvasson, ami erről a nagy feladatról szól. Mindenekelőtt tehát olvasson naponta újságot. Ez a legelső, hogy tájékozódjék. Különös gonddal olvassa a Munkáspárt kiadványait és a Falvak Népét, vagyis azokat a híreket, határozatokat, amelyek közvetlenül a faluban megvalósításra kerülő feladatokat tárgyalják. Olvassa és tanulmányozza, mert a faluban hevesedik a harc a kizsákmányolók ellen. Most tisztázódik végkép, hogy ki a kulák, ki a falu és a munkásosztály ellensége. Most tisztázódik minden egyes kis- és középparaszt esetében, ki a munkásosztály szövetségese. Tudni kell tehát megítélni: ki a szegény és ki a középparaszt. Ne történhessék meg, hogy kulák húzhassa meg rostát kabzásart gyanánt a dolgozók bizalmában. És rA legutóbbi hónapok nemzetközi eseményei is világosan igazolják a zsákutcába jutott imperialisták háborús békeellenes politikáját. Az Egyesült Államok, Anglia és a nyugati országok imperialista zsoldban álló háborús uszító körei, szószólói eszeveszett dühtől tajtékzó propagandája, sajtója és rádiója az utóbbi hónapokban számtalanszor igyekezett a világ közvéleménye előtt a Szovjetunióra hárítani a felelősséget, azt állítván, hogy a szovjet külpolitika akadályozza meg a nemzetiközi békés légkör kialakulását és az „együttműködésre irányuló erőfeszítéseket“. Az imperialisták fondorlatokban bővelkedő külpolitikáját a Szovjetunió következetes békepolitikája leplezi le. A Lenin által életre hívott, következetesen demokratikus, következetesen a békét, a kis és nagy nemzetek szabadságát, függetlenségét biztosító, az igazságon és az őszinte. régen felépülő szovjet külpolitika a Nagy Októberi Szocialista Forrasaknat követő bresztlitovszki I bstue tárgyalásoktól kezdve a hírhedt Népszövetségen és az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül egészen napjainkig mint Idien alkalmait megragadott, hogy — a lenini-sztálini külpolitika szellemében — a nemzetközi fóruírok és a világ közvéleménye előtt juttassa kifejezésre külpon táskáját. Ez a világos és határozott felfolyás tükröződött vissza a Szovjetunió külügyminisztériumának februári ismeretes nyilatkozatából is, amikor, a következetes letélthessék meg, hogy a kulakok közé vessenek olyanokat, akik középparasztok. Mert ki ahova esik, aszerint viseli, ha ellenség, a megszorításokat, ha szövetséges dolgozó, a szövetséges falusi dolgozóknak kijáró segítséget, kedvezést szövetkezetben, adóztatásnál, gépkölcsönzésnél vagy munkatársulásnál. Mindezeket csak tapasztalati után megítélni nem lehet. Az ellenség: a megszorítások elől kitérni kívánó kulák nagygazda, minden ravaszságot latba vet. Ezt a ravaszságot leplezik le újságjaink. E ravaszkodó allattomosságot hozzák napfényre az írók paraszttárgyú könyvei. Azt is napfényre hozzák, hogyan jártak túl a kulákok eszén a szegények és mezőgazdasági szakszervezetek a nin-sztálini külpolitika szellemében — a nagy nyilvánosság előtt leplezte le az imperialisták szerződésszegéseit; a régi közös ellenséggel —a náci németekkel való paktálás is és egy újabb é s mégborzalmasabb világháború kirobbantására irányuló sötét cselszövést — a hírhedt Északatlanti Paktum létrehozását- A nagy nyilvánosság, a világ közvéleményének a színe előtt mutatok rá, hogy éppen az imperialisták azok, akik kenetteljjes kijelentéseikkel a támadás veszélyéről beszélnek ugyanakkor különböző körzeti paktumok létrehozásával a támadó háború magvait hintik el és ezzel mohó étvággyal világuralmi terveket szőnek. Gondoljunk csak vissza a Szovjetunió külügyminisztériumának ismeretes közleményét feövető Sztálin-nyilatkozatra, melyben a Szovjetunió miniszterelnöke világosan és határozottan szögezte le, hogy a szovjet kormány hajlandó az Egyesült Államok kormányával megvizsgálni egy olyan közös nyilatkozat közlését, amely megerősítené azt, hogy az illető kormányoknak nincs szándékában egymás ellen háborút kezdeni. A következetes sztálini békepolitikát tükrözte vissza a nyilatkozat további része is, melyben a szovjet népek nagy vezetője kijelentette, hogy a Szovjetunió kormánya hajlandó együttműködni az Egyesült Államok kormányával olyan intézkedések foganatosi tárában, amelyek a béketraktum megvalósítását célozzák és amelyek a fokozatos leszereléshez vezethetnek. Sztálin ugyanakkor hajlandónak mutatkozott, hogy a Munkáspárt irányításával. Ám ássák a falusi dolgozók azt, is és ezt már igazán csak a könyvek 301 láthatják: hogyan küzdenek is győznek az ipari munkások a gyárakban a nehézségek fölött, hogyan gondolkoznak ők a falu dolgozóiról. De nem utolsó sorján azt is tudni kell, hogyan győzött a falu szegénysége a Szovjetunióban, a kolhozzal, a gépekkel a kulákok fölött, a szegénység föött, a tudatlanság ellenében. Olvasni kell tehát Solochovnak a regényét, legalább az Új barázdát szánt az eke címűt. Csakis így arthat lépést a falu a nekilendülő■áros iparával, munkásságával, művelődésével, a falusi dolgozók él felfogott érdekében. Mivel kosos ügyről van szó, minden dolgozó érdekében, Frumannal való személyes találkozás során beszéljék meg a szőnyegen levő időszerű kérdéseket. Milándura leső nagytőkések tudják és tudják, hogy a Szovjetunió is az Egyesült Államok közötti békés együttműködés áthúzná sötét számításaikat, feleslegessé válna a sokszázmillió dolláros hadiberuházás, az őrületes fegyverkezés, s ami a legsúlyosabb számukra veszélyeztetné a háborús politikából származó hatalmas nyereségeiket. Ezért követtek el mindent, hogy megakadályozzák a két államférfi találkozását és a békés légikör megteremtésére irányuló erőfeszítéseket. És ezért követnek el mindent azóta is, hogy a háborús légikört fokozzák. A Szovjetunió fennállása óta bebizonyította, hogy minden rendelkezésére álló erővel a békéért, a népek testvériesüléséért és felemelkedéséért harcol. A Szovjetuniónak, a szocializmus hazájának soha sem voltak nagyhatalmi, világuralmi tervei, nem akart és nem akar kis és nagy népeket teigázni, elnyomni és kizsákmányolni, hogy ezen keresztül biztosítsa fennállását, függetlenségét, fejlődését és népeinek felemelkedését Nincsen szüksége a leágazott és gyarmati népekből rekrutálódó olcsó munkaerőre, a szörnyű kizsákmányolás útján megszerzett nyersanyagokra és piacokra, mint a nagytőkés államoknak. A Szovjetunió népei a legteljesebb szarbadságnak örvendenek ott, nincs nemzetiségi elnyomatás, kizsákmányolás ,a munka nem kényszer, hanem jog és dicsőség. A szocialista termelési rendszerrel és a szocialista tervgazdálkodással sikerült teljesen válságmentes gazdasági rendszert teremteni, amely a dolgozók állandó jólétét fokozva, hatalmas léptekkel halad a legmagasabb társadalmi rendszers a kommunizmus felé. Ebben rejlik a Szovjetunió hatalmas ereje, ebben rejlik tántoríthatatlan békepolitikája. S ezt tudják a vitág dolgozói és ezért gyarapodnak napról-napra a béke erői, amint ezt a legutóbbi párisi és prágai Béke Világkongresszus is bebizonyította és a mögötte álló több mint háromnegyedmilliárdos tömeg is igazolja. Ezért látjzák szerte a nagyvilágon a népek a Szovjetunióban a béke legszilárdabb bástyáját! Ma, Május Elsején, a munka nemzetközi napján a világ dolgozóinak sokszázmilliós tömegei, a béke, a fejldés és a szocializmus elszánt harcosai együtt éreznek a hatalmas Szovjetunió dolgozóval és a munka ünnepén merítenek újabb erőt a döntő harcokra! SZÁSZ ISTVÁN A Szovjetunió a béke sziklaszilárd bástyája Minden faluban van már kultúrotthon Kolozs megyében Egy évvel ezelőtt, 1916 május elsején, egyetlen kultúrotthon sem volt Kolozs megyében. A falusi színjátszó csoportok a különböző szervezetek helyiségeiben tartották meg előadásaikat. A saját helyiség hiánya hátráltatta a népi színjátszó- és tánccsoportok munkáját. Egy évvel ezelőtt a megyében alig néhány falunak volt könyvtára. A meglévők különböző szervezetek tulajdonát képezték s csak ezek tagjai használták őket. Rádiója csak a papnak, vagy néhány módos gazdának volt a falvakban, moziról pedig, egy évvel ezelőtt, még csak álmodtak aolozsmegyei községek dolgozói. Ma, 19. május 1-én, más a helyzet. Tur báre boan, a kultúrotthonok kolozsmegyei tanácsának igazgatója tájékoztat erről. — Minden községben van már a kultúrotthon ■— mondja. — összesen 213. A dolgozók részben önkéntes munkával építették fel az épületeket, ahol pedig már volt megfelelő helyiség, ott — ugyancsak önkéntes munkával — elvégezték a szükséges átalakítást. Az utóbbi időben is új otthont létesítettek. Volt kocsmahelyiségeket építettek át. Máshelyütt a régi nagybirtokosok és falusi kizsákmányoláh birtokában volt, megfelelő épületeiét alakították át kultur'fitt'hir r&ff A könyvtárak iránt érdeklődünk. — Minden községnek juttattunk könyvtárat, — válaszolja. — A vegyes lakosságú községekbe román és magyar nyelvű könyvtárakat vittünk. A továbbiakban a kultúrotthonok munkájáról beszél: — A szervezetekulturcsoportjai előadásokat tartanak, minden vasárnap szórakoztatva tanítják a népet. Komoly felvilágosító munkát végeznek. Március közepe táján minden otthonban a tavaszi munkák minél jobb elvégzésére ösztönöztek, a Művelődési Útmutató alapján összeállított művészi műsorral. A kukoricavetés növelésére mozgósítottak azok a gyűlések, amelyeket — műsorral kiegészítve — az elmúlt napokban minden kultúrotthonban megtartottak. — Május 1. tiszteletére —folytatja — versenybe léptek egymással a kultúrotthonok. Eddig 90 csoport tett látogatást a szomszédos községekben. A verseny utolsó szakasza most kezdődik, a döntő június 5-én lesz Kolozsvárt. — Tíz otthont láttunk eddig el filmvetítőberendezéssel és számosat rádióvevőkészülékkel — fejezi be tájékoztatóját a kultúrotthonok megyei tanácsának igazgatója.