Világosság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 1-74. szám)
1945-09-04 / 53. szám
4 1. év, 53. szám Ára 4 pengő Budapest, 1945 szeptember 4. kedd Ma: Deportált üzenetek m 1945 szeptember 2. VILAGBEKE! Világraszóló Ünnepélyességgel és történelmi jelentőségű megnyilatkozások kíséretében vasárnap hajnalban a Missouri fedélzetén aláírták a japán fegyverletételi okmányt A második világháború formális kezdete és vége között pontosan hat esztendő telt el. 1939 szeptember 2-án üzent hadat náci-Németországnak Nagy- Britannia és Franciaország és 1845 szeptember 2-án írták alá a japán fegyverletételi okmányt. Az aláírási aktusra vasárnap délelőtt 10 óra 30 perckor került sor az Egyesült Államoknak a tokiói öbölben horgonyzó Missouri nevű csatahajóján. A tizenegy tagból álló japán küldöttséget Sigemicu külügyminiszter vezette. A küldöttség tagjai zsakettben és cilinderben várták hogy Mac Arthur tábornok felszólítsa őket a kapitulációs okmány aláírására. A történelmi nevezetességű okmányt egy hat láb hosszú, zöld posztóval borított asztalra helyezték, majd MacArthur tábornok belépett a csatahajó dísztermébe. MacArthur : Ma a szabadság van offenzívában és a demokrácia nyomul előre A teremben feszült némaság uralkodott, a hullámok zaját is tisztán lehetett hallani. Ekkor MacArthur tábornok előlépett és rövid beszédet intézett az egybegyűltekhez. A tábornok hangoztatta, hogy felelőssége tudatában igazságosan és türelemmel kíván eljárni, de minden intézkedést megtesz, hogy a fegyverletételi okmány feltételeit a legpontosabban betartsák. Komolyan remélem — mondotta Mac Arthur —, hogy jobb világ fog kiemelkedni a múlt vérontásából. Ma a szabadság van offenzívában és a demokrácia nyomai előre — tette hozzá MacArthurt, majd felszólította a japán kiküldötteket, írták alá a fegyverletételi okmányt. Japán részről Sigemicu külügyminiszter és a hadügyminiszter írták alá a kapitulációs okiratot. Utánuk Mac Arthur tábornok, majd pedig Kína, Nagy-Britannia, a Szovjet-Unió, Ausztrália, Kanada, Franciaország, Hollandia és Újzéland kormányai képviselőinek aláírásai következtek. Az aláírás szertartásán 51 szövetséges táborok és 238 hírlapíró volt jelen. Mindenki arcán visszatükröződött a mély megilletődés, amikor a japán kiküldötték rávezették névaláírásukat az okmányra és ezzel eleget tettek a császár kiáltványának, amely Japán világuralmi álmának tökéletes szétfoszlását jelentette. MacArthur ezután így szólt: — Imádkozzunk, hogy most már adassék vissza a béke a világnak és Isten óvja meg azt mindörökre a háborútól. Eljárásunk ezzel lezárult. Nimitz : Japánt vissza akarjuk vezetni a civilizált nemzetek családjába MacArthur után Nimiitz tengernagy mondott rövid beszédet. A tengernagy rámutatott arra, hogy az Egyesült Nemzeteknek szigorúan érvényesíteni kell a Japán részére előírt békefeltételeket. A szövetségesek Japánt vissza kívánják vezetni a civilizált nemzetek családjába. A világ népei rádión követték a fegyverletételi szertartás egész folyamatát. Az aktus mindössze 18 percig tartott. MacArthur és Nimitz beszédei után a rádió a washingtoni Fehér házból Truman elnöknek az Egyesült Államok népéhez intézett rádiószózatát közvetítette. Truman szeptember 2-át „hivatalos győzelmi nap"- nak nyilvánította. Truman : A szabadság győzelmet aratott a zsarnokság felett — Hosszú és véres út vezetett Tokióig — móri flotta Truman. Az elnök ezután a még megoldásra váró nehéz feladatokról beszélt, majd elismeréssel adózott Roosevelt elnök emlékének és az Egyesült Államok szövetségeseinek. — Ez a győzelem több, mint a fegyverek győzelme — folytatta. Ez a szabadságnak a zsarnokság fölött aratott győzelme! Most már tudjuk, hogy a szabadság szelleme a világ legkitartóbb haderőinek legerősebb és legmakacsabb fegyvere. Ezek birtokában megoldhatjuk a béke súlyos kérdéseit is. Az elnök vasárnap még két rádióüzenetet intézett az amerikai katonákhoz és az Egyesült Álamok munkásaihoz. — Ma új világ küszöbén állunk — mondotta — és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy ez olyan világ legyen, amelyben semmiféle faji, osztálybeli, vagy hitbeli vak elfogultság többé ne ronthassa meg az emberek lelkét. Sigemicu : Határtalan a bánatunk A kapitulációs okirat aláírása után Sigemicu külügyminiszter jelentéstételre a japán császárhoz ment. A japán miniszterelnök kiáltványt intézett a japán néphez, felszólította a fegyverletételi okomány valamennyi rendelkezésének és a császári parancsok utasításainak pontos végrehajtására. — Határtalan a bánatunk — mondja a kiáltvány —, különösen amikor arra gondolunk, hogy haderőnkre most lefegyverzés és feloszlatás vár. Ennek ellenére szembe kell néznünk vereségünk tényével és még az elviselhetetlent is el kell viselnünk. A fegyverletételi szerződés rendelkezései értelmében a japán császári főhadiszállás, továbbá minden japán vezetés alatt álló fegyveres erő feltétel nélkül megadja magát a Szövetséges Hatalmaknak. A japán feg-yveres erők felszerelésüket érintetlen állapotban tartoznak a Szövetséges Hatalmaknak kiszolgáltatni. Minden alakulatot lefegyvereznek, kivételt csupán a japán rendőrség képez, amely egyelőre a helyén marad és felelős a rend fenntartásáért. Az okmány két példányban készült. A szövetségesek példányát díszes zöld-arany kötés borítja, a japánok példánya fekete bőrbe van kötve. Az aláírás után MacArthur tábornok, az aláírásra használt két töltőtoll közül az egyiket Wainswright tábornoknak, Corregidor védőjének, a másikat Persival tábornoknak, Szingapúr volt parancsnokának ajándékozta, akik szintén jelen voltak a fegyverletételi aláírásnál. A nagy esemény mellett, mint érdekes epizódot fel kell jegyezni, hogy Szingapúr egykori japán meghódítója, Yamashita tábornagy vasárnap Luzon szigetén megadta magát az amerikaiaknak és a megadást Wainwright tábornok előtt írta alá. A Columbia rádiótársaság munkatársa megkérdezte az amerikai fogságba került „maláji tigristől“: — Tábornok, nem lesz harakiri? — Yamashita nevetve válaszolta: — Nincs harakiri. Japánt, négy tagból álló tanács fogja kormányozni, a tanács a Szovjet Unió, Nagy- Britannia, az Egyesült Államok és Kína egy-egy megbízottjából fog állani. MacArthur tábornok ma Tokióba utazott, hogy a japán hatóságokkal megbeszélést folytasson Tokió teljes megszállásáról. A szövetséges csapatok győzelmi felvonulására a japán fővárosban előreláthatólag két nap múlva kerül sor. A Japán császár közölte ősei szellemével Japán vereségét A japán császár és császárné ma istentiszteleten vesznek részt, hogy közöljék őseik szellemével Japán vereségét. A New York Herald Tribune londoni tudósítójának értesülése szerint a japán kormány és nagyvezérkar azon tagjait, akik a Pearl Harbour ellen intézett japán orvtámadás terveit kidolgozták, vagy a támadás végrehajtásában résztvettek rövidesen háborús bűnösként bíróság elé állítják. A moszkvai rádióban Sztálin generalisszimust intézett vasárnap 14 óra 30 perckor rádiószózatot a Szovjet Unió népeihez a japán kapitulációs okmány aláírása alkalmából. Sztálin : 40 éve várunk érte Sztálin bejelentette, hogy Japán teljes vereséget szenvedett és letette a fegyvert, majd rámutatott arra hogy a világfasizmusnak két melegágya volt: nyugaton Németország, keleten Japán. Ezek robbantották ki a második világháborút, ezek taszították a civilizációt a pusztulás szélére. — Nekünk külön leszámolnivalónk van Japánnal, — mondotta Sztálin. — Japán már 1904-ben, kihasználva a cári kormány gyengeségét, áruló módon — hadüzenet nélkül — rajtaütött Port Arthur orosz helyőrségén. Harminchét esztendővel később Japán jellemző módon pontosan ugyanezt az áruló fogást ismételte meg az Egyesült Államokkal szemben. — Japán a Szovjet Unió távolkeleti tartományait el akarta szakítani — folytatta Sztálin, majd emlékeztetett az 1918-as, 1938 as és 1939-es japán tárusadó kísérletekre, e a napra amelyeket azonban a Vörös Hadsereg minden esetben vérbefojtott. — Az orosz csapatoknak az 1904-es orosz—japán háborúban elszenvedett veresége mély nyomokat hagyott népünk öntudatában. Sötét folt ez országunk történelmében. Népünk hitt és várt arra a napra, amikor Japánt megverjük és lemossuk a foltot. A régi nemzedék emberei 40 esztendeig vártak erre a napra, amely most felvirradt. — Japán aláírta, a feltételnélküli megadást. Ez azt jelenti, hogy Dél-Szahalin és a Kuribi szigetek a Szovjet Unióhoz kerülnek. Ezek nem lesznek többé eszközök arra, hogy elszigeteljék velük a Szovjet Uniót az óceántól, ehelyett Szovjet Unió közvetlen kijárást kapjon az óceánra és hogy ér.