Világszínház, 1992 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1992 / 1-2. szám

Világszínház - sok mindent jelenthet e szó­­összetétel. Jelentheti, amit eddig is, a határain­kon kívüli színházi világot, amelynek e folyóirat immár tizedik éve hírhozója, s amelyről tudósí­tani e megváltozott formában - és részben tar­talommal — változatlanul hivatott. De felfogható úgy is, mint egy kölcsönösségen alapuló rész-egész viszony kifejeződése, s akkor e lapnak legalább annyira tárgya maga a valóság, a „természet” - benne egyik alkotóelemével, a színházzal —, mint e valóságot tükörképként önmagában hordozó szín­ház. Mert ahogyan világosság a sötétséget, fény az árnyat, pozitív a negatívat - avagy a kínai böl­cseletben használatos szimbólummal szólva jin a jangot és jang a jint -, úgy feltételezi egymást színház és világ. Amikor tehát e hasábokon szín­házról beszélünk, óhatatlanul szólunk arról a vi­lágról, arról a valóságról is, amely teremtője, ih­lető tárgya és éltetője a színháznak, s a világról beszélve mi másról volna szó, mint a színházról. (Már ha igaz egy bizonyos William Shakespeare nevű angol úrnak az az állítása, miszerint „szín­ház az egész világ”.) S ha világszínház, akkor értelemszerűen ma­gyar színház is, amennyiben a kölcsönösség e két fogalom esetében is fennáll - bár mindez termé­szetesen kérdésként is megfogalmazható. Csupán egyetlen kérdésre nem keressük az empirikus vá­laszt, hogy tudniillik létezhet-e a világ színház nélkül. A szerkesztő

Next