Világtörténet 7. (Budapest, 1965)
III. rész. Az első imperialista világháború. A forradalmi válság érlelődése. A cárizmus megdöntése Oroszországban - XXVI. fejezet. Az első imperialista világháború. A hadiesemények 1914 augusztusától 1917 novemberéig
és a szorosokat, mielőtt még azok az 1915. évi titkos szerződés értelmében a cári Oroszország kezére kerülnek. A tengerszorosokat eredetileg csak haditengerészeti erők bevetésével próbálták elfoglalni. Február 19-én megkezdődtek a flottahadműveletek a Dardanellák bejáratánál. De az angol—francia flotta március 18-án kénytelen volt visszavonulni. Ezt követően, április 25-én, az angol—francia hadvezetés nagyarányú partraszállást hajtott végre a Gallipoli (Gelibolu)-félszigeten. Az antantcsapatoknak azonban itt sem sikerült eredményt elérniük. Az év végén az angol-francia parancsnokság úgy döntött, hogy kiüríti Gallipolit és beszünteti a tengerszorosok megszerzéséért folytatott hadműveleteket. OLASZORSZÁG HADBA LÉPÉSE. AZ ISONZÓI CSATÁK Olaszország uralkodó körei már a háború elején elhatározták, hogy a kialakult politikai helyzetet imperialista követeléseik kielégítésére használják fel. 1914 augusztusában az olasz kormány nemhivatalos tárgyalásokat kezdett Oroszországgal és Angliával az antant oldalára való átállásáról. A németek gyors előrenyomulását Párizs felé azonban Róma elhamarkodottan Franciaország vereségeként könyvelte el. Olaszország megszakította az antanttal folytatott tárgyalásait, és titkos puhatolódzásokat kezdett a központi hatalmak fővárosaiban. A német katonai és politikai körök úgy vélekedtek, hogy Olaszországnak a központi hatalmak elleni hadba lépése komolyan megnehezítheti a fronthelyzetet. Ezért erős nyomást gyakoroltak a Monarchia kormányára, hogy területi engedményekkel vásárolja meg Olaszország semlegességét. Olaszország ezen az alapon 1914 decemberében tárgyalásokat kezdett az Osztrák—Magyar Monarchiával. Az olaszok Tirol egy részét és Trentino átadását, Trieszt számára pedig autonómiát követeltek. A Monarchia azzal válaszolt, hogy francia területeket ajánlott fel kompenzáció gyanánt: Nizzát, Savoyát, Korzikát és Tuniszt. Az olasz kormány ezt az ajánlatot kategorikusan visszautasította. A német kormány erőfeszítései, hogy a két országot megegyezésre bírja, hiábavalónak bizonyultak. 1915 március elején az olasz kormány bizalmas úton értesítette Angliát, hogy tisztázni óhajtja azokat a feltételeket, amelyek alapján Olaszország csatlakozhatnék az antanthoz, és közölte az angol kormánnyal politikai és területi igényeit. Az e lépés nyomán meginduló tárgyalásokon Olaszország ragaszkodott ahhoz, hogy az angol—francia flotta védelmezze meg partjait az osztrák—magyar flotta ellen, az orosz hadsereg pedig kösse le az Osztrák—Magyar Monarchia főerőit, megfosztva a Monarchiát attól a lehetőségtől, hogy „erőit Olaszország ellen összpontosíthassa” — mint az olasz memorandum írta. Az olaszok óriási területi ellenszolgáltatást követeltek. Európában igényt tartottak Trentinóra és Dél-Tirolra, Triesztre és egész Isztriára (az Isztriai-szigeteket is beleértve), Dalmáciára, a Dodekanézosz-szigetekre, Albánia egy részére stb. Törökország felosztása esetén maguknak követelték Antalya (Adalia) és Izmir tartományokat, az afrikai német birtokok felosztása esetére pedig „megfelelő és egyenértékű kompenzációt” kívántak Eritreában és Szomáliában a francia és angol gyarmatok rovására. 1915. április 26-án Londonban titkos szerződést írtak alá Oroszország, Anglia, Franciaország és Olaszország között. Olaszország kötelezettséget vállalt, hogy egy hónap múlva belép a háborúba, a szövetségesek pedig megegyeztek abban, hogy a békekötéskor biztosítják az olasz követelések jelentős részének teljesítését. Ugyanezen a napon a négy kormány deklarációt írt alá arról, hogy nem kötnek különbékét. Május 4-én Olaszország hivatalosan bejelentette Bécsben, hogy az Osztrák—Magyar Monarchiával fennálló szövetségi szerződést semmisnek tekinti, május 23-án pedig hadat üzent. 1915 május végén tehát Európában új front jött létre: az olasz front. Az olasz hadvezetőség, felhasználva azt a körülményt, hogy a Monarchia erőit az oroszországi harcok kötötték le, támadó