Virradat, 1938 (3. évfolyam, 43-47. szám)

1938-10-24 / 43. szám

2 — ahogy­ant Hitler és Mnecv­ni példája igazolja. — örömmel olvasom Imrédy Béla cik­kében azt a végleges, világos kijelentést, hogy „a nemzetnek, igenis szüksége van bel­ső megújhodásra.“ Ehrt hirdetjük szakadatlanul, a Bethlen­iéi® fenn az ernyő, nincsen kas­uralom óta s ezért voltunk és vagyunk, úgyneve­­zett szélsőségek! — A múlt elszánt, legsúlyosabb bírála­tát látom a miniszterelnök úr kijelenté­sében, hogy a cseh uralom jármában nyögő testvéreink a társadalom felépíté­séről, a társadalmi jogokról és kötelessé­gekről, a nemzeti és faji öntudatról, ha­­ladottab elveket vallanak, mint mi s hogy» visszatérésük az anyajoszághoz, meg­­frissült ágat olt az öreg törzsbe. — Kiért maradtunk élt Kik öregitik el bennünket? Kik felelősek a társadalmi dekadenciáért­­ anyaországban sem, csak közgazdasá­gi politikai és társadalmi rendszerünk öreg és korhadt, ennek a rendszernek lelitézlett képviselőivel együtt! A népi egység és a szociális igazság je­gyében sem forrhatunk össze azokkal, kik a múltat képviselik, — pedig ma ezek az elemek rikoltoznak a leghangosabban a nemzeti koncentrá­cióért! — Az a fontos kérdés, hogy kik tartsa­nak össze és mive. Ha a megújhodás tényleg abszolút szükséglet, akkor nem maradhatnak az első sorban azok, akik a megújhodást állandóan meg­akadályozták! K is a politikai erkölcs kérdése, a néphit, a tekintélytisztelet megóvásának kérdése, hogy a hatalmas, szükséges vál­tozások idején, a nemzet ne dolgozzék olyan politikusokkal tovább, akik bármit vállalnak, csak azért, hogy az élen ma­radhassanak. Az elszkíthatatlan Guttmann-nadrág politikusokkal tényleg fel kell szá­molni, mert ezek épp úgy tönkresilányítják az új rendszert, ahogy felélték a régit . . . Egy kis őszinteséggel megállapíthatjuk, hogy Imrédy Béla személyét és politiká­ját, a szélsőjobboldal sokszor érdemtele­nül bírálta, mert a magyar miniszterel­nök tényleg és őszintén mentes az osz­­tályelőitéletektől s magas intellektussal keresi a kibontakozás útját. Hazafisága és jóindulata kétségbevonhatatlan, mert nem hiszem, hogy egyetlen magyar mi­niszterelnök is annyit dolgozott volna, — napi 16—18 órát, — mint a gondoktól és munkától megsárgult Imrédy Béla. Köny­­nyű az ilyen embert egy félóráig frissen szidni azoknak, akiknek nincs más dol­guk . . . — De ha már erről beszélünk, akkor meg kell mondani, hogy a miniszterelnököt a szélsőjobb egy­­párszor nyíltan, — a baloldali és a re­akciós körök pedig titokban, de an­nál hatásosabban támadják! Igen, itt van az igazi destrukció! A nagy­urak viselkedésében, a ravaszul számító politikusokban, akik zárt ajtók mögött készítik a terveket a földreform és min­denféle átalakulás megakadályozására s egyáltalán nem bánják, ha fellobban itt­­ott az utcai randalírozás, hogy „józan, meggondolt önmagunk“ szükségességét hangoztassák! A régi rendszerbe nem lehet beoltani az újat! Imrédy Béla megállapítja, hogy lejárt az érdemtelen dúskálás ideje. Igaza van, de az érdemtelenül dúskálok vígan a he­lyükön ficánkolnak! A miniszterelnök kimondja a nagy szót,, -, V^2 a korhadt gerendákat/ el­­ kell, tá­va­­írtam, de­­ a korhadt gerendák roskadtan, örök veszélynek mégis csak a fejünk fölött ropognak. Imrédy kijelenti, hogy le kell törni a pro­fitéhséget, el kell söpörni a parazitát, s meg kell teremteni a jövedelmek és az árak között az egyensúlyi helyzetet... Ezt kérjük, ezért könyörgünk, ezért lázado­zunk, ezért nyers a hangunk, de kérdezzük, hogy ezután a deklaráció után, mi történik a profithiénákkal, mi lesz a parazitákkal , hogy tűnik el a szegény magyart pusztító, emberte­len drágaság? Egyek vagyunk Magyarország miniszter­­elnökével abban, hogy katonanemzetet akarunk, egészséges, boldoguló népet, népi és szociális igazságot, de kérdezzük: Kik buktatták meg eb­ben a tervében Gömbös Gyulát? Kik buktatták meg Darányi Kálmánt? ... Nem a jobboldal,­­ annyi szent igazi Legyünk őszinték és valljuk be, hogy a régi rendszerbe, nem lehet beleol­vasztani az újat. Valljuk be, hogy a régi intézmények nem bírják a mai struktúrájukkal, elvé­gezni a reájuk váró új munkát s a régi, kedves, tudatlan urak, akik utolérhetetlen előkelőséggel tudják előrehúzni a megbeszéléseken villogó kezelőjüket, — kérlek alássan Kegyel­mes uram, felkiáltással, — soha sem­, mi körülmények között nem csinálnak intelligens, népi politikáit. A megboldogult Gömbös Gyulának mon­dottam el ezt, a 95 ponttal kapcsolatosan : ez az ösztönös, nagyszerű magyar ember, elborultan igazat adott nekem ... — Vegyük elő Darányi Kálmán győri beszédét, Imrédy Béla kaposvári, képviselő­­házi és jelenlegi szózatát, üljünk le az asz­talhoz s számoljuk össze a konkrét ígére­teket. A konkrét ígéretek­­alapján állítsuk össze a szükséges törvényjavaslatok­ listá­ját, s azután gondoljunk utána, hogy a parlamenti mellébeszélések figyelembevé­telével, mikor lesz készen a törvényhozási munka! S ha ezt is kiszámítottuk, nézzünk utána, hogy a magas bürokrácia mennyi idő alatt készíti el — kérlek alássan, — a végrehajtási utasításokat , milyen mérték­ben hamisítja meg az eredeti elgondolást. Mert ez a rendszer, ez a szörnyű gé­pezet, ez a beszédet és papírt faló mo­loch, amely minden akaratot megbénít! Ha pedig közben megbukik a kormányzat, kezdődik a játék előtröl, új ígéretekkel és új programmokkal ... — Ezért kevés a jobboldalnak Imrédy miniszterelnök kiáltása, habár elismerem, hogy a baloldal soknak, nagyon soknak tartja a jobbfelé való eltolódást... A té­nyek és a jószándék versenyfutása folyik s az a nagy kérdés, hogy mikor látja be a nemzet az igazságot, hogy­­ a­­ kormányzat jobbra halad ugyan s végeredményben,mindig vezérelvnek is­meri el azt, amit mi évek előtt, dühös ellentmondások közepette, egyetlen le­hetőségnek hirdettünk, — de ez az elismerés állandóan megkésik... Nem jobb volna deklarálni a célt, az utat, a módot és az időt egyszerre, hosszadalmas habozások nélkül? Nem volna okosabb, célszerűbb dolog, a hiábavaló ellenállás elegett megteremteni a tiszta, kizárólagos jobboldali egysé­get, a nemzet igaz megújhodása érde­kében? — Ez a gyötrő, fájó, nyugtalanító gon­dolat marad meg az emlékezetemben, Im­rédy Béla jószándékú, magyar írásából... Uj paraszt iró ! Jobboldali regény! L­átos Sándor! NÁDTETŐK ALATT c. regénye feltűnően új bemuta­­tása a mai falunak. Minden ma­­gyar asztalán legyen ott ennek a fiatal írónak szenzációs könyve. Kapható lapunk kiadóhivataban. Ára 80 fillér. Felhívás a magyar társadalomhoz Mint minden ősszel, az idén is kérő üzenettel fordulok a magyar társada­lomhoz, hogy segítsen mindenki, amennyire csak módja és tehetsége en­gedi, szükséget szenvedő testvéreinken. A mai rendkívüli idők ezen a téren is fokozott kötelességeket rónak a tár­sadalomra. Az igazság közeledő remél­hető győzelmével kapcsolatban a na­pokban megindult külön gyűjtés kere­tében a Felvidék nyomorának enyhí­tésére is igénybe kell vennünk a ma­gyar szívek áldozatkészségét De nem hagyhatjuk gyámolítás nélkül szenved­ni másutt sem azokat a magyar vérein­ket, akiket segítő kézzel eddig is min­den évben felkaroltunk. Hálával és büszkeséggel állapítom meg, hogy a segélyakcióm iránt egyre szélesebb körben megnyilvánuló biza­lom és áldozatkészség évenként csak a fővárosban 100.000 nélkülöző támoga­tását tette lehetővé. Tudom, hogy azok a nemes szívek, amelyek már eddig is évről-évre oly megható hűséggel ajánlották fel áldo­zatkész segítségüket, ma is meghallják hívó szavamat. Meggyőződésem, hogy az adakozók nemcsak az emberszeretet­nek és irgalmasságnak a nyomor és ínség elleni nemes küzdelmére áldoz­nak, hanem a belső rend és nyugalom, valamint a társadalmi osztályok kö­zötti béke és jó egyetértés biztosításá­ban is közreműködnek s ezzel hazánk boldogulását és jobb jövőjét is előmoz­dítják. Teljes bizalommal indulok a nélkülö­zők és elesettek érdekében folytatott küzdelemre s Isten áldását kérem mun­kánkra és mindazokra, akik ebben se­gítőtársaim lesznek. Segélyakcióm során — miként a múltban is — pénzadományokat, to­vábbá ruha-, lábbeli-, tüzelő- és élelmi­szer-adományokat gyűjtünk. A pénzadományok beküldhetők: a Csekklapon: a 19. számú posta­takarékpénztári csekkszámlára. Csekk­­lap bármelyik postahivatalban vagy dohánytőzsdében vásárolható. 2. Postautasváson: Horthy Mik­lósné segélyakciója, Budapest, Királyi vár címre. 3. Nyugta ellenében: 9 órától 2 óráig, személyesen történő befizetéssel, a ki­rályi palotában. (Szárnysegédi hiv­a­tal.) A természetben való adományok ki­sebb tételekben a királyi palotába, va­gontételek az előzetes írásbeli vagy te­lefonértesítésre megadandó címre kül­dendők. A felajánlani szándékolt ter­mészetbeni adományokat kérem lehe­tőleg december 1-ig beküldeni, hogy azok még karácsony előtt kioszthatók legyenek. ■f-Gorsk­y Polikiásni f. k. Munkácsot és Beregszászt már kiürítik a csehek Sátoraljaújhely, okt. 23. A megszállott területekről átjövő mene­kültek kijelentése szerint a csehek állító­lag megkezdték Beregszász és Munkács vá­rosok kiürítését. A vidék ruszin lakossága örömmel nézi a hurcolkodást. A ruszinok több helyen fenyegetően létek fel a cseh tisztviselőkkel szemben, akik jobbnak lát­ták elmenekülni. Valóc község (a lengyel határ közelében) lakossága fellázadt. Két cseh csendőrt, akik szembe akartak szállni, a feldühödött tömeggel, félholtra vertek. folyik a választsi­ harc Lengyelországban Varsó, okt. 23. A választási hadjárat javában folyik egész Lengyelországban. Skladkowski tá­bornok, miniszterelnök, Turekben lépett fel és ma mondotta el programbeszédét. Kwiatkowski helyettes miniszterelnök, pénzügyminiszter Poznaban beszélt a mai napon. Vilnában négy jelölt mérkőzik, az egyik Skwarczynski tábornok, a Nem­zeti Egység Táborának főnöke, a másik Zeligoruski tábornok, aki 1920 október 10- én a lengyel csapatok élén bevonul Vil­­nába. A vilnai jelöltek között szerepel még Mad­ziewicz neves közíró és Male­szewszki vilnai polgármester. A varsói­ ötödik kerületben Slawek ezredes, a kép­viselőház új élénké jelötette magát.­­ Ellenjelöltje Makowski volt igazságügy­miniszter. • Zsino«ai!«?acs ír&3táelé velt a varsói eHes cíc aMeai Varsó, okt. 23. A varsói egyetemen zsidóellenes zavar­gás volt. A nacionalista diákok arra kény­szerítették a zsidó hallgatókat, hogy a baloldali padokba üljenek, vagy távozza­nak a tanteremből. Kisebb verekedés is volt EURPEOT. OSS. OKTOBER 1. ■bie» Olasz területen letartóztattak egy francia kommunista képviselőt Róma, okt. 25. A Messaggero értesülése szerint David Leon marseillei kommunista községtanácsi képviselőt, aki a határmenti francia köz­ségekben előadókörúton volt és a múlt csü­törtökön tett sétájáról nem tért meg, olasz csendőrök olasz területen letartóztatták, minthogy nem tudta útlevelét felmutatni David Leont egyelőre Coniban őrzik — ad­dig is, amíg tisztázzák, hogy miért lépte át a határt. Histicloft & Paris­­- La Soc­tet expressvonat Pária, okt 6. A Pária — La Richelle közötti express­­vonat Breuil — Barret állomás közelében kisiklott. Három személykocsi a töltésről lefordult és az öt méter mély árokba zuhant Csodálatos képen a három kocsi utasai sér­tetlenek maradtak, csupán egy asszony szenvedett jelentéktelen horzsolásokat Az anyagi kár viszont jelentékeny s a forga­lom a vonalon több óra hosszat szünetelt A kisiklást sin-törés okozta. Eszm­etlenül találták a sínek között !: A Kerepesi út 15. sz. ház előtt a HÉV vas­úti sínei között vasárnap reggel eszméletlen fiatalembert talált az ellenőrző körútját vég­ző pályaőr. Mentőket hívott, akik a fiatal­embert a Rókus kórházba szállították. Kide­rült, hogy az illető Komjáti Győző 15 éves vegyészgyakornok, aki a Vajda-Hunyad utcá­ban lévő Vöröskereszt otthonban lakik. Esz­méletre térése után nem tudta megmondani, hogy mi történt vele, hogyan sérült meg. Az orvosoknak az a véleménye, hogy agyrázkó­dása következtében ideiglenesen elvesztette emlékezőképességét. A rejtélyes baleset ügyé­ben a rendőrség megindította a nyomozást.

Next