Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-12-01 / 6. szám
VÁSÁRHELYI PÁL „Általános Tisza-szabályozási terve” (Megemlékezésül halálának 125. évfordulójáról. II.) ,, . . . csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak. Dühöngő folyók kezesedtek, konok bércek — ezt ne felejtsed . . (Illyés Gyula: Haza a magasban. 1938.) E szavakkal idézte meg egykor Illyés Gyula a nemzetet teremtő, országot építő magyar irodalom, elsősorban a reformkor irodalmának szellemét. És ha a versében felidézett irodalom — stílszerűen — elsősorban a kor költészete volt is, nyilvánvaló, hogy az irodalmat nem értelmezhette ilyen egyoldalúan. A mi feladatunk, hogy ezt a jövő számára erőt merítő múltidézést a mi adalékainkkal kiegészítsük, s Széchenyinek a Hitel mellett talán legnagyobb hatású munkáját: a Tisza szabályozásáról szóló röpiratát és annak műszaki megfelelőjét és alátámasztását, Vásárhelyi „Általános Tisza-szabályozási tervét” bemutassuk. Az idei kettős évforduló — Vásárhelyi halálának és az 1970. évi árvíz óta joggal ismét az érdeklődés előterébe került Tisza-szabályozás megkezdésének évfordulója — és az azzal kapcsolatos (sajnos csak a vízügy szervezetén belül maradt) ünnepségek és megemlékezések, különösen időszerűvé teszik, hogy Vásárhelyi eddig úgyszólván ismeretlen főművére ismételten visszatérjünk, s azzal itt részletesebben foglalkozzunk. Vásárhelyi Pál e főművének közelebbi ismerete, reális történeti értékelése nélkül ugyanis aligha beszélhetünk az egyik oldalról jelképpé merevített, másik oldalról pedig meghamisított, sőt megtagadott Vásárhelyiéletmű tényleges megközelítéséről, megértéséről. A történetkutatás álláspontját mindkét — vagy tájékozatlanságra, vagy a tudatos történelemhamisításra visszavezethető — állásponttól el kell határolnunk: a jelkép-, sőt, mítoszteremtéstől (a „Vásárhelyi-féle Tisza-térképek”, a „Vásárhelyi-féle magasságmérés” stb. tévedésétől) éppúgy, mint a Széchenyi és Vásárhelyi termékeny együttműködésének eredményeként kialakult Tiszavölgy-rendezési program és az ezen belül készült Tiszaszabályozási terv úttörő jelentőségének (a nemzetellenes Bach-korszak történelemhamisítására visszavezethető) kétségbevonásától... Csak a reális, a kor feladatait a maguk tényleges összefüggéseiben és fejlődésében feltáró, történelemszemlélet mutathatja be Széchenyi és Vásárhelyi valóságos szerepét és jelentőségét, azt ti., hogy tevékenységük bármennyire is korszakalkotó — nem volt előzmények nélküli. Nagyságuk éppen abban rejlik, hogy — az egyik mint gazdaságpolitikai (sőt gazdasági-műszaki), a másik mint műszaki zseni! — össze tudták foglalni mindazt, ami az elődök és a kortársak munkájából felhasználható és előremutató volt: alkalmas a kor feladatainak megoldására. És ez az egyik mozzanat, amit hangsúlyoznunk kell: a Tisza szabályozásának és a Tisza-völgy rendezésének terve és programja, ahogy azt ismerjük, nemcsak feltétlenül alkalmas volt e feladatok megoldására, hanem a kor műszaki kultúrájának nemzetközi viszonylatban is kimagasló teljesítménye. De itt jutottunk el a másik szemponthoz is, amit ugyancsak hangsúlyoznunk kell, hogy Vásárhelyi Pál még hazai viszonylatban sem magános óriás, hanem a kor magyar műszaki kultúrájának csupán egyik kimagasló és a Széchenyiével egybefonódó tevékenysége révén — legismertebb alakja. Egyik képviselője egy műszaki kultúrának, amelyet a tájékozottak szemében — rajta kívül — olyan nevek fémjeleznek, mint Vedres István és Beszédes József a mezőgazdasági vízgazdálkodás úttörői, vagy Vay Miklós és Huszár Mátyás a hazai vízrajzi térképezés első, 19. századi, nagy alakjai, majd méltó utóduk Lányi Sámuel.... (Jóllehet az utóbbit — tragikusan jellemző módon! — az „utókor” nem mint a Tisza-szabályozás előkészítését szolgáló Tisza-térképezés szervezőjét és vezetőjét ismeri, hanem, mivel véletlenül festett is, és nem is rosszul — a félműveltek kultúrsznobizmusa és a Magyar Posta „kultúrpolitikája” jóvoltából —, mint kora „nagy” magyar festőjét tartja számon...) A Tisza-völgy rendezésének feladatai már a 18. sz. gazdasági újjászervező munkája során fel-felbukkantak. Az 1770-es években két kir. biztos is működött a Tisza mentén: Károlyi Antal és Orczy Lőrincz a kiváló hadmérnök és hadvezér. A mellékfolyók szabályozására vonatkozó megbízásuk teljesítése során mindketten felismerték (Károlyi kiváló mérnöke Mezey Cyrill hatására), hogy feladatukat csak a befogadó Tisza rendezésével együtt oldhatják meg. (Mindkettőjük kezdeményezését a megyék intrikája buktatta meg.) A századforduló után — Széchenyinek általános gazdasági-műszaki fejlesztési törekvéseiben is méltó előfutára — Vay Miklós mérnök, kir. biztos a Körös-szabályozás céljait szolgáló felmérést a vele vízrajzilag szorosan összefüggő tokaj—szegedi Tisza-szakaszra is kiterjesztette s ezzel a Tisza-szabályozás előkészítését is biztosította. Munkatársa, a felmérés közvetlen vezetője, Huszár Mátyás volt. így alakult, fejlődött ki a Tisza átvágásokkal való szabályozásának terve, lényegében már a Lányi-féle Áfa / /aiszt: rryr Ус. Ха рл** У&Х [UNK] 23/02 aXitXXX&yytx..C4A*aíc £ cúX> TreX a/ ^uXccC Хеууу io сяа fly*'AtXXtXX кхз . J£<xX<xXf'<*XAXA>4*s ХХа'ХЛЬсХХ'лААХХсХ^»'* 4А. оХлА Агь**/ ХхаХя^/ях*^?, -ггылхл'ил XXX&t/ tXtAvoXX#4/s~X 4zXXоУхХьыу ХхаъхУ /■ /&?£ sxJX&sti/ +/aX6~ X<jX/f~ ХеууеХълА c&rbXeXe&s Х^уЗо-Хл**/ Ctsts /Sc6,J*y**X .)1/,-ieX^ XX7 ^Xa, e* У**' : (pXcty uxt * И/ХаУхХаХоХХ/ a)XotrtXtA/ (XcX/ Xt*i7 a cr?X*+<xX ^агаХХссу /c Хуы ;-tscX- c&X&cX. . a./cix/г?/ил/. осХХаеХ' ,ХХу**- л ХАлХое^со +^cX, Хоуу .а? ЬХсЗхая/ ияХХ/~ XXvO, бо ^ J X/tA>A lA&óÁfsW сХ Al/«/ ХбХХХХХ <уЬ^ухХХхХ',ХылАХ<>~<х2*^Х>т*у> XX±<x2aia+<s sCt-zet-Xаъ J гиХлеуео C4 <fXТЛАА*// АПЛхХб& А*//£^Ъ0ЬУбХяХх4 sAty<?f r44t+t/yXXXc-<!' yXXy<-Xfft/ XaíXjüC xéXebcS /ОЪкеХТ / C4ZAX/ /г 7/аку /ccCtU/ -ХбХуу еу'бХ XybXybá'Z+b ATT+TAkfXc/ Aci-оаы/^ yyti-íbCst?, /cyyt/s __4.__ 227