Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-06-01 / 3. szám
hivatalnokképző jellegének megfelelően a mérnöki, vízépítészeti és építészeti munka elemeivel is megismerkedett (1796—1798), utóbb a kassai akadémián szerzett jogi végzettséget (1799—1800. okt. 1806.), majd — megtalálva hivatását — a Pesti Tudományegyetem Mérnöki Intézetében (Institutum Geometricum) folytatott mérnöki tanulmányok után szerzett kitűnő minősítésű mérnöki oklevelet (1800—1804). Már tanulmányai során, még inkább, az ahhoz szorosan kapcsolódó és a mérnökképzésben megkívánt, gyakorlatban kitűnt társai közül, a két akadémia között gyakornokként részt vett Bogdanich Dániel csillagászati helymeghatározásaiban, utóbb pedig — a mérnöki oklevél megszerzése előtt — az Esterházyak tatai uradalmában dolgozott Litzner János uradalmi mérnök mellett. Miután oklevelét megkapta, Szatmárnémeti város hites mérnöke lett. A vízszabályozási-vízépítési munkák növekvő jelentőségére való tekintettel a Helytartótanács 1806-ban pályázatot írt ki egy hosszabb külföldi tanulmányútra. Három diploma, széles körű nyelvtudás és Szatmárnémeti város ajánlása birtokában a szakmai körökben már ekkor ismert fiatal Huszár szinte versenytárs nélkül nyerte el az ösztöndíjat. Így másfél évet tölthetett Nyugat-Európa vízépítés terén vezető országaiban: Olaszországban, Franciaországban, a német államokban és Hollandiában. A kor legkiválóbb szakemberei (Andreassy, Prony, Wiebeking stb.) által végzett munkák gazdag tapasztalataival tért haza, de nem állt rögtön állami szolgálatba. Előbb a Károlyiak uradalmi mérnöke, Csongrád megyétől Szatmárig terjedő működési területtel, majd 1812-ben Szatmár megye mérnöke lett. (Ide benyújtott kérvénye, korábbi működésének ismertetésével: a csillagászati helymeghatározásoktól a geodéziai felméréseken keresztül a „törvényesen előírt hiteles kivitelű és jellegű térképek” készítéséig, majd a magas- és mélyépítéstől a vízépítésen keresztül a legkülönbözőbb mechanikai feladatokig [pl. vízerőművek építése] stb., stb. — jól jellemzi sokoldalú felkészültségét és tapasztalatait és a kor mérnökeivel szemben támasztott követelményeket.) 1815-ben lép állami szolgálatba s Lugoson kerületi kamarai mérnökként a Maros felmérését végzi, majd innen kerül az 1816. évi rendkívüli árvíz hatására elrendelt, s Vay Miklós kir. biztos irányítására bízott Körös-felmérés élére, 1818 tavaszán, Nagyvárad kerületi mérnökeként. A munka megkezdésének van egy érdekes és eddig kevéssé ismert epizódja: Vay Miklós ugyanis a munka megkezdése előtt a befogadó Tisza bejárására küldi ki, s ennek során Huszár egy előzetes tervet készít a Tisza szabályozására. (Erről azonban ez ideig csak egy iktatókönyvi bejegyzés tanúskodik s Vay Miklós egyik jelentésének szakmai véleményezésében találunk rá utalásokat. Ez az 1818-ból való vélemény, amely Vay [illetve mérnöke: Huszár] ármentesítési és folyószabályozási javaslatait elismeréssel méltatja, igazat ad a javaslattevő(k)nek abban, hogy a Tisza folyását átmetszésekkel kell meggyorsítani, hogy a Körösök vizét levezethesse, mégpedig a Dunától felfelé haladva; emellett megfelelő eszköznek látja a „részbeni töltésezést” is [O. L. Htt. 498/1818.] ). Azt azonban megállapítja, hogy részletes terv és vélemény csak a tervezett részletes felmérés alapján készíthető. A Körösök 1818—1823 között végzett felmérését, különösen a szabályozási célú vízrajzi felméréseknél döntő szintezési munkálatok vonatkozásában, mint amely — véleménye szerint — „a magyar geodézia történetében alapvető fontosságú” részletesen ismerteti Bendefy László geodéziatörténeti monográfiája. E helyütt csak annyit, hogy Huszár és munkatársai a felmérést egységes elvek és módszerek alapján, a legkorszerűbb felszereléssel (az előbbiben nyilván Huszárnak, az utóbbiban Vay Miklósnak lehetett oroszlánrésze) és a katonai szintezéseknél is csak fél évszázaddal később elért szabatossággal végezték el. A munkálatok megkezdésekor kiadott szintezési utasítás a tanulmánynak is beillik az első ilyen tárgyú hazai munka. A térképezés egységességét nagyarányú és korszerű háromszögelési hálózat kialakításával biztosították, s részletes térképrajzolási utasításokkal gondoskodott Huszár az eredmények rögzítésének színvonaláról is. Huszár az országban mind ez ideig egyedülálló méretű felmérés munkáját, amely a szabályozási célú térképek korábbi gyakorlatától eltérően a teljes árterület felmérésére is kiterjedt (ezért volt szükség a szintezés maximális pontosságára) magát és munkatársait gyakran szinte emberfeletti munkatempóra kényszerítve, 1823 második felére fejezte be. A 70 rendkívül szép térképlap kőnyomatos sokszorosításra alkalmas formában készült el, de erre a sokszorosításra nem került sor, ami annál is sajnálatosabb, mert néhány lap elkallódása miatt így a munka csonkán maradt az utókorra. (Ezt a hiányt csak részben pótolhatja, az ugyancsak rendkívül szép, színes összesítő lap, talán az addig készült legszebb magyar térkép.) A Körösök felmérésének befejezése után helyezték át a Dunához, a következő és még nagyobb vízrajzi térképezési munka, a Duna-mappáció lebonyolítására. A munkát 1824 tavaszán kezdték meg. A mappációs mérnökök csoportjának élére Vásárhelyi Pál került s itt dolgozott már a másik legtehetségesebb munkatárs, Lányi Sámuel is. Mivel a munkálatok első szakasza a katonai felmérés adatainak kiegészítését jelentette, kezdetben igen gyorsan haladtak. Hamarosan megkezdődtek azonban a súrlódások az osztrák katonai hatóságokkal: a komáromi erőd melletti Duna-szakasz térképezését nem engedélyezték, majd az engedélyezés után lefoglalták. Fokozta a feszültséget, hogy a tervezett adatkiegészítés helyett egyre jelentősebb korrekció vált szükségessé. A Huszár pályájában tapasztalható törés első jelei erre az időre vezethetők vissza. Ugyanis, amikor felmerült előléptetésének, hajózási felügyelővé való kinevezésének kérdése, az erre vonatkozó kérvényét, munkájának elismerése mellett ugyan, de határozottan elutasították, az indok pedig — jellemző k.u.k. logikával — éppen páratlan tudása, gyakorlati tapasztalata, a kinti munkákban való nélkülözhetetlensége volt. Ebben az időben Huszár valóban egyedülálló képzettséggel és gyakorlattal rendelkezett a geodéziai és vízrajzi felmérésekben. Azonban nem sokáig: „tanítványai” és munkatársai, elsősorban Vásárhelyi Pál hamarosan hasonlóan kiváló szakemberekké váltak mellette. Erről tanúskodik Vásárhelyi két háromszögelési tanulmánya is, amelyek a reformkor bontakozó tudománypártoló törekvései hatására — ellentétben Huszár korábbi munkáival — nyomtatásban is megjelentek, így azután, amikor Huszár, nem sokkal később, fellelkesülve a nemzeti nyelvért folyó mozgalom sikerein, egyik műszaki jelentését magyarul terjesztette fel (s erről fordítást kellett készíttetni, 109