Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
3. füzet - 1. Árvizek és az 1970. évi árvíz a Tisza völgyében - 1.1. Károlyi Zsigmond: A tiszavölgyi árvizek története
A tiszavölgyi árvizek története 25 A betört víz először a legközelebbi Rókust, majd a Felsővárost, Palánkot és a Belváros alacsonyabb részeit, végül az Alsóvárost borította el. (Még a magaslaton épült ősi alsóvárosi templomot is embermagasságot meghaladó víz öntötte el.) (2. ábra) Reggelre a Vár és közvetlen környéke kivételével az egész város víz alá került. Szeged 63 50 háza közül kereken 6000 dőlt romba, s 60 000 ember — a környező falvak és tanyák népességével együtt csaknem 100 000 fő — vált hajléktalanná. A Tiszavölgy lakosságának csak több éves küzdelem árán sikerült kivívnia a kormány vízügyi politikájának tényleges felülvizsgálatát és megváltoztatását, a Tisza-szabályozás korszerű továbbfejlesztését. A törvényhozás több évi munkával pótolta a korábbi mulasztásokat, s biztosította a károk helyreállítása után az ármentesítő társulatok működésének szervezeti, jogi és anyagi feltételeit (1880—1885). A vízügyi szolgálat újjászervezése terén elért első eredmények közül az állami kotrópark megszervezését (1884), valamint a Vízrajzi Osztály felállítását (1886) kell megemlítenünk, mely egyrészt a munkálatok műszaki korszerűsítését, másrészt tudományos megalapozását biztosította. A tiszavölgyi árvizek Víz!) után Az 1880-as évek megújuló árvizei hosszú ideig napirenden tartották a Tiszaszabályozás kérdését. Az 1881. évi, majd az 1888. évi árvíz ismét minden korábbi maximumot meghaladott, s az utóbbi az árvízi elöntések méretei tekintetében is a legnagyobb árvíz volt a szabályozások megkezdése óta. A Felső-Tisza (főleg jobb oldali) mellékfolyóinak árhullámai a Vásárosnamény—Tiszafüred közti szakaszon egymásra halmozódtak s nemcsak az elégtelennek bizonyult töltéseket hágták át, hanem a korábban biztonságosnak tekintett magaspartokon is — 30—50 cm magasságban — átömölve „hátulról" ill. felülről árasztották el a Körösök völgyét, amelynek ármentesítését alig hogy befejezték. Az 1888. évi árvíz tanulságai az addig csupán ajánlott töltésméretek helyett, kötelezően előírt, új szabványméretek megállapítását tették szükségessé, az új maximumoknak megfelelő szelvénnyel és biztonsági magassággal. Valójában akkor vette kezdetét a Tisza-szabályozás és ármentesítés korszerű továbbfejlesztése illetve a középvízi szabályozás végrehajtása, az új Tisza-meder kialakítása. A hatalmas munkát a Kvassay Jenő vezetésével újjászervezett vízügyi szolgálat az 1891-ben, majd 1907-ben előterjesztett első „vízügyi beruházási programok" — mai terminológiával: távlati tervek — keretében hajtotta végre. A társulatok jelentős áldozatokat vállaltak az árvédelmi rendszer fejlesztése terén is, ami önmagában is mutatja az ármentesítés gazdasági eredményeit, a társulatok anyagi helyzetének javulását. A Tisza-szabályozás történetének ez a — Kvassay nevéhez fűződő — mintegy negyedszázados szakasza nagyobb áldozatokat hozott a Tisza-szabályozás — folyószabályozás és ármentesítés — fejlesztése érdekében, mint a korábbi csaknem ötévtizedes időszak. A két korszak állami folyószabályozási és társulati ármentesítési munkálatait az alábbi ráfordítások jellemzik: