Vörös Zászló, 1959. július-december (15. évfolyam, 77-153. szám)
1959-07-01 / 77. szám
2. oldal Napirend nélkül véget ért a váltás. A Bútorkombinátus fűrésztelepének és famegmunkáló műhelyének dolgozói gyülekezni kezdtek a Vörös Sarokban. — Miről lesz szó ezen a gyűlésen? — Fordult az egyik munkás Illés elvtárshoz, a famegmunkáló műhely vezetőjéhez. Nem tudom — volt a válasz, — a hirdetményen nincs feltüntetve a gyűlés napirendje. Sok ember jött össze a gyűlésre. Amikor a gyűlés elnöke bejelentette, hogy nincs előre meghatározott napirend, az emberek nem értették, hogy miiért van ez így. Molnár elvtárs, a bizottság elnöke elmagyarázta: J^Büzemekben már régebben b bgtorolják az adminisztrációt és a munkások közötti érintkezésnek ezt az új formáját. Nálunk ez az első gyűlés napirend nélkül. Mindenki fejtse ki gondolatait az üzem munkájával, a terv teljesítésével kapcsolatban, mondja el panaszait, kívánságait, tegye meg javaslatait. Még ezután is akadtak, akik úgy vélték, hogy jobb lenne megállapodni egy vagy több napirendi kérdésben. A többség azonban az elnökség javaslata mellett foglalt állást. Nehezen, döcögve indult meg a gyűlés. Szokatlan volt az embereknek, hogy nincs beszámoló, hogy egyenesen nekik kell felálni, beszélni. Az első felszólaló, Hofer elvtárs mindössze két percet beszélt. — Bennünket elsősorban a terv teljesítése foglalkoztat. Szeretünk és akarunk dolgozni. Az anyagellátás azonban nagyon rossz. A hónap elején sokat álltunk. Aztán pedig hajrá munkát csináltunk. Ez a minőség rovására megy — mondotta többek között. A szokatlanság jege fokozatosan felengedett. Egymás után álltak fel a munkások. Mindenkinek akadt mondanivalója. Még azok is kifejtették gondolataikat, akik nem kértek szót. Közbeszólásaikkal helyeseltek vagy ellentmondtak a szónokoknak. A gyűlésen 18 ember kapott szót a felszólalásra. A központi helyet a termelés kérdései foglalták el. Beszéltek arról, hogy az anyagellátás nehézségei megoldására a vezetőségnek gondoskodnia kellene a burkoló furnér helybeli gyártásáról. Elmondták, hogy az ehhez szükséges gép modelljét már elkészítetállítása azonban dikat nyugtalanulmény, hogy a alkatrészek fehasználják ki a pékét. Egy furóáll, nincsenek ják. Hiány van ban. Ott, ahol 40 szalagfűrészt kelni, csak 20 milliádnak. Felvetődtek a munkavédelmi és kultúrjóléti kiszolgálás kérdései is. A felszólalók bírálták az adminisztrációt és a szakszervezet vezetőségét azért, hogy megsértik a szabadságolás rendjét. Előfordult, hogy a munkások a szabadságpénzt a szabadság lejárta ótán kapják meg. Hiányolták, hogy a kombinátusban nincsen munkásétkezde, sőt egyes műhelyekben még ivóvíz sem. Senki sem foglalkozik a dolgozók hétvégi pihenésének megszervezésével. Sok még a hiányosság a munkások hulladék fával való ellátásánál. Valamennyi felszólaló beszélt arról, hogy ezek a rendellenességek nem fordulnának elő, ha a vezetőség összetartóan dolgozna. Egyes felelős állást betöltő személyek azonban zavarják az összetartó munkát. A gyűlésen nem fogadtak el határozatot. A felszólalásokat jegyzőkönyvbe foglalták, hogy ellenőrizhessék a javaslatok teljesítését. — Legalább minden hónap,ban egyszer kellene ilyen gyűlést tartani, — mondták többen is a munkások közül. Az adminisztrációnak a pártos szakszervezettel együtt gondoskodnia kell arról, hogy ez így is legyen. Hasznos volna, ha más üzemekben is rendszeresítenék az ilyen napirend nélküli munkásgyűléseket. Sas A. Az utóbbi időben lényegesen növekszik azoknak a büféknekés falatozóknak száma, ahol az áruforgalom tervét nem a szeszesitalok, hanem az üditó italok útján teljesítik. Ezek közé tartozik a 8. számú étkezde büféje is. A felvételen: Horbarec E. elvtársnő, a 8. számú étkezde elárusítója munka közben. Kökényesi M. felvétele. VÖRÖS ZÁSZLÓ 1959 július 1. szerda Kijev. A Sevcsenko T. G. nevét viselő Állami Egyetem épülete. Szeljuscsenko T. G. felvétele. (A RATAU fotokrónikája). ELŐADÁSOK ÉS BESZÉLGETÉSEK AZ ÉVFORDULÓRÓL A kerület dolgozói széles körben megünnepelték Kárpátomul Szovjet Ukrajnával való egyesülésének évfordulóját. A kolhozokban, az üzemekben előadásokat, agitációs beszélgetéseket tartottak, a könyvtárakban pedig az évfordulónak szentelt kiállításokat rendeztek. Jól volt megszervezve az évfordulóról való megemlékezés a XXI. Pártkongresszus Kolhozban. Vuzlovén a klubban nagyszámú hallgatóság előtt Hajász Magda, a Tudományos és Politikai Ismereteket Terjesztő Társaság tagja előadást tartott .Mit adott a szovjet rendszer a Kárpátontúli terület dolgozóinak» címmel. Szvobodán és a kolhozhoz tartozó tanyákon Revicki, Fencsák és Gergely elvtársak tartottak előadásokat az évfordulóval kapcsolatosan. Sok kolhozista jött össze a v.bégányi klubban is, ahol Bakos Ferenc elvtárs tartott előadást a Kárpátontúli terület gazdasága és kultúrája szakadatlan fejlődéséről. Az előadás után a klub műkedvelői tartalmas hangversennyel léptek fel. Tegnapelőtt Berehovó dolgozói életük nevezetes eseményéről emlékeztek meg — Kárpátokéinak Szovjet—Ukrajnához való csatolása 14. évfordulójáról. Munkásaink és parasztjaink régi idők óta ábrándoztak, hogy örökre egyesüljenek ukrán testvéreikkel, hogy egyszer és mindenkorra lerázzák magukról a kapitalista elnyomás igáját. Nem egy ízben harcoltak Kárpátontúl dolgozói elnyomóikkal, emeltek szót az ukrán földek egyesítéséért. Elérkezett 1944 — Kárpátontúl felszabadulásának éve. Abban az időben a munkások és parasztok ezrei önkéntesen léptek be a Szovjet Hadsereg soraiba és fegyverrel kezükben űzték el az emberiség legnagyobb ellenségét , a fasizmust. Ugyanakkor pedig a megújult földeken az emberek nagy lelkesedéssel láttak hozzá a népgazdaság újjáépítéséhez. Az újjáépítők között voltam én is. A Kommunista Párt vezetésével hozzáfogtunk a termelés, a szövetkezet A megvalósult álom i kereskedelem megszervezéséhez és elindításához. Mindig hangosabban és hangosabban hallatszott a tömegek között az Ukrajnához való egyesülés óhaja. Az aktivisták a lakosságtól aláírásokat gyűjtöttek az egyesülésre. Én is gyűjtöttem aláírásokat, kiválasztva magamnak a Sztálingrádi és a November 27. utcát, örömmel írt alá a kérelemnek minden egyes lakos, így történt ez Berehovó más utcáiban és a kerület falvaiban is. 1945 június 29-én álmunk megvalósult. Ezen a napon írták alá az egyezményt a Szovjetunió és Csehszlovákia között Kárpátontúlnak az Ukrán SZSZK-val való egyesüléséről szóló okmányt. Nem lehet megilletődés nélkül visszaemlékezni a szocializmus építésének útján tett első lépéseinkre. A Szovjetunió minden részéből érkeztek Kárpátontúlra gépek, nagy teljesítményű berendezések. Vegyük például a mi gépjavító üzemünket, amely Berehovó legfiatalabb üzeme. Éppen csakhogy hozzáfogtunk az üzem alapjának lerakásához, máris megérkeztek az eszterga-, maró, és gyalupadok, valamint különböző berendezések. A munkások, a kommunisták vezetésével, rövid idő alatt újjáépítették és üzembe helyezték a Tégla- és Cserépgyárakat, majdnem teljesen új bútorkombinátust, élelmiszerkombinátust és más üzemet építettek. Mi már akkor is meggyőződtünk a szocializmusnak a kapitalizmus feletti fölényéről. Ma pedig, 14 éves munkánk után még inkább. Óriási haladás ment végbe a termelés minden ágazatában. Csupán a Gépjavító Üzem munkásai, a Párt és a Kormány állandó gondoskodása következtében , több mint 5 millió rubel értékű munkát végeznek évente. Ez húszszorosan több, mint az üzem működésének első évében volt- TYAHUR ,J., a berehovói Gépjavító Üzem lakatosa. Az ifjú nemzedék számára június 29-e örömteljes nap volt Zátisnye iskolásai és a falu lakosai számára. Ezen a napon fejezték be az építők a falu új iskolájának építését. A következő tanévtől kezdve a zátisnyei kolhozisták gyermekei új, tágas, világos osztályokban tanulhatnak. Vajon véletlen-e, hogy az új iskola építésének befejezése egybeesett Kárpátontúl lakosai életének kimagasló eseményével , Kárpátontúl nak Szovjet Ukrajnával való egyesülése 14. évfordulójával? Lehetséges, hogy ez valóban véletlen. Ugyanakkor azonban ez az esemény mintegy szimbóluma azoknak a nagy változásoknak, melyek Zátisnyén és általában kerületünkben az utóbbi 14 év alatt végbementek. 14 évvel ezelőtt a berehovói kerületben csupán 1 gimnázium és 1 polgári középiskola volt. Ma a városi középiskolákon kívül középiskola van Beregen, Váriban, Koszinón és Vuzlovén. Csupán ebben az évben 212 ifjú és leány érettségizett kerületünkben. ,* Nemcsak Zátisnyén építettek iskolát. A tanév kezdetéig befejezik az új iskola építését Csetovón, a berehovói elemi iskolához két helyiséget építenek, befejezik az 5. számú elemi iskola építését és Beregen egy óvoda építését. Az új tanévben a kerület 59 iskolájában a tanítást egy váltásban fogják tartani. A Lenin Kolhoz vezetősége új helyiségeket szabadít fel az iskola kibővítésére Zmijivkán és N.Szelén. E kolhozban a gyermekek minden iskolában egy váltásban fognak tanulni. Gyermekeink a tanulás fáradalmait jól ki tudják pihenni. A kerületben 5 pionirtábor működik. Csupán a beregi pionirtáborban egyidejűleg 100 gyermek pihenhet. Jól fel van szerelve az Út a Kommunizmushoz Kolhoz pionirtábora is. V.Bégányban, ahol e kolhozhoz tartozó minden iskolás gyermek megpihenhet. 14 év aránylag rövid idő. Mégis nagy változások mentek végbe ez alatt az idő alatt. Az egykori földnélküli szegényparasztok gyermekei, akik néha még a négyosztályos elemi iskolát sem tudták elvégezni, ma érettségi bizonyítványt kapnak, felvilágosult, kultúremberré válnak. Lehet-e felhozni ennél ragyogóbb bizonyítékot államunk gondoskodásáról a felnövekvő ifjúság iránt? Hudánics V., a Kerületi Népművelési Osztály vezetője. Apám figyelmeztet Apám, figyelmeztet. — Ugyan fiam, vakoltasd már be kívülről a házad. Nem illik, hogy traktorbrigád vezet 6 létedre igy álljon házad. Mosolygok szavain. Ő mondja ezt, aki fiatal éveiben csak más házában lakott, aki nem álmodhatott arról, hogy fiai valamikor házat építsenek. Mosolygok szavain, mert a vakolás nemi a pénzen múlik. Aki dolgozik, annak van pénze. Volt új házra, s van vakoásra is. Egész uj utcák tanúsodnak erről Kaszinón. A vakolást időm nem engedi. Az Engels Kolhozban 92 traktorista dolgozik. Traktoraink száma 28, a vontatott felszerelésekből pedig csaknem 100 darabbal rendelkezünk. A traktormunkák terjedelme olyan nagy, hogy bár motorkerékpáron járom a részlegeket, nem marad időm másra. De azért rövidesen eleget teszek apám kívánságának is. Befejezem házam építését. Hadd ragyogjon új színben, mint apám szeme, mikor arról beszél, milyen szép és boldog az élet most. Tóth Sándor, a traktorbrigád vezetője.