Vörös Zászló, 1960. július-december (16. évfolyam, 78-153. szám)

1960-07-02 / 78. szám

1960 Július 2. szombat Az Engels kolhoz gyümölcstermesztői és szőlészei állják szavukat Mozgalmas napok Sohase volt ilyen nehézdolgunk. Az esőzések miatt alig akadt alkalmas idő a szőlőművelésre. Pedig jócskán több a munkánk, mint tavaly vagy bármikor azelőtt volt. Bár a terméshozam a múltban sem volt rossz, hiszen csoportjaink tavaly is 75 — 83 mázsás átlagterméseket értek el, nagyon jól tudjuk, hogy ültetvényeink termőképessége korántsem volt teljesen kihasználva. Azokon ugyanis nagyfokú a tőkehiány. Úgyszólván minden második tőke vagy nem termő, vagy kipusztult. Első feladatként tehát ennek megszüntetéséhez láttunk hozzá. Csoportjaink részlegükön már minden hiányzó tőkét pótoltak. Az egész kolhozban a szőlészek 150 ezer új tőkét ültettek el. A nyarat szintén arra használjuk, hogy az ültetvényeket termőképesebbé tegyük. A régebben ültetett és elhanyagolt vadtőkéket beoltjuk. Szőlészeink e téren soha nem látott lelkes munkát fejtenek ki. Már ezideig 210 ezer zöldoltást készítettek. Igyekszünk javítani a szőlő minőségén is. Ma csak nemes fajtákat oltunk. Mivel oltógallyban hiány volt, a Berehovói Szőlőszovházból szereztük azt be. Fokozatosan felszámoljuk a hibrid fajtákat. Nemcsak úgy, hogy beszüntetjük ültetésüket, hanem úgy is, hogy a még átoltható fiatal tőkéket nemesítjük. Az átoltásra külön oltóbrigádot létesítettünk, amely már az idén mintegy 10 hektáros területen végzi el ezt a munkát. A szőlészek tervszerűbben végzik munkájukat, mint eddig. Nemcsak arra jut idejük, hogy ültetvényeiket rendben tartsák, hanem arra is, hogy segítsenek a mezei csoportoknak. Részt veszünk az aratásban is. Minden egyes szőlőcsoport 4 — 5 kaszáscsoportot állított ki. A rossz időjárás ellenére ültetvényeinken jó termést várunk. 85 mázsa szőlőt akarunk szüretelni hektáronként. Nagy F., Szűcs F., Turóczi P., csoportvezetők. Amiről beszélni kell Kétségtelen, hogy nagy átalakuláson ment keresztül a kolhoz szőlészete. De a munkában vannak még hiányosságok is. Az idén mindössze 60 hektárt trágyáztak meg, ami az összültetvénynek csak 19 százalékát képezi. A szőlészek szerint minden lehetőség megvan ahhoz, hogy más kolhozokat is kisegítsenek oltványokkal és ezáltal is fokozzák jövedelmüket. Nem is kell hozzá egyéb, mint az évekkel ezelőtt megkezdett és félbehagyott melegházat oltványkészítésre és nevelésre mielőbb tető alá hozni. Nincs meg a megfelelő kapcsolat a kolhoz vezetősége és a szőlészek között. Emiatt sok szőlész máig sem tudja a termelési terv teljesítése esetében a termés 10 vagy 15 százalékát kapja-e. Mindezek a hiányosságok könnyűszerrel kiküszöbölhetők. Csak arra van szükség, hogy a kolhoz vezetősége még több figyelmet szenteljen a gyümölcstermesztők és szőlészek javaslatainak. Turóczi B. VÖRÖS ZÁSZLÓ Felkaroljuk a haladót Korábban a zöldoltást nagyon kevés szőlész végezte. A kolhoz vezetősége megtalálta ennek okát. Az emberek nem voltak kellőképpen anyagilag érdekelve munkájukban. Az idén minden 1000 oltvány készítése után a szőlészek 150 rubel pótdíjazást kapnak. A munka meg is javult. Ma már a szőlészek többsége egyenként több mint 2000 oltást készített. Azok, akik nem értettek az oltáshoz, megtanulták azt. Eddig úgy tartottuk, hogy az oltványnevelést külön szőlőcsoportra kell bízni. Más kolhozokban járva láttuk, hogy a szőlészek maguk is készleteznek oltványokat. Ezt mi is bevezettük. A szőlőcsoportok külön-külön 15 — 20 ezer oltványról gondoskodtak, e téren úgyszólván önellátók lettek. Újdonságokkal találkozunk a gyümölcsösben is. Most a fák közét is felhaszáljuk gyümölcstermesztésre. Megkezdtük a gyümölcsfasorokban gyümölcstermő bokrok: ribizli, birsalma, áfonya, stb. ültetését. Az idén mintegy 20 hektáron zöldségfélét, uborkát, dinnyét termesztünk a fák között. Ez évenként 4 — 5 ezer rubellel növeli a gyümölcsösök hektáronkénti jövedelmét. Sok lenne felsorolni az utóbbi időben alkalmazott valamennyi intézkedést. Egy azonban bizonyos: a kolhoz tagjai az ültetvények gazdáinak tekintik magukat és megtalálják a módját a terméshozam növelésének. Magára P., csoportvezető. TERVEK ÉS TÁVLATOK Kolhozunkban az elmúlt évben befejeződött a talajvizsgálat. Érdekes eredményeket tárt az fel. Kiderült, hogy 450 hektár olyan földünk van, melyek szántóföldi növénytermesztésre kevésbé vagy egyáltalán nem hasznosíthatók. — Mit tegyünk ezekkel? — kérdezték a kolhozisták, de egyúttal megadták rá a feleletet is. — Telepítsünk gyümölcsöst. A talaj összetétele alapján aztán egyes helyeken almás és körtés, más helyeken cseresznyés és szilvás kertek létesítését vettük tervbe. A hétéves terv során 400 hektárral bővítjük ki jelenlegi 42 hektáros gyümölcsösünket. Ugyanakkor a szőlőültetvények, melyek ma 350 hektárt foglalnakt el, újabb 50 hektárral növekszenek. Az ültetvények növeléséhez már hozzáláttunk. Az elmúlt évben 12 hektár szőlőt és 14 hektár gyümölcsöst telepítettünk. Az idén ültetvényeink területe 46 hektárral bővül. A földek előkészítéséről, ültetőanyagról már gondoskodtunk. A szőlők és gyümölcsösök fejlesztésére már korábban is történtek intézkedések. Ezek azonban nem jártak kellő sikerrel. A négy évvel ezelőtt telepített szőlők például még máig sem teremnek. Főképpen azért nem, mert a telepítés után nem fordítottunk figyelmet gondozásukra, nem láttuk el azokat károkkal, elmulasztottuk lugosításukat. Ma ezen a téren lényeges változás állott be. A szőlőültetvények jó gondozásához szükséges anyagok beszerzésére fordítjuk az ültetvényekből származó jövedelem 12 százalékát. Hogy mit jelent ez, látható abból, hogy az idén egy hektár szőlő karbantartására a munkadíjon kívül 2500 rubelt fordítunk. Lényeges hibája volt korábbi gyümölcsös és szőlőtelepítési munkánknak, hogy az ültetőanyagot túlnyomórészt vásároltuk. Tavaly például 170 ezer rubel értékű fásoltványt vettünk. Erre a jövőben nem lesz szükség. Az idén saját erőnkből 370 ezer fásoltványt készítettünk és raktunk iskolába. Az anyatelepek lugasítása, jobb gondozása következtében legalább kétszer annyi ültetőanyagot termesztünk, mint tavaly. Faiskolánkat pedig 5 hektárra bővítjük ki, így abból évenként saját szükségleteinken kívül félmillió rubel értékű csemetét bocsáthatunk áruba. Gyümölcs- és szőlőültetvényeink területi növekedése szükségszerűvé teszi ezen ágazatok fokozottabb gépesítését. Ezideig azonban nem voltak ehhez megfelelő gépeink. Csak az utóbbiidőben szereztünk be olyan traktorokat, melyek a szőlő- és a fasorokban járhatnak. Az idén pedig olyan ekét vásároltunk, amely a szőlő gépi kapálására is használható. Bízunk abban, hogy rövidesen megvalósítjuk azt a tervünket is, hogy az ültetvények permetezését helikopter segítségével végezzük. SZOBRÁN I., szőlészagronómus. Eszmecsere a kommunista erkölcsről Az elvtársi kölcsönös segélynyújtás és támogatás Szovjet társadalmunkban a kommunizmus építése iránti odaadást és az emberek erkölcsi arculatát mindenekelőtt az élet alapja — a munka és a népi, szocialista tulajdon iránti magatartás határozza meg. De fontos tényezők még a más emberek iránti magatartás, az elvtársias érzés és viselkedés is. A szovjet ember, mint a társadalom tagja, egyéni érdekeit a szocialista társadalom érdekeivel forrasztotta össze, erkölcsileg szép és nemes tulajdonságokkal rendelkezik, jó elvtárs és hű barát, az emberek egymás közötti viszonya szépségéért és nemességéért folytatott harc részvevője. A reakciós embergyűlölő burzsoá ideológia mai filozófusai azt állítják, hogy az emberek kölcsönös ellenségeskedése, az emberek közti önzetlen baráti támogatás hiánya az élet örökös törvénye. Ezért szerintük örökös és múlhatatlan a konkurrencia, a gyilkosság a háború. A «szabad világ» egyik burzsoá propagandistája, Claus Webber például azt állítja, hogy a mi szovjet embereinknek, akárcsak általában a világ minden emberének, az a sajátossága, hogy elkülönül mindenkitől, rosszindulatú mások iránt. «Az ember az embernek ellensége» — valóban ilyen túlnyomó részben az emberek egymás iránti magatartása a kapitalista társadalomban, ilyen az élet törvénye a magántulajdon és a kizsákmányolás világában. De ez az emberi viszonyok nem örökös törvénye és eltűnik az őt szülő feltételekkel együtt. Országunkban, ahol eltörölték az elnyomás, az erőszak és kizsákmányolás minden fajtáját, gyökeresen megváltozott az emberek, a szabad dolgozók közötti viszony. A Moszkvai Állami Egyetem diákjai előtt tartott egyik felszólalásában Kalinin M. I. kihangsúlyozta, hogy a kultúrforradalom nemcsak a munka, a társadalmi tulajdon és a tudás iránti magatartás teljes és gyökeres változását jelenti, hanem a testvériességen, az elvtársiasságon és a kölcsönös segélynyújtáson alapuló emberek közötti viszony teljes és gyökeres változását is. Naponta a szovjet emberek ezrei és százezrei tesznek olyan dolgokat, melyek teljesen szokatlanok a magántulajdon világban. Még a kapitalista országok haladó szellemű emberei sem képesek mindig megérteni azokat elejétől végig, így például Albert Rice Williams amerikai újságíró, aki nemrégen a Szovjetunióba látogatott, elcsodálkozott a szovjet emberek önzetlen elvtársias kölcsönös segélynyújtásán. Gaganova Valentina és követői hazafias tettén töprengve, Williams becsületesen beismerte: «Törekszem elképzelni magamnak egy embert, egy egyszerű embert, aki önként lemond magas fizetésiről, hogy segítsen más embernek, akit talán még nem is ismer, törekszem, de nem tudom megérteni ezt...» _ Országunkban az elvtársias kölcsönös segélynyújtás, az önzetlen kisegítés és kölcsönös támogatás már régóta a kommunista erkölcs legjellemzőbb vonásává, a szovjet emberek életének törvényévé vált. És milyen gyorsan terjednek ennek az új világnak határai, ahol az ember az embernek barátja, elvtársa, jó tanácsadója, ahol az emberek magaviseletének alapja az a szabály, hogy «mindenki egyért és egy mindenkiért». A szovjet nép életében mindennapi jelenséggé vált, amikor a nehéz körülmények közé jutott ember baráti támogatásra talál elvtársainál, az ismerősöknél és ismeretleneknél egyaránt. A szovjet emberek baráti egysége különösen a Hazánk számára súlyos megpróbáltatásokat hozó évek alatt jutottak kifejezésre — a német fasiszta hódítók elleni kegyetlen harcok éveiben. De a békés időben is ezek a tulajdonságok a legtipikusabbak. Mint valami természetes dologról beszél Mamaj M. J. ismert bányász arról a gondoskodásról, amellyel brigjának kollektívája körülveszi a kezdőket, arról, ahol nagy tudás és fizikai erőre van szükség, a legerősebb, a legtapasztaltabb, a legnagyobb tudással rendelkező dolgozók mennek, akik tapasztalatukat fokozatosan átadják a kevésbé tapasztaltaknak. Ilyen tényekkel minden nap találkozhatunk. A hétköznapi események mindig hőstettekkel fonódnak össze. Trojancsuk V. és Nyikoncsuk V. rendfenntartó közegek életük kockáztatásával, a Zsitomiri területi Olevszka városban négy védtelen gyermeket mentettek meg a tűzhaláltól. A Herszoni területi goloprisztányi kerületi kórház tanfolyamának hallgatói, Burjacsok A., Garan T., Konyik V., Rudenki J. és Guszjeva A. minden gondolkodás nélkül felajánlották bőrük egy részét, hogy megmentsék ezeket a kislányokat, akik a szerencsétlenség következtében súlyos égési sebeket szenvedtek. Védelmére kelt egy ismeretlen védtelen nőnek két bandita el- I len és győztesként került ki az egyenlőtlen harcból Goranov Igor munkás, Zsdanov városból. A baráti, egységes kollektívák példaképei a kommunista munka brigádjai, műhelyei és üzemei. E kollektívák munkájának és életének elvét nagyszerűen juttatta kifejezésre Uhanov V., a liszicsánszki Vegyikombinátus kommunista munkaműhelyének vezetője: «Ma több terméket kell adni, mint tegnap, holnap pedig többet, mint ma. Ma a munka és élettársaink iránt figyelmesebbek és szívélyesebbek legyünk mint tegnap, holnap pedig lelkesebbek mint ma. A kommunista holnap emberéről beszélve, Hruscsov N. Sz. kihangsúlyozta, hogy annak igazi leninistának kell lenni. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenkor és mindenütt, bármilyen munkában, bármilyen ügyben harcosnak és forradalmárnak kell lenni. Ez annyit jelent, hogy tudatában kell lenni annak, hogy te nem egyszerűen azért születtél, hogy leéld éveidet. Te a szocialista társadalomban születtél és nemcsak magadért élsz, de mindenekelőtt a társadalomért, mely nagy célok felé halad. És ezért minden tettedet, elgondolásodat és cselekedetedet alá kell rendelned e nemes célnak. Mariszov L., a pedagógiai tudományok kandidátusa. 3. oldal A tyacsevói kerületi Sztálin Kolhozban május elsejétől kezdve a jószágot a legelőkön tartják. Minden egyes tehén tejhozama 3—3,5 literrel növekedett naponta. A kolhoz állattenyésztői az idén 450 mázsa tej és 100 mázsa hús termeléséért harcolnak minden 100 hektár után. A felvételen a tehenek a legelőn. Előtérben Jurisinec Hafia és Fejér Mária fejőnők. Korgán L. felvétele. .