Vörös Zászló, 1969. január-június (25. évfolyam, 1-75. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Az új év boldog lesz A г óra mutatói egy pilla** natra megálltak a tizenkettes számon egyesülve. Csak a moszkvai toronyóra hangos ütései és a poharak finom csengése emelte ki azt az ünnepélyes pillanatot, amit az emberek az óévet az új évtől elválasztó határvonalnak szoktak tekinteni. A vegyes termékeket előállító műhely fiataljai az ezüstös ruhába öltöztetett gyönyörű újévi fenyőfa közelében gyülekeztek. Tompa János innen jól látja a feldíszített termet, az öszszes gépkocsijavítókat, akik szeretett üzemükben várják az új évet. Itt vannak az első tanítói, akik öt évvel ezelőtt neki, a Berehovói 2. számú Középiskola végzősének feltárták a mesterség titkát. János önkéntelenül elmosolyodik. Hiszen most ő maga is tanítja az újoncokat, akik a műhelyükbe jönnek dolgozni. Pedig ő sem több, mint huszonegy éves. A toronyóra ütéseit a munkások emelkedett hangulatú élénk zsibongása váltotta fel, akik felköszöntik egymást, akik sok boldogságot és munkasikert kívánnak egymásnak. Ezután kezdetben csendesen egy dalt kezdtek dúdolni, mely fokozatosan hangosabbá vált és a magasba tört. A leghangosabb azon a szárnyon volt a dal, ahol a műhely komszomoljai gyülekeztek Tompa Jánossal, a komszomdlszervezet titkárával az élen. Mert a fiatalok nemcsak dolgozni, hanem vigadni is tudnak. Azért most is, az újévi asztal mellett néha termelési jellegű szavak hangzanak el, mint mondjuk a termelési terv, önköltség, munkatermelékenység stb. De ez érthető is. Hiszen a termelési tervet a Gépkocsijavító Üzem december 15-re teljesítette. Kitűnt a munkában a vulkanizáló gépeket készítő részleg is, ahol Tompa János lakatosként dolgozik. Az évi tervet itt 104,6 százalékra teljesítették. És ebben kétségtelenül, nagy érdeme van a műhely komszomolszervezete titkárának is, aki termékeit a minőségi ellenőrzési osztály ellenőrzése nélkül adja le és példát mutat a többiek számára. Elsajátítva az esztergályos, marós és csiszoló rokonszakmákat, Tompa János most egy egész sor felelősségteljes műveletet végez, kezdve a gépek szerelésétől, egészen a kipróbálásukig . — Neki semmi sem nehéz. — nyilatkozott egy alkalommal a fiúról Kalinnikov A., a részleg mestere. Ma pedig Jánost nehéz külön választani a munkások vidám csoportjából. — Emlékeztek-e a moszkvai és rigai utazásunkra..., — kiáltott fel valaki a komszomolok közül. És Jánosnak eszébe jutnak az 1968-as év azon márciusi napjai, amikor őket, a legjobb munkásokat a gyár szakszervezete a megemlített városokba szóló turista-beutalókkal jutalmazta. Emlékezetükben ismételten felgyűlnek ezen utazás még most is eleven benyomásai. Éppen most, a Lenin VI. születése 100. évfordulójához való előkészületek időszakában János gyakran mesél barátainak mindarról, amit ott látott. Körös-körül pedig örvénylik a jókedv. Megszabadulva azoktól a gondolatoktól, melyek egy pillanatra hatalmukba kerítették, Tompa János is elmerül az ii népi zsibongás víg ritmusában. Az új év már megtette első lépéseit Földünkön. De ezek a lépések még frissek, ünnepélyesek. Ezek kíséretében vigadnak az emberek több millióival együtt a Gépkocsijavitó Üzem munkásai. Vigadnak mert tudják, hogy az uj év szerencsés lesz számukra. DUPELICS R. «пішиїїіитмпмиммінкіині«'»** OLDOG ÚJÉVET Boriska néni, — mondja Sercsenkó Galina Hrabár Borbálának, aki életének java részét a Dohányfermentáló Üzemben töltötte. A felszabadulás után, mint brigádvezetőnek nagy érdemei voltak a kollektíva sikerében. Pár éve már nyugdíjban van, de régi munkatársai most is nagyon tisztelik. Az újév küszöbén Sevcsenkó Galina, az üzem párttitkára, felkereste az idős munkásnőt, a kollektíva nevében üdvözölte és ajándékot nyújtott át neki. Überall E. felvétele. Ragyognak a Jubileumi Áruház fényei, amelyet szívesen látogatnak városunk és kerületünk dolgozói. Az Újév előestéjén itt több tízezer rubel értékű árucikket adtak el a lakosságnak. Uberáll E. felvétele. Új klub — új lehetőségek Az 1968. év emlékezetes lesz Gecse dolgozóinak életében. Két hónappal ezelőtt, a Területi Mezőgazdasági Kísérleti Állomás költségén 300 férőhelyes klub épült fel. A hatalmas termet neonfény világítja meg és a szebbnél-szebb díszletek egész sora áll rendelkezésükre. Arra törekszünk, hogy a klub minél ízlésesebben legyen berendezve. Az új klub új lehetőségeket nyitott meg a kulturmunka fellendítésére, hiszen ide már szívesen eljönnek úgy a fiatalok, mint az idősebbek, hogy szabad idejükben kulturáltan elszórakozzanak, vagy részt vegyenek valamelyik műkedvelő kör munkájában. A klub megnyitása óta megszerveztünk egy 14 tagú színjátszó csoportot, egy négytagú tánccsoportot, egy esztrád- és egy tánczenekart, valamint egy fúvószenekart. Mikes Erzsébet Török Béla, Botos Izabella és más színjátszók, valamint Pősze Géza, László István, Nagy Ernő, Drabant István és a zenekar többi tagjai az újévet változatos műsorral fogadják. Klubunk állandóan népes. Néha éjfélig is próbálnak a különböző műkedvelő csoportok. Míg a régi klubban csak 5—6 fiatalból álló agitkultbrigádunk volt, most a műkedvelő körök és a zenekarok tagjainak száma több mint 40-re emelkedett. És egyre többen jelentik be, hogy részt akarnak venni valamelyik kör munkájában. Bízunk benne, hogy az új évi kultúrfelvilágosító munka újabb sikereit hozza számunkra. POSZE Elek, a gecsei falusi klub vezetője. A borzsovai klub ragyogóan kivilágított nagyterme. Köröskörül terített asztalok. A sarokban az újdonsült falusi zenekar indulókat, magyar nótákat, táncdalokat játszik. Azoknak, akiknek kedvük van még az ünnepség kezdete előtt táncra perdülni, megtehetik. Hiszen erre a célra is hagytak helyet a teremben. Ilyen meghitt, kedves, családias hangulatban búcsúznak az óévtől a Vörös Zászló Kolhoz • borzsovai részlegének dohány• termesztői. Nem gyűlés volt az, nem is tanácskozás, hanem igazi ünnep. ■ Sepa Vaszil elnök megnyitószavai természetesen nem nől■ külözhették az eredményeket ■ szemléltető számadatokat, de jj most minden kimondott szám • az itt ülő nagyszerű emberek egész évi szorgos munkáját di- 5 előtti. Ragyog az arcuk, ami■ kor hallják az összkolhozi eredményt: a 140 hektáros ültet■ vény minden hektárjáról közel ■ 15 mázsa száraz levél került a fermentáló üzembe. A több mint 200 tonna eladott dohány■ ért mintegy 350 000 rubel folyt be a kolhoz pénztárába. Ennek ■ több mint felét, 180 000 rubelt ■ ők, az itt ülő ünneplők és dohánytermelő társaik kapták ■ meg fizetés gyanánt. Hát nem lehet örülni az ilyen eredményeknek?! De ma talán nem is a dolgok anyagi oldala az, ami az örömöt okozza, hanem inkább a hangulat emelkedettsége, az összetartozandóság érzése, az hogy a dohányosok nagy családjában nem akad olyan, aki ne érdemelné ki a dicséretet. Ezért nem is hagynak ki senkit abból a névsorból, amelyet a műsorvezető ismertet az RIPORT egyes számok előtt. A jó munkáért a szép muzsikát a falu «csalogánya», Birosz Györgyike szolgáltatja Fülöp Józsefnek, a vári klub vezetőjének harmónikakíséretével. És milyen ízlésesen, milyen találóan. Ha azoknak a fiatal leányoknak szól a nóta, akiket vidámságukról, táncszeretetükről, tüzes temperamentumukról ismernek a faluban, akkor felcsendülnek a modern ütemű táncdalok. Az idősebbeknek pedig szintén fiatalságukat juttatja eszükbe az énekesnő, amikor rákezd a kedvenc nótára: «Akácos útt, ha végig megyek rajtad én...» A szólóének nem az egyedüli formája a megtisztelésnek, amellyel a borzsovai klub és kultusosai ünneplik a dohánytermesztőket. Az embert, a munkát dicsőítő rigmusokat mondanak. És mindenkihez van egy pár szavuk. Álló Amália, Simon Júlia, Nagy Hana, Malika Rozália a kolhoz fennállása óta dolgoznak az ültetvényeken. Őket illeti az elsőség. Az 5. osztályos Kis Pistike mondja a legjobbakat megdicsérő verset, amely ezekkel a szavakkal fejeződik be: «Ide sorolhatjuk még Szirmai Ilonák kolhozista példáta. És ahogy halad az este, úgy nő az emberek játékos kedve. Az ünnepelteken kívül sokan vannak a teremben vendégek, főleg fiatal fiúk. Eljöttek, hogy szórakozzanak és mindenki szívesen látja őket. A program összeállítói azonban kihasználják az alkalmat, hogy eszükbe juttassák a fiuknak egy mulasztásukat, hogy nem járnak a dohányba dolgozni. Az egész terem együtt énekli a kulturmunkásokkal az invitáló dalt. Elhallgat a zene, az emberek felállnak, amikor a színpad irányából piros tulipáncsokorral a kezében elindul az egyik asztal felé a 4. osztályos Simon Jóska, hogy felköszöntse nagymamáját, Turi Gizellát, a falu legidősebb dohánytermesztőjét. A Gál Valéria pionírvezető által betanított dohányos tánc, a közkedvelt magyar, ukrán és orosz néptáncok, az egyszerű dolgozó embert megéneklő versek előadói váltják egymást a színpadon. Ezek csak emelik az est érdekességét, színességét. A felvételen, a borzsovai klub tánccsoportjának tagjait éppen fellépés előtt látjuk. (Balról jobbra) Szirmai Ilona, Bilák Irén, Kertai Viola és Fedorszki AgL ☆ A Vörös Zászló Kolhoz tagjainak évzáró ünnepe, amelyet Borzsován kívül Muzsijevón és Váriban is megtartottak, nemcsak azért értékes, mert szép formája a jó munka elismerésének, hanem elsősorban azért, mert új szokásokat honosít meg. , SVÉD A. BÚCSÚ AZ ÓÉVTŐL Nagy Elizt és a szorgos Vegyen tőlük minden Tóth Gizellát. VÖRÖS 3. ZÁSZLÓ oldal, і 1969 január 1. szerda