Vörös Zászló, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-78. szám)
1983-01-29 / 13. szám
VOJCEHOVICS VASZIL TURÓCZI GÁBOR ÖRÖKSÉGE (Folytatás: Elejét lásd január 15-i és 22-i számunkban) Ilyen félelem csendült ki Baumann alezredes napiparancsából is, amelyet 1942. április 3-án adott ki a zsihovi helyőrség szétverése után. Baumann megparancsolta, hogy az első lövésre riadóztassanak. Méghozzá nem a helyőrség parancsnoka, hanem az, aki elsőnek meghallja a lövést. Kovpak figyelmesen olvasta a fordításokat, a legfontosabb részeket piros ceruzával aláhúzta. Miután áttekintette az okiratokat, levette a szemüvegét és elégedetten mondta: — Köszönöm, Gábor Nagyszerű értesülések Fel kell használnunk! Még aznap rádiótávirat ment a partizánmozgalom ukrajnai törzskarába, amelyben Kovpak beszámolt a magyar megszálló hadsereg hangulatáról, és kérte, hogy küldjenek magyar politikai funkcionáriust, lehetőleg кошти nistát, politikai emigránst az ellenség bomlasztására. Közben intézkedéseket dolgoztunk ki, amelyeknek az ellenség demoralizálása volt a céljuk. Az erődtámpontokhoz, ahol magyar helyőrségek állomásoztak, partizáncsoportok lopóztak éjszakánként. Leadtak néhány sorozatot a géppisztolyokból, s a faluban reggelig dörgött az ágyú. Segélykérő rakéták repültek a magasba. Eleinte érkezett is segítség, amíg egy különös eset nem történt. Egy alkalommal a faluba vezető úton felderítőink rálőttek a hitleristákra, akik a segélykérő jelzésre siettek a faluba. A fasiszták azt gondolták, hogy a partizánok már elfoglalták a falut. Tüzet nyitottak. A magyarok és a németek egész éjjel egymás ellen harcoltak, majd egész nap temették a halottakat. Ettől kezdve ahogy bealkonyodott, lövéseink után az egész környéken dörögni kezdtek az ágyúk. Gábor, aki már egészen elfogadhatóan megtanult oroszul, javasolta, hogy írjunk néhány levelet a magyaroknak, tájékoztassuk őket a harctéri helyzetről, magyarázzuk meg nekik, hogy a partizánok nem vadállatok, hanem igaz hazafiak. Turóczi tudatni akarta a katonákkal, hogy a partizánok között van és azok úgy bánnak vele, mintha testvérük volna. Néhányan ellenezték a tervet. Azt mondták, hogy mi nem tudunk magyarul, nem ellenőrizhetjük, mit ír Gábor. Korpak azonban támogatta az ötletet, csak azt tiltotta meg Turóczinak, hogy a saját nevét írja alá. — Úgy írd a szöveget, testvér, hogy akinek szánod, értse meg, ki írta, de a Gestapo vagy a ti elhárítóitok semmit se tudjanak meg, így lett Turóczi Gábor Turcsányi, majd Turcsánszki. A törzskaron egész nap kopogott a zsákmányolt magyar írógép, a felderítők és az összekötők pedig széthordták a leveleket a helyőrségekbe. Eltelt egy hónap, Gábor teljesen beilleszkedett. Akárcsak korábban, a törzskarban dolgozott, szabadidejében pedig segített a partizánoknak a zsákmányolt felszerelésekkel való ismerkedésben. Segítségével Moskin V. és Akszonyov O. rádiósok megtanulták az ellenségtől elfoglalt rádióállomás kezelését, a robbantók pedig megismerkedtek a különböző aknafajtákkal. 1942. május 15-én a kovpakisták a brjanszki erdőkből a putyivli kerületbe mentek, hogy közelebb legyenek a fasiszták útvonalaihoz. Gábor teljes jogú partizánként indult a portyákra. Igaz, amikor fegyvert vett a kezébe, figyelmeztette Kovpakot, hogy magyarok ellen nem fog harcolni. Szidor Artyomovics megcsóválta a fejét: — Jó fiú vagy te, Gábor, csak sok mindent nem értesz még. Nem a németek vagy a magyarok az ellenségeink, hanem a fasiszták, bármilyen nemzetiségűek is legyenek. De nem akarlak kényszeríteni. Itt a fegyvered. De ha magyar fasisztákkal találkozol, azok nem fogják nézni, hogy magyar vagy. A portyákra gyakran egymás mellett mentünk Gáborral, mindenféléről beszélgettünk. Még Sztaraja Gutában beszélt falujáról, Kisbégányról, kisfiáról, akit szintén Gábornak hívnak, feleségéről. • Máriáról. Turóczi nagyon aggódott a családjáért, honvágyat érzett. Most több szabad időnk volt, s én szerettem volna jobban megérteni, mi ösztönözte magyar barátomat arra, hogy átálljon a partizánok oldalára. Abban az időben a hitleristák támadtak, a Vörös Hadsereg viszszavonult. Tehát nem a túlélés reménye hozta közénk Gábort. Ellenkezőleg: nagyon sokat kockáztatott, s nemcsak a maga, hanem szerettei életét is. Szegényparaszti családban született, édesanyját korán elvesztette. Édesapjától munkaszeretetet és jószívűséget örökölt. Laki Vince falusi tanító — a Magyar Tanácsköztársaság katonája, aki aproletárforradalom leverése után Csehszlovákiába költözött és Kisbágányban tanította a gyerekeket — hazaszeretetre nevelte a fiatalembert, beleoltotta a nemzetköziség és a társadalmi igazság eszméit. Az eset, amelyről alább szó lesz, valamikor 1934- ben történt, amikor a burzsoák Csehszlovákia egyik hivatalos ünnepe alkalmából a kisbégányi iskola tanulói műsort készítettek. Gábornak egy hazafias verset kellett elmondania, helyette Petőfi Sándor «Egy gondolat bánt engemet...» című költeményét szavalta el. Hatalmas botrány tört ki. A fiút börtönbe akarták vetni, de még nem volt tizenöt éves, ezért megelégedtek azzal, hogy a tanítót szigorúan figyelmeztették, idősebb Turóczi Gábort pedig megbüntették a fia rossz neveléséért]. Gábor lelkesen szavalta el nekem a verset, s Petőfi költészetének zenéje lenyűgözött. Mivel nem tudtam magyarul, csak annyit értettem meg, hogy a világszabadságról, a dolgozóknak a jobb életért vívott harcáról van benne szó. Jóval később elolvastam ezt a verset orosz fordításban, ekkor értettem meg igazán Turóczi Gábort. Íme, Petőfi Sándor «Egy gondolat bánt engemet...] című versének gyújtó hatású sorai, amelyeket 1846-ban írt Pesten: , Egy gondolat bánt engemet: ■Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág. Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál. Mely elhagyod, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa,melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül: Legyek köszirt, mit a hegyről a völgybe Eger-földet rázó mennydörgés dönt le... Ha majd minden rabszolga-nép lármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: « Világszabadság/» S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyugatig, S a zsarnokság velők megütközik: Ott essem el én. A hare mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből, S ha ujkum örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéls zörej, ,4 trombita hangja, az ágyudörej. S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, ,S ott hagyjanak engemet összetiporva. Ott szedjék össze elszórt csontomat. Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassú gyászzenével És fátyolos zászlók kíséretével .A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság! (Folytatjuk) Horváth Anna rajza. A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 295510, Berehovó, Mukacsevói u. 3. TELEFONOK: szerkesztő és szerkesztőhelyettes: 31—54; a magyar kiadás felelőse és felelős titkár: 33—05; mezőgazdasági, ipari rovat és rádióadás: 21—43; levelezési rovat: 33—06; hirdetmények: 33—05. Vörös Zászló. Az Ukrajnai KP berehovói kerületi bizottságának és a népképviselők Kárpátontúli területi berehovói kerületi tanácsának lapja. Az újság ukrán és magyar nyelven hetente háromszor, kedden, csütörtökön és szombaton jelenik meg. A lap 1945. december 3 -él jelenik meg. Az újság ofszetnyomással készül. Terjedelem: 1 (A/З) ív. Példányszám: 10 650. Index: 61 831. A megrendelés száma: 310. Berehovói Kerületi Nyomda: 295510 Berehovó, Október 40. évfordulója tér 1. Telefon 31—59. RÖVID HÍREK EGYSÉGES CSALÁDBAN A 4. sz. középiskolában osztályos tanulók szovjet tematikus estet rendeztek, költők versekt szavalták, amelyet Bihari Sándor, az Elnyerte a Jelenlevőketiskola igazgatója nyitott szélét Kiss Beáta, Rácz meg. Többek között beszélt Hajnalka, Abroncsos Ju a jelenlevőknek a Szovjet- díj, Bacskó Attila megyeunió megalakulása 60. dik osztályos tanulók szóévfordulójáról, amelyről replése, akik Gazdag Eva szovjet nép tavaly decem-zsébet szólistával együtt berben emlékezett meg, a szovjet zeneszerzők dalait testvérnépek egységei adták elő családjáról, amelyben sok A 6. A osztály tanulói nemzetiség képviselői és érdekes irodalmi összeülnek, dolgoznak és tanulnak irtást mutattak be «A tiegyüttzenöt testvér* címmel, ame-Az est igazi vidám Un lyet Fedák Mária orosz nép volt. Bucsinszki And nyelv- és irodalomtanár verás és Tóth Katalin felsőzetésével készítettek. A LEGKISEBBEKNEK A gyermekklinika rend sok, ápolónők tanácsokat delője, amely a napokban adnak, a Vörös Hadsereg útján Kertész Árpád körzeti levő új lakónegyed egyik orvosnak, Sebonkina Gaépületében nyílt meg, Jolina ápolónőnek most megadta az első betegeket, több a gondja. Az édes- A helyiség korszerű anyáknak viszont ez az új egészségügyi berendező- rendelő jelentős időmegsekkel van ellátva, tágas, takarítást jelent, csendes. A legkisebbek A körzetben majdnem számára maximális kényes- 1000 gyermek él. Néhány met biztosítottak: gyor nap alatt a gyermek rendesen megvizsgálják őket. főben több mint 100 kis közben pedig a szülőknek beteget vizsgáltak meg. Jól képzett gyermekorvo Papis Mihajlo A TELEVÍZIÓ MŰSORA Január 30., vasárnap Központi TV 12,15: Mindent tudni akarok. 12,30: Falusi óra. 13,30: Zenebutik. 14,00: Tv-film. 15,15: Önök kérték. 16,00: Elbeszélések festőművészekről. Plasztov A., a Szovjetunió kiváló művésze. 17,00: Moszkvai Dinamó CSZKA bajnoki jégkorongmérkőzés. 19,15: Nemzetközi panoráma. 20,00: Barangolás filmkamerával. 21ІОО: Idő. 21,35: Labdarúgószemle. 22,05: Külföldi könnyűzene. 22,55: Gyorskorcsolya EB. Férfiak. 23,25: Hírek. 23,40: A tisztességes Márta. Film. 2. rész. Ukrán TV 12,20: Televíziós vetélkedő. Urbanisztika. 13,05: Katonadicsőség. 14,05: Zenés műsor. 14,30: Irodalmi találkozások. 15,40: A megismerés határai. 16,25: Barátunk a sport. 17,15 Katica moziterme. 18,15: A múzeum hétköznapjai és ünnepei. Az USZSZK Színház-, Zene- és Filmtörténeti Állami Múzeumának 60. évfordulójára 19.00: Időszerű kamera. 19.30: Új filmek. 20,45: Esti mese. 21.00: Idő. 21,35: Az «l»-akció és Surik más kalandjai. Filmvígjáték. 23,10: Hírek. A majolikagyár kollektívája mély részvétét fejezi ki Pascsenko Mária munka- és bérügyi mérnöknek édesanyja elhunyta alkalmából. Szerkesztő: Csanádi György A Bótrágyi Nyolcosztályos Iskola tantestülete őszinte részvétét fejezi ki Juhász Irén és Juhász Vladimír pedagógusoknak édesanyja, illetve anyósa elhunyta alkalmából. A kerületi közoktatási osztály és a közoktatási dolgozók kerületi szakszervezeti bizottsága mélyen fájlalja Pap Iván, a Berehovói 5. sz. Középiskola tanítója korai halálát és őszinte részvétét fejezi ki az elhunyt hozzátartozóinak.