Vörös Zászló, 1955. január (4. évfolyam, 1-23. szám)
1955-01-04 / 1. szám
VONOS LÁSZLO Képünkön: Precup Simion, a kollektív gazdaság elnöke, Stan Gheorghe, Pârvulescu Maria, Szakács Ignác, Hartic Ioan, Erős Antal, a vezetőtanács tagjai, Covric Viorel, Nagy Antal és Griga Mihail brigádosok láthatók, a kollektív gazdaság téli munkatervének, a tavaszi munkák kellő előkészítésének, a szerszámok kijavításának, a vetőmagvak előkészítésének, a tavaszi vetésterület megtrágyázásának, 200 ezer szőlőfacsemete oltásának, a tagok tűzifával való ellátásának és más tennivalók megbeszélése közben. December 22-én és 23-án a bátosi „Testvériség“ kollektív gazdaságban, tartományunkban első alkalommal gyűltek össze a rajoni néptanácsok mérnökei, technikusai, építésztechnikusai, irányító könyvelői, hogy megvitassák a kollektív gazdaságok termelési tervei elkészítésével kapcsolatos eddigi eredményeket és hibákat, s ennek szellemében értékeljék ki a bátosi kollektív gazdaság 1955 évi termelési tervjavaslatát. A tapasztalatcserén, — mert ennek is lehet nevezni, — igen értékes javaslatok hangzottak el. Jelentést adott a bátosi kollektív gazdaság elnöke, számvevője, az 1954 évi megvalósításokról, hiányosságokról. Ezt követte a Tárna Emanoil rajoni agrármérnök vezetése alatt elkészült 1955 évi termelési terv javaslatának feldolgozása. Majd a jelenlévők véleményüket nyilvánították az elhangzott termelési tervvel kapcsolatosan. Egymásután emelkedtek szólásra a rajonok küldöttei, valamint a tartományi néptanács vezető személyei, mely tény igen nagy segítséget, irányt adott a termelési tervek elkészítésének további munkálataiban. A tapasztalatcsere felszínre hozta, hogy általában a rajonok nem fektettek kellő súlyt a kollektív gazdaságok 1955 évi termelési terveinek elkészítésére. Sok esetben megismétlődnek az elmúlt évek hibái: gyorsan, felületesen készültek a termelési tervek. Nem készítették el minden alkalommal a brigádok és csoportok termelési terveit, stb. A bátosi tapasztalatcserének éppen ,itt van az értéke, mert az eddigi tapasztalatokat összegezve, minden résztvevő elvtárs módszert kaphatott a további munkák sikeres végzésére. Kitűnt, hogy a tervek gyorsan és a valóságnak megfelelően elkészülhetnek, ha a technikusok ismerik az illető kollektív gazdaságot, melynek termelési tervét készítik. Különösen ott, ahol kevesebb kollektív gazdaság van, megvan a lehetősége, hogy jól ismerje annak gazdasági-szervezeti feltételeit, fejlődési lehetőségeit. Nem mint Héviz-rajonban, ahol egyetlen kollektív gazdaság van, s azt sem ismerik kellőképpen. Tehát a termelési tervek elkészítése függ az egész gazdaság helyi adottságától, a technikusok terepismeretétől. Általában a technikusok a kollektív gazdaságok tagsága hatására az átlagterméseken nem sokat változtattak a múlt évihez viszonyítva. Ha változtattak is, inkább kevesebbet tettek. Példa erre Marosvásárhely-rajon. A termelési tervnek évről-évre növekvő irányzatot kell mutatnia. Ezért nem lehet kivételes évek termésátlagait venni alapul. Hogy helyesen állapítsuk meg az átlagterméseket, előbb tanulmány tárgyává kell tennünk azokat. Egyes rajonokban mint például Csíkban, a kollektív gazdaságok tartózkodnak az állattenyésztés fejlesztésétől. Nem szívesen tesznek intézkedést állatállományuk nagyobb mértékbe való növelésére. Ésen nem lehet csodálkozni! Ha nem biztosítjuk az állatállomány számára a szükséges takarmányalapot — ami a termelési terv elkészítésének egyik feladata — akkor nem lehetnek meg a kellő feltételek az állatállomány növelésére. A kollektív gazdaságok az építkezéseknél sok hibát követnek el. Egyes kollektív gazdaságok a szükséglethez mérten túl nagy építkezésekbe kezdenek, mások meg teljesen elhanyagolják. Nem választják ki a legjobb időt az építkezésekre. Ez mind azért van, mert a termelési tervekben eddig nem nagyon foglalkoztak ilyen munkákkal, a helyi erőforrásokat kihasználatlanul hagyták. Mindezen hibák azért történtek meg, mert egyes rajonok párt- és állami szervei elhanyagolták az irányítást, segítségadást. Sepsiszentgyörgy-rajonban a jelen termelési tervek elkészítésénél Ráduly Kálmán, rajoni irányító könyvelő és Câmpeanu Simion mérnök, nem vettek részt a termelési tervek elkészítésénél. Nem foglalkoztak kellőképpen a kérdéssel a rajoni pártszervezet aktivistái sem. A tartományi néptanács mezőgazdasági igazgatósága sem ad sok esetben kellő segítséget. Ezt bizonyítja a jelen értekezlet is, amelynek — bár célját elérte, — hiányosságai is voltak. A tapasztalatcserét nem készítették elő meghatározott terv szerint. Ezt a tapasztalatcserét nem most, hanem már a termelési tervek elkészítésének beindulása előtt meg kellett volna tartani, hogy ne kerüljön sor újból a hibák elemzésére. Ha az eddigi tapasztalatok alapján igazi, jó munkát akarunk végezni, a kollektív gazdaságok terve — mint az üzemek terve is — legyen a munka, és eredmények, az előrejutás motorja. A terv legyen törvény, tartsuk be minden mutatószámát, hogy a tagság év végén azt a termény mennyiséget kapja, mint amennyit eredetileg tüntettek fel a tervben. A hiányosságok kiküszöbölésével a jobb eredmények felé Míg a kollektivista szülők, nemzetiségre való tekintet nélkül, vállvetve küzdenek a hektáronkénti terméshozam szüntelen emeléséért, gyermekeik is közösen tanulják egymás nyelvét. A fénykép Voicu Máriát, Nagy Mihályt és Nagy Antalt mutatja be, amint Bran Jira, idősebb iskolatársuk segíti őket a tanulásban. „Testvériség“ a neve a bátosi kollektív gazdaságnak. Valóban, a többnemzetiség tagok testvérként élnek eggyé forrott nagy családjukban. Közös erővel építik, gyarapítják nagy gazdaságukat, s ezáltal a saját maguk bőséges, boldog életét. Pártunk és kormányunk határozatának jelentősége családom számára — Baricz Ferenc, a gyergyói IFIL anyagosztályozója — A gyergyói fűrészüzem anyagién osztályozója vagyok, éia is örvendtem, amikor megjelent a Román Munkáspárt KV augusztus 19—20-i bővített plenáris ülésének határozata, tudtam, hogy a dolgozókérdekeit szolgálja, s hogy elősegíti a dolgozó nép életszínvonalának emelését, úgy, ahogyan azt elő is irányozta. Erről azóta számtalan esetben meggyőződhettem. A legtöbb élelmiszert és közszükségleti cikket gyártó vállalat kibővült, új termékek szériagyártását indította be. A mi radonunkban lévő „Muresul“ helyiipari vállalat az 1954-es év folyamán kibővítette a lekvárkészítő egységet, ezáltal lehetőséget teremtve a termelékenység állandó fokozására, több lekvár készítésére. De a közszükségleti cikkeket készítő egységek termelése is minden üzemben bővült. A mi üzemünkben is sokkal nagyobb harcot kellett vívni az anyagkihasználás fokozásáért, a takarékosságért, a terv teljesítéséért. A harc, — amelyet a mi, üzemünk munkásai, az ország dolgozóival egyetemben vívtunk, eredményes volt. Erről tanúskodik a párt és a Minisztertanács újabb határozata a jegyrendszer és a fejadagon alapuló ellátási rendszer megszüntetéséről. Hétfőn reggel a hangszóróból hallottam először erről a fontos eseményről. Eleinte nem értettem meg. De később, amikor kiszámítottam a pénzbeli megtérítésképpen előirányzott összeget, rájöttem, hogy így sokkal előnyösebb számunkra. Nekem B-tipusú jegyem volt, ennek megfelelően, havonta 65 lejt kapok. Feleségemnek Dl, így 38 lejt, 7 gyermekem D2 jegyei után 43-43 lejt, s dolgozó leányom C-típusú jegye után havonta 51 lejt kapunk. Az egészet összesítve, havonta 455 lejt jelent, ami igen nagy segítség családom számára. Ebből az összegből fedezni lehet az árkülönbözetet, ami előadódik a kenyérnél, cukornál, s ha gazdaságosan kezeljük a pénzt, sokkal jobban jövünk ki, mint ezelőtt Én meg vagyok győződve, hogy minden dolgozótársam örömmel fogadta a pártnak ezt az újabb határozatát, amely a dolgozó nép életszínvonalánk emelését szolgálja. Azért, hogy hazánkban a jövőben is újabb árleszállítások következzenek, kötelességünk nagyobb odaadással dolgozni tervünk minden mutatószám szerinti teljesítéséért, a több és olcsóbb közszükségleti cikkek előállításáért. ESetre kel a határozat Az Ipari Termékek Helyi Kereskedelmi Szervezetének raktára elött, áruval megrakott teherautó állt meg. Rajta különféle textil-, kötöttáru és lábbeli van. Naponként hat teherautó áru érkezik a raktárba s innen azonnal szétosztásra kerül az üzletek részére. Baricz József átvevő, Mészáros Mihály I. és Mészáros Mihály III. alkalmazottak serényen hordják be az érkezett árut a raktárhelyiségbe. 3 —— -------Adaméáim——— A sepsiszentgyörgyi gépállomásra egymásután érkeznek a traktorok a terepről és velük együtt a traktoristák is. Alighogy leállítják a traktort és elrakják a szerszámokat, szaladnak az agitátorokhoz, meg a párttagokhoz — számtalan kérdésük van a jegyrendszer megszüntetésével kapcsolatosan A portálai.szervezet titkára, Buna Sándor elvtárs újsággal a kezében járkál az emberek között, itt is ott is számítgatásokat végez sebtében. Még be sem fejezhette egyik kérdés megmagyarázását, már feltették a másikat. Szabó Áron, a gépállomás vasesztergályosa Fűrész Gyula párttagot keresi fel kérdéseivel. Kis idő múlva hosszas beszélgetés kezdődött a gépállomás egyik helyiségében. Hadd idézzük, miről is beszélgettek Fűrész Gyula és Szabó Áron. — Fűrész elvtárs, hogy s mint lesz ezután? Mi hatan vagyunk a családban. Én eddig B jegyet kaptam, a feleségem D1-et a négy gyermek pedig D2 jegyet. Most mindezekre a jegyekre miféle pótlékot adnak? — Elsősorban is tisztázzunk valamit Szabó bácsi. Az összeg, amit minden hónapban kap az államtól, nem pótlék, hanem megtérítés, amelyet az állam, egységes állami árak és a jegyrendszerben, megállapított árak közötti különbség megtérítéseképpen fizet a dolgozóknak. Hadd lássuk csak, mennyi megtérítésben részesül Szabó bácsi. — Kis ideig csend van, az agitátor számol — Szabó bácsi, maga összesen 275 lej megtérítést kap havonként. — Igen igen, de én hiába kapok több pénzt, úgysem jövök ki jól, mert drágábbak az áruk. A kenyérért például 2 lejt kell fizetni. — Na várjunk csak Szabó bácsi, ne hamarkodjuk el az ítéletet. Beszéden a fehéren a fekete, mert az lehetetlen, hogy az egész ország eddig jeggyel rendelkező dolgozóiból jönnek ki és csak maga egyedül járjon rosszul. — Fűrész előtárt újból számol, mennyi volt az olaj, cukor, kenyér és menynyi most Hamar elkészül a számolássa!. A számoszlopokkal teli ivet Szabó bácsi elé tartja és beszélni kezd. — Na Szabó bácsi, igy isztább. Eddig a jegyekre kapott összesen 51 kg kenyeret és fizetett érte 35,70 lejt, az 5,25 kg cukorért fizetett 14,70 lejt, a négy liter olajért fizetett 20 lejt ez összesen minden hónapban 70,50 lejt tesz ki. Ezután minden hónapban ugyanezekért a mennyiségű árukért összesen 195 lejt fizet. Az államtól kapott megtérítésből megmarad még minden hónapban 82 lej. Ez negyedévenként 246 lejre rúg. Ebből az összegből minden hónapban, még megveheti a grízét, makarónit, szappant és más egyebeket, sőt még mindig marad pénze, amit ha betesz a CEC-be, szép kis összegre gyűl össze. — Hát a fehéren a fekete elég jól mutat. Igaza van magának, Fűrész elvtárs, a határozat így nagyon jól van. De hát amíg az ember nem kimeri alaposan, addig mindent elhisz... Köszönöm a felvilágosítást, — mondja és menni készül. — Várjon még egy cseppet, hadd végezzünk még egy számítást. — Nem szükséges Fűrész elvtárs, most már világos, — szabadkozik az esztergályos. — De hadd legyen világosabb. Az előbb mondott még valamit a bakancsokról is, hogy a bakancsvásárlással rosszul jön ki. Abban igaza van, hogy itt nálunk, a gépállomáson minden évben szükség van két pár bakancsra, mert még az olaj is eszi a lábbelit. Maga eddig is megvásárolta minden esztendőben a két pár bakancsot, az egyiket pontra vette 76 lejért, a másikat pedig szabadáron 175 lejért, tehát minden évben kiadott 251 Lejt. Most a bakancsot 124 lejért tudja megvenni, a két pár bakancsért — leszállított áron összesen 248 lejt fizet. Na, hol jön ki rosszul a bakancsvásárlással? 3 feje még meg is marad — Mégis csak jó, ha az ember ceruzával és az eszével dolgozik, — mondja Szabó bácsi és most már tényleg indulna, hogy tovább végezze munkáját, de eszébe jut még egy kérdező ,elég valamit megkérdeznék, ha nem haragszik meg. Nem olyan nagy dolog, de jó, ha az ember tisztában van ezzel is. Csak annyit akarok megkérdezni, hogy abból a 275 lejből, amit én kapok megtérítésképpen, mennyi adót vonnak le? — Szabó bácsi, a párt- és kormányhatározat a jegyrendszeren és a fejadagon alapuló ellátási rendszer megszüntetéséről világosan kimondja, hogy az a megtérítés, amit az állam fizet, nem fizetéspótlék és ezért nem esik semmi néven nevezendő adó alá, így feláti maga és minden dolgozó minden hónapban tisztán kézhez kapja a megtérítést. Szabó bácsi most már úgy látszik, hogy tényleg elégedett a dolgokkal, megkapta a felvilágosításokat, kezet nyújt az agitátornak. — Szabó bácsit Ha munka közben, vagy beszélgetés közben felvetődik valamilyen kérdés, ami nem világos, ne rágódjék rajta, jöjjön el bátran, vagy hozzám vagy másokhoz, akik ismerik a dolgokat, én szívesen megmagyarázom és egész biztos a többi agitátorok is megteszik szívesen. Ha pedig más dolgozóval beszélget, ilyen szellemben magyarázza meg maga is a dolgokat, — mondja az agitátor is keményen megszorítja a vasesztergályos kezét. Lejegyezte LAJOS ANTAL