Vörös Zászló, 1956. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1956-01-03 / 1. szám
2 Példamutató — 1937-et írtak, amikor szüleim tanulónak adtak Udvarhely egyik szabóműhelyébe, hogy anyagi gondjaikon könnyithessenek. — mondja Pállfi Irén, a Május 1 kisipari termelőszövetkezet kultúrfelelőse. — Nagyon nehezen teltek a tanulóévek, s így érthető, hogy örültem, amikor felszabadultam és kezembe kaptam a mesterkönyvemet. Az öröm azonban túl korai volt, mert csak ekkor kezdődött az igazi küzdelem az élettel. Hol az egyik, hol a másik mesternél vállaltam munkát, s mivel közben szüleimet is kellett segítenem, bár szorgalmasan dolgoztam, bizony sokszor csak alig tengődtem. Férjhezmenetelem után sem javult sokat a helyzetem — mondja, majd hosszan elgondolkozik. Arcáról eltűnik a mosoly és homlokát végigszántják a ráncok, a küzdelmes ifjúság és az asszonyi élet sok apró gondjainak nyomai. — Férjemnek, aki szintén szabó, hasonló volt a helyzete, s noha mindketten dolgoztunk, mégis elég szűkösen ültünk. 1949-ben a város több iparosával együtt termelőszövetkezetbe tömörültünk. Ebből a néhány emberből álló kollektívából fejlődött ki a ma már közel 300 tagot számláló Május 1 termelőszövetkezet. Mindig szívesen foglalkoztam kulturális kérdésekkel — folytatja — s így örültem, amikor belépésünk után nemsokára kultúrfelelősnek választottak. Igaz, már volt egy kis gyakorlatom a kultúrmunkában, mert évekig a ruházati vegyes szakszervezet kultúrfelelőse voltam, így örömmel vállaltam a kultúrcsoportok megszervezését, ami nem volt túl nehéz feladat, mert a párt, az IMSZ alapszervezet és a dolgozók lelkesen támogatták, a szövetkezet igazgatósága pedig személyes példamutatással ösztönözte a dolgozókat a kultúrmunkában való részvételre. 1950-ben már több mint hatvan tagot számláló kultúrcsoportunk volt, mely művészi színvonal tekintetében évről-évre fejlődött, 1954-ben pedig Udvarhely-rajonban elsőnek szerveztük meg a művészi agitációs csoportot. Meg kell említenem énekkarunk és tánccsoportunk két bukaresti szereplését is, amely elismerése volt lelkiismeretes munkánknak. 1953-ban a VIT ünnepségein és az elmúlt év augusztus 23-án a bukaresti operában igen szép eredménnyel szerepeltek. A kultúrmunkás legnagyobb eredményünket azonban a kisipari termelőszövetkezetek múlt évi országos kultúrversenyén értük el, melynek tartományi döntőjén tánccsoportunk első, énekkarunk második, művészi agitációs csoportunk szintén második helyezést ért el. Elhallgat, de nemsokára felvillan a tekintete, mintha eszébe jutott volna valami. Hirtelen feláll és kinyitja az iroda egyik sarkában álló nagy, üveges szekrény ajtaját, amelyben a kultúrcsoport büszkeségeit, a versenyeken szerzett díjakat tartják. — Jöjjön, nézze meg, ezeket nyertük — mondja és látható büszkeséggel mutatja meg a versenyzászlókat, a szobrokat, a diplomákat és a fényképeket, a szövetkezet kultúrcsoportjának megalakulása óta elért eredményeit. Mindegyikhez fűz egy-egy megjegyzést, mindegyik valami szép, emléket idéz fel a nehéz munkával megszerzett eredményekről. — Büszkék vagyunk eredményeinkre, de azért nem vagyunk elbizakodottak. Azt akarjuk elérni, hogy még magasabb színvonalra emeljük kultúrcsoportunk munkáját. A II. Pártkongresszus tiszteletére tett vállalásainkat már teljesítettük. Megerősítettük kultúrcsoportjainkat az ifjúság nagyobb méretű bevonásával, kultúrcsoportunk mellé egy harmincöt tagból álló gyermektánccsoportot alakítottunk, felkészítettük tánccsoportunkat a termelőszövetkezetek országos kongresszusán sorra kerülő szereplésre. Ezenkívül azt is vállaltuk, hogy gyakrabban meglátogatjuk és nagyobb segítséget nyújtunk a védnökségünk alá tartozó rugonfalvi kollektív gazdaság kultúrcsoportjának. Az udvaron felhangzó gongütések a munkaidő végét jelzik. Pálffi elvtársnő röviden búcsúzik és kilép az udvarra, ahol már várják a szövetkezetek fiatal dolgozói. Csak az esti próbák időpontjának megbeszélése után oszlik szét ez a lelkes csoport, melynek középpontjában a kultúrmunka megszervezője és irányítója, Pállfi Irén a szövetkezet kultúrfelelőse áll. Vörts Zászló 14.611 újságelőfizető Csík-rajonban A II. Pártkongresszus méltó köszöntésére a gyárakban, intézményekben és falvakon megtartott tisztelethét, a tiszteletváltás és a kongresszus munkálatai alatt született munkasikerek a dolgozó tömegek végtelen alkotó erejét, pártunk iránti ragaszkodását bizonyítják. Ez az örvendetes jelenség a Csík-rajoni postahivatalok alkalmazottai köréből is megmutatkozott. Jó felvilágosító munkájuk eredményeképpen rövid idő alatt nemcsak teljesítették, hanem túl is haladták az 1956 évre előirányzott újságelőfizető gyűjtési tervüket. Míg december 19-én tervüknek csak 20 százalékát valósították meg, december 23-án már 111 és december 28-án 113 százalék volt a teljesítményük, amely szám szerint 14.611 előfizetőt jelent vajon viszonylatban. Az előfizetők beszervezése terén a szentmártoni postahivatalnál Nagy Mihály és csoportja érte el a legszebb eredményt Az említett idő alatt 1008 előfizetést gyűjtöttek, vagyis tervüket 33 százalékkal szárnyalták túl. Hadnagy Ágnes szentsimoni postafőnök és csoportja 1321 újságpéldány számára gondoskodott olvasóról. Ez az eredmény tervük 126 százalékos teljesítését jelenti. Gyímesfelsőlokon az előfizetők száma 662-re emelkedett, ami azt mutatja, hogy Bartos Gyula postafőnök és csoportja 121 százalékos eredményt ért el a terv teljesítése terén. Teljesítette és túlhaladta sajtótermék előfizetés-gyűjtési távot Csíkrajon valamennyi községe, kivéve Szentgyörgyöt, ahol Köncse Irén és csoportja nem fordított kellő gondot a dolgozók olvasnivalójának biztosítására, így az előfizetők száma jóval kevesebb, mint amennyi a tervükben szerepel. A termelőszövetkezetek országos kongresszusára készülnek Januárban tartják a termelőszövetkezetek II. országos kongresszusát. Ez alkalomra az ország termelőszövetkezeteinek kultúrcsoportjai változatos és színvonalas kultúrműsort készítenek elő. Tartományunkat az udvarhelyi Gábor Áron, Május 1 és Vörös Csillag szövetkezetek dolgozóiból összevont székely tánccsoport fogja képviselni. A Gábor Áron szövetkezet klubjában minden szerdán, csütörtökön és pénteken hiánytalanul megjelennek a tánccsoport tagjai, hogy ez alkalomra tervezett témás táncukat a legjobban előkészítsék. A tánc témáját, mely három részt tartalmaz, az Udvarhely-rajoni székelység életéből vették. A bevezető részben aratójelenetet látunk. A második rész Harc a miszticizmus ellen címen egy székely népmeséből meríti témáját. Hosszú ideig szokás volt egyes udvarhelyi falvakban, hogy, ha pünkösd napján valamelyik lány „korsótánc” közben leejtette a korsót, ahhoz egy egész esztendeig nem járhatott legény, nem mehetett férjhez, megvetettnek tekintették. A szövetkezeti csoportok e néphagyományra támaszkodva alkották meg új témás táncukat, mely kiemeli az ilyen lányt megvetettségéből és a többiekkel egyforma rangra emeli .A témás tánc záró részében falusi lakodalmi jelenetet látunk. A kultúrcsoport tagjai nagy lelkesedéssel készülnek a bukaresti szereplésre, s lelkesedésüket fokozza az is, hogy mindhárom szövetkezet végrehajtó bizottsága részéről nagy segítségben részesülnek. Ahol a gyermekek egészsége felett őrködnek Vonatunk a Csíki-medencében robogott. Fülkénkben azonban senki sem figyelte a vidék szépségeit, mert mindnyájunk érdeklődését lekötötte , az a beszélgetés, amelyet két útitársunk, egy öreg székely és egy üzemi munkás folytatott. A gyermekekről, a róluk való gondoskodásról beszéllgettek. Mindkét útitársamnak szomorú emlékei voltak gyermekkorától és ezt a beszélgetésükbe gyakran bele is fondták. Főleg a székely bácsi említett sok példát. — Amikor gyermekek voltunk, velünk csak szüleink törődtek. Úgy, ahogy erejük engedte. Ha betegek voltunk, ők kezeltek, amíg tudtak, í Orvosra, gyógyszerre nem jutott pénz. A gyermek vagy felgyógyult, vagy belepusztult bajába. Sokan viselik még most, felnőtt korukban is az akkor szerzett „emléket". I I Ezután következtek a példák Testvérek, rokonok, szomszédok neveit sorolta fel, akik most is sínylik a gyermekkorban szerzett betegségek következményeit. —• Ma már egészen más a helyzet — folytatta. — A napokban jött haza egyik öcsém a TBC preventóriumból, ahol két hónapig gondosan kezelték és még csirájában elfojtották a bajt. Községünktből (amint később megtudtam Csikszentkirályról volt szó) az elmúlt évben 40-en voltak a gyergyószentmiklósi TBC preventóriumban két-kéthónapos kezelésen. S itt újabb példák következtek az iskoláról, szülőotthonokról, az állandó orvosi kezelésről. Engem azonban az első példa ragadott meg. Talán azért, mert közelről ismerem a gyergyószentmiklósi gyermek TBC preventorium tevékenységét. Épülete ott húzódik meg a város szélén, a Gyilkos-tó felé vezető úton. Festői környezet veszi körül kertjében évtizedes fák övezik a sétányokat, egy kőmedencében peti , bróm és jód hatású gyógyforrás vize buzog. A kert felett, a Várhegy húzódik végig. Tavasszal és nyáron innen viszi a szellő az erdei virágok illatát a kertben játszó gyermekekhez. Az ország legkülönbözőbb vidékéről hozzák ide a kezelésre szoruló gyermekeket. Itt nagy gonddá veszik körül őket. Franciuc Olimpia munkaérmes orvos, a preventórium igazgatója, éberen őrködik a gyermekek egészsége fölött. A 6 és 14 év közötti betegek rendes iskolai oktatásban részesülnek. Az oktatóknak nem könnyű a feladntuk. Román, magyar, német anyanyelvű gyermekeket kell rendszeresen oktatniok. Feladatukat jól teljesítik. A rendszeres előadásokon kívül, a gyermekek szervezeti életet is élnek. Versenyeznek a feladatok elvégzésében. A győztes versenyzászlót kap jutalomként. Szabad idejükben kultúrműsort rendeznek. Minden gyermek tagja a kultúrcsoportnak. Énekeket, verseket, színdarabokat tanulnak. A műsorszámokat különböző nyelveken tanulják meg. A legutóbbi műsoron egy magyar leányka román verset, egy német fiúcska orosz verset, az énekkar német éneket tanult be. A preventóriumban szoros barátság alakul ki a gyermekek között. Ezt a barátságot otthonukba is magukkal viszik. A preventóriumban lévő gyermekek nem is veszik észre, hogy betegek. Vidámak, jól tápláltak, boldogok és legtöbbjük gyorsan meg is gyógyul, egészségesen tér vissza a szüleihez, régi barátaihoz. A betegség, amelynek csirája be akarta fészkelni magát ifjú szervezetükbe, már nem jelent veszélyt részükre. Államunk éberen őrködik minden honpolgára egészsége felett ! MEZE LAJOS ! Az élcsapatban A cirkula síró hangja betölti az egész munkacsarnokot, s túlharsogja még a gáterek zakatolását is. Ritkán némul el ez a zaj az udvarhelyi fűrészüzemben, amikor Szilágyi Domokos áll a gép mellett, mert olyan gyorsan dolgozik, olyan szervezett a munkája, hogy nem hagy időt gépének a „hallgatásra”. Most pedig Szilágyi Domokos dolgozik a gépen, kinek neve után már nemcsak az élmunkás szót, hanem azt is mindig hozzáfűzik, hogy: párttagjelöl. Még nincs egészen két hónapja, hogy a fűrészüzem kommunistái megvitatták kérését, de azóta egyetlen nap sem telt el anékül, hogy ne gondolt volna felvételére. Amint dolgozik, újból elvonulnak előtte az alapszervezeti gyűlés eseményei, a kérdések, hozzászólások... ★ Az egyszerű ülésterem piros vászonnal terített asztala mellett a pártalapszervezet vezetősége ült. A titkár, Cseresznyés elvtárs felkérte őt, hogy mondja el önéletrajzát. Magában már számtalanszor meghánytavetette életének összes eseményeit, s mégis váratlanul érte ez a kérés. Felállt. A padokon ülő munkásemberek, a kommunisták biztatóan tekintettek feléje. — Elvtársak, apámat nem ismertem, anyámat pedig 6 éves koromban elvesztettem. Ettől a perctől kezdve hosszú ideig nem tudtam, mi az öröm. Gyermekkoromban a szászvárosi református árvaházban igen-igen vigyáztak arra, hogy ne legyen kedven szívből nevetni, hogy örömtelen, sanyarú életemért hálás legyek az urak társadalmának, így beszélt a 27 éves Szilágyi Domokos, s szavai nyomán az alapszervezet valamennyi tagja előtt feltárult egész élete, egész tevékenysége. — Nem tudtam sokáig szívni az árvaház poshadt levegőjét és még alig voltam 14 éves, amikor otthagytam Szászvárost, s Marosvásárhelyre mentem inasnak. Megkönnyebbülten lélegzettem fel, amikor kiléptem a kapun. Azt hittem, most más életem lesz. Tévedtem. Tévedtem, mint később annyiszor, amikor valami szépet és jót vártam az akkori társadalomtól — folytatta Szilágyi Domokos, s heves, meggyőződéssel telített szavai utat találtak az alapszervezet valamennyi tagjának szívéhez. Maguk előtt látták a komoran néző kis Szilágyi Domit az árvaházban, a rongyos, sovány Inast, majd a felszabadulás utáni serdülő ifjút, aki elsők között jelentkezett a Salva—Visói vasútépítésnél. A vele egykorú, 18—19 éves ifjakkal együtt életében először itt nem sajnálja erejét. Úgy dolgozott, hogy az önkéntes brigád vezetői, munkatársai elismeréssel, tisztelettel beszéltek róla. Sokat beszélt, de a kommunisták újabb és újabb kérdéseket tettek. Véleményt mondtak róla: tanuljon többet, legyen higgadtabb és megfontoltabb. Szilágyi Domokos nemcsak papírra, hanem a szívébe, a tudatába jegyezte fel ezeket a dolgokat, hogy soha soha ne felejtse el. Nem is felejti el egyhamar. Minduntalan eszébe jutnak a párttitkár szavai. — Szilágyi elvtársnak egy pillanatra sem szabad elfelejtenie, hogy nagy történelmi esemény, a II. párt kongresszus előtt lépett be az élcsapatba, akkor, amikor a kongresszus tiszteletére, a párttagokat követve, hazánk dolgozói felajánlásokat tettek, hogy kimagasló eredményekkel köszöntik a nagy eseményt A legszebb ajándék, amit a kongresszus tiszteletére mi, kommunisták adhatunk: a közösség érdekében elért munkagyőzelem, munkasiker. Ezt kell szem előtt tartania Szilágyi elvtársnak is. S amikor a kezek magasba emelkedtek, akkor érezte Szilágyi Domokos az egyik legszebb érzést: a hálaérzetet, amelyet az élcsapat e kis csoportja tagjainak bizalma ébresztett benne. J - i v így került Szilágyi Domokos a párttagjelöltek soraiba. — Te Domi, megfigyeltem, hogy mostanában, amikor elgondolkozol, sokkal gyorsabban végzed a munkádat — szólalt meg a Szilágyi mellett dolgozó fiatal Szőcs János. — Min töröd a fejed? Szilágyi Domokos felrezzent gondolataiból. Elmosolyodott, majd újból komolyra vált arccal megszólalt — Azt hiszem, ez azért van, mert nem mindennapi dolgokon gondolkozom. Tudod, most is azon gondolkoztam, hogy én már nemcsak egyszerűen Szilágyi Domokos vagyok, hanem párttagjelölt is, s megfigyeltem, hogy ma már mindenki sokkal többet vár tőlem, mint eddig. — Domi, te nem maradsz adósa senkinek. — Hogy-hogy? Hát úgy, hogy te már egészen másképp dolgozol, mint eddig. — Ez még nem elég. Úgy érzem, hogy mindenki engem figyel. — Figyelnek is. A tegnapelőtt- ír idejött az egyik ifjú s megkérdezte, hány százalékkal teljesítetted túl a normádat Amikor megmondtam, hogy 20—25 százalékkal, elismerően tekintett feléd. — Nem tudom megmagyarázni, de egy idő óta telhetetlen vagyok. Soha sem elég az, amit dolgozom, mindig többre és többre vágyom. Miért van ez? — Én is gondolkoztam rajta. Azt hiszem, azért mert nagyobb igényekkel lépnek fel ma, mint tegnap. — Én is erre gondolok. Párttagjelölt vagyok. LŐRINCZI ROZÁLIA KEDD. január 3. Hajós élmények Budapesttől—Vlagyivosztokig. — 10.00: Hírek. — 11.00: Lányok-asszonyok. — 11.15: Jó munkáért szép muzsikát — 12.00: Hírek. — 12.10: Lakatos Vince és zenekara játszik. — 13.15: Operarészletek. — 14.15: Hangverseny gyermekeknek — 15.00: Hírek. — 15.10: Délutáni muzsika. — 16.00: Most légy okos, Domokos. — 16.40: Képek Wilhelm Pieck életéből. Irodalmi műsor. — 17.00: Hírek. — 17.10: Régi magyar operettekből. — 18.10: Szív küldi szívnek szívesen. — 19.00: Keringők. — 19.15: A jelentéktelen ember. Vígjáték 4 felvonásban. — 19.59: Időjelzés. — 20.20: A színházi közvetítés folytatása. — 22.00: Hírek. Sport. — 23.00: Bartók Béla vonósnégyesei. — 24.00: Hírek. A Román Rádió I. műsora. (1935. 285. 397 m). 5.00: Könnyűzene. — 5.30: Rádióhíradó. — 6.15: A Scinteia vezércikkének ismertetése. — 7.44: Könnyűzene. — 9.00: Operazene. — 9.30: Zenés gyermekműsor. — 10.00: Román népi muzsika. — 10.50: Esztrádzene. — 11.30: Respighi koncert. — 12.17: Román népi melódiák. — 12.55: Hírek. — 13.00: Déli koncert. — 14.00: Szimfonikus zene. — 15.10: Hangszermuzsika. — 15.30: Hírek. — 15.55: Német népi muzsika. — 16.15: Ifjúsági műsor. — 16.45: Csajkovszkij nyitányok. — 17.48: Könnyűzene. — 18.55: Hírek. — 19.00: Élmunkások kívánságműsora. — 20.15: Román zeneszerzők: Ion Mirescu. — 21.45: Tánczene. — 22.25: Román népi muzsika. — 23.00: Rádióhíradó és sporthírek. — 23.15—23.55: Esti koncert. A Román Rádió II. műsora: (261, 351. du. 285. 397 m-en is). 13.05: Dvorak szonátája. — 14 05: Új könyvek. — 14.20: Román népi melódiák. — 14.30: A Scinteia anyagának ismertetése. — 15.00: Hírek. — 16.15: Román népi muzsika. — 16.45: Román könnyűzene. — 17.30: Szovjet népi muzsika. — 18.30: A főváros zenei életéből. — 20.30: Élmunkások kívánságműsora. — 21.15: A Szovjet Rádió műsorának közvetítése az RNK rádióhallgatói részére. — 22.00: Rádióhíradó és sporthírek. — 22.25: Mozart szimfonikus koncert. — 23.28—24.00: Népek zenéjéből. Az MNK rádiójának műsorából. Kossuth rádió, Budapest: (556 m). Az MNK időszámítása szerint: 4.30 . —8.00: Reggeli zenés műsor. — 9-00.