Vörös Zászló, 1958. október (7. évfolyam, 230-256. szám)
1958-10-25 / 251. szám
Mai interjúnk Az ORACA is az állattenyésztés fellendülését szolgálja Sokan úgy tekintik az ORACA-t, mint egy kereskedelmi vállalatot, mely az állatok átvételével és vágóhídra küldésével foglalkozik. Azonban csak a felületes szemlélő látja így, mert a valóságban a konstancai értekezleten megjelölt, állattenyésztéssel kapcsolatos, sokoldalú feladatokat teljesíti. E kérdések köré csoportosult Szabó Zoltánnal, a tartományi ORACA igazgatójával folytatott beszélgetésünk is. — Intézményünk közvetlen feladata a központosított alap húsellátásához való hozzájárulás. Ennek érdekében szerződéseket kötünk a tenyésztőkkel, szabadon felvásároljuk eladó állataikat, átvesszük a húskvótát s ezen átvett állatállományból — a vágóhídon keresztül — biztosítjuk a dolgozók húsellátását. Azonban ennél többet is teszünk. Véleményünk szerint az ORACA a különböző intézkedések, határozatok révén a konstancai értekezleten az állattenyésztéssel kapcsolatos feladatok megvalósításának egyik végrehajtója, az egészséges állattenyésztés folyamatának egyik láncszeme. Ugyanis tevékenységükkel, azáltal, hogy anyagilag érdekeltté tesszük a dolgozókat, gazdaságokat, közvetve az állattenyésztés fejlesztését szolgáljuk. Azáltal pedig, hogy a tenyésztésre alkalmas egyedeket nem küldjük a vágóhídra, hanem különböző módon, elsősorban csere útján, visszajuttatjuk a tenyésztésbe, tehát közvetlen javítjuk a minőséget. Nagyon is figyeljük, követjük a tenyészállatok sorsát és igyekszünk visszajuttatni azokat a tenyésztőkhöz, így vállalatunk az állattenyésztés olyan „fóruma“, ahol a hozzáértő szakemberek két fő cél megvalósítására törekednek, nevezetesen a jobb húsellátásra, az értékes tenyészanyag, a fajtiszta állatállomány növelésére. És hogyan viszonyulnak a dolgozók ezen lehetőségekhez? — Igyekeznek kihasználni a szerződéskötés előnyeit, amit híven tükröz forgalmunk. Hiszen közel 9.000 szarvasmarhára, több mint 8.500 növendékállatra és majdnem 10.000 borjúra stb. kötöttünk szerződést. Hogy csak röviden ismertessem ezeket az előnyöket, vágni való állatért, a minőségétől függően, 80—100 kg-ért, 100 kg tenyészállatot adunk. Az átvett és átadott állatok száma független egymástól, mert a cserét kg-ban számítjuk, így már sokan cserélték ki öreg tehenüket két fiatal üszőre, amely értékben jóval meghaladta az átadott állat értékét. Tekintve, hogy állatforgalmi vállalatról van szó, szeretnénk röviden választ kapni a húsellátásról. —A sertés kivételével átvételi tervünket teljesítjük. A sertéshús biztosításáért pedig hathatós intézkedéseket foganatosítottunk. Mivel a dolgozók még mindig a mezei munkákkal vannak elfoglalva, s a vásárokat hízott állataikkal nem nagyon keresik fel, megszerveztük a falun történő felvásárlást. De mindehhez a néptanácsok segítsége is szükséges. Megengedhetetlen, hogy egyes községi néptanácsok, mint Dózsa György, Szabéd és más községekben, a szerződések láttamozását csak a hét egy bizonyos napján végzik. Az a szájtáti magatartás sem megengedhető, melyet a berecki néptanácsnál tapasztaltunk, ahol a körzeti állatorvossal az élen, csak megnehezítették az ORACA munkáját. És végezetül feleletet szeretnénk kapni a konstancai értekezlet utáni helyzetről. — Kétségtelen, a konstancai értekezlet után sokat fejlődött állatállományunk, mind menynyiségét, mind minőségét tekintve. Az ORACA egyik évben sem vett át ilyen sok állatot. Ezt a gyarapodást a propagandamunka és számos hatékony intézkedés mellett nagymértékben elősegítették a kedvező takarmányviszonyok is. Minőségileg különösen sokat fejlődött az állatállomány Marosvásárhely, Erdőszentgyörgy, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy rajonokban. K. e. Ha az ember egy kissé bepillant a nagykönyvekbe, tanulmányozza a terméseredményeket, a gépesítés és a gépesíthetőség fokát, az időjárást, sőt a csapadékmegoszlást is, belátja, hogy a mezőgazdaságban nem is olyan könnyű olcsón termelni. Mindezt nem azért bocsátjuk előre, hogy mentsük a fiátfalvi állami gazdaság vezetőit, szakembereit és munkásait, amiért az elmúlt évben drágán termeltek, amiért több százezer lej hiánnyal zárták az évet, hanem azért, hogy tisztábban lássuk azt a munkát, amelyet az 1958-as évben végeztek a termékek önköltségi árának csökkentéséért. Amint az imént említettük, az állami gazdaság tavaly drágán, sőt nagyon drágán termelt. A búza hektárjára 8266, az árpáéra 3298 és a kukorica hektárjának művelésére pedig 3371 lejt költöttek. Magas volt a silókukorica előállításának költsége is, hektáronként nem kevesebb, mint 4980 lej. A magas önköltség olyan gazdaságban, ahol a tej és hústermelés a fő ág, láncreakciószerűen kihat az állati eredetű élelmiszerek és ipari nyersanyagok önköltségi árára is. íme, néhány példa. A tej literének önköltségi ára tavaly 1,98 lej, a sertéshús kilogrammja 12,09, s a növendékhús kilogrammja, — a megfelelő csoportok szerint — 16,22 és 21 lej volt. Az elmúlt évi tevékenység elemzése során kiderült, hogy a fiátfalvi állami gazdaság sokkal többet tehetett volna az önköltségi ár csökkentéséért. A gazdasági tevékenység elemzése során találtak néhány jó módszert is, amelyeknek alkalmazása az idén szép eredményeket hozott. De talán beszéljenek a számok. Idén a búzatermesztésre hektáronként 1960 lejjel költöttek kevesebbet, mint tavaly, s ennek eredményeként a búza tonnánkénti önköltségi ára 705 lejre csökkent. Ezt döntő mértékben a búzatermesztés gépesítése eredményezte. Hasonlóan nagy önköltségcsökkentést értek el az árpánál is, ugyanis az árpa tonnáját 812 lejjel olcsóbban állították elő, mint tavaly, míg a szemes kukorica tonnája — eddigi számítások szerint — mintegy 300 lejjel olcsóbb. Meglepően nagy a költségcsökkentés a silókukorica termesztése terén is. Amint említettük, tavaly 4980 lejt költöttek hektáronként, az idén azonban mindössze 2500 lejt. Az olcsóbb takarmánytermelés kihatással van a termékek előállítási árára is. Tavaly 198 lejjel állítottak elő egy elválasztott malacot, az idén már 155 lejjel. A növendékhús kilogrammonkénti önköltségi ára is 13,92 lejre csökkent, a tej literenkénti önköltségi árát 34 bánival sikerült csökkenteni. A gabonatermesztésben, valamint az állati termékek önköltségi árának csökkentése terén elért eredmények, amint a fentiek is mutatják, biztatóak, mégis nyomban hozzá kell tennünk, hogy a fiátfalvi állami gazdaság az előirányzatokhoz mérten még mindig drágán termel. A sertéshús kilogrammja még mindig 1 tejjel, a tej litere pedig 44 bánival drágább az előirányzatnál. Ez a költség olyan gazdaságban, ahol vagonszámra szállítják a húst, élő állatot ás tejet, bizony magasra emelkedik. Mi az oka annak, hogy még mindig túllépik az önköltséget és csak az elmúlt évhez viszonyítva termelnek olcsóbban? Az első ok — s ez elfogadható —, hogy az állatokat az elmúlt évben drágán előállított takarmányokkal etették, a másik ok — s ez már nem elfogadható —, hogy nem teljesítik ütemesen a termelési tervet. A gazdaság több ezer liter tejjel és több tonna hússal van hátralékban. Azzal biztatnak, hogy év végéig a tejtermelésben észlelhető lemaradást behozzák, s így javul, illetve csökken a tej önköltsége, viszont a sertéshús önköltségi árát nem tudják lejjebb szorítani és a tervet se tudják teljesíteni. Amint mondják, a sertéshús tervét azért nem tudják teljesíteni, mert a hizlalt malacok az átadás pillanatában nem érik el a meghatározott súlymennyiséget. Ez a terv azt követeli a sertésfiaztató minden dolgozójától, szakemberétől, hogy jobb munkát végezzenek, új módszereket, eljárásokat honosítsanak meg addig is, amíg a beígért átszervezés megtörténik. A jövőre vonatkozóan még annyit írhatunk, hogy a fiatalfalvi állami gazdaság fokozatosan tejtermelésre fog átállni, mert erre van nagyobb lehetőség, ugyanis a sertéstenyésztés számára nem tudják helyileg biztosítani a takarmánymennyiséget, s így a kukorica nagy részét távoli vidékről kell szállítani. Valószínű, hogy az elkövetkező évek során gyors ütemben fejlődik majd a szőlészet, gyümölcsészet és a konyhakertészet is. Addig is azonban a fiátfalvi állami gazdaság dolgozóinak további erőfeszítéseket kell tenniök, hogy az idei eredményekhez hasonló sikereket érjenek el a jövő évben is, hogy gazdaságuk mielőbb jövedelmezővé váljék. LAJOS ANTAL Ipargazdaságunk időszerű kérdéseik jövedelmezőség emelésének lehetőségei A Faipari Helyiipari Vállalat (ILEFOR) a Magyar Autonóm Tartomány legnagyobb ilyen jellegű vállalata. A 12 helyiipari vállalat össztermelésének mintegy 24 százalékát valósítja meg. Férni állása óta nagyszerű fejlődést ért el. Elmaradott termelőeszközökkel dolgozó, kis termelőegységből nagyüzemi termelést folytató vállalattá emelkedett, amely évente több mint 62 millió lej értékű bútor és egyéb faipari termékeket, közfogyasztási cikkeket állít elő és juttat a vásárlóknak. Jövedelmezőségének fokozódását bizonyítja az a tény, hogy az induláskor tervszerűsített veszteséggel dolgozó vállalat ma már nagy nyereséggel zárja termelési mérlegeit. Csak a múlt év első feléhez viszonyítva 4 millió lejjel növelte az össztermelés értékét. A vállalat vezetősége és munkaközössége arra törekszik, hogy növelje a lakosság által igényelt közszükségleti cikkek termelését, javítsa azok minőségét, csökkentse előállítási költségeit és ily módon mind nagyobb jövedelem elérésével gazdagítsa a szocializmus építésének és a dolgozók életszínvonala emelésének fő forrását — a szocialista akkumulációt. Ennek érdekében a vállalat vezetősége tökéletesíti gazdálkodási módszereit, a vezetési eljárásokat és a munkaszervezést. A jövedelmezőség fokozásának legfontosabb előfeltétele a fő választékok tervének teljesítése és túlszárnyalása. Az ILEFOR vállalat legfontosabb választékterve a bútor, különösen a háló és kombinált szobabútor. Ennek előirányzatát a vállalat az első félévben mindössze 87 százalékban teljesítette. Ez a lemaradás veszélyeztette a jövedelmezőségi terv teljesítését is. Határozott intézkedésekre volt szükség, hogy ez ne következzék be. A szükséges nyersanyagok (nitrolack, hígító) beszerzése mellett a vezetőség intézkedett a megfelelő termelő felület (munkahely) biztosításáról is. A régi, nedves fabarakk helyett a fényező ma új, tágasabb és egészségesebb kőépületben működik. Ez két szempontból előnyös: egyrészt nagyobb a termelő felület, jobbak a munkakörülmények, másrészt a fényezett bútor minőségét is meg lehet őrizni, (a régi barakk nedvessége foltokat okozott a bútorokon). Az új tényező felépítése óta megnövekedett a termelés, olymódon, hogy az utóbbi 3 hónapban nagyrészt behozták a termelési terv terén mutatkozó 800.000 lejes lemaradást. Év végéig még terven felüli megvalósítást, más szóval jövedelmet mutathatnak fel a vállalat dolgozói. A vállalat jövedelmezőségének fokozásához szükség van a termelőképesség fokozottabb kihasználására. Ezt a célt követték a kétváltásos munkamenet bevezetésével is. Amióta a meggyesfalvi bútorüzem új tényezőjében is bevezették a kétváltásos rendszert, a bútortermelési tervet, nemcsak teljesítik, hanem 9 százalékkal túl is szárnyalják és a bútorok minősége is javul. A jövedelmezőség fokozásának egyik leghatásosabb eszköze a munka alaposabb, gazdaságosabb megszervezése. A vállalat vezetősége helyesen járt el, amikor a II.Cuza Voda utcai) részlegét beolvasztotta az I.-be. Ezzel amellett, hogy megjavította a két bútortermelő részleg vezetését és együttműködését, csökkentette az adminisztratív, nem közvetlen termelő személyzet létszámát és ezáltal évente legalább 60.000 lejjel gyarapítja a vállalat jövedelmét. A nem termelő alkalmazottak számarányának csökkentése, termelő személyzetének növelése a jövedelmező gazdálkodás egyik kulcskérdése. Ezt értette meg az ILEFOR vállalat vezetősége. A heyiipari vállalatok rendeltetése a helyi erőforrások, lehetőségek feltárása és azok hasznosítása a minél több, jobb és olcsóbb termékek előállításáért. Ez a jövedelmezőség a szocialista akkumuláció növelésének forrása is. A vállalat vezetősége helyesen fogadta a tartományi néptanács végrehajtó bizottságának határozatát, hogy a paltinisi-i tanonciskola műhelyeit vegye át és kezdje meg benne az oly szükséges iskolapadok, székek, szekrények stb., valamint bútorvasalások gyártását. Ezzel munkalehetőséget teremt a vidék dolgozóinak, ugyanakkor szervezetten biztosítja a szakkáderek képzését és utánpótlását. Az elkövetkező öt év folyamán a paltinisi-i részleggel 1.000-rel növelné a vállalat munkásainak számát, 20 millióval a termelésének összértékét és több millió lejjel a jövedelmezőséget. A fenti eset nagyszerű példája a helyi erőforrások kiaknázásának. A jövedelmezőség fokozásának előfeltétele az ésszerű, előrelátó gazdálkodás. A jó vezető nemcsak a napi, havi tervet követi, hanem előretekint újabb, még jövedelmezőbb termelés valóra váltásáért. Ismeretes, hogy a hulladék kárbaveszett érték, amelyet hagyhatunk elkallódni, de amelyet értékesíthetünk is és ezáltal növeljük a termelést, a jövedelmet. Az ILEFOR vezetősége jó gazda módjára jár el, hogy a termelésben keletkezett hulladékfaanyagból különböző szükségleti termékeket állít elő, így például a maroshévizi egységét ládagyárrá alakítja át, amely csak hulladékból készít különböző ládákat, exportra is. De a szovátai, parajdi, kovásznái, marosvásárhelyi volt II. részleg is gyárt majd ládákat hulladékanyagból. Ezenkívül vállfákat, nadrágtartókat és egyéb szükségleti termékek előállítását kezdik meg, mindezeket hulladékanyagból. Ily módon értéktelennek vélt anyagok felhasználásával bővítik a vásárlók által keresett fogyasztási cikkek választékait és egyszersmind szinte a „semmiből“ teremtenek újabb forrásokat a jövedelmezőség fokozására. A jó gazda, a jó vállalatvezető évekre előre meghatározza a jövedelmezőség növelését célzó feladatokat. Az ILEFOR vállalat vezetősége figyelembe vette a vásárló közönség igényeinek növekedését, s ezért új bútortípusok előállítását tervezi. A külföldi országok bútoriparának, elsősorban a csehszlovákiai bútorüzemek példájára olyan bútortípusokat gyártanak majd, amelyek a jelenlegi lakásviszonyoknak a legmegfelelőbbek, kisebb, önálló darabokból állanak. Ezeknek a bútortípusoknak előnye, hogy nemcsak garnitúránként, hanem darabonként is árusíthatók és ily módon könnyebben megvásárolhatják a dolgozók. Az is helyes elgondolás, hogy ezeket a bútortípusokat négy-öt féle színben készítik el és a vásárló közönség hónapok, illetve évek múlva azonos színű bútordarabokkal egészítheti ki berendezését. A könyvszekrények gyártása és a kereskedelem útján való értékesítése szintén növeli a vállalat jövedelmezőségét, egyben szükségleteket elégít majd ki A jövedelmezőség fokozásának egyik alapvető feltétele a vállalat termelő munkájában fennálló hibák és fogyatékosságok kiküszöbölése. Közismert, hogy csak a jó minőségű terméket értékesíthetik gyorsan. Ezért a vállalat vezetőségének oda kell hatnia, hogy megjavítsák az ILEFOR régens egységében előállított konyhabútorok festését, a sepsiszentgyörgyi egység hálószoba bútorának összeépítését, gondosabban végezzék enyvezését, hogy a gyergyószentmiklósi egységben készített ajtó-, ablakkeretek minőségére jobban vigyázzanak, és így azokat a legrövidebb időn belül értékesíteni tudják, teljesítve és túlszárnyalva ezáltal a jövedelmezőségi tervet. Az ILEFOR vállalat létezése óta szüntelenül fejlődött, tökéletesítette a gazdálkodási formákat, növelte a jövedelmezőséget és évről évre mind nagyobb összeggel járult hozzá a szocialista akkumuláció gyarapodásához. Minden reményünk megvan, hogy az elkövetkezendő időszakban még nagyobb eredményeket ér el a jövedelmezőség növelésében. cs. s. KÉT NAP ALATT 60.000 lejről 300.000 lej értékű anyagmegtakarításra emelték vállalásukat A marosvásárhelyi Petőfi Sándor bőr- és kesztyűgyár munkaközössége behatóan elemezte és tanulmányozta a kolozsvári Herbák János művek dolgozóinak kezdeményezését, s úgy döntött, hogy újra számba veszi azokat a kiaknázatlan belső erőket, melyek feltárásával értékes megtakarításokat érhet el, kevesebb fajlagos fogyasztással több és jobb minőségű terméket gyárthat és egyben bekapcsolódik e nagyszabású mozgalomba. A munkások, mérnökök és technikusok értékes javaslatokat, s egyben vállalásokat is tettek az anyagok gazdaságosabb felhasználására. Az első napokban az előszámítás szerint mintegy 60.000 lejre nőtt a fajlagos fogyasztás csökkentésének értéke. Azonban ez nem elégítette ki a vállalat dolgozóit, fáradhatatlanul tovább kutatták a lehetőségeket. Alapos körültekintés után egyre több vállalás hangzott el és ezzel párhuzamosan emelkedett a nyersanyag, gyapjú, bőr, bőrfesték, cérna, varrótű, mészliszt, só és egyéb segédanyagok megtakarított mennyisége is. A tett vállalások ez ideig az előszámítások szerint évi 300.000 lej megtakarítást eredményeznek. A pártalapszervezet irányításával a vállalat vezetősége hasznos műszaki, szervezési intézkedéseket foganatosított a feltételek megteremtéséért, hogy a dolgozók becsülettel tehessenek eleget vállalásaiknak. Jó példával jártak elől a vállalások tekintetében Baki Miklós, Molnár János mester, Vultur Dumitru, Csibi József, Bende Sándor részlegvezető, Melczer Ottó mérnök, Vass Sándor, Fekete Berta, Révész Márton, Szentes József mester, Katona János, Kovács János és Demeter Albert. 5r* ^*4 rá !& K !