Vörös Zászló, 1958. október (7. évfolyam, 230-256. szám)

1958-10-26 / 252. szám

teljes földterülettel Szentimre Udvarhelyhez tar­tozik, házai egészen a várost szegélyező dombokig nyúlnak. Inkább falu, mint város benyo­mását kelti. A korareggeli órák­ban fejkendős szentimrei asz­­szonyok sietnek tejeskannáik­kal a völgyben fekvő városba. Nagy ritkán egy-egy áruval megrakott, hosszú székely sze­kér is legördül a meredek úton. Körülbelül 105, mezőgazdál­kodással foglalkozó család lak­ja Szentimrét. 1952-ig mindenki úgy próbálta itt az életet, ahogy a kisparaszti gazdálkodás lehe­tőségei megengedték, többnyire csak önmaguknak termeltek. — így volt ez 1952-ig, de ak­kor huszonhaton összefogtunk és nyolcvanhat hektár területen közös gazdaságot alakítottunk — emlékezett vissza Jakab Sán­dor, a társulás 50 év körüli, be­szédes elnöke. Jó interjú alany­nak bizonyult, mert szinte kér­dezés nélkül mondta el, hogyan indultak, hová jutottak és mit tervezgetnek.­­ Mind a huszonhaton teljes földterülettel közös gazdaságot alakítottunk. A nyolcvanhat hektár területen minden mun­kát közösen végeztünk. Sajnos, ez nem tartott sokáig. Már a második esztendőben, bár tár­sulásban voltunk, majdnem egyénileg gazdálkodtunk. A szántáson és a vetésen kívül minden ment a régi rendjén. Igaz ugyan, hogy a gabonát kö­zös asztagba hordtuk, azonban megjelöltük: „ettől, eddig — az enyém“. Láttuk, hogy ez így nem jó, mert kevesen gondol­nak a közös alap megteremté­sére . 1956 őszén úgy döntöt­tünk, hogy minden munkát együtt végzünk és 1,5 ha föld termését a közös alapra fordít­juk. Az idén már három hektár termését szánjuk erre a célra. Igaz, hogy kevés, mindössze 6000 lej értékű S''közös alap, de kevesen is voltunk. 1957 végén aztán új tagokat vettünk fel, de elkövettük azt a hibát, hogy nem teljes földterülettel fogad­tuk be őket. Volt is emiatt elég vita. Arra törekedtünk, hogy az új tagok teljes földterülettel lépjenek be társulásunkba. És jöttek a magángazdálkodók, mert látták, hogy bár­mit tesz­nek, akkor sem tudnak annyit termelni egy hektáron, mint mi. Esztendőről esztendőre há­rom, négy mázsával több búzát arattunk egy hektárról, mint ők. Cukorrépából elértük a két és fél vagonos, sőt a háromva­­gonos hektáronkénti átlagot is s ez nem kicsi dolog a mi vidé­künkön. Szóval belátták ezt a kintiek és ezért jöttek be teljes földterülettel. Ma már 101 csa­lád van együtt és 246 ha földről örökre eltűntek a mezsgyék. Már csak Márton Ferenc, Had­nagy Lajos, Székely József és Mihály Eszter gazdálkodik egyé­nileg, de rövidesen ők is közénk állnak, mert erősen fontolgat­ják s akkor együtt lesz Szent­imre minden családja és min­den talpalatnyi földje. — Milyen terveket szőnek? — Még ebben az évben — ön­erőnkből — beállítunk hét hek­tár gyümölcsöst. Vásárolunk 100 juhot, erre már meg is kaptuk az állami kölcsönt. 1959-ben felépítjük a közös szarvánt... — Hány hektáron termeszte­nek zöldségfélét? úgy hallot­tam, hogy erősen igénylik az udvarhelyiek. Az elnök itt megakadt. El­gondolkozott és kitérően vála­szolt: -- A mi asszonyaink nem ér­tenek a zöldségtermesztéshez. — Merné ezt állítani az asszo­nyok előtt is? — Nem merném ilyen hatá­rozottan, de eddig kevesen fog­lalkoztak zöldségtermesztéssel. — Küldjenek valakit tanfo­lyamra, nem kell messzire men­ni, itt élnek a város tövében. — Látja, erre nem is gondol­tunk. Pedig... hm... Tudja, hogy nem is volna rossz. Itt folyik el a Nagyküküllő s van öt, hat hektár olyan földünk is,­­ahol öntözéses kertészettel foglalkoz­hatnánk. A zöldségfélékre va­lóban nagy szüksége van a vá­rosnak, alig kerülne valamibe a leszállítása s évenként lenne vagy 150—200.000 lej hasznunk. Tudja mit? Megbeszélem a ve­zetőséggel, megvitatjuk a tag­sággal is... Ehhez még csak annyit fűzök hozzá: Jó lenne, ha már a jövő esz­tendőben hozzákezdenének a zöldségtermesztéshez, mert igen igen szükséges mind a társulás, mind a város ellátása szem­pontjából. dgy— Az új lakónegyedben már építik az utcákat, sok boldog család lakik itt, s még többen költöznek be ez évben az új, korszerű otthonokba. Ez mai kép, de sokan emlékeznek arra, — ez a kép az albumból hiányzik —, hogy tegnap még romok, pusztulás nyomai uralkodtak ezen a helyen. Sok munkásgyermek tanul a Papsu­llarian kö­zépiskolában. Elsajátítják a tudást, hogy hasz­nos és művelt dolgozói legyenek országunknak. Ez sem maradhat ki mai képesalbumunkból, mert Marosvásárhely iskolaváros is, ahol a mun­kások gyermekei készülnek az életre, arra, hogy a szocializmus holnapi építőivé váljanak Felépült a korszerű autójavító műhely csarnoka. Az egyetem fiataljai is igyekeznek, hogy minél nem is olyan régen közöltük Marosvásárhely Nemsokára a munka zajától lesz hangos a ma alaposabban elsajátítsák a hivatásuk gyakori b­­első taxijának fényképét, s akkor kimaradt a még csendes gépcsarnok­­sához szükséges tudományt. Albumunknak ezt mai taxi képe. Érdemes összehasonlítani a bet­a képét a galenikai gyakorlati órán készítettük. Sőt, óriási különbség. Bi!* ® ASL, as csaiE«iLiOzm­an­ 9*4^91 «az ui B*4e»zd»m«dny«s­ z«*a sS'B«!»z A kolozsvári Herbák János művek nagy jelentőségű kez­deményezése országos vissz­hangra talált. Mi sem természe­tesebb ennél, hiszen hazánk dolgozói szívesen csatlakoznak minden olyan mozgalomhoz, mely szocializmust építő orszá­gunk erősítését s a dolgozók fokozódó jólétének nemes ügyét szolgálja. Márpedig, ha megva­lósítjuk a jelszót: „minél töb­bet, minél jobbat, minél olcsób­bat“, „egyetlen milligramm fel­használható anyag se menjen kárba“ azaz, ha a lehetőségek tudományos felmérésével és szívvel-lélekkel csatlakozunk a Herbák-művek kezdeményezésé­hez, nem kétséges, hogy ország­építő munkánk meggyorsításá­hoz járulunk hozzá. Tartományunkban a Petőfi Sándor bőr- és kesztyűgyár, a Simó Géza bútorgyár dolgozói karolták fel elsőkként a kezde­ményezést. Hozzájuk csatlakoz­nak szövetkezeti egységeink, köztársasági érdekeltségű­ és helyi ipari vállalataink dolgozói. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy egyes termelő, illetve kiszolgáló ipari egységek veze­tői, alapszervezetei és szakszer­vezetei nem ismerték fel e nagy­­horderejű mozgalom jelentősé­gét, vagy ha felismerték is, úgy vélik, hogy vállalatukban vagy egyáltalán nincs, vagy csak ke­vés lehetőség van a kezdemé­nyezéshez való csatlakozásra. A marosvásárhelyi Autószállító Vállalat (IRTA) ez utóbbiak kö­zé tartozik. Igaz, nem közvetlen termelő­­egység az IRTA. A vállalat ve­zetősége, pártalapszervezete és szakszervezete adminisztratív intézkedésekkel, politikai neve­léssel, a szocialista verseny fel­lendítésével s a százezres moz­galom kiszélesítésével próbálja előrelendíteni ezt az egységet, és valljuk meg — nem ered­ménytelenül. A megnövekedett kocsiparkhoz viszonyítva javult a műhelyben dolgozók minősé­gi munkája, csökkent egyes üzemanyagok túlfogyasztása s érezhetően javult a dolgozók, illetve vállalatok kiszolgálása. Mégis, számtalan kiaknázatlan terület van ebben a vállalatban. Ne mondjunk egyebet, mint azt, hogy jelen pillanatig a vállalat több mint 800.000 lejjel lépte túl az önköltségi árat az elő­irányzathoz viszonyítva. Szinte minden hónapban gumi, olaj, motorina túlfogyasztást jelente­nek egyes egységek. A benzin elhasználás normatíváit sem tartja be minden gépkocsiveze­tő. S ezenkívül sok tennivaló akadna a kocsipark kihaszná­lásában is, nem egy elkerülhető üresjárat terheli az önköltséget. A vállalat vezetősége műsza­ki és szervezési intézkedéseket foganatosított, a fenti hiányos­ságok elkerüléséért. Szeptem­ber hónapban főalkatrész javí­tóműhelyt létesített Marosvá­sárhelyen, ahol elvégezhető az olajfogyasztás csökkentését cél­zó motorgyűrűzés. Szigorúbb és operatívabb nyilvántartás veze­tését tette kötelezővé, hogy a túlfogyasztásokat idejében meg­állapíthassák és azonnal intéz­kedjenek. Mindezen intézkedé­sek azonban nem oldják meg a helyzetet, a vállalat dolgozóinak az eddiginél fokozottabb hozzá­járulására is szükség van. A dolgozók támogatásának érté­kesítésére pedig nagyszerű le­hetőséget nyújt a kolozsvári Herbák-művek kezdeményezése. Csakis az ő hozzájárulásukkal lehetségesek az alig észrevehető, de milliókra rugó, kallódó tar­talékok feltárása és értékesíté­se. Ezért véljük károsnak az IRTA vezetőségének, alapszer­vezetének és szakszervezetének passzív magatartását e kezde­ményezéssel szemben. A vállalat szempontjából leg­nehezebb időszak az utolsó ne­gyedév. De a rossz idő s az objektív nehézségek ellenére is be kell hozni a lemaradást mind az ország hasonló vállala­tai között folyó versenyben, mind a belső mutatószámok teljesítésében. A Herbák János művek kezdeményezésének fel­karolása óriási erőt tesz értéke­­síthetővé, a fenti cél érdeké­ben, az IRTA-nak is csatlakoz­nia kell tehát a mozgalomhoz. V. M. POSTÁNKBÓL. A SZÜNTELEN FEJLŐDÉS ÚTJÁN GIDÓFALVA határában piros­ra festett táblán fehér betűk hirdetik: GIDÓFALVA SZOCIA­LISTA KÖZSÉG. A község min­den dolgozó földműves család­ja tagja a Vörös Csillag kollek­tív gazdaságnak. De látszik is ám még a falu képén is, hogy jó módban élő emberek lakják. Csak ebben az évben 17 kollek­tivista épített új lakóházat, nem beszélve a különböző gazdasági építkezésekről: istállók, színek, új kutak stb. Ebben a faluban sohasem volt postahivatal, de 1957-ben, a nép­tanács segítségével az is léte­sült. Ebben az évben pedig, szeptember 10-én beszerelték a telefonközpontot, 6 előfizetővel: iskola, kollektív gazdaság, szö­vetkezet, néptanács, malom és egészségügyi rendelő. Aki a felszabadulás előtt járt falunkban és most ismét elláto­gatna ide, rá sem ismerne. El­hagyatott falunkból szép, virág­zó község lett, amire igen büsz­kék vagyunk. FULA GYÖRGY néptanácsi alkalmazott MIND TÖBB RÁDIÓ AMI A MÚLTBAN még álom­nak is igen szépnek tűnt volna, ma valóság és — úgyszólván — megszokott dolog. Napról­­napra több azoknak a mun­kásoknak a száma, akiknek sza­bad idejét a saját rádiójuk su­gározta műsor teszi kellemeseb­bé. Kézdi­vásár­helyen például 5 nap alatt 40 rádiót vásároltak a dolgozók. A sok egyéb között ez is be­szédes bizonyítéka annak, hogy népi demokratikus rendszerünk­ben minden a dolgozókért tör­­­ténik. NAGY ZOLTÁN, az USL dolgozója AZ UDVARHELYI GÉPÁLLO­MÁS AZ ŐSZI KAMPÁNYBAN AZ ŐSZI MEZŐGAZDASÁGI munkák során Udvarhely és Ke­resztúr raj­onokban 8 traktor­­brigád, 8 brigáelvezető, 8 ponta­­tor és 56 traktorista kapcsoló­dott be a szocialista versenybe, őszi tervüket a két rajonban eddig 50 százalékban teljesítet­ték. A terv eddigi teljesítésében a II. traktorbrigád jár az élen 61, s utána a III. brigád 56 szá­zalékos teljesítménnyel. Az L brigád 55 százalékos eredményt ért el. Kitűntek a munkában Mihály Pál 88, Lázár Lajos 69, Mártn­é Dénes 68 százalékos tervteljesí­téssel. A verseny értékelésekor pénz­jutalomban részesültek Péter Lajos brigádvezető, Vass Már­ton pontator és Máthé Kálmán traktorista. A szárhegyi és Csíkszeredai gépállomások 5, illetve 3 trak­tort küldtek segítségül az őszi munkákhoz az udvarhelyi gépál­lomásnak, s e valóban elvtársi segítségért az érdekelt dolgozók ezúton mondanak köszönetet. BARTHA JÁNOS levelező

Next